Reményik Sándor: Gyóni Géza versei.
Lengyel mezőkön, tábortüzek komor lángja mellett lángba szökött egy csöndben lappangó szikra: Gyóni Géza költészete. Az ostromlott Przemysl-várában csöndes éjféli órában, ha szűnt az ágyúdörgés, nyomdagépek zakatolása ujjongott fel halkan a hallgató csillagokhoz, hogy íme: az embertelenség éjszakáiban ihletett lelkek visszaimádkozzák a kultúrát, selyem finom virágok hajtanak a vadság őstelevényéből s a vér esője nemcsak kétségbeeséssel telíti csordultig a lélekvedreket, hanem a véreső után még illatozni is tud a lélek, mint heves nyári zápor után a fiatal fenyves. Zúgtak a kultúra harangjai, a nyomdagépek: Gyóni Géza versei készültek tízezer példányban, lelki kenyérnek a várvédő sereg számára, hogy a befolyó jövedelem majd valódi kenyérré változzék az elesettek hozzátartozóinak kezében. Nem tudom, ez a valódi kenyér milyen lesz majd s a fokozódó drágaság mellett mennyire lesz élvezhető.