S. Nagy László: A rab poétához
Gyóni Gézának
Te hozzád szól e bús jeremiás-ének
Büszke szép leventém.
- Daloltál vad harcok hősi seregének,
Sírva sírtál a Nap áldozó lementén…
Szép szavú hárfádat, igéző igédet
Rabigába verték…
Te a szabadító szent Békét ígérted
S hitted: csillagos lesz újra a setét ég…
Hittel vigasztald szomorú napokban
Magyarok táborát…
Idehaza bíztunk még Nálad is jobban:
Él magyar, áll Buda – Hadúr győzelmet ád.
De jött a végínség s egy utolsó roham –
Elnémult hárfád…
Magyarok serege Veled együtt sokan
S itthon a vigaszod mindhiába várják…
Lantos jó vitézem, hozzád száll az ének
Szomorú szavával:
Rabos sorsra jutott magyar leventéknek,
Dalolj víg dalokat, amíg visszatértek,
Új idők, új dalok rózsás tavaszával…
1915. május