Iváni Zoltán: Kard helyett…

Ha kard helyett bilincset hord a férfi,
- oh, gyenge nő, most tudd a szereped –
csatát nyer öleléssel is, ki érti,
hogy sorsa, csókja mint rendeltetett.

Ma nem vitézek hősi karja számít;
a ravaszság irányít agyvelőt.
Védd meg magad, tűrj mosolyt, gúnyt, akármit,
és hőssé válsz hazád, s világ előtt.

Ha szentnek tartod méhednek gyümölcsét,
az életet: hajlékot, ősök földjét,
mindazt, amire másnak fáj foga,

amit nem lehet tartani fegyverrel,
megtartod gügyögő kis gyermekeddel.
Ne hagyd magad… Sikolts: soha, soha!

Kovácsné Páll Rózsa: Magyar szavak

Magyar szavak…
Szép, zengő, illatos,
Harangozó virágok,
Selymes, meleg vércsöppek,
Hogy fájtok… Óh, hogy fájtok…
Szent átok vagytok, amely köt…
Dicsőséges gyalázat…
Ki hisz itt bennetek?...
Csak mi, akiket elfedetek,
Világ szirtjére kivetettek…
Vándorok… poéták…
Mert szétszórt az Úr, s így jegyzett meg
Égő színeivel a szavaknak
Magyarnak… és embernek…
Büszke pecsét vagytok az életemen,
Az ajkamon és a szívemen,
S lángolnak könnyben e sebek
- Óh, milyen vádlón, s milyen igazul…
Lelkemből mért nem forr másként is a dal
csak magyarul…
              (a sírig magyarul…)

Nyirádi Szabó Imre: Nem szeretem…

Nem szeretem a Hazát siratókat,
a legénykedőket, a szomorúkat.
Nem hiszek a hangoskodóknak,
a mindenáron írni, csak írni akaróknak!

Nem szeretem a dalt, ha szomorú,
az égen suhanó felhőket,
a bárgyú, sötétben lopakodó
köztünk úszó szemfedőket.

De hiszek a csendben dolgozóknak,
a megszállottaknak, tollforgatóknak!
Hiszek az égen tündöklő csillagoknak,
a bátraknak, a Hazáért áldozóknak!

És szeretem a lassan eltűnőket,
a finom és örök reménykedőket,
az asszonyokat, az örök eszményeket,
a Szent Magyar Jövőt! A reményeket!

Udvari Gyetván A. József: Csikós

Künn a pusztán öröktől él,
esti szellő róla mesél.
Ősapái szent halottak,
éltetői fénynek-napnak.

Nincsen földje, nincs határa,
ménes-karám a hazája.
Borzas puli hű kedvence,
délibáb a szerelmese.

Ezredévek nevelték őt,
megérti a vihart, felhőt.
Regét olvas az egekből,
ábrándozik szent jövőről.

Csillagmezőn, égi pusztán,
gondolatban Hadak Útján,
lelke száguld Turul szárnyon;
ő itt lenn él, Hortobágyon.

Wass Albert: Szívpalota titka

Minden szívnek van egy csodakertje,
a kert közepében van egy palota,
s minden palotában egy fekete szoba.

A fekete szobában Csontvázember ül.
Sötéten. Egyedül.
Néha a palota zsivajába,
s a tavaszodba belehegedül.

Olykor ősz lesz: vágyak, álmok ősze.
Halkan peregnek, mint a levelek.
(Szívedbe mintha ezer kés hasítna:
zokog, zokog a csontvázembered.)

szozattovabbacikkhez

Arany-Tóth Katalin: KESERGŐ

Hol hitvány a minta, ott üres a cél.
A bűnösök ellen még megküzdenél,
de tiszta és nemes csak belül maradsz.
A törtetők torkán ma úgy fennakadsz,
mint ragadós mócsing az ujjak hegyén.
Ne keress oltalmat, csak igyál, s egyél!

Hirdetnéd hited, de már nincsen kinek.
A népek, mint fertőzött hústetemek.
Se jobbra, se balra már nem visz az út,
kifordult kabátodon átfut a cúg.
E mérgezett honban a lét kesereg,
de csöndre intenek a süket fülek.

marionette

Bíró Rudolf: A vers te vagy

Képzeld el, hogy a vers, mit adsz,
Szikes földből nőtt rózsatő,
S szirmain cseppnek lenni az,
Mint létezésnek a tér-idő.

Képzeld el, hogy a vers mindaz,
'Mit lelked sóhajba fércel,
S ölti magára azt, mi igaz,
'Mit foltozott szívvel érzel.

Képzeld el, hogy a vers vigasz,
Mellkason nyugvó szunnyadás,
S formázod, mint a viaszt,
Melyből születik a fény-varázs.

szozattovabbacikkhez

Buda Ferenc: Fohász a virradatban

Istenem ezen a hajnali órán
amidőn madár se szól még s már eb sem ugat
bárhol vagy is
talán ott fönn lebegsz túl túl a galaktikákon
vagy itt benn a szívemben rejtőzködöl
bárhol vagy is Te Láthatatlan
Te Ismeretlen
mutasd meg magad

kereslek kerestelek
ám a neved harsogók üresen kongó
kiáltozása elől
bedugtam s bedugom fülem

nem tudom immár ki vagyok mi vagyok
csökönyös bitang juhod-é avagy
elkóborolt kiehült ebed
aki orrát s riadt tekintetét földnek
szegezve lohol egy idegen nyomon

szozattovabbacikkhez

Czipott György: Lecke úszómestereknek

megsárgult szemhatáton
táncot ráng szürke semmi.
szirénával kutyák vonyítnak
kihalt versenynyelvcsaládot.
itt tengsz semmi strandján,
megúszni nem tudó.
nem várhatsz tatharangot
és nem villog érted célfotó,
savló levegőt bordák darálnak.
lassú, kidurrant felhők járnak
lelences, béna csárdást,
guggoló csillagok, akárcsak
maréknyi csörgő szentjánosbogár.

szozattovabbacikkhez

Ernst Ferenc: Térítők tere

kórusban nyávog a macskakő,
térzenét vonyít a körút,
a fáknak ma furcsa lába nő,
- kísért a csordaszellem -
s minden mindennel szembefut.
sorban áll szinte a semmiért
falkányi ember, kóbor kutya
a Blahán, hol étel és szó kimért,
kaszás jelmezben Jézust játszva
igét oszt egy vak terapeuta.

Fülöp Kálmán: Arcunkba csíp

Hideg harmatot
kortyolgat a reggel.
Kilátástalan,ránk
fagyott világ.
Fáradt szemünk
csillagtérbe bámul,
ahol még álmosan
ásít az éjszaka
és a hold vásottas,
fakó mosolyából
arcunkba csíp
    a pírkadás hava.

Gavallér János: Megértés

Szomjazó kies pusztának,
hiányzik, Édesistenem,
hiányzik megértő anyám
mindent átkaroló keze!

    Ha van földöntúli hála,
neki hálával tartozom.
Életét adta, - rongy világ-,
hogy érzést, életet adjon.

És pökhendi gazhatalmak
játszanak szent templomával,
testemmel csiki-csukisat,
bújócskázó-álságosat.

    Két kezével kaparná ki
haszonra éhes szemetek!
Miért nem tanultátok meg,
hogy az élet csak szeretet!

2017.07.24.

Jagos István: Mit érnek évek?

Mondd, mit érnek évek,
ha percek hoznak csak mosolyt?
Elkoptak mind a térdek,
gyászénekem vérbe fojt.

Nézd, ahogy üveggé válik
egykor szerelmetes szép szemem.
Koldusarc tükörfala mállik,
kézfejemben dac-szeged.

Tövis lett hát ajándékod,
homlokomra úgy teszed,
mintha ez lenne az utolsó nap,
mikor megérint majd szép kezed.

Kaiser László: Apadal

Végül nem marad más,
mint csak a félelem,
félelem, hogy végül
nem leszel velem.

Nem leszel, mert végül
a dolgok rendje ez:
végül úgysem nekem,
de másnak leszel.

Kapui Ágota: Roppant

Roppant háttal léptet már fölöttünk
a kivont kardú délceg éjszaka
csizma koppan kísértet-fehéren
a világ csöndje érkezik haza
bakacsinba vonja komor kedvét
a csillagzápor puszta jelenés
álom-delej húz a mély mocsárba
a szívben tatár űzte rettegés
ínszaggató szép vesszőfutásunk
a génekben vesztett végső csatát
múlthoz láncolt messzi gyermekévek
elkísérnek mind a léten át.
Magzatmocorgás a görcs most bennünk
arcunkon a végzet fintora
vetélt sorsunk felett most is zajlik
a mindenségnek vajúdó tora

Pethő László Árpád: ÍGY ÉNEKELVE

Mert  ha ott vagyunk
akkor énekelni kell
akár a himnuszt

akár a léted
bányamély sóját nyelve-
den is ízlelni

mert ez adatott
ebben az égből hullott
áradásban  hó

nélküli tájon
mikor a télben őszülsz
tavaszban nyár van

s lóhalálában
futsz a Tejúton – Csaba
király nyomában

szozattovabbacikkhez

Sógor Zsuzsanna: Kacatjaid

Körülötted kacatjaid.
Szétdobált önmagad.
Ebből, most ebből kell
összerakni magad.

Hol kezdd?
Azzal, ami kezed ügyében van?
Vagy gondold át a szisztémát?

Dolgokat a kezedbe veszel,
aztán megint leteszel.
Tétovázol.
Nem megy.

Otthagyod kacatjaidban magad.

Vaday Attila: Hallom...

Hallom a beszédeket,
Hallom a sírálmokat,
Hallom a hazugságokat,
Hallom a magyarázatokat,
Hallom a tettetett örömet,
Hallom a gúnyt,
Hallom a mocskolódást,
Hallom a vádat.

Értem a beszédeket,
Érzem a sírálmokat,
Tudom a hazugságokat,
Elvetem a magyarázatokat,
Fájlalom a tettetett örömet,
Megvetem a gúnyt,
Undorít a mocskolódás,
És a vádak, semmi sem érnek!

Varga Rudolf: ELMÚLIK

Elmúlik ez a július is,
mint a fogfájás, mintha
kölyökfarkas érdes
nyelve nyalta volna,
a lüktetősebföldre lehasalva,
rovarok, itt vagyok,
gyöngyvirágok előtt
fejemet lehajtva,
lélegzetvisszatartva,
a nefelejcsekhez
leguggolva, gyors
szívverésüket
hallgatva,
szirmaikat
szétcincálva, összerakva,
a semmit, mint tót a szart
forgatva, az idő lábnyomára
borulva, hazugság,
hogy értelme volna,
elherdálta, kilopta, elcsalta,
összesározta. Hazugság,
hogy holnapja volna. Elmúlik
ez a július is, mintha
itt sem lettem volna.

Vasi Ferenc Zoltán: NEVED-SORSOD: MAGYAR!

A kert mélye jajongott, -
s háló feszült a tájra.
Előszületett arcod
bánat-szép Mózes-kosárba.
Röppenj, mezők virágénekes
szirma-szárnya –
csengettűs valóság
vigaszos ágára.
Nevet s sorsot nyertél!  -
Magyarországra.

Zonda Tamás: Hommage à deux

(Weöres és Dali, 1989. jan. 22-23)

„Csillag-szárnyas” az
éjszaka
kialudtak a lángoló
zsiráfok
röppen egy fél
bajuszkötő
elkapja holdbéli
csónakos...

A folyékony zsebórák
most dermednek idővé –
De „semmi bú”
csak két „kisfiú”
– kéz a kézben –
csillag lett fenn az égen.

Diószeghy Dezső: A börtön

Négy szürke fal, ablakon acélrácsok,
Bent az ember csak a körben jár,
Nézi a napfényt, mely nem ér el hozzá
Várja mikor nyílik majd a zár.

A börtön megnőtt, a cella nagyra tágult,
Minket négy falnak határa fog,
Csak fel és le, vagy körbe tudunk járni.
Mint ott bent az elítélt rabok.

Így járunk mi fel-le és körbe-körbe,
Lelkünkben mégis gyullad a láng…
Csattan a zár, s a kémlelőlyukon félve,
Vad poroszlók vigyáznak reánk.

220px Edvard Munch The Scream

Medgyes Lajos: Szózat a magyar hölgyekhez

Hölgyek, magyarhon hölgyei!
Tartsátok szűzen szívetek,
Szerelmetek, szentségihez
A honrablók ne férjenek.
Átok legyen a leányra,
Ki reánéz egy osztrákra.

Kik megölték testvéritek
S kik sarcolják a nemzetet,
Tekintsetek undorral el
A gyáva hóhérok felett;
Átok legyen a leányra,
Ki reánéz egy osztrákra.

A szabadság csatáiban
Kik elhulltak a vérpadon:
A szentelt vér reátok sír
És felkiált az árva hon:
Átok legyen a leányra,
Ki reánéz egy osztrákra.

szozattovabbacikkhez

Sipos Domokos: Ácsolj keresztet

Most elment valaki az ablak előtt,
Arcán vitte orrát, száját és szemeit.
Ránéztem és nem láttam egyebet rajta,
Pedig szerettem volna tudni,
Mit jelent a mély ránc homlokán?
Az élet bús gondja vájta ki
Szörnyű ásójával vagy csak az évek?
Kérlelhetetlen sors árkolta lassan,
Mint fában az évgyűrűk barna karikáját?
Éjsötét bánat, pokoli kín marta
Tüzes savával fakóra szeme szelíd szikráját,
Vagy csak a rongyos napok lengő szemetje
Terítette rá lassan-lassan a szürke sivatag
Mindent borító, siváran sötét sívó homokját?

szozattovabbacikkhez

szozattv


szozat a tiszta hang Ősök Napja 2017 plakat 660x929 Esztergom-Nagyboldogasszony templom Shakespeare Szentivánéji álom1 Shakespeare Szentivánéji álom színlap aug202017bazilika vacsztistvan arany200 Ordo liturgicus Budapestinensis
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo