Németh László: Magyarság és Európa /14. rész/

Sok tekintetben hasonló a helyzet az irodalomban a Nyugat körül. Az ellenforradalom kidobta az országból a zsidó elit javát, s az itt maradtakra sáncaikban lassan ráterjedt az ország merevsége, éppen csak hogy a liberalizmusba meredtek bele. Az új Európa nem sok tápláló nedvet szivattyúzott feléjük (az új víznek nem ők a halai); ha az orosz remény időről időre össze is hozott az intellektuális ifjúságból egy-egy összeesküvő kupaktanácsot, a tömeg leföllebb a körúti lapok állóharcában vett részt a maradék liberalizmus kicsinyes védelmében. A Nyugat a baloldalnak ebben a bedermedésében elébb az Osvát Ernő kísérleti telepe lett, ő játszott mint szerkesztő a fiatalságból felvetődő változatokkal, halála után Babits Mihály vette át az egyszer már kipreparált anyagot.

Németh László: Magyarság és Európa /13. rész/

     5. Írók a hanyatlásban

Az új magyar irodalomnak rossz a közérzete. A múlt század végén tüdőbetegekkel, kverulánsokkal, őrültekkel és öngyilkosokkal kezdődik. Akik elvágják magukat a közös mélabúból, nem fölfelé csapnak, a könnyű alkotó derűbe, hanem oldalt: az ázsiai egykedvűségbe, a csillogó latin megvetésbe, vándorúton az új Európa látványai elé. E rossz közérzettől csak az szakadt el félig-meddig, aki a közérzet forrásától, a lélekgyötrő helyzettől is elszakad, vagy az életösztön elhiteti vele, hogy elszakadt. Akik kiszolgáltatják magukat neki, azokban az üde vér megalvad, Apollón kisebesedik. A sorslátó szellem: a hatvan-hetven év alatt minden győzelemre szánt hevével csak tragikus lehetett itt.

Németh László: Magyarság és Európa /12. rész/

Az új Európa Magyarország előnyére változtatta meg a reménységek földrajzát. Tudja-e vállalni – kérdeztük – a magyarság ezt az új, kívánatosabb s többre hivatott országot, megvannak-e az erényeink, melyek a földünkkel alánk írt szerepet betölthetik? A magyar kultúra három nagy színfoltja: régi Magyarország, Kazinczy-kor, reformkor, megadták rá a válasz igenlő felét. A magyar elakadt kultúra, a történelem belefojtotta azt a rábízott s csak rá bízott mondanivalót, melyet s nyugati népekből soruk fényes óráiban kiszorított. Megújhodása e mondanivaló fölött indult, s a XIX. század még följebb rántotta. E századot a magyar természet csak könnyebb, boldogabb felével tudta követni, s azzal is csak

Németh László: Magyarság és Európa /11. rész/

Arra, hogy mi lehetett itt a „zord idő” előtt, már-már csak magának a zord időnek életéből következtethetünk. A török nemcsak az ország harmadát hódoltatta meg, hanem a másik kétharmadát is félbarbárságba lökte. Csupa kardtól, puskától, lángtól villogó határ volt, ami megmaradt, a maguk vadságára és eszére utalt Balassa Menyhártok a sötét hűbériség erkölcseit hozták vissza kiskirályságaikba. S mégis a magyar életnek később, boldogabb időkben, sosincs meg többé az a szeszfoka, mint a XVI. s XVII. századi emlékekben. Kemény és Móricz Zsigmond nemhiába szálltak le ide, amikor a zsigereikben hordott magyarságról a legsúlyosabbat, a legfontosabbat akarták

Csata Ernő: Téves próféciák

Szabad-e számonkérni egy költőtől politikai próféciák be nem teljesülését? Azt hiszem nem, főleg olyan korokban, amikor az erre a feladatra választott vagy fizetett politikusok sem vállalják ígéreteik beteljesítését, sőt, még felelősségüket sem ismerik be, teljesen következmények nélkül politizálhatnak tovább.

1915-ben Ady Endre: Az oláh mumus című írásában még teljesen optimista, ami Erdély helyzetét illeti, pedig szabadkőműves barátai (elsősorban Jászi Oszkárra gondolok) megsúghatták volna neki, hogy a világ urai már rég előkészítették a Magyar Királyság szétdarabolását, sokkal az első világháború kirobbantása előtt.

Németh László: Magyarság és Európa /10. rész/

4. Magyar mérleg

Egy-egy olyan nagy növésjelenség alatt, mint a keresztes háborúk, Amerika felfedezése vagy a XIX. századi kapitalizmus, Európa nem egyenletesen terjedt ki, hanem szervesen. Megerősítette a növés irányába eső szerveit, s ellazította a növésirányból kiesőket. Európa szervei: a nemzetek. ahogy nőtt, mindig más és más nemzeteivel nőtt, az új vállalkozásba belerántott népek műveltek, gazdagok, hatalmasok lettek, távol tőle elsatnyultak. A keresztes háborúk legközvetlenebb haszonélvezői a Földközi-tengert birtokukba vevő genovaiak, pisaiak és velenceiek.

Barkuti Jenő: Csurka Istvánra és azokra az időkre emlékezve IV. rész

Ami az egykor lelkes ’fórumos társaságot illeti, hát a mi sorsunk se lett jobb. Sőt… Csurka, bukása, majd halála után, szétszéledt a táraság. Nem akadt Csurka helyett senki, aki össze tudta volna fogni a megfáradt, végletekig elszegényedett, jobb oldali közönségnek írni képes társaságot. Akik pedig megpróbáltak Csurka helyébe lépni, már egy egészen másik átöltözött társulat lett. Ők már az SZDSZ es múltból tanulva, aranyásó felszereléssel jöttek és elfoglalták a romokat. Alkotnak, valamit, amit maguk között bizonyára kultúrának neveznek, ám ez a valami, inkább komornyikok egymás közötti diskurálása.

Ilyen átváltozások után viszont érthető, hogy hátat fordítottak a jóhiszemű, lelki katarzist remélő egykori olvasók.

Németh László: Magyarság és Európa /9. rész/

Nos a biztosíték maga a művészet és maga a tudomány. Nagyon keveset tud a szellem dolgairól, aki azt hiszi, hogy művészet és tudomány „ábrándozhatnak”. A szellem sorsot lát, és sorsot alakít. Nem kitalál, hanem megtalál, nem kohol, hanem kibontakozni segít. Művészetet és tudományt nem lehet csak valóságból csinálni. Egy festmény, mely csak a művészé, s nem a körülötte áramló világerőké is: halott. Egy tudományos felfedezés, mely nem tud nagy kifejleni váró sorstörekvések eszköze lenni: kacat. Minden alkotás: a kultúra igényéből táplálkozik, s az egész kultúrát lendíti. Ami alatt nincs ott ez az igény, ami előtt nincs ott ez a hatásterület: nem alkotás; nem fúj ki belőle az a sorsszél, mely a nagy mű lehelete, s nem világít ki az a sorsalkalom, mely egyszer, csak akkor, a pillanat és az örökkévalóság számára létrehívta.

Barkuti Jenő: Csurka Istvánra és azokra az időkre emlékezve III. rész

Tisztelt Olvasó!
Ez az írás nem mindenben tükrözi a szerkesztőség ez irányú véleményét Csurka Istvánról, viszont hozzájárul a rendszerváltás környéki korszak kaotikus állapotainak megismeréséhez.

Született ugyan is, egy félelmet nem ismerő új, celeb nevezetű éhes társaság, akiknek semmi se szent, bármit képesek szétrágni, minden alantas munkát hajlandóak elvégezni, amiért valaki fizet. És miért ne fizetnének nekik, ha lekötik, elterelik a figyelmet a lényegi dolgokról? Ebben a témában viszont mindkét politikai oldal érdekelté vált. Virágzásnak is indult a celebizmus.

A higgadt kiművelt baloldaliak közül Kovács Zoltánt, Tamás Gáspár Miklóst illik ezek után megemlíteni. Ők voltak a másik oldalon Csurkához fogható nagy formátumú publicisták. Náluk tetten érhető volt a szándék, hogy tudni illik: akarnak valamit, tenni a jobb magyar közéletért, ami nem csak róluk és sérelmeikről szól, hanem a vergődő magyar közönségről is.

Németh László: Magyarság és Európa /8. rész/

Mint ahogy a XIX. század természettudománya a humanista tudományágakat s lassan az irodalmat is, úgy rántotta maga felé ez az új léleköblösítő, vallásos irodalom elébb a történelmet, aztán a lélektant, néprajzot, filozófiát s végül magát a természettudományokat is. A modern természettudomány a XVII. század iskolájába járt. Bolygókat látott ott, melyeknek a mozgása megfigyeléssel nyert törvényekből előre kiszámítható, eső, egymást lökő, hajított testeket, melyek a csillagok törvényeit másolják földi viszonyaink közt. A matematika egyenletei és a természet viselkedése párhuzamosak; a világ óriási géppé lett, mely matematikailag kifejezhető törvényeknek engedelmeskedik. Ebben a nagy világgépben az embernek össze kellett zsugorodnia. A kívüle talált természettörvények ellene fordultak belső világának; ha a természet: mechanizmus; a léleknek, társadalomnak, történelemnek is mechanizmusnak kell lennie; kellő megfigyelés után éppoly általános törvények ismerhetők fel az emberi jelenségekben, mint a fizikaiakban. A kísérlet lélektan, közgazdaságtan, pozitív történettudomány alapjában véve ezt a mechanikai gondolkozást képviselte az embertudományokban, vagy legalábbis ennek a sugallata alatt állott.

Barkuti Jenő: Csurka Istvánra és azokra az időkre emlékezve II. rész

Tisztelt Olvasó!
Ez az írás nem mindenben tükrözi a szerkesztőség ez irányú véleményét Csurka Istvánról, viszont hozzájárul a rendszerváltás környéki korszak kaotikus állapotainak megismeréséhez.

Kis híján erre sorsra jutott Ludwig Emil is a heti Magyar Fórum szerkesztője. Ő akkor vette át a heti Magyar Fórum szerkesztését, amikor Csurka már végkép átadta magát a politikának. Ezt a ’magyar fórumos szerkesztői múltat azonban neki se felejtették el… Lugwig Emil is elfáradt és bizonyára úgy vélte, vannak egyértelmű normák és etikai célok, amit nem szabad feladni. S amit úgy lehetne összegezni: írni lehet, de nem minden áron…

Ez a két lap és a mögötte szunnyadó megannyi félénk tehetség, no és a természetes becsvágy által, kelt életre egy párt.

Németh László: Magyarság és Európa /7. rész/

3. Az új Európa

Az, amit mi XIX. századinak érzünk, s mint ilyet bírálunk, sosem kötött és jellemzett a század legsűrűjében sem mindenkit. Épp a legkiválóbbak egy része vonta ki magát alóla. Növő korok nagyjai részt vettek koruk szenvedélyében. Mint nagy konjunktúrakutatók szimatolták az időt, s verssel, szoborral, tudománnyal, politikai alkotással romboltak és építettek neki. Így tettek a XIX. század nagyjai is, a Darwinok, Bismarckok, Victor Hugók. Így, de nem mind, sőt igen sokan nem. A nagyságot szorongatta ez a növő Európa; a mélyember érezte kiterjedésében a sekélyesedést. Ez az oka, hogy a nagyság e században sokszor dühös ellentmondó készségnek látszik, melynek a korral futót kell megugatnia. Ha a középkor nagyja a szent volt, a reneszánszé a zavarosban szörnyetegörömmel lubickoló individualista, a XIX. századé (a hígítókkal együtt hígító propagátor mellett) a különc.

Friedrich Klára: A bánmonostori törpe oszlop rovásfeliratának megfejtési kísérlete

Ismertetésem 2022. május 18-án a Magyar Megmaradásért honlapon is megjelent, ezt köszönöm Raffai Zoltánnak. Itt most néhány gondolattal kiegészítem az előző változatot és a hozzászólásokat is szeretném említeni.

A székesfehérvári Szent István Király Múzeum Királyok és Szentek

Németh László: Magyarság és Európa /6. rész/

A kapitalizmus hőskorában az új gép új árukat lökött a gazdaságba, s ezzel új igényeket teremtett, s új csereárukat szítt termelvényeivel szemben a piacra. Amikor a hazai piac szűk lett, mint gyarmatosító imperializmus, piacává tette a világot. Amikor ez a piac is kevés, megindul a népek harca a szabad piacokért: kitört a világháború. De a háború nem segített. A harc helyett jön a megegyezés: a nemzetközi egyezmények alatt szövődő világkartell, mely az országok belső kartellegyezményeit nagyítja fel nemzetközi viszonylatban. Csakhogy a világkartell éppoly kevéssé segíthet, mint a háború (hacsak az emberiség kiirtását nem tekintjük segítésnek). A gép irtja a munkást, és rontja a piacot, az emberiség a több termelés, kevesebb fogyasztó paradoxonjába fullad. Következés: a kapitalizmust nem szabad magára hagyni.

Németh László: Magyarság és Európa /5. rész/

A kultúrák életében a növekedést válságok szokták megszakítani. Nemcsak a kultúrákéban, az emberében is. A gyermek fejlődését alaposabban figyelő tudja, hogy a test növekedése sem egyenletes és folytonos. Mint a serdülés alatt a nemiség, egy-egy új tendencia tör be a nyugvó szervezetbe, magával rántja, s addig csigázza egy irányba, amíg az egész teljesítőképessége és érdeke határt nem szab; a fejlődés enyhébb-komolyabb válságba kerül. Minden gyermekorvos ismeri a fejlődésnek ezeket a kényes zónáit. Minden laikus tud a hirtelen növés vagy a hirtelen felviharzó érdeklődés

Németh László: Magyarság és Európa /4. rész/

     A második nagy növéstünemény (reneszánsz, Amerika felfedezése, reformáció) előfeltétele: Itália másfél százados viszonylagos békéje. A német császárok körülbelül épp abban az időben, amikor Dante a középkor államideálját utolszor foglalja össze a javukra, föladják a ghibellin igényt, visszahúzódnak az Alpok német oldalára; a pápapofozó Szép Fülöp utódait pedig a százéves angol-francia háború meríti ki. A kis államocskák több mint százötven éven át nem láttak idegen hódítót olasz földön. Itália, elvágva a harcokba borult Európától, külön kis világrész a világrész alján.

Németh László: Magyarság és Európa /3. rész/

      Az európai kultúrának ebből a Magyarország történetével egyidős negyedik korából, aszerint hogy ki pillantott rajt végig, nagyon ellentmondó tendenciákat olvastak ki. Voltaire szerint türelmes, értelmes, tudományra, művészetre hajló emberek körül a történelem is megszépül, megnemesedik, egy-egy aranykorsziget támad, melyet a vallási téboly, szenvedély, kapzsiság megint szétdúl és elsüllyeszt. Európa újabb történelmében, ebben az ezeresztendős pokolban ő két ilyen fényes elíziumi szigetet látott, egyiken Medici Lorenzo elmélkedett a művész és literátor néppel, a másikon XIV. Lajos aranyozta be hatalmát.

Németh László: Magyarság és Európa /2. rész/

2. A kiterjedő Európa

     Az európai kultúrának idáig négy nagy korszaka volt. Az első a krétai mester fennhatósága alól felszabaduló akhaiaiaktól a macedón világhódításig tart. Ez alatt az idő alatt az európai művelődés, ha ki is sugárzik más népekre, lényegében egy nép, a görögség ügye. Mint ahogy egy lángész életének minden mozzanata alkotás: ez a kivételes nép is a teremtő tettek soha nem tapasztalt sűrű egymásutánjában égett el, s megvolt a szerencséje is hozzá, hogy örökségét egy Nagy Sándorral szórathassa túl a görög határokon.
     A második korszak alatt ez az örökség, egy uralkodásra termett nép intézményeibe beivódva, közös sövény mögé zárja az egész békére kényszerített mediterrán világot. A hellenizált Kelet a magház; az itáliai törzsek tolongásából az etruszk, görög hanyatlásra rátörő Róma a pollen, s e kettő gyümölcse: a Római Birodalom. A görög–latin frigy, Polübiosz és Scipio frigye, egy kivételes, hatalomra méltó férfitípust állított a népegyveleg fölé; a Római Birodalom története ennek az antik férfinak az egyre nehezülő harca az óriási szervezet épségéért és nyugalmáért. Amikor ez a nemesség felőrlődik, győz az alulról jövő forradalom: a kereszténység, s győz a kerítésen kívül rekedtek forradalma: a népvándorlás.
     Jézus vallása, a barbárok betörése (a kétféle reváns: a Keleté és a nomádoké) egy hosszú interregnumot vezet be: ez a harmadik kor. A birodalom Konstantin városa köré szorul és megmered; Keletet és Afrikát elmossa az iszlám...

Németh László: Magyarság és Európa /1. rész/

1. Isten pénze

     Az emberek valamikor barlangokban laktak, ma felhőkarcolót építenek. A barlangot a felhőkarcolóval a múlt század önérzete emelkedő lejtővel kötötte össze. Ez a lejtő volt a haladás. Mint minden hegyoldalon, ezen is voltak vízárkok, szakadékok, de a hegyből ettől még nem lett völgy, s elért magasáról a XIX. század embere a turista önérzetével pillanthatott vissza a „megtett útra”.
     A haladásgondolatban éppannyi volt a tájékozatlanság, mint a magabiztosság. annyira fönn éreztük magunkat, hogy körül sem néztünk, nem vagyunk-e lenn. A történettudomány nőtt, de a történeti helyzetérzék megromlott. A haladás meghamisította a történelem nyereség-veszteség mérlegét, és elfödte valódi ritmusát. Az ember annyira el volt telve azzal, amit a barlang és a felhőkarcoló közt nyert, hogy nem látta az értékét annak, amit elvesztett. A frobeniusi gondolat, hogy a primitív népek kultúrája sok tekintetben igazibb kultúra, mint a mienk, merő értelmetlenségszámba ment volna. Talán még veszélyesebb volt ennél, hogy a haladás egyenletessége vakká tett a történelem nagy teremtő aktusai iránt. A haladás elmélete szerint nemzedék rakja rá művét nemzedék művére, s így emelkedik egyre magasabbra a „szellem piramisa”. Nem látták, hogy az élet nem rak piramist. Az életben mindig az első aktus a döntő. A kultúrák sorsát az első jellegteremtő kor szabja meg. A mi kultúránkban az első nép, a görög, a végleges vezér; az első költő, Homérosz: a legnagyobb; Szókratész, Arisztotelész a bölcs és a tudós.

A történelmi Magyarország 64 vármegyéje + 1: Budapest[ LXV.]

A magyar állam fővárosa, mely a Duna mindkét partján fekszik. A magyar király székvárosa volt, ezt a címet 1892 óta viselte, valamint Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye székhelye, szabad királyi város volt. A főváros ezen kiterjedését az 1872. XXXVI törvénycikk által nyerte, mely Pest és Buda szabad királyi városokat, valamint Ó-Buda mezővárost és a Margit Szigetet Buda-Pest név alatt egyesítette, azóta mindenütt, a törvényhozásban is, a Budapest alakot fogadták el. A főváros és határának egész területe 19.380,92 ha volt az előző századfordulón, melyből a Dunaterület 779,66 ha. A Duna észak-dél irányban, először nyugat felé, azután kelet felé kidomborodó ívben hasítja Budapest területét, s hossza itt 15,27 km, szélessége 300–800 m, mélysége 1,9–9 méter között változik. Budapest jobbparti részét a Budai hegység egyes csoportjai hálózzák be. E hegység egyfelől a Rózsadombbal, másfelől a Várheggyel és a Gellértheggyel közvetlenül a Duna medréig húzódik. A Várhegy és Rózsadomb közt nyíló lapály, melyet a Víziváros és Országút foglal el, nyugat felé a Hűvösvölgy és Ördögárok völgylapályában nyer folytatást. A budai hegységnek ezen fővölgye a hegység két csoportját – a Hármashatárhegy és a Jánoshegy-Svábhegy – egymástól elválasztja, s egyúttal a főbb vizek levezetőjéül szolgál. A Hármashatárhegy csoportjától keletre tágabb lapály a Gellérthegytől délre elterülő Kelenföld és Lágymányos, melyen a budai híres keserűvizek fakadnak. Ezt alacsony dombsor különíti el a budaörsi völgylapálytól, melytől délre a Kamara-erdő és a tétényi fennsík terül el.