Raffay Sándor: Gyóni Géza emlékezete

200px Gyóni GézaHa Gyóni Gézát magam elé idézem, egy dús fürtű, jellegzetes orrú, élesen csillogó szemű, busa gyermekifjút látok, aki hallgatagon, de magabízó nyugalommal néz a vele beszélő emberek szemébe. És akaratlanul is mellé idézem édesatyjának, a gyóni papnak, Áchim Mihálynak alakját, aki szelíd, alázatos, meleg szemével mintha a vele beszélő lelkébe akarna belefészkelődni. Apa és fiú ellentétes benyomást kelt. Az apa hivatása bélyegét hordozza: önmagát másoknak áldozó élet önmegtagadásának bélyegét. A fiú a merészen induló, de céljaival még tisztába nem jött élet néma vergődésének nyomait mutatja. Eleven talány még önmagának is. Titokzatos, de már nyílni kezdő jövendő, melynek még nincs biztos iránya és bejárt ösvénye. Csak érzik rajta, hogy önálló egyéniség, amely belőle előbb utóbb ragyogóan fog kibontakozni. Szülei kívánságára apja nyomdokába és talán helyére készül. Így jutottam vele személyes viszonyba a pozsonyi teológiai akadémián. Apja, mint azelőtt volt esperességbeli kartársához, fiát hozzám külön is elvezette és részére támogatásomat kérte. Az ifjú Gézát akkor is figyeltem volna, ha apja nem kéri. De mert apját szerettem, a fiút melegebben figyeltem. Nagyon zárkózott volt. Legalább velünk, tanáraival szemben. Előttem sohasem nyílt meg. Az ifjúság előtt mindig szigorú tanár hírében álltam. Géza is ilyennek tartott, ezért nem tudott hozzám melegedni. Társai közül is csak pár bizalmasa volt, de azokhoz hűséges és meleg volt szíve is, szava is. Zárkózottsága okát csak később tudtam meg, hogy anya nélkül való volt az otthona. A család lelke szomorú betegség nyűgét hordozta. Ennek bánata felhőzött az apa és a fiú életén egyaránt. Ez tette az apát szelíd mélázóvá, a fiút pedig hallgatag zárkózottá.

   Ez a zárkózottság tette némává, mikor amerikai párbaját végrehajtotta. Akkor is én voltam az első, aki szobájába léptem abból a tanári karból, amely kénytelen volt őt az akadémiáról eltávolítani. A következő tanévre visszavette ugyan, de Géza akkor már nem volt a mienk. Csak a teste járt be még néhány hónapig az előadásokra, a lelke már másé volt. Egy földön járó ideálé, akinek hatása elindította őt a földöntúli ideálok szolgálatának útjára. Mikor a teológiáról eltávozott, elvesztettem őt szemeim elől. Testben nem is találkoztam vele többé. Az ő életútja más csapásra tért. Akkor kerültünk össze ismét, amikor a lelkét hozta el hozzám sógora, hogy ismertessem meg a nagy közönséggel. A rettenetes világégés viharai és a lelket őrlő fogság gyötrelmei között termett költeményei az önmagát felépítő lélek gyönyörű, színes, szemkápráztató lángcsóvái voltak. Micsoda emelkedést mutat a Tábortüzek mellett kipattant szívvirágok hatalmas csokra a deákkorban fesledező érzések ösztönzésére szedegetett mezei virágok sokszor alig-alig illatos kis bokrétájával szemben. Mennyi kínzó csalódáson, mennyi fájó kiábránduláson, mennyi édes örömön és mennyi gyötrő szenvedésen kellett Gyóni Géza amúgy is túlfeszített lelkének átvergődnie, míg költői fejlődésének korán letört csúcsáig eljutott. De csúcsra jutott és ez emelte őt a háborús kor legjobb költőinek sorába.

   És itt meg kell emlékeznem arról a nekem kedves körülményről, hogy Gyóni Gézát, Reményik Sándort és Pap-Váry Elemérnét én voltam szerencsés a közönségnek a maguk igazi képében bemutatni. Mind a három kiváló költő, egyházam tagja volt és én akkoriban többet forgolódtam a társaságos élet színpadán, mint azóta. Gyóni és Reményik költeményei jórészt kéziratban jutottak kezembe. Ezekből olvastam fel nyilvános műsoros estén néhány jellemző és gyönyörű költeményt. Emlékszem, hogy Gyóni versei közül a „Csak egy éjszakára”, Reményik versei közül pedig az „Eredj, ha tudsz” című költemény tette az új csillagok fényét bámuló közönségre a legnagyobb hatást. Gyóni Géza akkor már fogoly volt s talán már haldokolt, Reményiknek megadta az Isten, hogy tovább dolgozzék és tovább szórja szép lelkének ragyogó sugárait, Pap-Váryné pedig csakhamar sírba hanyatlott. Mind a három ember igazi költő a szó nemes értelmében. A költőt nem a verselésben való mesterkedő ügyesség tesz költővé, hanem az a csodálatos és isteni adomány, hogy milliók érzését a maga lelkén átszűrve művészi formában, a maga és mások gyönyörködtetésére szavakba tudja öltöztetni. A költő lelke olyan, mint a prizma, amelyen a nap gazdag fényvilága ezer szépségben csillog előttünk, de a költő lelke olyan élő és érző prizma, amely legszebb álmait, legemelkedettebb elgondolásait adja hozzá az égi fényhez, amely rajta áttör és millió szív gyönyörévé növekszik. A költő úgy beszél, mintha a maga benső világát tárná fel, pedig milliók lelkének ajtaját nyitja ki, hogy a közös érzések és közös vágyak sokszor magunktól sem ismert, öntudatlan világának legszebb kincseit dobja oda a szépre szomjúhozó ember lelkének kielégítésére. A költő a maga korának eszméit, érzéseit és hangulatait szólaltatja meg, de nem csupán a maga kora számára, hanem miként történetíró, messze jövendő részére rögzíti meg azokat a lelki történéseket, amelyek a belső élettörvények örökkévalóságát igazolják. A költő életbölcsész, aki a robbanó hangulatok támadásában és múlásában emberi és isteni igazságok soha meg nem szűnő uralmát tárja a világ elé. Az igazi költőben múlásra rendelt pillanat és az örök megmaradásra teremtett élet hangulata él és szólal meg. Ezért munkálkodik a költő idők korlátai között és ezért hat mégis a múló idők határain keresztül, mert lelkében a haladó ma és az örök holnap ölelkezik.

   Ebből az ölelkezésből születtek meg Gyóni Géza versei. Ez tette őt költővé, még pedig igazi költővé. Erős teste összetört, de szép lelke él. Élni is fog mindaddig, míg az ősi földön magyar lélek az igaz magyar érzéseket megteremni és szeretni tudja. És most hadd jelenjék meg Gyóni Géza emberi formája is közöttünk. És szálljon áldás emlékezetére.

/A Gyóni Géza Irodalmi Társaság díszülésén, Koren István Gyóni Géza plakettjének leleplezése alkalmából elhangzott előadás. 1936. /          

szozattv


szozat a tiszta hang csurkaszentmihályi Egy az Isten 1117 Fényességes csillagok 1124 bevonulás A5 Matyas 1129 szentmihálynap napéjnapfor Patriotak Kronikaja 3.3
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf