Honlapunk technikai ok miatt rövid ideig nem lesz olvasható valamikor május 15-június 15-e között néhány órán keresztül. (Ezt természetesen igyekszünk elkerülni lehetőség szerint!)
Szíves türelmüket és megértésüket kérjük!
a Szerkesztőség
Az elmúlt hétvége híradásaiban gyakran lehetett hallani, hogy Novák Katalin köztársasági elnök olyan különleges rózsatöveket ajándékozott Ferenc pápának az Árpád-házi Szent Erzsébetről elnevezett fajtából, „amelyet egy erdélyi magyar, Márk Gergely nemesített.” Mint kiderítettük, a híres rózsanemesítő nemcsak erdélyi, hanem egyenesen székely identitású: családja a háromszéki Egerpatakról származik.
Márk Gergely 1923. október 27-én született a mára már Szászrégenbe beolvadt Magyarrégenben. Kertészeti tanulmányait Marosvásárhelyen kezdte 1937-ben, majd – miután Észak–Erdély felszabadulása után az anyaországba költözött – Baján és Budapesten folytatta, 1946-ban fejezte be, illetve 1950-ben az Agrártudományi Egyetem Kert- és Szőlőgazdaság-tudományi Kara diplomáját is megszerezte.
A Szent György Napok utáni Történelmünk rovat témájául a Szent György Lovagrend alapítását választottuk. Úgy tartják, hogy 1326. április 24-én, Szent György napján alapította I. Károly, közismerten Károly Róbert magyar király a Szent György Lovagrendet. Tulajdonképpen az uralkodó ezen a napon – az esztergomi érsek és a magyar püspöki kar jelenlétében – hozta nyilvánosságra a rend alapszabályzatát Visegrád várában.
A szabályzat pontos fordítása határozottan utal arra, hogy annak első változata még 1326. április 24. előtt megszületett, de mindenképpen 1323 és 1326 között. 1326 Szent György napján pedig e korábbi szabályzatot egészítették ki további hat cikkellyel, a király jelenlétében és szándékainak megfelelően – írja Veszprémy László A Szent György Lovagrend megalapítása Károly Róbert udvarában című tanulmányában (Lovagvilág Magyarországon, Argumentum Kiadó, 2008).
„Marosvásárhely ma is az erdélyi magyar kultúra egyik fellegvára”
Kecskés Csaba, Marosvásárhelyen szolgáló unitárius lelkész a tavaly nyáron töltötte 50. életévét. Amint azt lapunknak elmondta, az emberi élet e jelentős időbeli mérföldkövéhez érkezve, magában is egyféle számadást végzett. Őt idézve: „...igyekszem számbavenni és mérlegre tenni a megtett életutat, amely mögöttem van, és reménységgel tekinteni arra az életidőre, amely a gondviselő Isten jóvoltából megadatik még számomra...”
– Mit kell tudni még Kecskés Csaba unitárius lelkészről?
Ha nem mindig érthető, mi miért történik éppen úgy, ahogy, próbáljuk a nagy képet nézni, sok minden a helyére kerülhet.
Az elmúlt években többször is írtam arról itt, a Főtér hasábjain, hogy ha geopolitikai szemüvegen át nézzük, egy sor egyébként „ártatlan” romániai belpolitikai esemény úgy is összefügg, ha látszólag nem és ha nem vagyunk összeesküvés-hívők.
Arról van szó, hogy a három évtizeddel ezelőtti kelet-európai rendszerváltások és a Szovjetunió összeomlása, az orosz befolyás megszűnése óta az Amerikai Egyesült Államok kiemelt geopolitikai térségként kezeli a térséget, amelyhez Románia is tartozik.
1919. május 1-én csaknem háromezer magyar munkás próbálta meg újra egyesíteni a kettészakított Komárom városát, a csehszlovák megszállók azonban közbeléptek és több száz embert mészároltak le. Erre, a komáromi áttörésre emlékeztek ma délelőtt az észak-komáromi katolikus temetőben található 102 névtelen áldozat tömegsírjánál.
A dél-komáromi Endresz-csoport Egyesület, az észak-komáromi Egy Jobb Komáromért Polgári Társulás és a Felvidéki Értékőrzők szervezésében rendezték meg a mai megemlékezést, melyen Lakatos Áron népzenész és Korpás Réka népdalénekes énekelt, illetve Széplaki Norbert saját szerzeményét adta elő. A megemlékezésen Bencze Dávid történész mondott emlékbeszédet, melyben rámutatott...
Kérem, engem még egészen zsenge ifjú koromban úgy tájékoztattak, hogy a szabályokat be kell tartani, mert úgy tisztességes. Talán már említettem, hogy nehéz gyerekkorom volt…
Kezdjük azzal, hogy az iskola – minden előzetes híreszteléssel szemben – nem az életre nevelt. Mert tanítottak ott mindenfélét, a biológiától a történelemig, de egyáltalán nem képeztek egy igazi karrierhez szükséges tárgyakból, úgy, mint, hazudni, csalni, lopni. Hogy a többit már ne is emlegessem…
Mi több olyasmiket sulykoltak ezerrel – akár a képen látható hölgy a ruhát –, hogy ilyesmiket nem szabad csinálni. A plébánián, hittanórán meg az atya még rá is kontrázott és ebben témában pont ugyanazon az állásponton volt, mint azok az átok kommunisták, akik folyton csak hülyítették a népet.
Negyven éve, 1983. május 7-én halt meg Romhányi József költő, író, érdemes művész, a „rímhányó Romhányi”, a Mézga család, a Kérem a következőt!, a Mekk mester című animációs filmek szövegírója.
Nagytétényben született 1921. március 8-án. Tanulmányait a Székesfővárosi Felsőbb Zenei Iskolában végezte, ahol brácsázni tanult, a zene szeretete élete végéig éltető eleme maradt. A második világháború végén, 1944-ben szovjet hadifogságba esett, a hároméves kényszerű távollétet zenével és humorral vészelte át.
Életének 89. évében elhunyt Pomogáts Béla Széchenyi-díjas író, irodalomtörténész, irodalomkritikus, a Magyar Írószövetség korábbi elnöke, az irodalomtudományok doktora – írta online kiadásában a Magyar Nemzet hétfőn.
Pomogáts Béla 1934. október 22-én született Budapesten. A Piarista Gimnáziumban érettségizett 1953-ban. Az iskolás évekre számtalan alkalommal úgy emlékezett vissza, mint életének meghatározó időszakára. Büszke volt az ’56-os forradalomban betöltött szerepére, megírta az internálótábor kínjait is.
Nincs szebb hivatás, mint lelket és nemzetet szolgálni
Csáky Károly nyugalmazott református lelkipásztorról mindenekelőtt azt kell tudni, hogy állítása szerint az életét Istentől kapta ajándéka. Ezt így kijelenteni talán közhely, de számára egyáltalán nem az. Sőt mi több: szó szerint értendő. Ugyanis édesanyja harminckilenc éves volt, amikor korára való tekintettel azt tanácsolták, hogy a benne elindult új életet (finoman szólva) meg kell állítani. Be is adtak valami injekciót fia menesztése érdekében, de édesanyja mint imádkozó asszony arra kérte Istent, hogy Csáky Károly mégis megszülessen. És győzött az imádság. Így lett e heti alanyunk ajándék, aki 1938-ban érkezett meg a marosvásárhelyi Szív utcába...
Örökbe kaptuk az 1968-ban történt hazai megyésítés alkalmával Udvarhely anyaszék Bardóc fiúszékének tekintélyes darabját, melynek területével megnagyobbult az aránylag épen hagyott régi Háromszék vármegye. Sajnáltuk délen Keresztvár és Bodola Brassó megyéhez csatolt vidékét, de még jobban Bodzavám környékét, az egészen az ezeréves határig felnyúló vidéket. Még a többi kisebb változással is megbékéltünk, de az, hogy Háromszéket a Kovászna megye elnevezéssel cserélték fel, az „újjászületés” változásának legnagyobb meglepetése volt. A ma élőknek régi mesének tűnik ez a változás, bő fél évszázad alatt lassan történelemmé lett. Azt azonban meg kell adni, gazdaságföldrajzi tekintetben Bardóc szék népének mindig is könnyebben elérhető volt az erdővidéki bányaipar, Barót iskolái és szerdai piaca.
A barokk kastélyt szimmetrikus elrendezésűnek tervezhették
Az eredetileg U alaprajzú kastély főhomlokzati hosszán a bal kéz felőli sarkot emeletesnek építették ki, és az emeleten a rizalit tengelyében egy öntöttvas konzolos erkély is készült, amelynek ajtónyílását később átalakították ablakká.
Keresztes Gyula szerint a főhomlokzat ablaknyílásainak elrendezése nem szimmetrikus.
A két dór oszlopos fedett veranda, amelyről a kastély főbejárata nyílott, a szimmetriatengelyből kiesett a későbbi toldás és a homlokzatátalakítások során.
Feltételezhető, hogy a barokk kastélyt szimmetrikus elrendezésűnek tervezték, de a jobb oldali emeletes rizalitról lemondtak. Erre enged következtetni az Orbán Balázs könyvében lévő látkép is.
Szokatlannak tekinthető az ikerablak formákat összefogó, kétablaknyi szélességű szemöldökpárkány kialakítása is.
Az eredeti ablaknyílások formája a nyomok szerint félkörívekkel készült, erre engednek következtetni az oldalhomlokzat félköríves, úgynevezett vakablakai is.
A hosszhomlokzatokat főpárkány, az ablakkereteket könyöklő és szemöldökpárkányok díszítik. Az erkélyt tartó vaskonzolokat az átalakításkor nem szedték ki a falazatból.
A Rozsnyói Rákóczi Magyar Házban 2023. április 25-én „Szerzetesek és apácák a vádlottak padján” címmel a diktatúra egyházhoz tartozó áldozatairól tartottak megemlékezést.
A 73 évvel ezelőtti „R” és „K” titkosrendőrségi műveletekről, amely felszámolta az egykori Csehszlovákiában az apáca- és szerzetesrendeket, Lőrinčík Szilvia tartott előadást, ismertetve a szomorú történéseket. 1950-ben az „akció” forgatókönyve hasonló volt, mint a kitelepítéseknél. Az éjszaka leple alatt összegyűjtötték őket, s aki nem „vetkőzött” ki a rendből – azt kegyetlen körülmények között csehországi munkaszolgálatra kényszerítették. Az előadó rozsnyói kordokumentumokkal tette színesebbé és még értékesebbé a rendezvényt. Lőrinčík Szilvia rozsnyói születésű történész, levéltáros.
Jékely Zoltán, Áprily Lajos fia, a Nyugat „harmadik” költői nemzedékéhez tartozó, kétszeres József Attila-díjas, és posztumusz Kossuth-díjas költő, műfordító. Nagyenyeden született 1913. április 24-én. A Szent György-napi születéséről az „Aki Szent György napján született” és a „Szent György-komplexum” című verseiben emlékezik.
Apja, Áprily Lajos (írói név) 1909-től a nevezetes Bethlen Kollégium tanára volt. Enyeden éri a családot az első világháború és a trianoni döntés. Jékely az összeomláskor öt és fél éves volt, de kisgyermekként is érzékelte a változást. A szülői házban naponta találkozhatott az erdélyi irodalom nagyjaival, Kuncz Aladárral, Kós Károllyal, Makkai Sándorral, Reményik Sándorral, Tamási Áronnal, Dsida Jenővel, Hunyady Sándorral, Kemény Jánossal.
„Az utazónak minden idegen ajtón kopogtatnia kell, hogy a sajátjához jusson, és minden külső világot be kell járnia, hogy a végén elérje a legbelső szentélyt.”
Rabindranath Tagore: Gitandzsali (dal-felajánlások)
Ha Balatonfüred, akkor Tagore sétány. De kiről is van elnevezve a Balaton főutcája, hogy került egy indiai költő a Balatonhoz és miért is volt fontos 1926-os magyarországi látogatása?
LEHET, HOGY MESSZIRŐL JÖTTEM, DE NAGYON KÖZEL VAGYOK HOZZÁD…
Magyarországot 25 éve ismerem, de ez is túl kevés idő egy ilyen összetett ország megértéséhez. Valószínű, hogy Tagore is ezt mondta volna pár hetes ittléte után.
