Válogatás P. Tóth Irén fordításaiból - Eminescu, Mihai

Eminescu, Mihai


Prin nopți tăcute

Prin nopti tacute,
Prin lunce mute,
Prin vantul iute,
Aud un glas;
Din nor ce trece,
Din luna rece,
Din visuri sece,
Vad un obraz.

Lumea senina,
Luna cea plina,
Si marea lina
Icoana-i sunt;
Ochiu-mi o cata
In lumea lata.
Cu mintea beata
Eu plang si cânt.


Csendes éjeken

Csendes éjeken,
Néma réteken,
Sebes szelekben,
Szólít egy hang.
Illó fellegben,
Hideg holdszemben,
Tűnő képzeletben,
Egy arc suhan.
A derűs világ,
A teliholdvilág,
Nyugodt tengerár -
Számára ikon -
Keresi szemem
A végtelenben.
Bódultan éneklek,
S őt siratom.

szozattovabbacikkhez

 

Válogatás Rácsai Róbert fordításaiból - J.M. Plunkett, Robert Frost, Dylan Thomas

J.M. Plunkett: Fehér hullámok a vízen
(White Waves on the Water)

A víz fehér hulláma,
A fán arany levelek,
Akár Mananan leánya
A tengerből feljöttek.

A zöld hajtás és a virág,
A haboknak gyümölcse,
Tenger-otthonuk elhagyták,
Nem rejti sötét mélye.

Hívtátok őt és előbújt,
Világ szelei fújtak,
Mikor az érett gyümölcs hullt,
S a virágok kinyíltak.

Előjött, mikor sírtatok,
Ó, föld teremtményei,
Zenét adtak s boldogságot
Sóhajotok hangjai.

Siratódalra érkezett,
Kik végzetről álmodtok,
Alusztok, s új álmotok lett,
Fényetek s virágotok.

szozattovabbacikkhez

 

Román költők magyarul: Vaszile Alecsandri: Búcsú Moldvától, Tudor Arghezi: Pohárfelirat, Octavian Goga: Mors magna, Ada Negri: Havazás, Ion Pillat: Őszi elégia

Vaszile Alecsandri: Búcsú Moldvától

Óh, be fáj itt hagyni téged,
szép hazám, te drága föld:
ezt a lombos hegyvidéket,
melynek minden ága zöld!
Életem belőled árad,
itt ringattál kebleden –
más ország is van, de nálad
nem hiszem, hogy szebb legyen!

Kéken csillog fent az égbolt,
oh, de már mi haszna van?
minden fáj most, ami szép volt,
minden oly vigasztalan.
Fáj, hogy el kell mennem innen –
gyász tölti be lelkemet:
hull a könnyem, s bennem minden
kedves élményt eltemet!!

szozattovabbacikkhez

Perzsa költők verseiből egykor és ma (VI. rész)

Utolsó részünkben – történelmi kényszerűségből – több évszázadot is átugrunk. A mongol kor vége felé fejlődött ki a perzsa szatíra, amelynek legkitűnőbb képviselője Obejd-e Zákání, a sajátos keleti „értelmiségi proletariátus” tagja. A klasszikus perzsa költészet legnagyobb szatirikusa (született Qazvínban, valószínűleg Háfíz előtt, meghalt 1371-ben). Élete nagy részét Shírázban töltötte, és ugyanabban az udvarban tevékenykedett, ahol Háfíz. Zákání költészetének egy jelentős része a tipikus perzsa udvari költők alkotásai (közepes qaszídák, hagyományos, rendkívül kifinomult és művészi ghazalok és időnként Omar Khajjámot idéző rubá’ík), másik – számunkra értékesebb – része a szatirikus hangú művek (kiemelkedő mű a Mús o gorbe, „Egér és macska” című szatirikus elbeszélő költemény).

 

Obejd-e Zákání: Az egér és a macska

Ha művelt vagy, ha értelmes, megérted
Meséjét most a macskának s egérnek.
Elámulsz majd: tanulsággal megáldott
A történet, amit néked ajánlok.

szozattovabbacikkhez

 

Válogatás P. Tóth Irén fordításaiból - Elena Liliana Popescu II.

Szerelmes Dal

A Csend asztalánál ülve
egy ismeretlen királyságban,
a Költők friss kenyérrel
kínálnak,
mit meglocsolt
az égi harmat.

Holtak a holtakkal, mondják,
és élőkkel az élők!
De jól tudjuk-e,
hogy kik a holtak
és kik az élők?

Egy Költővel több
odaát...
Itt egy Költővel
kevesebb.

szozattovabbacikkhez

 

Válogatás Rácsai Róbert fordításaiból - Robert Frost

Tűz és jég
(Fire and Ice)

Mondják, a világ jégbe fagy,
Mondják, elég.
Tudom, a test vágya oly nagy,
Hogy tűz pusztít majd, nem a fagy.
De ha kétszer jönne a vég,
Olyan sok itt a gyűlölet,
Hiszem: pusztításra a jég
épp oly remek
és pont elég.

szozattovabbacikkhez

 

Válogatás Rácsai Róbert fordításaiból - Oscar Wilde

REQUIESCAT*

Halkan járj… itt van ő,
S a hópihék.
Hallgatja, hogyan nő
A százszorszép.

Aranyló hajába
Rőt rozsda bújt,
Tiszta ifjúsága
Már porba hullt.

Mint a hó, oly fehér,
S tudja vagy sem:
Asszony volt rég, s ezért
Nő édesen.

szozattovabbacikkhez

 

Perzsa költők verseiből egykor és ma (V. rész)

     A szufizmus, a szufi költészet után foglalkozzunk a kor legnagyobb s egyben klasszikus lírikusával, utolsó versalkotó dalnokkal Háfizzal. Bár ő is a hagyományokat foglalja össze, a hagyományokban rejlő lehetőségeket mégis a végsőkig viszi, s a variációs lehetőségeket a perzsa költészet határain belül a lehető legegyénibb módon meríti ki. (A klasszikus perzsa költészetben sohasem „megszüntetve őrzik meg” a költők a hagyományt, vagyis nem a tagadás útján hozzák létre az új állítást; a megőrzés itt mindig „csupán” a korábbi betetőzése lehet, vagyis a tézis és a szintézis között hiányzik az antitézis.

Samszo’d-dín Háfiz: Muzulmánok

Muzulmánok! ki társam volt, szívem volt.
Ha bánkódtam szíves szót szólt – hívem volt.
Ha kétségek vad örvényébe hulltam,
Tanácsától remény csillant. Ilyen volt.
Megértő, mélyrelátó, bölcs, tapasztalt,
Nemes lelkére nem hullt semmi szennyfolt.

szozattovabbacikkhez

 

Válogatás P. Tóth Irén fordításaiból - Elena Liliana Popescu

Piéta

Színtiszta márványt jár át a tekintet,
páratlan szerelmét dalolja szüntelen,
végtelen belenyugvással viselve mindent
a világ-fájdalom, bölcsőben pihen.

Zsugorodik a Tér, eltűnik az Idő,
tökéletes csendben zokog a márvány...
A természet néma. Oly kétségbeejtő,
ha halál jár az élet körül jussot várván.

Belevész most az egész emberiség
a roppant nagy bűnbe, mely túltesz mindenen,
maga Szűz Mária is könyörög azért
hogy megbocsássák ezt odafenn.

Megkönyörül az ég és jön a Kegyelem.
Csak a márvány tűnik elevennek.
Az örökéletű szobor, mit Te készítettél,
küldetése isteni Könyörületnek.

szozattovabbacikkhez

 

Perzsa költők verseiből egykor és ma – IV.

      A szeldzsuk korban élt a rubá‘i legnagyobb – Európában nagyon is ismert - művelője, Omar Khajjám (meghalt 1123 körül, lásd: http://www.szozat.org/index.php/kitekinto/tartalommutato/16992-omar-khajjam-kolteszet-bolcsesseg).
     A rubá‘i, ez a kisepikus epigrammaforma, a XI. században indult fejlődésnek, amikor az egyén és a közösség viszonyát egyre újabb földrengések rázták meg, amikor a közösség már nem biztosítja az egyén természetes védelmét, de az egyénnek még nincsenek más lehetőségei a közösségen kívül – kivéve az irracionális, misztikus utat.

szozattovabbacikkhez

 

Válogatás Rácsai Róbert fordításaiból - William Butler Yeats

A vándor Aengus dala (The Song of Wandering Aengus )

Kimentem a mogyorósba
- Fejem lángolt a vad tűzben -
Vesszőt vágtam s lehántottam,
Horgomra egy bogyót tűztem.
Fehér lepkék keltek szárnyra,
Sok lepke csillag ragyogott,
Bogyóm, mit patakba dobtam,
Egy ezüst pisztrángot fogott.
Amikor a földre tettem,
És mentem tüzet szítani,
Valami megzörrent ott lenn,
S a nevem mondta valaki:
A hal egy fényes lányka lett,
Hajában egy almavirág,

szozattovabbacikkhez

 

Válogatás Rácsai Róbert fordításaiból - Joseph Mary Plunkett

Piros vérét rózsán látom
(I See His Blood upon the Rose)

Piros vérét rózsán látom,
Szeme a csillagokban lángra gyúl,
Ő ragyog az örök hóhatáron,
S könnye az égből hull.
Arcát látom, hol virág van,
Mennydörgés és madárdal hallatszik,
- Az ő hangja! És vésett sziklákban
Írott szavát őrzik.
Övé minden fáradt ösvény,
Szíve dobban a tengert kavarva,
Koronája ott van minden tüskén,
S keresztje minden fa.

szozattovabbacikkhez

 

Perzsa költők verseiből egykor és ma – III. A szeldzsuk kortól kezdve…

     A X–XI. század udvari költészetében, különösen a költészetet rendkívül pártfogoló Számánidák és Ghaznavidák (999 – 1042) korában a sokat ígérő kezdetek frissességét érezzük, a mondanivaló bősége és emberközelsége nem tűri még a bonyolult formákat. A szeldzsuk kortól kezdve (1040) a társadalmi fejlődés a szűk keretek között is mindinkább megreked, ami a költészetben a formalizmus egyre erőteljesebb kifejlődését vonja maga után. Ezt, a költészetben bekövetkező változást Rúdakí⃰ ⃰ egyik versében különböző értékelései révén érzékelhetjük.
     Nizámí-je Arúzí, aki 1150 körül írta a költőkkel is foglalkozó híres munkáját, a Csahár meqálé-t (Négy beszélgetés), beszámol Rúdakí egyik versének keletkezéséről. A költő patrónusának, Naszr ibn Ahmad számánida emírnek (914–943) Bokhárá volt a fővárosa, de itt csak a telet töltötte.

szozattovabbacikkhez

 

Frantisek Halas: Csatatér

Sisakos öröklétben
rossz varázslatok kúsznak
a halott csatatéren

Hú árnyak silbakolnak
őrzik a csillag-vonulást
s a méreg-ittas holdat

Buján tenyészve kéjjel
szór rovart és virágot
a halál szerteszéjjel

szozattovabbacikkhez

 

Quintus Horatius Flaccus: Lesbiához

Szorossan a' Deák szerént.

Éljünk Lesbia Lelkem! és szeressünk,
És a' mord Öregek' komor beszédit
Eggy fél pénzre betsűljük öszvességgel.
Lám a' Nap le-mégyen, meg' újra fel-nő.
Nékünk eggyszer enyész rövid világunk
'S hosszú éjet örökre kell alunnunk.
Adj tsókot nékem ezret, újra százat...

szozattovabbacikkhez

 

Pierre de Ronsard: Hevertem április huszadikán

Hevertem április huszadikán a réten,
úgy tetszett: álmodom, s láttam egy őzbakot,
amely kedve szerint föl-alá futkosott,
s virágok közt tiport a táncos szökdelésben.

Agancsa ütközött, de csak úgy éppen-éppen,
s kis homlokán kecses, friss dölyffel duzzadott,
villogtatott szemét, két gömbölyű napot,
s vas-örvecske feszült kényes nyaka tövében.

szozattovabbacikkhez

 

Perzsa költők verseiből egykor és ma – II. Történés nélküli történelem és változékony állandóság

     Irán politikai történelme – a többi keleti országhoz hasonlóan – rendkívül színes, kavargó képet mutat, a külső hódítók, ill. gyarmatosítók (Nagy Sándor i. e. IV., az arabok a VII., a török ghaznavidák és szeldzsukok a XI., a mongolok a XIII., Timúr Lenk a XIV., az európaiak a XIX–XX. században) és az egymást váltogató dinasztiák az állandó változás, mozgás csalóka képzetét keltik. Valójában – mint ezt éppen a legtipikusabb és legadekvátabb perzsa társadalmi tudatforma, a perzsa költészet bizonyítja – a mozgás csupán a dinasztiák mozgása, állandó kicserélődése, miközben a társadalom alapjai változatlanok maradnak.

szozattovabbacikkhez

 

Perzsa költők verseiből egykor és ma (I. rész)

Irán és a nyugat

     A Görög-perzsa háborúk óta az európai civilizáció – főleg az ókorban – számtalanszor került kapcsolatba a perzsákkal, pontosabban az iráni népekkel, s a marathóni csatában (490) és a szalamiszi tengeri ütközetben (480) részt vevő Aiszkhülosz monumentális és rendkívül igazságosan ítélkező Perzsái óta a Nyugat ismeretei sokat gazdagodtak „az első történeti népről” – Ahogy Hegel nevezte a perzsákat. Héródotosz, Platón, Xenophón, Polübiosz, Sztrabón, az idősebb Plinius, Plutarkhosz – hogy csak a legismertebb neveket említsük – sok értékes híradást őriztek meg Iránból, s Sztrabón méltán írhatta, hogy korában az összes barbár nép közül a perzsákat ismerik a legjobban. Ez az ismeret azonban – valljuk be – rendkívül csekély volt, de alig kevesebb annál, ami tulajdonképpen a legutóbbi időkig élt a köztudatban.

Európa számára azonban Irán csupán kuriózum maradt egészen a XIX. századig, mikor a gyarmatosító cári Oroszország és Anglia mind nagyobb figyelmet fordítottak Iránra. Mint minden „egzotikus” keleti országot, Iránt is a kapitalista hatalmak „ébresztették” fel, kényszerítették bekapcsolódni az immár valóban az egész világot magába foglaló világtörténelembe, s ez az új helyzet megköveteli az egzotikus homály eloszlatását s az ország valóságos múltjának megismerését. Ehhez keresve sem találhatunk célravezetőbb útitársat a perzsa költészetnél.

szozattovabbacikkhez

 

 

Thomas Stearns Eliot: Hamvazószerda

1

Mert nem remélem hogy megfordulok
Mert nem remélek
Mert nem remélek új fordulatot
Hogy tehetséget, látókört cserélek
Ilyesmire törekedni nem törekszem
(Öregedő sas szárnyat mért feszítsen?)
Miért sirassak
Szokott uralkodást, eltűnt hatalmat?

Mert nem remélem hogy tapasztalom
A jelen tűnő dicsőségét megint
Mert többé nem hiszem
Mert tudom hogy többé nem tudhatom
Milyen az egy igaz tünékeny hatalom
Mert nem iszom már soha sem
Ott hol fa virágzik, forrás fakad
Mert semmi se lesz megint

szozattovabbacikkhez

Po Csü-ji: Búcsú a téli kályhától

Ötödnapja, hogy megjött a tavasz,
a táj oly szagos, ízes, sugaras!
A fehér nap naponta melegebb,
roskadnak a kék-szürke fellegek;
az utolsó jégcsap peng s eltörik;
új rügy szökkenti fák friss gallyait.
Fényt áraszt minden, reményt és vigaszt,
nem csupán én szeretem a tavaszt.
Virág kell? Megyek, le, a ház mögé.
Napozni? Ki, a veranda elé.
Az embernek mégis fáj a szíve:
Eltűnök, mint kályhám piros tüze!

Fordította Szabó Lőrinc

Sully Prudhomme: Könyörgés - Sóhaj - Törött váza

Könyörgés

Ha tudnád, mily magányban élek,
s a bú, a gyász már-már benőtt,
el-elhaladnál, drága lélek,
házam előtt.

Ha tudnád, hogy derül rajongva
szemedtől a borús kedély,
föl-fölfigyelnél, ablakomra
tekintenél.

Ha tudnád, hogy mily enyhe balzsam
a szerelem e bús úton,
leülnél a kapumba lassan,
mint a húgom.

Ha tudnád, hogy nincs hűbb szívemnél,
s szeretlek is, keservesen,
talán belépnél, itt teremnél,
én kedvesem.

Műfordította Kosztolányi Dezső

 

Sóhaj

Nem látni őt, nem hallani,
nem szólni és nem vallani,
imádni híven, nem feledni,
folyton szeretni.

A két karunk felé kitárni,
a semmiségbe nézni, várni,
s ha nem jön, úgy is rámeredni,
mindig szeretni.

Szenvedni s bírni, egyre bírni,
nem érni el és sírni, sírni,
elhullani, könnyben feredni.
mindig szeretni.

Nem látni őt, nem hallani,
nem szólni és nem vallani,
de láztól és vágytól veretni
s mindig szeretni.

Műfordította Kosztolányi Dezső

 

Törött váza

Hol a verbéna haldokol ma,
a kristályváza megrepedt.
Egy legyező épp csak súrolta,
még zaj se hallatszott, s beteg.

De a kicsiny karc egyre jobban
harapta az üvegfalat,
és láthatatlan és titokban
és biztosan tovább haladt.

Vize lassanként csepegett ki
a senyvedő virág körött.
Mi történt itt, nem sejti senki.
Ne nyúljatok hozzá: törött.

Szívünkhöz is így ér a drága
és megkarcolja hirtelen.
A szív tovább hasad, virága
elhull, az édes szerelem.

Az emberek azt vélik, ép még,
de benn szívünk sír és sajog.
Mert érzi mély-mély repedését.
Törött: hozzá ne nyúljatok.

Műfordította Kosztolányi Dezső

 

szozattv


szozat a tiszta hang
 SZAKC_Hirlevel_2022_08_31meghivo2Gyóni kötetképsissistalMÖD 2022.június 18-meghívó-1 oldalasKét film szórólap Trianon plakat NET 2022 Kiállítás szózatba 1 szozat a tiszta hangEUCHARKirályfesztSacra HungariaSacra HungariaSacra HungariaKOFESZTszozat a tiszta hangszozat a tiszta hangszozat a tiszta hang pálosokszozat a tiszta hangszozat a tiszta hang 
 Patriotak-Kronikaja-4.1 
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf