Erdélyi román költők magyar nyelvű fordításai IV.

Erdélyi román irodalom IV.- Temesvár

Adriana BabetiAdriana Babeți irodalomtörténész, író, esszéista 1949-ben Nagyváradon született. Temesváron él és alkot. Irodalomtörténész, író, esszéista, műfordító. A temesvári egyetem elvégzését követően többek között UNESCO ösztöndíjasként először Párizsban, majd Heidelbergben mélyítette tudását. Első kötete 1998-ban jelent meg „Közép-európai dilemmák” címmel. Ezt követően szá-mos irodalom és kultúrtörténeti esszéje és műfordítási munkája lá-tott napvilágot. Több nyelvre fordították.

 

 

Adriana Babeți
Az utolsó felfújt Párizsban
69 konyhai recept
[részlet]


     Bankett a Begán   
     Azok számára, akiknek nem sikerült megkóstolniuk a múlt heti la-kománkat – más szóval, azok számára, akik nem olvasták írásomat az előző számban -, íme egy kis konyhaműveltségi ráadás. De nem aze-lőtt, hogy emlékeztetnélek titeket arra, miről is volt szó. Állítólag egy télen, mondjuk 1779 januárjában, egy kis Bega- parti palotában, két héten keresztül a földön még soha nem látott dolgok történnek. Cristofor Nitzky gróf , Temesvár címzetes vezetője, ki tudja milyen dé-montól megszállva, jól őrzött hintót küld Versecre és kiragadja ottho-ni nyugalmából – azaz az olvasásból és írásból – jó barátját, Gottfried von Brettschneidert, a kor nagy latinistáját, Lessing barátját. Mindket-ten elbarikádozzák magukat a palotában, egyedül, a legnagyobb ti-tokban, erős őrséggel a kapuban, és két hétig bezárkóznak oda anél-kül, hogy bárkit láthatnának vagy bárki láthatná őket. Konspirációs ta-lálkozó lenne? Vagy titkos szerelmi kapcsolat? Vagy egy magas rangú valakinek sürgős szüksége lenne egy értékes dokumentum latinról vagy latinra fordítására? Áthatotta volna a grófot a kultúrszenvedély? Egyik sem. És mégis mindenikből valami. Mert íme mi bökdösi Cristofor Nitzkyt: az étvágya! Egy legkevésbé sem plebejusi vágy, el-lenkezőleg. A neosztoikus Nitzkyt lenyűgözte az a fergeteges vágy, amelyet csak a kiválasztottak, a nagy ínyencek tapasztalnak meg, hogy kényeztessék szájpadlásukat, nyelvüket, fogaikat, egészen a gyomruk mélyéig mindennel, ami finomságot elképzelt ezen a földön a konyhaművészet. És mi találna jobban e késő téli órához, mint hú-sos-csontos valóságában újraírni – néha ténylegesen: húsból és csont-ból, de sok szósszal – a világ legnagyobb gasztronómiai kézikönyvét: Apicius Ars coquinaria-ját, amelyet állítólag Brettschneider könyv nél-kül tudott. Úgyhogy a két barát elkészített (és elfogyasztott) 67 re-ceptet 14 nap alatt. Most ugrik a majom a vízbe. Melyiket válasszuk, hogy tátott és bőségesen nyáladzó szájjal hagyjunk benneteket. A bennünk lakozó hasimádó csak hármat választott ki azok számára, akik a skorpió jegyében születtek.
Elsőnek, előételként azt, amelyet „borított” –nak is neveztek, amely-nek receptje egyedül is agyonnyomná e rovatocskát. Ezért a kíváncsi-ak  számára csak azt ismertetjük, hogy miből készítették, azt nem, ho-gyan főzték, keverték, locsolták, kenték, vágták, hámozták, hártyáz-ták le, itatták át mindezeket: a kis fehér céklákat, tartósított póré-hagymát, zellert, gumókat, csigákat, zúzákat, csirkeszárnyat, fasírtott, mályvalevelet, szilvát, lucaniai kolbászkákat, gyömbért, lestyánt, to-jást, bort, borsot és különösképpen a garumot. még ha nem is tudjá-tok, mi az a garum, akkor is bennetek rekedt a szó, igaz? Még képze-letben sem érezhetitek az előétel ízét, amely mintegy 2000 évvel eze-lőtt alantasan lecsúszott Apicius vendégeinek nyelőcsövén, és amely 1779-ben, a Bega-parti inyenc patkóbelén átfolyt.
Utána következett egy-egy sózott tengeri sünnel, köménnyel, borssal töltött, összevarrt és megsütött kocatőgy, amelyet hallec-kel ettek. Igaz, hogy nem tudjátok mi az a hallec?  És azt sem, hogy miért került a két elfásult  római és temesi fickó étlapjának csúcsára a szóban for-gó tőgy? Nincs semmi baj. Még találkozunk. Ne feledjük még tollfut-tában hozzátenni, hogy mit fogyasztottak desszertként ugyanazon a szombati napon Nitzky gróf és a tudós Brettschneider: mandulafe-nyő-maggal és őrölt borssal töltött, sózott és mézben sütött dactily datolyát. És így ment receptről receptre két héten át.
A 15. napon, egy borús és hűvös kedden kinyílnak a kapuk, az őrség tiszteleg és az asztaltársak, mint kísértetek, alig vonszolva magukat kijönnek a palotából. Azt mondják, ettől a pillanattól kezdve senki sem látta Brettschneidert a Bánságban. Állítólag remeteként vissza-vonult egy budai magánkönyvtárba és az élettel torkig lévén Vergili-ust kezdett fordítani. A grófon pedig a rossznyelvek szerint egyfajta sárgaság ütött ki, aggkoráig keserves diétán élt.

Románból magyarra fordította Gaál Áron

 

veronicabalajVeronica Balaj költő 1946-ban született.  Temesvár gazdag, magas színvonalú románnyelvű irodalmának egyik jelentős, nemzetközileg is ismert egyénisége. Filológia- újságírás szakon Bukarestben diplomázott. Szakirányú ismeretanyagát Svájcban a Neuchateli egyetem Francia Nyelv és Civilizáció szakán egészítette ki. Közel harminc éve a Temesvári Rádió és Televízió és más tévécsatornák kulturális műsorainak házigazdája és szerkesztője. Íróként 23 verses és novellás kötetet publikált Romániában, Európa más országaiban és a tengerentúlon. A teljesség igénye nélkül, kötetei jelentek meg az USA-ban, Kanadában, Svájcban, Ausztriában, Belgiumban, Olaszországban. Neve Németországban is ismert. Versei, „Piruett gólyalábakon” címmel az AMON kiadó gondozásában, 2010-ben Magyarországon is napvilágot láttak. Gaál Áron meghívására 2010-ben, és 2012-ben Budapestre is ellátogatott, ahol bekapcsolódott a „Tenger és szó” Nemzetközi Költő Találkozó programjaiba. Román Írószövetségi tagságán kívül, tagjai közé választotta több íróegyesület Ausztriában, Kanadában, Olaszországban. Tagja a Római Nemzetközi Athanor egyesületnek. 2008-ban Olaszországban költészeti díjat kapott. Ugyanebben az évben elnyerte Róma Városa Akadémiájának „Diploma de Merito” díját. 2009-ben, Bécsben Lenau díjban részesítették. [Magyarra, a magyar irodalmi körökben is jól ismert Julia Schiff /*1940/ fordította, aki anyanyelvi szinten bírja a német, magyar, román nyelvet egyaránt. Temesváron, román- francia szakon végzett a ’60-as években. Gazdag munkássága során együtt dolgozott többek között Magyarországon Kalász Mártonnal is. Jelenleg Münchenben él.]  
 
Veronica Balaj
Illuzórikus pajzs

A gondolat anyámra
illuzórikus pajzs,
akácvirágok védelmezője,
fehérségük
mundenen túli,
valódi teher,
világ feletti édenillat,
én is szeretnék
egy adagot belőle,
hüvelykujjamat szopom –
afféle idióta mozdulat,
zokogva ejtek el
jövőbeli, jutalomsúlyú
szavakat.
A nap
szenvedélyes kagyló,
elevenen a héjába zár,
tetől-talpig
két meredek fal közötti
csodálkozás vagyok.

Románról magyarra fordította Julia Schiff

Veronica Balaj
Totum evanuit

Utolsó éjjeli járat,
az Alzheimer-beteg
hajdani professzor
útra kel, totum evanuit
a villamos a felhőkbe száll
a megállótól megállóig
szállított szenvedélyek súlya alatt
elkoptatott síneken,
amikor lefelé siklik,
a város fejtetőn látja
önmagát.
Voilá!
Az ismeretlen hajós
pont most érkezik,
az esti korzózás idején!
Bizarr, rongyos és
gyönggyel felcicomázott
nőnek álcázva
hibbant kérdéseket vet fel
és kéri, bárki vinné el
a kitalált irányba,
megjutalmazza azt, aki
nem is számit rá,
mögötte fojtott nevetés,
eső és homok hull.
A hajós úgy véli,
hogy a szerencse ostora
érintette,
bejárja dall’ capo all’ fine
 a világ kalandjait,
totum evanuit
a játék folytatódik
perpetuum mobile.

Románról magyarra fordította Julia Schiff

Veronica Balaj
Dal, jövésre és elmenésre

Csuromvizesen
rothadoznak
a bennem csírázó világok
az óceán partján,
várom a talán kékesen,
talán rozsdaszínűen sziporkázó
vagy színtelen,
hatalmas szárnyú
madarat
Csak a madár számít
A közeli asszonyok
arcaikat a váltakozó
hullámokban fürdetik,
néven szólítják egymást,
értelmetlenül nevetgélnek,
mintegy igazolandó,
hogy nem félnek
a nagy víz túloldalára
 való távozás
éjjeli nyögésekkel teli
kalandjától
Az ott túl meghízott
madár énekli majd
az újra megtalálás valcerét
azokkal, akik
megtört körben
várnak ránk.
Megfogadom,
hogy nem tékozlom el
magam,
megpenészedve
a vágyott ölelésben.

Románról magyarra fordította Julia Schiff

 


 

Versek szerte Európából magyarul, Sajó Sándor műfordításai I.

Alfred de Musset
Dal

Vágy éget, szívem kit szeret,
Megvallom;
A nevét? – ó, azt nem lehet,
tengeri csigaNem mondhatom!

Dal kél, ha kell, őt zengető,
Nem egy, ha száz:
Imádom őt és szőke ő,
Mint ért kalász!

Amit csak gondol, megkíván:
Parancs nekem,
S övé, ha ez kell neki tán,
Az életem!

A bút, mely titkolt szerelem
Nyomába kel.
Tört szívem mélyén viselem
Holtig, ha kell, –

Szeretem, szívem érte ég
Fájón, nagyon,
És meghalok, de a nevét
Nem mondhatom…

Fordította Sajó Sándor


Heinrich Heine
Salamon

Szabadságharcnak vérző katonája,
Jó harminc évig őrt álltam híven;
És harcoltam, bár tudta, hogy hiába,
S hogy haza, épen, nem jutok sosem.

Őrt álltam folyton, – aludni se tudtam,
Mint sok barátom ott az őrhelyen;
(Szemem ha kissé álmosan lehunytam,
Hős hortyogásuk tartott éberen.)

Ily éjszakákon unatkoztam s féltem,
(Bolond, ki nem fél semmitől soha)
Riogatónak, nosza, fütyörésztem,
S gúnyversbe csendült rímeim sora.

Őrt álltam ébren, fegyverrel kezemben,
S ha gyanús fickó közeledni mert
Hát én bizony jó puskavégre vettem
S jól gyomron lőttem a gaz sihedert.

Megesett aztán közbe-közbe persze,
Sok gazfi szintén jól elbánt velem;
Minek tagadjam? – meg sem sebezve,
És sebem tátong, – el kell vérzenem.

Üres egy őrhely – tátong a sebem rég,
Egy elesik, lesz más őr ez után.
De nem győztek le! Ép a fegyverem még,
Ez nem tört össze. – Szívem tört csupán.

Fordította Sajó Sándor


Hugo von Hofmanusthal
Ők ketten

Kezében serleg, – jön a lány,
Mosoly van állán, ajakán;
Oly könnyen a bizton lép: a borbul,
Egy csöppnyi nem sok, ki nem csordul.

Tüzes lovon jött a legény,
A keze könnyű és kemény:
Egy mozdulat csak, megszokott,
Lova reszketve áll legott.

De azt a könnyű serleget
Lány hogy legénynek nyújtja mostan,
Ez mindkettőnek oly nehéz:
Mert az a kéz meg ez a kéz
Egymást nem lelve úgy remeg,
Hogy a piros bor a földre loccsan.

Fordította Sajó Sándor


Sully Prudhomme
Álom

Álmomban szólt a pár: „Élj meg most egymagad,
Nem táplállak tovább, szánts földet, vess magot.”
És mondta a takács: „Sződd meg ruházatod.”
És szólt a kőmíves: „Vakolj most te falat.”

És árván, egyedül e kerek ég alatt
Mint kit mindenfelől bősz végzet átka fog,
Kegyelmet esdve míg búm égig fölsajog –
Találtam utamon bősz oroszlánhadat.

Hajnalban láttam oszt’: csak álom volt e rém,
Állványán fütyürész a sok mesterlegény,
Szövőszék zúg, vetél, – vetés a földeken;

S eszméltem boldogan: nagy ember nincsen itt,
Embertestvérire rászorul mindenik.
S e naptól fogva én mindnyáját szeretem.

Fordította Sajó Sándor


Victor Hugo
Csata után

Apám, e büszke hős, mosolygó szeretet,
Huszárjával, kit ő kiváltképp szeretett,
Mert hős volt ez nagyon s széptermetű legény,
Lóháton járta be, egy csata estelén,
A holtaktól fedett, sötétlő harcteret.
Fülét az éj ölén halk hang ütötte meg.

Spanyol volt, vert sereg fia, a harcmezőn,
Az út szélén feküdt vonaglón, vérező;
Tört, sápadt testiből a lélek szint’ kihalt
Csak hörgött: „Irgalom! Italt, egy csöpp italt!”
Huszárjának apám meghatva nyújtja ott
A nyergéről levett, rummal telt kulacsot
S szól: „Nesze, adj neki, hadd enyhüljön, szegény!”

S egyszerre, épp mikor a lóról-szállt legény
Föléje hajlik: ez, – nyilván módféle volt –
Fölkapja pisztolyát: „Caramba!” – fölrikolt,
Apámra céloz, lő, – és majdnem jól talál:
Apám sapkája ott árfúrtan hull alá,
Torpanván lova is a lövés hallatán.

„Azért csak adj neki, hadd igyék” – szólt apám.

Fordította Sajó Sándor

 


 

Műfordítások Gyóni Gézától, Gyóni Géza verseiből angolul, oroszul. XIII. rész

Géza Gyóni
Send them away just for one night


Send them away just for one night
The dissenters, the  pretend-heroes
Just for one night:
The ones that openly declare, that we won’t forget,
When the death machine plays music above our heads;
When the fog bears invisible seeds,
And murderous lead-birds fly around.

Send them away just for one night
Who look for splinters when beams are breaking,
Just for one night:
When granades deafeningly begin to yell
And the bloody earth groans as if her stomach would be cut;
When  exploding bullets light road
And the bloody waters of old Vistula overflow.

Send them away for just one night:
The ones who hang on to every penny.
Just for one night:
When in the glowing center of granade-volcanoes
Men twirl like leaves;
And when they fall, oh what terrible fall,
Of beautiful, red hero only a black skeleton remains.

Send them away just for one night:
The doubters and speculants.
Just for one night:
When the flaming throat of hell opens up,
And blood flows on the ground and blood flows from the tree
When the ragged tent whimpers in the wind
And the dying soldier sighs: my son… my wife…

Send them away just for one night:
Who love their country with long, babbling tongues.
Just for one night.
When the stars bear blinding light,
May they see their faces in the waters of San river,
As it rolls Magyar blood along,
So they must call out crying: My God, no more.

Send them away just for one night
So they may remember their mothers’ pain.
Just for one night.
How they would huddle scared and cold;
How they would roll about, with mea culpa;
How they would tear their shirts, how they would bang their breasts,
How they would cry yelling: My Christ, what’s next!

My Christ, what else should my brethren give
For the blood, so at least I can remain!
How they would swear, all of them;
How they would call Christ, how they would call God
Whom they never knew in their arrogant disbelief:
Against my Magyar brothers never-never more!
... Send them away just for one night

Translated by Zsuzsa Tomory

    Tomory Zsuzsa magyarságkutató 1930. szeptember 11-én, polgári családban született Budapesten. 1945 után átélte a kitelepítés megszégyenítését, majd forradalmi részvétele miatt 1956-ban menekülni kényszerült. Az Egyesült Államokban talált új otthonra és orvosként tervezte jövőjét, azonban az akadályok a magyarságkutatás felé terelték pályáját. Családalapítás és három gyermek mellett a tudomány szintjére jutott, jelentős írói, publicisztikai, műfordítói, lapszerkesztői tevékenységgel. Az október 23-i felvonulás lelkes résztvevője még megérte a forradalom és szabadságharc 60. évfordulóját, majd 86 évesen, 2016. november 6-án a reggeli órákban elhunyt.  Szellemi hagyatéka azonban továbbra is elérhető:  http://tomoryzsuzsa.weebly.com/

VF.

 

Гейза Дьони
Тише...
[Из цикла «В рабстве», 1915 – 1917 г. г.]

Живые, ходите тише!
Пойте вполголоса тихую песню!
Стоят тысячи надгробных плит
Над могилами на чужой земле.

Проливают слезы тысячи невест,
И будут плакать они теперь вечно:
Вдалёких могилахбеспробудноспят
Тысячи красивых женихов.

Девицы, соберите букеты на лугах,
Украсьте ими могилы!
У вас больше нет женихов,
Некомуваснежно приголубить.

Все павшиебыли настоящими мужчинами,
О них слагают легенды….
И из их глазництеперь глядит на нас зима....
Тише ходите, живые!

Перевод с венгерского на русский язык Арон Гаал
Корректор Кселена Литвинова

Magyarból oroszra fordította Gaál Áron
Korrektor Kszelena Litvinova

 

Gyóni Géza
Halkabban…
[Rabságban 1915-1917]


Halkabban járjon, aki él,
S dúdoljon csöndes éneket.
Messzi sírdombok fejénél
Ma ezer gyász-szobor mered.

Ezer menyasszony könnye hull,
S eztán már mindig sír szegény.
Mély sírban álomtalanul
Alszik ezer szép vőlegény.

Lányok virágot szedjetek,
Díszítsétek a sírokat.
Nem lesz már vőlegényetek,
Ki oly szelíden simogat.

Mind hű volt, s pompás férfi mind,
Kikről legendát sző a tél.
Szemük a sírból ránk tekint.
Halkabban járjon aki él.

 

szozattv


szozat a tiszta hang GYG átad4 3 1 Gyóni 2. 170620GyoniGeza Határterületen szolgálnak Ordo liturgicus Budapestinensis KONDOR_MEGHIVO
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo