Szalatnai Rezső: Gyóni Géza

Halálának félszázadik évfordulóján megemlékeztem Gyóni Gézáról, idéztem a költő saját jellemzését: „vértavakon úszó, tépett, riadt hattyú”. Az első világháború véres hattyújaként szállt el Przemysl várából Ferenc József csukaszürkébe öltözött ármádiája fölött, s lehanyatlott a szibériai homokba. Híressé vált versében a háború rémét írta le. Rákosi Jenő bujtogató módon állította szembe Adyval. Igaz hittel békét hirdet Gyóni. Olvassuk el, amit sírjára írt: „Boldog, ki itt jársz, teérted is / Megszenvedett, ki lent nyugszik, a holt; / Véres harcok verték fel hírét, / De csak a béke katonája volt.” Akkor már tudta a költői ősforrást, az őszinteséget: „A halál igazságot oszt, / Gonosz, ki más szavakkal ámít.” Ezt Krasznojarszkban írta, a barakk falára, betegágyán fekve, amely ágyról már nem kelt fel. Írásom megjelenése után másnap, szokott csöndes módján benyit hozzám Moravcsik Gyula, egyetemünk tanára, a világhírű bizantinológus. Gratulál, s arra kér, fogadjam el tőle a przemysli Gyóni-kötetet, az első kiadást, ő katona- s fogolytársa volt a költőnek, legyen ezentúl az enyém a könyvritkaság. Érdes-ráncos tenyere szorítja jobbomat. Leül mellém, ropogva fordul a feje. Jól fogtad föl az igazságot – mondja. Elmeséltem neki, hogy régebben írtam a pozsonyi Gyóniról is, amikor faképnél hagyta a teológiát, s elment újságírónak. Költői működése 1912-ben kezdődik igazán. „A koronádat, Cézár, védd meg magad” – írta akkor, éppen hadgyakorlaton vett részt. Moravcsik Gyula már folytatja is:

Vagy küldj hamar pretoriánust,
Üsse szét e dacos fejet,
De bitangul a mészárszékre,
Cézár, én nem megyek!

    Igen, ez volt a retorikus líra, s utánzások után az első őszinte hang, a korneuburgi szembeszállás az osztrák militarizmussal. Még innen van a hadifogságon, amikor már a parasztbakák véleményét dobbantja egyik verse: a magyar búzát az arassa le, aki vetette. Vagyis: legyen a föld a parasztoké. Ez hadüzenet volt a földesúri országlásnak. S amikor a forradalom összetöri az oroszországi népek cári láncait, a rab költő is felkiált. Hadd mondjam én, szólal meg halkan a tudós:

Most roppannak a roppant eresztékek;
Most bomlanak a bárgyú babonák.
Vágják már, vágják a szent kések
A zabolát, a zabolát.
Retteg a hajcsár; megfordult a csorda,
Papok, poéták, fel az oltárokra!
Zengjen a völgy és minden bús halom:
Forradalom,
Téged szomjaztunk eleitől fogva.

    Ilyen élénknek még nem láttam a csontszavú tanárt. Azt is ő írta, mondom, hogy „Trónjára visszatér a nép!”. Magáról vallja, hogy eddig álom nyomta, úri beléndek áltatta. Ezzel a hangváltozással kell mérni az igazi Gyóni Gézát. Jönnek-mennek asztalom körül, Moravcsik maga elé réved. Tudod-e, hogy mellkasát vasabroncsba fogták, hogy ha egyszer kiássák, biztosan tudják, az ő csontjait emelik ki a krasznojarszki homokból? Ezt nem tudtam. Moravcsik Gyula tenyerére hajtja fejét, fürkészve tekint rám. A két hatalmas ablakon ködfüggöny ereszkedik alá, fel kell gyújtani a villanyt.

1969.

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf