Dsida Jenő: Legyetek őszinték

Lássátok, fáradt vagyok már
     s nem bírok szavaitok labirintján
     tévelyegni. Szeretem a nyugodt,
     nyílegyenes, biztos utakat.

Legyetek őszinték, ne zúdítsatok
     rám cifraszép szavakat,
     mert el tudom viselni a meztelen
     igét és ti is el kell, hogy viseljétek.

Amikor beszélek, ne nézzetek
     a hátam mögé: az nyugtalanít.
     Állítástok legyen: igen, igen –
     és tagadástok: nem, nem.

Mindnyájan biztosan meghalunk...

szozattovabbacikkhez

 

Endrődi Sándor: Jézus

Egy percre, egy röpke kis órára,
Míg a roráték harangjai zengnek
S a decemberi est téli sötétjén
Kigyúlnak a karácsonyi lombok –
Egy percre leszáll az ég magasából
Az örömtelen földre a béke,
S az ember a tiszta szív áhítatával,
Meghatva csodálja a szent jelenést,
S imaként rebeg ajkán a gyermeki szózat
„Légy áldott, te nagyszívű Jézus!…”

Egy percre csak! Aztán fordul az élet
S kezdődik a hajsza újonnan.
A hétköznapi harcok zaja, szennye
Keresztülcsapkod a béke malasztján,
Fölébred a régi harag, gyűlölet...

szozattovabbacikkhez

 

Reviczky Gyula: Imakönyvem

Aranykötésű imakönyvet
Hagyott rám örökül anyám,
Kis Jézus ingben, glóriában
Van a könyv első oldalán.
Sok év előtt egyik sarokba
Beírta jó anyám nevét,
Lehajtom a betűkre főmet,
Hogy fölidézzem szellemét.

Nekem úgy tetszik, hogy csak egyszer
Fehér ruhában láttam őt.
Tavasz volt ép', a kedves ákácz
Virágozott a ház előtt.
A lemenő nap fénysugára
Reszketett ajkán, zárt szemén.
Apám ott állt a ravatalnál...

szozattovabbacikkhez

 

Szemlér Ferenc: Utolsó szavak

Még mielőtt kimondanák
az ítéletet,
még egyszer megnyílik a szád
és réveteg
ajkad suttog s majd aki
melletted áll,
megilletődik, nem is figyel s úgy mondja ki:
ez a halál.
Pedig akkor tolulnak szádra
mélységes igék,
mint bimbók a már zuhanó ágra,
a vér nyűgét
lerázó szellem most tiszta, szabad
s oly végtelen,
hogy nem foghatják kerítésbe szavak,
se értelem.

szozattovabbacikkhez

 

Túrmezei Erzsébet: Tavaszi áradás

Nem, aki árva,
nem, akit kifosztott az élet,
nem, aki másutt nem lel menedéket,
nem, akit aggá gyötörtek a gondok...
Krisztust szolgálni az induljon el,
aki boldog!

Akinek boldogsága egyre nő,
s kicsap, mert lelke szűk medrébe nem fér.
Elindul adni. Ad és vissza nem kér.
Szolgál. Kicsinek, nagynak, mindenütt,
mindenkinek. Bérre, hálára nem vár.
Alázatosan fölfelé tekint,
ha itt is, ott is fölragyog egy szempár.
Tavasz fuvall a hófödte hegyekre,
s a megáradt folyó ha partot átlép,
tudjuk mi mind, nem is tehetne másképp.
Ha Krisztus fénylő napja rámosolygott,
adni, szolgálni így indul el az,
aki boldog.

Berda József: Keresztelési köszöntőnek

Köszöntelek téged asszony: köszöntöm
a bennedlakó tisztaságos anyát, ki oly boldog
lehetett s olyan kiválasztott, hogy szülni volt méltó
a virgonc és kicsattant kisfiút, tán azért, hogy még
szebb és virulóbb légy majd testben, mind lélekben egyaránt.

Örülj asszony, a gyönyör fájdalmai szépitettek meg téged
ennyire; általa lett csengőbb a hangod is, s így Isten előtt
még kedvesebb személy vagy, ki megérdemli, hogy urának méltó
felesége legyen egy boldog életen által...

szozattovabbacikkhez

 

Jakab Ödön: A tűz legendája

Az ifjú világ hogy már kész vala,
Így szólt a gondos Alkotó szava:
»Még nem tökélyes: mindenütt hideg,
Sivár nyugalmú bús éj fekszi meg;
A tűz hiányzik.«
                        És legott a vak
Űrbe sistergő szikrák hulltanak,
Mindenfelé más célból dobva ki.

– »Te mint nap fogsz az égen bolygani.
Virágot nyitsz a meddő föld felett...

szozattovabbacikkhez

 

Szávay Gyula: A szív

Az eszedet, ha akarod,
Akinek tetszik, eladod,
Vagy bár akárhová teszed:
Mindegy, azt mondják legföljebb rá,
Hogy hová tetted az eszed?

A két karod, ha akarod,
Serény munkára zavarod,
Kenyérre váltod erejét,
Vagy, hogyha tetszik, összefonhatod:
Megteheted, mert a tiéd.

szozattovabbacikkhez

 

Takáts Gyula: A látványon túl

Minden pillanat csak egyszer él …
Mégsem halott: a teljes része!
A látványon túl szívünkkel
indul a mindenségbe.

Szabó Dezső: A Gellérthegyen /2. rész/

     Ez a hibbanás csakhamar a festészet és még inkább a szobrászat bús tereire is áthibbant, hogy az irodalmat ne említsem. Egy igen derék miniszteri tisztviselő Attilát Samuraijá másolta s a Göncölszekér saroglyájába olyan ázsiai mitológiát akasztott, hogy az már csupa eurázsiai turánizmus. Ehhez aztán beszélt hetvenöt kötetnyi elméletet s az összest együttesen elnevezte magyar képírásnak. Egy szobrász a frissen megvakított Vazult egy olyan pocsék szláv-oláh koldus arccal bízta meg, hogy Vazul igazán örvendhet, hogy a tükrök beszéde elől elnémították a szemeit. Szegényke aztán hálás is: csoda buzgósággal mutatja, hogy egy igyekvő Medgyesy-tanítvány milyen arc- és izom-plasztikában adja tudtul a világnak, hogy az ügy fáj neki és némileg zokon is veszi.

szozattovabbacikkhez

 

Prohászka Ottokár: A szív az embernek mértéke

(A szeretet hősies adakozása; Áldozatos szeretet; A lélek talaja a szeretet; Az isteni Szív a mi életmintánk)

     Hogy az egyes ember morális tekintetben mire képes vagy képtelen, az lelki mivoltából, szívéből ítélhető meg. Ha Krisztus tetteit, rendelkezéseit, parancsait csak formailag osztályozzuk, akkor isteni lényét nem azzal a mértékkel mérjük, amely megilleti.
     Az Úr tetteinek igazi mértékét a szentírás ezekben a szavakban adja meg: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adá.” (János, 3, 16.)

szozattovabbacikkhez

 

Dóczi Székely Gábor: Érintőlegesen IV.

 A társadalmi alakzat ómegájának vélt demokrácia kezd hasonlítani ama bizonyos jószándékkal kövezett úthoz.

Tudjuk, hogy nem jó, tökéletlen, mégis működteti önmagát, mégis működtetik önjelöltjei, működtetik azok, akiket a propagandával fölépítettek, megcsináltak. Tehát következzen néhány rövidebb-hosszabb tétel a népuralomnak nevezett formációról, erről a sokadszor lerágott csontról.

Fodor Ákos költő Választékunk című négysorosában – összehasonítva a diktatúra mibenlétével - frappáns jellemzőjét adja.

szozattovabbacikkhez

 

Alexander Teréz: Menekülés egy rossz útitárstól

Miért tetted ezt Uram velem,
Hogy ily kényes holmit, hófehér lelkem
Adtad útravalóul nekem.

Kényes jószág, utamban van csak.
Az emberek ütik, tépik,
És hogy fáj-e, sohse kérdik.

szozattovabbacikkhez

 

Dienes Eszter: Kétely

Ó, szentséges Isten!
Szeretem egedet.
Nem tudom, én hiszlek,
Vagy te hiszel engemet?

Jakab Ödön: Könyörgés

Hatalmas Isten, édes Istenem,
Ki ur vagy égen, földön, mindenen,
Hajolj le hozzám és ne vesse meg
Irgalmad az én könyörgésemet!

Kincset eddig se kértem én, Uram!
Boldog valék én igy is, koldusán
És ezután se kérek kincset én :
Maradjak boldog és legyek szegény.

Jóságodat, mit annyit érezék,
Többre nem kérem, csupán egyre még:
Ha múlt az élet s eljön bús telem,
Tekints akkor is rám kegyelmesen!

szozattovabbacikkhez

 

Móra István: Kenyérszegéskor

Kinyitták a virágok kelyhüket,
Fahegybe’ már a fürge nyári nap;
Sürgő családom régen talpra kelt,
Együtt ülünk akácaink alatt.
Előttünk tiszta, sávos abroszon
Szegetten a hajnalba’ sült kenyér,
Kisebb fiúnk imáját zengi még:
És addig a másik kettő se kér.

Rózsás pilise lesz majd a mienk,
Piros karéjra vár a két nagyobb;
Tudom, picim, minőt szeretsz te is:
Alsóhajast szelek neked nagyot!

szozattovabbacikkhez

 

Szarvas Pál: Magyar Isten

Erős Isten, Magyar Isten,
rajtad kívül senkink sincsen,
Benned bízunk, Téged kérünk
Te vagy a mi reménységünk.
Fordítsd el a világ átkát.
Add vissza a magyar Bácskát,
csendes Marost, sebes Vágot,
szolgáltassál igazságot
Magyarországnak.

szozattovabbacikkhez

 

Berda József: Öreg falusi pap

Hosszú évek rajongása
öregítette meg őt is:
s most itt áll, mint
egy vén tölgy szemet-békítő
nyugalma. Öreg pap ő már,
kit nyája dolgos bizalma táplál.
Értük lett öreg s most megőszült
haját s arcának komoly ráncait
oly megilletődéssel tisztelik, mint
akit nemsokára magához ölel
a békességes halál...

Reményik Sándor: Istenarc

Egy istenarc van eltemetve bennem,
Tán lételőtti létem emlékképe!
Fölibe ezer réteg tornyosul,
De érzem ezer rétegen alul,
Csak nem tudom, miképp került a mélybe.

Egy istenarc van eltemetve bennem,
Néha magamban látom, néha másban.
Nem állok, mint fosztott ág, szegényen.
Ha rossz órámban eltűnik egészen
Alteregóm az örök vándorlásban.

szozattovabbacikkhez

 

Sík Sándor: Földindulás

Földindulás van, édes feleim.
Ropog a vén föld korhadt gyökerében.
Rőt lánggal ég körül a szemhatár
Véres villámok csattogó tüzében.
Mindenfelől döbbentő vad sikoltás
Bódult fülünkbe rettentőn riad.
Csitt feleim, én feleim:
A Kéz mozdult meg a talpunk alatt,

szozattovabbacikkhez

 

szozattv

.
szozat a tiszta hang 
szozat a tiszta hangEUCHARKirályfesztSacra HungariaSacra HungariaSacra HungariaKOFESZTszozat a tiszta hangszozat a tiszta hangszozat a tiszta hang pálosokszozat a tiszta hangszozat a tiszta hang 
 Patriotak-Kronikaja-4.1 
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf