Babits Mihály: Magdolna szeretője

Szív szállj magadba s szólj magadban:
"Én élek pompás palotákban,
amikor az Ember Fiának
nem volt hová fejét lehajtsa."

És eszmélj így: "Én vígan élek
lakozom lusta lakomákon
amíg a mindenek királya
koplalt negyven nap, negyven éjjel."

És mondjad: "Örömöm találom
a szép ruhában, drága fényben,
amíg az édes Üdvözítőt
megfosztották minden ruhától."

És mondjad ígyen szégyenülve:
"Nekem pénz veri tenyerem
s az Üdvözítő gyenge markát
a rozsdás szög vérezni furta."

Pirúlva mondd: "Engem dicsérnek
nevem dalomnak hordja röpte
míg Üdvözítőm fínom arcán
lecsurgott a katona köpte."

S dobbanva szólj: "Engem szeretnek
Uram irgalmazz kéjeimnek
Hiszen a te lábodat is
bús Magdolna mirrhája mosta.

"Hiszen a te lábadat is
bünös leánynak könnye kente
tisztára fehér ujjaid
bús Magdolna dús fürtje fente.

"Hadd nyomjam égő arcaimra
bünös Magdolnám bús haját:
hiszen te is arcodra nyomtad
Veronikának keszkenőjét.

"Hajadnak éjes öltönyében
Magdolna jer takarj el engem:
Magdolna fürtjei alatt
Uram, Uram, ne láss meg engem!"

1911 első fele

Sík Sándor: A templomos házban

Mind elmentek, magam maradtam.
Köröskörül a hallgatás jár,
A csend meséit hallgatom,
Feszületes, fehér falak közt,
Nagy, hosszú, hűvös folyosón,

A templomból tegnapi ének
Hazajáró dallama búg ki.
Járok húnyt szemmel álmodón,
Feszületes, fehér falak közt,
Nagy, hosszú, hűvös folyosón.

És mosolyog, nevet a lelkem:
Fölül besurran s végigárad
A nyári napfény kacagón
Feszületes, fehér falak közt,
Nagy, hosszú, fehér folyosón.

Szabolcska Mihály: Feltámadott!

Fölséges ünnep, fényes ünnep,
Öröm fogadjon mindenünnet!
S te ihletésed szent varázsát,
– Mint egy fehér galamb a szárnyát, –
Suhantsd el szíveink fölött:
„Az Úr feltámadott!”

Minden ti népek, arcotokra,
Örömtüzeket gyújtsatok ma!
Az örökélet Istenének,
Hálátadó magasztos ének
Zengjen kelettől nyugatig;
S ujjongva verje delet, északot:
„Az Úr feltámadott!”

Virág, mi csak nyit, kelve újra,
– Mint a feltámadás tanúja, –
Mind ott legyen, elszórva szerte
A temetőkben, – s elfeledve,
Ahol csak egy sír domborul!
Hadd érezzék meg ők is e napot;
Az Úr feltámadott!

A fátyol, mit sírván viselnek,
Nézzük ma győzedelmi jelnek.
S kik jártok igaz gyász ruhákba,
Boruljatok egymás nyakába
Ti galéli asszonyok!
Jajjal siratni nincs többé halott,
Az Úr feltámadott!

A gyász ma örömre virradjon,
Hozsánna zengjen minden ajkon,
Fürödjön a föld fénysugárba…
S az összesség milljó világa,
Ha kérdő arccal néz felénk:
Megérti tán ez égi szózatot
Az Úr feltámadott!

A fény gyúl ki rá egy értelemben
Végig a roppant végtelenben!
Isten nevét velünk kiáltják,
S egy nagy hálátadó imádság
Lesz a teremtett összesség!
Áldván, ki nékünk életet adott,
Mikor feltámadott!

Tollas Tibor: Új pásztorokhoz

Kezdjétek újból szamárháton,
Vagy gyalogosan, mint a Mester.
Törődjetek az elesettel.

A gyárak, földek millióit
Ne csak szavak vetése várja,
De lépjetek az Ő nyomába.

- Legyen tiétek amit láttok, -
Magas toronyból szól a sátán.
Ne szédüljetek kincse láttán.

Vessétek le a cifra szűrt is.
legyen tiétek, - ne a pompa,
Nyájatok gyapja, - de a gondja.

S ha kell hát kapát, kalapácsot
Vegyetek újra kezetekbe,
Úgy nézzetek ellenetekre.

Lépjetek, mint a Tizenkettő
A diadalmas út elébe:
Keresztút az mit néktek szánt Ő,
Egy esett népnek szenvedése.

Vályi Nagy Géza: Kérdések

Hol van az Ige, „Jézus tört szíve",
„Könyveknek könyve“, Hit-mécsvilág?
Hol vagytok szenttől híven jövendölt
Próféciák?

Hol van az oltár? Hol van a zsoltár,
Szív kohójában fogant ima,
Szeráfi dalhoz hasonló pajkos
Melódia?

Égi Magasság! hol az igazság,
S vérrel pecsételt gondolatok,
Annyiszor hallott, annyiszor vallott
Krisztus-tanok?

Hol a megbánás, a megbocsátás
S annyi gyönyörű szentelt titok?
Hol a megértés, könnyező részvét
S fiúi-Jobb?

Méhén időnek miért nem nőnek
Tűzcsóvás lelkű apostolok,
Kiknek szavára megtérnek vágyva
Tévedt juhok?

Hol van az elme nagy győzedelme:
A szeretet, a szív-ragyogás,
Boldogság kútja, öröklét útja,
Megújhodás?

Tenger kétségben, ezer ínségben
Hol csillan fel egy csöppnyi remény?
Hol van az Isten?!
Miért nincs most fenn
Hóreb hegyén?

Csipkebokorba villámot szórva
Miért nem hallatja újra szavát?
Miért nem váltja már pirkadásra
Az éjszakát?!

1923

Csata Ernő: Mégsem kaphatod meg…

     Ég és test között
feszül a lélek,
néha felcsendül azon:
egy mennyei ének.
     Rácsodálkozik az idő,
amint a semmibe fordul,
fényében villan a lét
s a mindenségre mordul.
     Egy percig még benne éghetsz,
amíg körbejár
egy „feketelyukon” át,
születés és halál.
     A fénylő, forró igéket
még kapkodhatod,
s az ormótlan, sárcipődet
végleg ledobhatod,
     mint, aki a száguldó
élet elé lépett,
mégsem kaphatod meg
az öröklétet,
     dalod, csak úgy támad fel
s az öröklétben üdvözül,
ha millió lélek oltárán
előbb megfeszül.

 

Könnyű László: Sikoltás a pusztán

Őrület-éj ez, hajó, hajó!
Most hinni, remélni volna jó
és állok a pusztán egyedül
sikoltozva, tehetetlenül.

Fölöttem varjú károg: kár, kár,
köröttem szürke tenger: sár, sár.
Koromsötétség, zúgó vihar
és bús reménytelenség takar.

A hajnalt hívtam és hasztalan,
a fényes arcú nap messze van.
A tavaszt álmodtam szüntelen
és a fagyos tél halált üzen.

Sikoltoztam a holnap után,
a vihar üvölt, búsan, bután.
Melengettem virág-álmomat;
hull reám a fehér patyolat.

Testvéreim, nagy messzeségben,
kik álmodtok szép csendességben
meleg szobák ringató ölén,
tudjátok-e, hogy egy bús, szegény

költő a nagy messzeségen át
most küldi utolsó sikolyát?
„Rámszakadt éj, vihar, őrület.
Segítség! A puszta eltemet…”

Réz Gyula: Pihenő perc

Elég volt mára, fáradtam sokat,
a vén karosszék jól megtámogat.

Számomra annyi most a nagy világ,
amit belőle ablakom kivág.

Szebb így, hogy kedves képnek érezem,
nem végtelennek tágas-téresen.

Szemem szerény, csak kis távolt fog át,
betűzgeti a tar fák ágbogát.

Az összevisszaságból, bár sután,
betűk válnak ki szép egymásután.

Belőlük ím a legszebb név leszen,
s egy drága arc mosolyg rám édesen.

De már lehúnyt szemekkel látom azt,
és visszaálmodom a legdicsőbb tavaszt.

Sík Sándor: A torony kürtöse

Magasan fönt a bástya felett,
Állom, állom az őrhelyet.
Kezemben a kürt.

Állok és nézek nap-nap után.
Ideállított a kapitány.
Kezemben a kürt.

Odalenn hangos, zsivajos a vár:
Enyém a messzi, a puszta határ.
Kezemben a kürt.

Lesem, ha porzik-e asszu homokja,
Porló felhőből ha csillan-e kopja?
Kezemben a kürt.

Nyitott szem vagyok, napon, éjszakán.
Soha ide lopva, soha pogány!
Kezemben a kürt.

Bátran a vártán, haj ti vitézek!
Állom az őrhelyet. Állok. Nézek.
Kezemben a kürt.

 

Takáts Gyula: Szervetlen apróságok

Mégis kivágtuk a fákat
a csavarttörzsű öreg mandulákat.
A szél most már hiába keresi
a sok sistergő élő oszlopot,
hogy mintázza tovább, - szerzetesi
makacs türelemmel -, dicsőségire!
Nem látja többet senki se.
Csupán bennünk... Mi ketten…
Így élnek tovább a hegyben
s csak addig, mennyit az időből kivág
ritmusával az a bárd
nekünk. ..
A többit egy lencse
rajza adja tovább,
mint a ceruzát és a szívet
a papír oly vékony lapja ...
Deszkák, műanyag es bádog,
az ilyen szervetlen apróságok
szervezik tovább a világot.

Dóczi Székely Gábor: Érintőlegesen XVIII.

Az egymásnak ellentmondó jelenségek korát éljük, vagy az emberiség mindig is az egymásnak ellentmondó jelenségek (kibékíthetetlen ellentétek) korát élte? Ragadjunk ki néhány mai szembeötlőt.

 

Az ember abszolút szabadságának végsőkig csigázása párhuzamosan fut azzal a törekvéssel, hogy legkisebb mozdulata is követhető, ellenőrizhető és nyilvántartható legyen, ami nyilvánvalóan a rabság egy formája. Jól ismerjük azt a hisztit, ami a személyes adatok védelme körül kapott tápot. Az egyénnel összefüggésbe hozható minden adat, körülmény személyes adatnak minősül. Mindenkinek megvan kötve a keze, semmit nem lehet rögzíteni, csak külön hozzájárulás, vagy törvényben szigorúan meghatározott jogi feltételek megléte esetén.

szozattovabbacikkhez

 

Prohászka Ottokár: Az Úr munkásai

«Ezek után pedig rendele az Úr más hetvenkettőt is és elküldé őket kettőnkint maga előtt s mondá nekik: Az aratás nagyon sok, de a munkás kevés.» (Lukács 10, 2.)

a) A mezők fehérlenek, az aratás nagy. Jézus végignéz lélekben a világon. Beletekint nyomorába, bűneinek, szenvedélyeinek sötétségébe; élénken átérzi bajait; rokonérző, nagylelkű szívvel segíteni akar, azért arra utal, amire legnagyobb szükség van: kérjétek, hogy az Isten apostoli férfiakat küldjön; jelzi is, hogy milyeneket; erőszak és érdek nélkül, tisztalelkű embereket, kiknek a ragadozó, kegyetlen, önző világ temperamentumában nincsen részük; mezítlábú, békés embereket, kikből sugárzik a lélek; kiknek a világgal szemben csak egy tényük van, hogy vegye a békét, melyet ők adnak s adjon viszont kenyeret.

szozattovabbacikkhez

 

Falu Tamás: Nyugdíjasok

És összejönnek minden elsején,
Mozgásuk lassú, a hangjuk szerény.

Vonásuk oly lágy, nincsen benne gőg,
A város csöndes emberei ők.

Kinn álldogálnak a déli verőn,
És köszöntgetnek egymást-ismerőn.

És szívvel szólnak és nem álnokul,
És örülnek, hogy jó a tárnok úr.

Összeadnak, azután osztanak,
Egy hónapban oly sok, oly sok a nap.

Egy-egy közülük néha elmarad,
Hiába vár rá kinn az ócska pad.

Halk szavukat többé nem hallani,
Ők már az Isten nyugdíjasai.

1925

Gáspár Irén: A nőnek sorsa az imádság

A nőnek sorsa az imádság.
S imája nem száll fel híjában!
A tiszta, szerető szívet
Isten meglátja az imában+!

A nőnek sorsa az imádság…
A férfi megvív sorssal, évvel:
A nőnek minden fegyvere
Pár szó, melyet vált Istenével!

A nőnek sorsa az imádság…
Az ifjú hölgyét elrabolja,
Üdvöt imában kér a nő,
Vesztét imában panaszolja!

szozattovabbacikkhez

 

Gyóni Géza: A dómban

Mintha nem is imádkozni jöttem volna
Ebbe cifra, fényességes, nagy templomba…
Úgy elfoglal ez a sok fal,
Úgy elkábít a nagy pompa.

Uram Isten, mintha nem is dicsőséged
Magasztalnák itt a szobrok, drága képek –
Csak hatalmát, diadalmát
A hívságos emberkéznek…

Az orgona búgásában mintha, mintha
Nem is a Te érces szavad intne, hívna…
Trombitaszó, dob pergése
Azt is, azt is túlsivítja.

szozattovabbacikkhez

 

Sántha Károly: Imádság harangavatáskor

Szenteld meg e harangokat, Úristen,
Dicsőségedre szóljanak nekünk!
Ércnyelvük a magasból arra intsen,
Hogy a magasba mélyedjen szemünk!
Ha kondul a harangszó s hív imára,
Add, Istenünk, hogy hallgassunk reája,
A Te szavad ez — ne hívjon hiába:
Jertek, óh hívek, az Úr templomába!

Ha temetésre hívnak a harangok,
Hogy elsirassák a halottakat,
S a gyászolók, mint búgó bús galambok

szozattovabbacikkhez

 

Vörösmarty Mihály: (Tartson meg az Isten…)

Tartson meg az Isten
Minden magyar embert,
Azután a többit,
Ha rosszban nem hevert.
Mert a gazemberért
Még vizet sem adok,
Gazt még földemben is
Tőből kiszaggatok.
Végre tartson Isten
Épségben bennünket.
Mert sok terhes munka
Kívánja kezünket.

szozattovabbacikkhez

 

Illés Lajos: Magyar falu

Dögrováson ember, állat,
kocsma, robot, hazug lárma
görnyeszti itt az életet,
s borít éjszakát a tájra.

Ijesztő kép, reménytelen,
végtelen lidérces álom:
zsellérek mennek az úton,
s kérődznek a pipaszáron.

Súgnak, búgnak: nincs földesúr,
nyomukban csendőr nem baktat,
elűzték a szolgabírót,
mégis cselédek maradtak.

szozattovabbacikkhez

 

Lökkös Antal: A fene se érti

az embereket:
a rostán furcsálják a lyukat
lábukon az ötujjat
alfelükön meg a
hosszú vágást.

Lelküket ólmos
pitykegombokkal
verik ki
hogy a szerencsétlen
el ne repüljön
a vándormadarakkal
szemüket ha egy pillanatra
hébe–hóba
lehunyják.

szozattovabbacikkhez

 

Simon Valentine: Magyar nemzet

Gondolatok harcot vívnak
Bennem, amint látom.
Létét folyó nagy küzdelmed,
Nemzetem, – csodálom.

Harcot vívsz az elemekkel
S mindenféle idegennel,
Testvérharcod sem szünetel.
Mindezt miért? – alig értem…

Kérdésemre választ adnak
Sok példája az elmúltnak.
A magyarok nem nyughatnak;
Küldetése van azoknak:
Alkotni a szebbet, jobbat!

szozattovabbacikkhez

 

szozattv


szozat a tiszta hang
  2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 Családom bhi 2023október 31 Históriás szabadegyetem 2023 06 02 2023. 02. 25. SZENT KORONA DÉLUTÁNOK03istenszülőMeghívó két oldalonszekelyfold-november Szaszregen-december2022 pusztaszabolcs-1Meghivo Orosz Ors Szoborsors aink c könyv bemutatójára Gyóni_kötet Patriotak-Kronikaja-4.1 
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf