2021. június 1-jei adatok szerint a megye becsült lakossága 1 millió 247,3 ezer fő volt. Az év öt hónapja alatt 2781 emberrel csökkent a létszám, amit 3147 esetben természetes népességfogyás, míg 366-ban lakóhelyváltoztatás okozott.
Továbbra is csökkenő tendencia figyelhető meg az élveszületések terén. Összevetve a 2020-as mutatókkal, 260 csecsemővel 5140-re csökkent az élve világra jött gyermekek száma. Ez 4,8 százalékos visszaesés.
Július 26-a Szent Anna, a magyar néphagyományban Kedd asszonya napja. A katolikusok Szűz Mária édesanyját tisztelik benne.
Az újszövetségi szent könyvek semmit nem mondanak a Boldogságos Szűz Mária szüleiről. Néhány névvel találkozunk a rokonságból: Erzsébet és Zakariás, Szalóme és Zebedeus, de e két szülő nevét nem említik.
Egy 2. századi apokrif könyv mondja, hogy Mária édesanyját Annának, apját Joachimnak hívták, és a két név jelentése figyelmet érdemel, mert Anna annyit jelent: kegyelemmel áldott, Joachim pedig: Isten megvigasztal.
Az ünnep a 13–14. század táján terjedt el Európában, annak az érdeklődésnek következményeként, amellyel Krisztus emberi természete és emberi valósága felé fordultak a hívők. Ez az érdeklődés a keresztes háborúkból visszatért lovagok elbeszélései nyomán éledt föl, és kiterjedt Jézus szülőföldjére és rokonságára is. Érthető, hogy az Üdvözítő nagyszülei iránti tisztelet is felélénkült.
Amikor a budai ferenceseknél, öt évesen megtanultam latinul ministrálni, nem gondolták az akkori papok és szerzetesek, hogy lesz majd II. Vatikáni Zsinat, amely elindítja az egyházat egy olyan lejtőn, amelynek a végét most látjuk, tapasztaljuk és amely teljesen értelmetlen intézkedésekhez vezet, és egyházszakadást is előidézhet. Azt sem gondolták akkor az öreg, hitükhöz és Rómához hű papok és szerzetesek, hogy jön majd egy pápa, akinek a működése mélységesen megosztó, hitbéli bizonytalanságot előidéző lesz, s ennek következtében a bűn úgy terjed majd el az egyházban, mint a sárlavina. Az sem volt elképzelhető abban az időben, hogy lesznek papok, akik bekötött szemmel követik a megosztást, a relativizálást, az ellenségeskedést, a krisztusi hagyományok sárba tiprását. Mára mindez bekövetkezett…
VI. Pál liberális zsinata meghozta a "modern" egyházi rendelkezéseket, elkezdődött a lelkek eltérítése, a krisztusi tanítás relativizálása, a templomok átépítése, az áldoztató rácsok lebontása, a szembemiséző oltárok esztelen felállítása, a művészettörténeti emlékek szétbarbárkodása, a liturgikus szövegek egyoldalú megváltoztatása… és sorolhatnánk. Mára a teljessé vált a káosz, s ez jellemzi az egyházat. Mint a királyvízben az arany, úgy oldódnak fel a világ szennyében a szent hagyományok, az alázat, az imádat, a hitelvek és a hitigazságok.
Ebben az őskáoszban egyedül a latin szertartás, a latinul mondott hagyományos szentmise volt az egyetlen kapaszkodó, és az egyetlen valós, hiteles Eucharisztia-ünneplés.
Most ennek vége a hivatalos Római Egyházban, mert a római püspök úgy gondolja, hogy a latin mise megosztó. Csak ő gondolja így. Míg a nála klasszisokkal műveltebb, egyházjogban, teológiában összehasonlíthatatlanul magasabb szinten lévő XVI. Benedek pápa Őszentsége pont arra törekedett, hogy a zsinati tévelygéseket kijavítsa, addig az argentin utód késsel vág az elevenbe, és lábbal tapossa a hívek közösségének lelki életét, Isten iránti vágyának lehetőségeit.
1918. október 26-án született Gidófalván. Édesapja, Józsa Gyula Gidófalva község főjegyzője volt, édesanyja nagyajtai református lelkész-esperes lánya. Volt egy testvére, a nála másfél évvel idősebb Gyula.
Trianon után áttelepült a család Csonka-Magyarországra, ahol édesapja Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében (Szajol község) kapott főjegyzői állást. Gyula bátyját 1927-ben, négy elemi után felvették a soproni magyar királyi II. Rákóczi Ferenc Katonai Nevelőintézetbe, Jász-Nagykun-Szolnok vármegye alapítványi helyére. Ott azonban olyan szerencsétlen baleset érte, amely a fegyveres szolgálatra alkalmatlanná tette őt. Gimnáziumban érettségizett, majd a Honvédelmi Minisztériumban kapott beosztást katonai közigazgatási területen.
Jöjj el hozzánk, a nyár heves. (A kassza még nem egyenes. Gyere!)
Úgy lesz, ahogy tudtad, ahogy előre elképzelted. Eldöntötted magadban, hogy milyen, és tényleg. Hisz láthattad a Dunán. Olvashattál pár Erdély-regényt. Átlapoztál néhány katalógust az interneten. Mint gondolások a Canal Grandén. Mint tolldíszes indiánok a Grand Canyonban. Mint dudát fújó szoknyás férfiak Skóciában. Mint embernagyságú Donald kacsák Disneylandben. Igen, vagyunk mi ugyanúgy. Itt. Neked. Székelyruhában. Benne a tájban.
Gyere, itt nálunk minden csupa táj.
Erdély olyan kis tájjellegű, igen. Mint azokon a kisfilmeken. Omló templomok, agg megmaradók, táj. Varrottasok, ekeszarv, táj. Bánatos furulyaszó a tájban, fáradt fafaragó a tájban, bús tehenek, szomorú szekerek a tájban. Furfangos, ám szótlan emberek a tájban. Tépázott nemzeti szalagok tájban. Kopjafák, magány, táj, Erdély. Ez nem olyan vidám, tudom. Csüggedni kár, csak jöjj, mutatom.
Érdekes a névhasználati kapcsolatunk a százegy éve elrabolt területeinkhez. Leszámítva azokat, akiket a nemzeti érzés ellen már gyermekkorukban beoltottak, minden magyar eredeti nevén emlegeti a régi településeket: Dévénytől, végig körben a Kárpátok karéján belül, majd délen egészen Lendváig. Kissé más a viszonyunk a nyugati határ túloldalán húzódó sávhoz, amelynek falvait és városait jóval ritkábban említjük magyar nevükön. Magát a területet is csak kevesen mondják Őrvidéknek, vagy tükörfordításban Várvidéknek, többnyire mindenkinek: Burgenland.
Bevallom, hogy amikor németországi családom a hosszú karantén után meghívott egy párnapos együttlétre a Fertő-tó osztrák oldalán található Mörbisch-be, szégyenkezve fedeztem fel a névmutatóban, hogy Fertőmeggyesként illene ismernem.
Silvia Sardone az olasz Liga európai parlamenti képviselője is megszólalt az esettel kapcsolatban, többek között azt mondta, hogy Brüsszel 20 év múlva muszlim főváros lesz.
A belga Voorpost párt négy tagját hat hónap börtönbüntetésre ítélték, mert "Stop iszlamizáció" feliratú molinóval vonultak fel. A bíróság szerint a muszlim lakosság elleni felbujtás bűntettét követték el.
A Voorpost nevű jobboldali politikai párt négy tagját börtönbüntetésre ítélték, miután "Stop iszlamizáció" feliratú molinóval vonultak fel.
A belga ügyészség még korábban soha sem indított eljárást tiltakozók ellen, akik békés megmozdulást tartottak. A mecheleni büntetőbíróság szerint a transzparens túl messzire ment azzal, hogy azt állította, az iszlám uralkodik Flandriában. Az ítélet szerint "ilyen jelek és transzparensek birtokában a vádlottak célja csakis a félelem és gyűlölet keltése a társadalomban, meggyőzve a bámészkodókat arról az elképzelésről, hogy az iszlám a jövőben uralni fogja Flandriát."
Érdekes konzekvenciákat vonhattunk le az elmúlt napokban megjelent, ma már fake newsként kezelt hír közzétételét - valójában egy homályos diplomáciai cirkuszt - követően. Manapság a megosztottság és az emberi butaságból eredő ellenkezés, a vakság és túllihegett, de kötelező „pápa-hűség” mindent rombol, ami az útjába kerül. Nem tudunk semmi pontosat, nincsenek megbízható információink. Csupán azt látjuk, hogy a kötelező tisztelet, a keresztényi szeretet és a gyűlölködés mérgező kevercse ömlött össze ebben a méltatlan, de sajnos a korábbi vatikáni megnyilvánulások ismerete alapján hihető ügyben és hírben, miszerint "Róma püspöke nem kíván találkozni a magyar állami vezetőkkel"…
Ha igaz volt a hír, amely bejárta a világsajtót és benne az egyházi médiumokat is, úgy jogos a felháborodás is, aminek minden normálisan gondolkodó magyar, keresztény ember, így a média ekként elkötelezett munkatársai is hangot adtak. Napokon keresztül semmilyen ellenkező egyházi nyilatkozatot nem olvashattunk a történtekről, csak a külföldi lapokból kapott a magyar sajtó magyarázatokat és hozzászólásokat. Nem hagyhatta ezért az ügyet szó nélkül a Sajtóklub sem, ahol Bencsik András emberi hangon, és magyar, keresztény érzelmekkel, ugyanakkor kategorikusan elmondta véleményét, mint tette a műsorvezető Bayer Zsolt is - teljes joggal. E véleményekkel egyet kellett értenünk – hangsúlyozom –, abban az esetben, ha a hír igaz. Ám, mert más hivatalos egyházi információ nem volt, tehát, ott és akkor, a hír a maga valóságában értékeltetett. Hiszen, nem lehetett elmenni szó nélkül az ellenzék már megszokott, de ebben a kérdésben a legarcátlanabb módon közreadott kormányellenes és Bergogliot dicsérő vélemény cunamija mellett sem.
Majd, egy nappal később, mintegy baloldali, liberális fake newst cáfolta meg a hírt a püspökkari titkárság, amit, ha időben megtesz, meg tudott volna tenni, az egész vihar elkerülhető lett volna. Ám, nem tudott megtenni, mert akár igaz volt a hír, akár nem, ennek az ügynek súlyos diplomáciai terhe ránehezedett az Eucharisztikus Kongresszust szervező, és arra készülő katolikus egyházra…
Európát kereszténydemokraták alapították, kereszténydemokrata értékek mentén. Ennek pedig nem volt része az LMBTQ-értékrend – véli a jobboldali francia esszéíró.
Éric Zemmour, jobboldali francia esszéíró és politikai elemző a francia CNews televízióban állt ki Magyarország kormánya mellett, az európai LMBTQ-lobbi és az Európai Unió összehangolt támadását pedig politikai botránynak nevezte – írja az Origo. Az elemző szerint a labdarúgó-Európa-bajnokságot is – mint oly sok nagyszabású sportversenyt – foglyul ejtették különféle lobbik és mozgalmak, amelyek felhasználják a népszerű sportokat és sporteseményeket saját kisebbségi ideológiájuk terjesztésére.
Az egyháznak meg kell változnia! – mondja Christiana Reemts OSB bencés apátnő a kölni Domradio-ban.
A szerzetesnő baloldali szociáldemokraták gyermeke, családjukban a párt játszotta azt a szerepet, amit másutt a gyülekezet, a plébániaközösség. Egyetemistaként is baloldali feministának tartotta magát, Simone de Beauvoir és Jean-Paul Sartre kapcsolatára modellként tekintett.
A hitre rátalálva azonban növekvő ámulattal és gyönyörködve fedezte fel egyre mélyebben a teológiát és filozófiát, kereste Isten szavát a Bibliában. „Fáradságos volt megszabadulni az előítéleteimtől, és tényleg figyelni, de megérte, a mai világom végtelenül gazdagabb!” – mondja a nővér.
Néha azon kapom magam, hogy imádkozom: Istenem, add, hogy ne nyúljanak semmihez a hazai közoktatás felelős rombolói döntnökei. Mert habár az épület úgy inog ósdi ólomlábain, mint valami részeg véndiák a 40 éves érettségi találkozón, még mindig jobb így, mintha ezek a rontópálok (anisiék, câmpeanuk, ki tudja, miféle névtelen miniszteri zsebrákok) elkezdenék fejszével szabni, karóval varrni.
A legújabb bomba, amely az oktatási minisztérium kertvégi budijában felrobbant, Sorin Câmpeanu zsebéből hullott ki. Ez az úr, aki nem mellesleg közoktatási miniszter és feltehetően a téma nagy szakértője (nem!), úgy kelt fel a hétfői szent vakációs napon, hogy márpedig ez így nem jó. Hogy a romániai diákoknak ilyen kurva sok vakációjuk van! Há’ de nézzünk szét, emberek! És itt következik a román politikai elit egyik kedvenc kiszólása (immáron vagy 200 éve): máshol (értsd, a fejlett világban) bezzeg másképp van! Ott bezzeg nincs annyi vakáció! Ott bezzeg többet ücsörögnek az iskolában a gyerekek! (Ja, még pandémia idején is, kedves miniszter úr.)
.jpg)
Ezt az útleírást a Magyarország és a Nagyvilág című folyóirat 1881 októberi számában találtam. Egy részletet emeltem ki nagyobb terjedelme miatt,de így is érdekes lesz, gondolom. Akkor még tutajoztak a Küküllőn és kiderül mit követtek el a szászok annak idején a Tábor negyedben. Érdekes a Jézus szíve kápolnáról és a Budvár hegyről készült rajz is, figyeljünk a részletekre. Az útleírás szerzője "Jenő", és Édes Margitomnak írja.
Az Anyanyelv-pedagógia lektorált szakfolyóirat legújabb, 2021. évi 1. számában részletes ismertetőt olvashatunk Karmacsi Zoltán „Róka у лісі живе” Stratégiák az etnikailag heterogén családokban nevelkedő gyermekek nyelvi szocializációjában Kárpátalján monográfiájáról.
...Mi felvidéki magyarok, ahogyan minden más elszakított nemzetrész emlékezünk e napon és talán csendesebbek, gyászosabbak vagyunk, mint máskor. Amikor délután 4 óra 32 perckor megszólaltak a harangok, a lelkünk egy percre megroppant és mintha 1oo év egyetlen percé sűrűsödött volna, mi a szívünkben ugyanúgy éreztük e fájdalmas szót, Trianon.
Ám e nap elmúltával újra visszaesünk az olykor szürke, néha színesebb hétköznapok közé. És ne álltassuk magunkat, a rohanó világukban már most arra gondolunk mi mindent kell győznünk, megtennünk, elvégeznünk a holnapi napon. Mindeközben mintha elfelejtenénk, hogy 192o. Június 4-én, 16 óra 32 perckor a magyarok története nem ért véget. Bár iszonyatos megaláztatás és igazságtalan döntések sorozta érte Magyarországot, csonkította azt meg, majd taszította bele sok-sok nehéz helyzetbe, de a magyar jövő itt nem ért véget.
Nyolc évtizedes rejtélyről kell írnunk, mert ma sem tudjuk bizonyítani, kik és miért bombázták Kassát. Egymásnak ellentmondó elképzelések a kezdetekből fogva léteztek, de ez természetes. Az gyanús, ha mindenki csak egyféleképpen látja a jelenségeket – mindenfajta bizonyíték nélkül. Viszont a világhálón is a valóságtól elrugaszkodott véleményeket, leírásokat lehet olvasni ebben a tárgykörben. A rendszerváltás óta megjelent munkák is különböző színvonalon állnak.
Hogy ezt a történetet legalább részben kibogozzuk, három részre kell bontanunk. Hogy pontosan mi is történt, azt tudjuk. Itt sincs ugyan tökéletes konszenzus, de a többség egyetért. A második részben azzal foglalkozunk, miképpen zajlott a bombázás kutatása. A harmadik részben górcső alá vesszük, ki állhatott, illetve nem állhatott a bombázás hátterében, milyen érdekek játszhattak szerepet. Ez persze már meglehetősen bizonytalan terület, de egy sor kérdést fel kell majd vetnünk akkor is, ha mindegyikre nem fogunk tudni kielégítő választ adni.
