Ismét fenyeget a kommunizmus
A migránsválság nem a részvétről, a segítségnyújtásról szól, hanem a javak újraelosztásáról
(igen ajánlott olvasmány! a szerk.)
Kísértetek járják be Európát, ostoba, gonosz kommunisták kísértetei. A kommunista konstrukció örök: elnyomók, elnyomottak, élcsapat.
A kommunizmusban megtestesülő pszichiátriai kórkép logikája is a régi, csupán néhány újítást hajtottak végre azok, akik fizetik az élcsapat felső középosztálybeli életvitelét.
Az elnyomó ezúttal a fehér ember és nem a tőkés. Egy olyan kapitalizmuskritika született, amely nem vesz tudomást a menedzserkapitalizmusról. Elnyomott mindenki, aki a maga vagy ősei felelősségéből nem sikeres vagy csupán nem elég szerencsés.
Ez a kommunizmus már a szerencsét is bünteti, hiszen az nyilvánvalóan egyenlőtlenségeket hoz létre. Az élcsapatot pedig nem kell bemutatnom, ők azok a nem kormányzati civil szervezetek, akik sosem helyi embereket, hanem mindig a globális embert képviselik.
Ezt a kommunizmust, egyelőre még liberalizmus fedőnév alatt, azonban sikerült még embertelenebbé tenni, mint a sztálinit. Ez ugyanis jó úton halad a genetikai egyenlőség felé, hiszen a genderelmélet és társai már nemcsak a fehér férfiak (és az őket kiszolgáló nők, magyarul a gyermeket szülni hajlandó nők) elpusztítását pedzegetik, hanem szankcionálni akarják a nem átlagos, jó gének birtoklását is.
Az egyik legrégibb magyar főnemesi családból származó Bánffy Miklós a magyar kultúrában is nagyúr volt. Monumentális regénytrilógiáját az elmúlt években újra felfedezték, operavezetői munkássága máig példa. Tartásból is példát mutatott, amikor az első világháború után visszatért Erdélybe és energiáit a magyarság kulturális-gazdasági újjászervezésére fordította.
Egyre inkább mélyülni látszik a szakadék Európa legfőbb szellemi törésvonala mentén. A felvilágosodás individualizmusa – amely a mindenek felett álló, abszolút szabad „istenember” bölcsője – és a kereszténység közösségbe vetett hite, illetve értékelvűsége között. Mindkettőnek lenne létjogosultsága ugyan, de még az utóbbi mértékletességet gyakorol, addig az előbbi egyre inkább szélsőségesebbé válik – ezáltal esélyt sem adva a közös nevezőre jutásnak.
Mint tudjuk, Magyarország a trianoni békeszerződésbe foglaltak miatt elveszítette területének kétharmadát, ezért gyakorlatilag nem volt olyan szomszédja, akivel szemben ne lett volna területi követelése. Mindezt azonban a diplomáciai szabályok betartásával kívánta kivitelezni. A tárgyalások a területi revízióról a csehszlovák féllel - küldöttségük érdekes módon kizárólag szlovákokból állt - 1938. október 9-én kezdődtek meg a délszlovákiai Komáromban (Komarno), azaz a Komárom északi részében, amely Szlovákiához került Trianon után.
Jól tájékozott vatikáni források azt állítják, a magyar hatóságoknak döntő szerepük volt abban, hogy meggyőzték a pápát, 2018-ban ne látogasson Romániába: minden rendelkezésükre álló eszközzel, a katolikus vonalon keresztül rávették a Szentatyát, halassza el bukaresti útját egy évvel. A felhozott úgynevezett érvek egyike a marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Középiskola létrehozásának helyzetére vonatkozott, amelyet Románia zsarolására is felhasználtak, blokkolva a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezethez (OECD) való csatlakozásról szóló szavazást. Ami hamis ürügy volt, tekintettel arra, hogy ez a középiskola gondok nélkül működik a jelenlegi tanév kezdete óta, létrehozásának elhúzódását pedig kizárólag az RMDSZ vezetősége okozta, mely az oktatási egység létrehozásának módjára vonatkozó törvényi rendelkezések be nem tartásával kényszerítette ki az iskola létrehozását.
Az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) visszaadta a Magyarországi Evangélikus Egyháznak (MEE) azt a 15 könyvritkaságot, köztük a Balassa-kódexet, amelyet 1950 óta letétként őrzött. A könyveket Tüske László, az OSZK főigazgatója adta át Prőhle Gergelynek, az MEE országos felügyelőjének november 10-én Budapesten, az evangélikus egyház Márton-napi ünnepségén.
A magyar Országgyűlés 2011-ben nyilvánította november 13-át a magyar nyelv napjává. Ennek apropóján szervezett kellemes hangulatú ünnepséget a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán a Filológiai Tanszék és a Hodinka Antal Nyelvészeti Kutatóközpont.
Sajó Sándor születésének 150. évfordulóján, november 13-án emléküléssel tisztelegtek a hazafias költő emléke előtt Ipolyságon. Ezzel a rendezvénnyel zárult a Sajó Sándor–emlékév programsorozata.
A „Múltat végképp eltörölni”- énekelték az Internaiconáléban. És ezt sok tekintetben komolyan is gondolták a diktatúra éveiben. Többek között nem kívánatosnak számítottak a „kapitalista” köszönési formák, mint a Kisztihand – mely a Küss die Hand, csókolom a kezét német formula meghonosítása volt – és a Kezét csókolom is. A férfiak a nőknek a kezüket is ajkaikhoz érintették, amelyet a szocialista időszak és a nőket egyenjogúsító beszédmód megengedhetlennek tartott. Ezúttal annak néztem utána, hogyan jelentek meg a szocialista sajtóban e nem kívánatos köszönési formák.
Amikor a trianoni „béke” után itt maradtunk kétharmadnyi ország és minden ásványkincs nélkül, halálra szánva, akkor a gondviselés küldött három embert a magyarságnak, akik megmentették ezt az országot és ezt a nemzetet.
1918. október 31-én délután 5 órakor a Hermina úti Róheim-villában meggyilkolták gróf Tisza Istvánt. A gyilkosok pontos kiléte annak ellenére sem bizonyos, hogy az 1920-as években komoly nyomozás indult, majd egy katonai és egy polgári pert is lefolytattak az ügyben. A merénylet két szemtanúja, Tisza István felesége, valamint unokahúga a gyanúsítottakat nem tudta azonosítani, így csak közvetett bizonyítékok alapján ítéltek el néhány embert. A végzetes merénylet már a negyedik volt, amelyet a politikus ellen elkövettek.
„Ismételten felhívjuk a figyelmet jogos és békés követelésünkre, egyben kinyilvánítjuk akaratunkat Székelyföld területi autonómiája iránt. Jelezzük, hogy a román parlament által harmadszorra is elutasított, a területi autonómia közjogi keretét biztosító statútum törvényerőre emeléséről nem mondunk le. Folytatjuk azt a demokratikus küzdelmet, amely párbeszéd útján, de minden békés eszközt felhasználva biztosítja szabadságunk garanciáit. Megerősítjük ragaszkodásunkat a nyolc székely széket és 149 önkormányzatot magába foglaló Székelyföld határaihoz” – áll az MTI által idézett dokumentumban.
Harminchat felvidéki civil szervezet képviselője látta el kézjegyével azt az Európai Parlament képviselőinek címzett nyílt levelet, melyben az őshonos kárpátaljai – zömében magyar – polgárokkal szembeni jogfosztások ellen tiltakoznak.
