Szanyi Tibor becsülete

Szanyi Tibor üzent 1956-ról. Egy meglincselt ávós képével, és azzal, hogy idézőjelbe tette az ünnepet. Azt írta a meglincselt ávós képe alá, hogy
„ünnephez” közeledvén…
Értjük.
S talán azt is mondhatnánk, semmi szükség nincs arra, hogy ennek az „embernek” aljasságával foglalkozzunk, de ha ezt mondanánk, nem lenne igazunk. Ugyanis Szanyi „ünnepe” messze túlmutat önmagán, Szanyi „ünnepe” szimbólum, és bizonyíték mindarra, ami miatt ezeket mind a mai napig pusztán el kell viselni, tűrni kell, mint a megszáradt, kifehéredett kutyagumit az árokparton, és soha nem lehet beemelni őket a nemzeti közösségbe.

A nemzetközi jog esete a kelet-európai határokkal

A nemzetközi jog irányváltása az 1919–1920-as időszakban az egyes államok által másokkal szemben elkövetett nemi erőszak nyomán született meg.
A nemzetközi közjog 1918 utáni alakulása ellentmond a közép- és kelet-európai új államhatárok első világháború utáni átrajzolására vonatkozó etnocentrikus narratíváknak, megerősítve a párizsi békeszerződésekre vonatkozó politológiai jellegű következtetéseket, melyek szerint ezeket alapvetően geopolitikai, gazdasági és katonai érdekek motiválták – és szinte egyáltalán nem „nemzeti törekvések”, humanista eszmék vagy altruista projektek.
Az 1918–1920-as momentum – a nemzetközi politikához hasonlóan – a nemzetközi jogban is fordulatot jelent:
az akkori szerződések jogi fogalmakkal rögzítették az új európai és globális tényhelyzeteket és hatalmi konstellációkat. A közvetlenül 1918 utáni nemzetközi jog alakulását az 1918 előtt érvényes nemzetközi joggal összehasonlítva dióhéjban megkapjuk azoknak a tényhelyzeteknek és az európai és globális színpad nagy szereplői közötti erőviszonyoknak a történelmi összképét, melyek az 1914 és 1918 közötti „Nagy Háború” kirobbanásához és a példátlan méretű összecsapás után kialakult új nemzetközi rendszer létrejöttéhez vezettek. Az elemzés kulcsszavai: európai hatalmi egyensúly, Németország felemelkedése, iparosodás, imperializmus, pentarchia, kompenzálási mechanizmusok, a régi kontinentális konszenzus felrúgása.

Hans Hedrich: Miért és hogyan kell beszélnünk a románok székelyföldi bevándorlásáról?

Székelyföldön, Erdélyben, Európa délkeleti részén a népességek időbeli „sokirányú” vándorlása nyilvánvaló jelenség és a társadalmat meghatározó elem, de a közbeszédben tabusítják, vagy visszaélnek vele. Ahogy a székelyek is vándorként érkeztek néhány évszázaddal ezelőtt a később róluk elnevezett térségbe, ugyanúgy románok is vándoroltak oda főleg a XVI–XVII. század után Moldvából, Munténiából és Erdély más térségeiből.
Nem utolsósorban közismert a székelyek múltbéli Moldvába vándorlása (a Bákó megyei „csángó” térségbe) már a XIII. századtól kezdve, de főleg a XVIII. században, amihez még a Munténiába, illetve Bukarestbe vándorlás is társul. A XX. századba ugorva újabb Székelyföldről kiinduló és oda irányuló – ezúttal az állam által ideológiai okokból irányított – vándorlások tanúi vagyunk. Az utóbbi években megtapasztalhattuk a székelyek magyarországi irányú ki-, illetve egyes moldvai/munténiai román köztisztviselők bevándorlását is. Ami kiegészül számos csángó Olaszországba való kivándorlásával, de egyesek akár… Ugandáig is eljutottak római katolikus térítőként.

Tiszteletet a Kormányzónak!

Nemeshodoson október 29-én olyan eseményre kerül sor, aminek már több százszor meg kellett volna történnie a Felvidéken: szobrot állítanak vitéz nagybányai Horthy Miklós altengernagynak, Magyarország egykori kormányzójának. Az utolsó nagybetűs magyar államfőnek. Ám, ahogy azt magából kifordult kis közösségünkben oly gyakran tapasztaljuk: az acsarkodók, rettegők és fintorgók ismét előbújtak sötét kis föld alatti járataikból…
A „vádbeszédek” az általuk ronggyá lapozott bolsevik misekönyv parancsolta liturgiát követik, a kötelezően előírt varázsigék ismételgetésével: numerus, clausus, anti, szemi, tizmus. Satöbbi. Ezt olvashatjuk a pusztán erdőgyilkos nyomtatott szlovákiai „magyar” napisajtótól kezdve az online szennycsatornákig sok helyütt.

Nemzeti konzultáció Trianonról

„Csak egy dolog van,
mi erősebb a világ
összes hadseregénél:
egy ötlet, amelynek eljött az ideje!”

Victor Hugo

Amit a nemzeti konzultációról tudni kell

A Trianonról szóló nemzeti konzultáció keretében egy kettős aláírásgyűjtés is zajlik, amelynek során a kezdeményező Magyarok Világszövetsége és az Országos Trianon Társaság, valamint a mozgalomhoz társult szervezetek és személyiségek azoknak a magyar embereknek az aláírását várják, akiknek fáj Trianon, és akik készek fájdalmukat nyíltan, aláírásukkal megerősítve megvallani, készek a trianoni igazságtalanság ellen cselekedni. A rajt időpontja: 2017. október 15.

Bővebben...

2017. október 8. Magyarok Nagyasszonya (Magna Domina Hungarorum)

Magyarország Szent István óta mindig szoros kapcsolatban érezte magát a Boldogságos Szűzzel és – amint láttuk – az egyetemes egyháznak nem egy ünnepe emlékeztet arra, hogy a mennynek Királyné Asszonya valóban meg is segítette válságos időkben a neki fölajánlott nemzetet. Ez a meggondolás vezette XIII. Leó pápát, mikor 1896. aug. 9-én – hazánk fennállásának ezeréves évfordulóján – Vaszary Kolos hercegprímás kérésére október második vasárnapjára külön ünnepet is engedélyezett „Magyarok Nagyasszonyának” (Magna Domina Hungarorum) tiszteletére. X. Pius a nevezett vasárnapról okt. 8-ra tette át ünnepünket.

Egy este Szabó Magdáért?

Benedict Kiely atya: A „despota” EU fenyegeti Magyarországot és Lengyelországot

Benedict Kiely atya, a Közel-Keleten Szíriától Palesztinán át Marokkóig üldözött keresztényeket segítő Nasarean.org alapítója nagyobb lélegzetű cikkben méltatja a Visegrádi országokat, és bírálja a Nyugatot a lepantói csata évfordulójára szervezett tegnapi lengyelországi imalánc kapcsán.
A vonatkozó bekezdések:
Az Európai Unió – ez a szklerotikus és despota testület, amely egy „Amerikai Egyesült Európát” akar kormányozni az emberek elsöprő többségének azon vágya ellenére, hogy nemzetállamokként maradjanak fenn – súlyos büntetéssel fenyegeti Lengyelországot és Magyarországot, hacsak nem fogadnak be migránsok ezreit.

A párkányi csata évfordulóján

A háromszázharminchárom évvel ezelőtt október 9-én vívott párkányi csatában, III. Sobieski János lengyel király vezérletével sikerült megtörni a százötven éven át tartó török uralmat.
A győztes bécsi csata után (szeptember tizenkettedikén) a lengyel király a keresztes hadak csapataival a Duna mentén folytatta hadjáratát, hogy kiűzze az országot uraló török hadakat. Párkánynál két ütközetre is sor került. Október 7-én játszódott a csata első része, amikor is úgy tűnt, hogy a király és csapata vesztésre áll, mert a török váratlanul nagy sereggel készült az ütközetre. Október 9-én sok ezer lengyel véráldozata árán Sobieski János lengyel királynak és csapatának mégis sikerült legyőzniük a törököt, s október 28-án már Esztergomban is győzelmet aratva vonultak Budára a végső diadalra.

A huszár ma is értéket közvetít

Ünnepélyes körülmények között avatták fel a méreteiben és kivitelezésében is világraszóló Miskahuszár szobrot, Pákozdon, szeptember 29-én, pénteken. Dr. Benkő Tibor vezérezredes, Honvéd Vezérkar főnök avatóbeszédében úgy fogalmazott: a huszárság szellemisége erőt kell, hogy adjon napjaink küzdelmeihez.
Vlaszák Mihály vállalkozó éppen tizenkét esztendővel ezelőtt határozta el, hogy fő támogatója és ötletgazdája lesz a Miskahuszár szobornak, amellyel – mint beszédében mondta – „vissza szeretne adni valamit abból, amit ő a hazától kapott.” Kiemelte: a szobor szimbolizálja a hazájáért az életét is áldozni kész katona hősiességét és bátorságát. Aláhúzta: a szobor, a valaha létezett huszonkét magyar huszárbandérium mindegyikét egyesíti magában, de küllemében egyikre sem hasonlít. Elhangzott: a kivitelezés folyamatában járatlan úton haladtak, mert ekkora szobrot még soha, senki sem épített.

Az 1877. évi székely puccs története (részlet)

Az 1877. év nemcsak a román függetlenség kivívásának volt az éve, de a székely–török kapcsolatok történetében is fontos dátum volt. Ekkor került sor a székely puccsként elhíresült eseményre, amely során a korabeli ellenzéki székely politikusok beavatkoztak az orosz–török háborúba.
Oroszország – miután biztosította maga számára az Osztrák‒Magyar Monarchia semlegességét – megtámadta a Török Birodalmat. Az autokrata cári Oroszország terjeszkedésének vélt háborúban Európa több részén törökbarát hangok jelentkeztek. Magyarországon is hasonló volt a helyzet, azonban itt még rátett egy lapáttal az 1849-es orosz beavatkozás szülte ellenérzés. A törökök melletti szimpátia Budapesten is hatalmas méreteket öltött. Simonyi Ernő ellenzéki politikus 1877. augusztus 1-jén levelet írt báró Orbán Balázsnak Szejkefürdőre, amelyben felkérte, hogy szervezzen Erdélyben is népgyűlést a törökök melletti szimpátia kifejezésre. Orbán a felkérésnek eleget téve, Kézdivásárhelyen meg is szervezte a gyűlést, és egy határozati javaslatot is megfogalmazott.

Levél a Terror Háza Múzeumhoz: Kérem, ne fütyüljenek a kommunizmus áldozataira! Ellenkezőleg: segítsék őket!

Nemrégiben azzal a kérdéssel fordultam Önökhöz, hogy hajlandók-e a nyilvánosság előtt tett lépésekkel segíteni azt, hogy felemelik szavukat azért, mert igen sokan egyetlen fillért kárpótlást/nyugdíjkiegészítést nem kaptak/kapnak, noha a kommunista rendszer őket 1963 után hurcolta meg és kaptak börtönbüntetést. (http://lovasistvan.hu/2017/09/12/ki-felelos-a-kommunista-idokben-bebortonzott-karpotlas-nelkul-maradt-egykori-politikai-foglyok-ugyeert/)
Némi sürgetésre azzal válaszoltak, hogy a kommunizmus áldozatainak kárpótlásáért nem illetékesek. Holott én nem azt kérdeztem, hogy illetékesek-e, hanem azt, hogy kiállnának-e értük.
Hozzátették, kérdésemet illetékesség miatt továbbították az Emberi Erőforrások Minisztériumába (EMI)
Talán nem mellékesen: levelem kitétele után számos e-mailt kaptam, amelyekben volt politikai elítéltek fejezték ki örömüket, hogy sorsuk nem merül teljes feledésbe.

Már rég létezik a baloldali-iszlamista összefogás?

A Gaza Freedom Flotilla példájával mutatja be a terrorszervezetek, az NGO-k és az európai baloldal összefonódását Hankiss Ágnes a Magyar Idők hasábjain.
A Fidesz európai parlamenti képviselője elemzését uniós dokumentumokra, az NGO-k elszámoltatásán dolgozó NGO-monitor.org-ra, illetve Dave Richnek, a Community Security Trust (CST) igazgatóhelyettesének és a Pears Intézet tudományos munkatársának A Mavi Marmara metafora című írására alapozza.
Kiemeli, hogy „nem általában a civil szervezetekről beszélek, nem azokról, amelyek hasznos társadalmi küldetést töltenek be, hanem kizárólag olyanokról, amelyek terroristaszervezetek számára nyújtanak fedést, ha tudnak róla, ha nem, finanszírozáshoz, konkrét műveletekhez, legalizáláshoz, netán mindegyikhez”.
„A flottillaügy szemléletesen mutatja meg, hogyan kapcsolódhatnak össze radikális iszlamista (terror) szervezetek az európai és észak-amerikai baloldal különböző csoportjaival, hangadóival és civil szervezeteivel” – írja.

ZSUGORI - jokai.sk Az ukrán oktatási törvény ellen tiltakoztak Nagytárkányban

NAGYTÁRKÁNY. Több száz felvidéki, magyarországi, erdélyi és kárpátaljai tiltakozó gyűlt össze vasárnap Nagytárkányban a Ma nálatok! Holnap nálunk? elnevezésű nagygyűlésen, amelyen a kisebbségi jogokat szűkítő új ukrán oktatási törvény ellen tiltakoztak.
A szlovák–magyar–ukrán hármas határ közelében a Magyar Közösség Pártja, a Csemadok, a Köz-Ért Polgári Körök, a Via Nova – Új Út, valamint a Via Nova Baráti Körök szervezésében került sor a tiltakozó nagygyűlésre. A megmozdulásra érkeztek résztvevők szinte az egész Felvidékről, de Sárospatakról, Záhonyból, Győrből, Kisvárdáról és más magyarországi településről, valamint Erdélyből és Kárpátaljáról is.

Ma van nemzetünk egyik legszomorúbb gyásznapja

1849. október 6-án következett be az eltiport szabadságharc utáni Magyarország legszomorúbb gyásznapja, amikor a császári bosszúszomj betetőzéseként kivégezték a tizenhárom aradi vértanút – köztük a felvidéki születésű Aulich Lajos, Dessewffy Arisztid és Láhner György honvédtábornokot –, Pesten az első felelős magyar miniszterelnököt, gróf Batthyány Lajost és Fekete Imre gerilla századost.
Százhatvannyolc esztendeje, azon a borús, ködös, őszies szombati napon reggel fél hatkor – kegyelemből – lőtték agyon az aradi sáncokban Kiss Ernő altábornagyot, Dessewffy Arisztid és Schweidel József tábornokokat, valamint Lázár Vilmos ezredest. Ezt követően hat órakor vette kezdetét a felmondási idejét töltő Franz Bott kegyetlen hóhérmunkája, amikor a zsigmondházi réten sebtében felállított bitókra húzta fel a kilenc elítélt tábornokot: Poeltenberg Ernőt, Török Ignácot, Láhner Györgyöt, Knezić Károlyt, Nagysándor Józsefet, gróf Leiningen-Westerburg Károlyt, Aulich Lajost, Damjanich Jánost és gróf Vécsey Károlyt.