Egy szerelem vége

Egy pillanatra csukják be a szemüket, és próbálják elképzelni, milyen lehet levágni egy emberi fejet. Ne, most ne az áldozat helyébe próbálják beleképzelni magukat, az úgy is lehetetlen, hanem az elkövetőébe. Azt próbálják elképzelni, milyen lélek kell ahhoz, hogy valaki hozzáfogjon levágni egy emberi fejet. Hogy fogja a kést, és addig vágjon, csiszatoljon vele, addig hallgassa a csont, a porcok, az inak recsegését, nézze a kiömlő, kifröccsenő vért, ameddig a fej elválik a törzstől, aztán tartsa a kezében egy embertársa fejét, üvöltve, hogy „Allahu akbar!”, és megelégedve önmagával és tettével nyugodtan várja az elkövetkezendő sorsot, legyen az bármi is: agyonlövés vagy élethosszig tartó rabság.
Nos? Sikerült elképzelni? Tudom, hogy nehéz és iszonyatos, de nem elkerülhető. Ugyanis ezekkel él együtt Európa. Emlékeznek még, micsoda felszabadító érzés volt a rendszerváltás hajnalán együtt énekelni Varga Miklóssal, hogy „Ezért értsd meg, szeretem őt, / A vén Európát, a büszke nőt! / Nagyon kérlek, becsüld meg őt, / A vén Európát, a gyönyörű nőt!” Vagy Vincze Lillával ezt: „Látod, vár rád, tudom, hogy vár, még rád vár, / Karját nyújtja feléd, magához ölel és újra élhetsz. / Vár rád, tudom, hogy vár, még rád vár, / Karját nyújtja feléd, Európa visszavár.”

Soros próbapert követel

Állításom végtelenül egyszerű: amennyiben Soros György, a közismert irgalmas szamaritánius és hálózata már átvette vagy nemsokára átveszi az Európai Unió vezető szervei felett az irányítást, akkor valóban kérdésessé válik, hogy van-e helyünk az európai nemzetközi szervezetben.
A Soros-hálózat ugyanis egyértelműen, világosan és közvetlenül az Orbán-kormány és rajta keresztül Magyarország megleckéztetésére tör, amelynek végeredményeként egy „visszautasíthatatlan ajánlattal” fog élni hazánknak: vagy úgy cselekszünk, ahogyan az ő globalista körei elvárják, vagy pedig ellehetetlenítenek bennünket. Egyfelől megpróbálják megvonni a pénzügyi támogatásokat Magyarországtól, másfelől jogi-bírósági eszközökkel meg akarnak fosztani egyenlő jogainktól az unión belül.

Elüldözte a lakásából a katolikus egyház Erdély egyetlen magyar görögkatolikus papját

Vicces hely ez az Európai Unió

Ha Věra Jourovának igaza van, akkor nekünk egy ilyen unióban nincs keresnivalónk.
Věra Jourová az Európai Bizottság alelnöke, egyben az európai értékekért és átláthatóságért felelős biztosa. Věra Jourovát 2006-ban letartóztatták a prágai repülőtéren, korrupcióval vádolták, 33 napot ült előzetes letartóztatásban. Végül nem volt elegendő bizonyíték ellene, így felmentették. Nos, ez a hölgy felel az unióban az európai értékekért és átláthatóságért.
Didier Reynders pedig a igazságügyekért felelős biztos, akit korábban szintén korrupcióval és pénzmosással vádoltak, de nála sem találtak elegendő bizonyítékot a vádakra.
Nos, ők ketten felelnek a bizottságban a jogállamiság érvényesüléséért a tagállamokban.

Arad: gyász és figyelmeztetés

Európában, de talán az egész világon nincs még egy nemzetnek olyan történelme, mint a magyar történelem. Mátyás király halála óta, máig(!) vagy ránk erőltetett, vagy szabadon választott igában élünk. Mindig valahová tartoznunk kellett, s mindig voltak olyan hazaárulók, akik az éppen rajtunk uralkodó hatalom érdekeit pénzért kiszolgálták.
Arra, hogy a magyar politika szerkezetében évszázadok óta rosszul működik valami, sajnos tragikus és kézzelfogható bizonyítékokat rejt a valóság: Rákóczi hamvait hazahozták egykor Magyarországra – Kassára (ma Kosice). Hunyadi földi maradványát Gyulafehérváron (ma Alba Iulia) temették el, királyaink közül tizenegyet Pozsonyban (ma Bratislava) koronáztak, Szent László Nagyváradon (ma Oradea) pihen. Dózsát Temesváron (ma Timisoara) végezték ki, Nagyszombatba (ma Trnava) menekítették az Esztergomi érsekséget, ahol Pázmány egyetemet is alapított. Hosszan sorolhatnánk a Kossuth által elindított, és nemzetünk számára egyre súlyosabbá váló, ma is tartó trianoni folyamat történelmi eredményét. Nem hiszem hát, hogy a magyar politika mindent jól csinált az elmúlt századokban. Minthogy azt sem hiszem, hogy a jelen korban jó, és a nemzet megmaradását szolgálja, ahhoz az Unióhoz tartozásunk, amelyhez hazugságokkal és alkotmányellenes népszavazással köteleztek bennünket csatlakozni.

Fecseg a felszín, avagy néhány gondolat a Vidnyánszky-jelenség margójára

Két érdekes, kiemelkedő esemény történt a múlt héten. Az egyik az óceán túlpartján, ahová a magyar külügyminisztert egyedüli európai uniós miniszterként hívták meg egy nemzetközi szerződés aláírásának a ceremóniájára Washingtonba. A magyar polgári kormány ellenségeinek ez felérhetett egy kisebb földrengéssel, hiszen az elmúlt százötven évben hasonlóra nemigen volt példa. Orbán Viktor előtt talán Kossuth Lajos volt az utolsó magyar, akit szívesen láttak Amerikában.
A másik esemény itthon történt, felavatták a látványnak is lenyűgöző, ráadásul a folyó két partjának közelében és távolában élő emberek számára roppant fontos Monostori hidat a Dunán a gyalázatos trianoni döntéssel kettévágott Komáromban.
Míg az első hírt sikeresen elhallgatta a honi sajtó zöme, a másodikat már nem sikerült sutba vágni, mert az kiverte az ember szemét.
De akkor legalább csökkentsük az érdemeket, és szórjunk rá egy kevés álomport, nehogy felébredjen az istenadta nép, hogy valami pozitív és felemelő is történt manapság az Orbán-kormány regnálása alatt, például magyar–szlovák viszonylatban. Ha már magát a tényt nem lehetett lerángatni a sárba, némi ünneprontásként a szlovák hírtelevízióba gyorsan beinvitáltak egy liberális szlovákiai magyar egykori diplomatát, hadd fanyalogjon egy tartalmasat, és mondjon néhány keresetlen becsmérlő szót, beemelve a hídavatás kontextusába Donald Trumpot és Mészáros Lőrincet. Mert ez itt a lényeg, kedves szlovákok és szlovákiai magyarok, nem a két nemzet egymáshoz való közeledésének – sajnos fájdalmasan lassú, és olykor egyoldalú, néha csetlő-botló – szép eredményeket is megvalósító folyamata.

A torz isten és az újpogányság állampolgárai tizedelnek minket

Miért van az, hogy aki ma felvállalja a jézusi tanítást, azt a feje búbjától a lába ujjáig csakhamar az ítélkezés és az uszítás matricáival ragasztják tele? Olyan, mintha egészen más ismeretünk lenne az irgalomról, a szeretetről, az istengyermekségről. Ezek az egyébként tökéletesen tiszta fogalmak elhomályosultak, valaki elrabolta az eredeti értelmüket, és egészen új, könnyített tartalommal töltötte ki a helyüket.
Ha kimondom, hogy irgalom, azt értik alatta, hogy tolerancia. Ha pedig azt mondom, szeretet, akkor leginkább az ítélkezésmentességre és a „nem zavarom köreidet” hamis elfogadására gondolnak. De akkor hol az igazság?
Az igazság Istenben keresendő. És az irgalmas szeretet is. Ezeknek a fogalmaknak az elhomályosítója csak az lehet, aki új istenként akarja magát előttünk beállítani. Mindazok, akik beveszik a színjátékát, elfogadják az ő főségét. Ám eközben észre sem veszik már, hogy egy hamis „istent” imádnak, aki megelégszik a „szeressük egymást, gyerekek” lapos ideológiával. Ennek mentén pusztít mindent és mindenkit, aki nem áll be a sorba, amelyet ő alakít.

Halálos fenyegetéseket kapott a Mi Hazánk elnökhelyettese

„Te is meg leszel semmisítve...”, „Inkább téged kellene ledarálni...”, „(...) óvatosan lépj utcára...” - ilyen és ezekhez hasonló, gyalázkodó tartalmú és halálos fenyegetéseket is kapott Dúró Dóra, a Mi Hazánk elnökhelyettese, négygyermekes édesanya közösségi oldalain, mert pénteken megsemmisítette a homoszexuális propagandagépezet legújabb kiadványát, az óvodáskorú gyermekeknek szóló LMBTQSTB-mesekönyvet.
Dúró Dóra sajtótájékoztatóján és a közösségi oldalain tett bejegyzéseiben is hangsúlyozta, hogy a Mi Hazánk nem fogja eltűrni, hogy a gyerekeket kitegyék a homoszexuális propagandának már azzal is, hogy már a mesekönyvekbe is becsempészik az abnormális életformát.

Igen is, meg nem is

Azt a címet is adhattam volna ennek az írásnak, hogy változatok egy témára. Egy olyan témára, egy olyan gondra-bajra, amely semmiképpen sem akar kikopni az életünkből. Ám mert azonnal egy szép magyar népmese jutott eszembe a csodálatos magyar mesekincsből, érdemesebbnek találtam ezt felidézni, mielőtt rátérnék arra, miről is jutott eszembe az okos leány története.
Nos, az egyszeri okos leány híre a királyhoz is eljutott. Magához is kérette, s megkísérelte sokszorosan próbára tenni, vajon tényleg okos-e vagy sem. Először azt kérdezte tőle, ha olyan nagy az eszed, van nekem a padláson százesztendős fonalam, fonj nekem abból aranyfonalat. A lány azt felelte: Felséges királyom, van az édesapámnak százesztendős sövénykerítése, csináltasson nekem abból orsót, s akkor én is megfonom az aranyfonalat. Még jó néhány kérdést feltett a lánynak a király, s ő min­degyikre okos választ adott. Az utolsó kérdés kiötlése előtt igencsak törte a fejét a király. Mikor végre kitalálta, arról biztosította a leányt, hogy ha erre is megfelel, feleségül veszi. A kérdés imigyen szólt: Hát én azt mondom néked, hozz is, meg ne is, legyen is, meg ne is. Gondolkozott a lány, majd kifordult a konyhába, s a szakácsnétól kért két szitát. Aztán ment az udvarra, ott megfogott egy galambot a sok közül, a két szita közé tette, úgy járult a király színe elé. Itt van, felséges királyom, mondta. A király meg is fogta a szitát, mert kíváncsi volt, mi van benne, ám abban a pillanatban a galamb kirepült. Na lássa, felséges királyom – mondta a lány – hoztam is, meg nem is, volt is, nincs is. S mert a népmesék vége mindig gyönyörű, boldog és reménykeltő, hát a történethez hozzátartozik, hogy a király feleségül vette a leányt.

Rekordidő alatt bukott meg a Momentum újabb hazugsága

Fekete-Győr András azt állította, hogy a Momentum már megkezdte a kormányzati munkára való felkészülést, ebben pedig segítségükre van Oszkó Péter is. A Bajnai-kormány egykori pénzügyminisztere azonban ezt rögtön cáfolta is. A Drót.info megpróbálta rekonstruálni Fekete-Győr rendkívül zavaros történetét.í
Mint arról már beszámoltunk, Fekete-Győr András a héten az InfoRádió Aréna című műsorának vendége volt. A Momentum elnöke az adásban kifejtette, hogy az antiszemita Bíró Lászlót nem vennék fel a pártba, ennek ellenére a borsodiak azért nyugodtan szavazzanak rá. „Az üzenet világos és egyértelmű: a Momentumnak ugyan vérciki a »judapestező«, antiszemita jobbikos, de a borsodi embereknek megteszi. Nekik egy ilyen zsidókat »tetűcsúszdásoknak« nevező, a varrónőit ki nem fizető, kétes alak is megteszi” – vontuk le akkor a következtetést.

Hej, jogállamocska, te drága !

Az igazi kérdés az, hogy a „jogállamiság” kifejezést az egyes európai fórumok milyen fogalmak, értelmezések lefedésére használják magának a kifejezésnek a megőrzése mellett.
Szeptember 17-én az Európai Parlament nyilatkozatban ítélte el Lengyelországot a jogállamiság sérelme miatt, és felszólította az Európai Tanácsot, hogy „tegyen végre lépéseket” a jogállamiság védelmében, azaz, folytassa a Lengyelország ellen indított 7. cikk szerinti eljárást.
Nyilván, ebben a mondatban van két cserélhető elem is: a dátum és a Lengyelország név, mely behelyettesíthető a Magyarországéval. Az igazi kérdés viszont az, hogy a „jogállamiság” kifejezést az egyes európai fórumok milyen fogalmak, értelmezések lefedésére használják magának a kifejezésnek a megőrzése mellett.

Tájékozatlan tájékoztató

Elkezdődött a 2020–2021-es tanév, de az előző évekből fennmaradt problémák sajnos nem oldódtak meg. Ilyen több éve létező konfliktusforrás az oktatás nyelvének kérdése Ukrajnában. Mint oly sokszor esett már szó róla, a 2017-ben elfogadott oktatási kerettörvény szerint a kisebbségi nyelveken oktató iskolák helyett olyan intézményeknek kell működniük, ahol az oktatás nyelve az ukrán, és csupán „egy vagy néhány tantárgy” oktatható angolul vagy kisebbségi nyelven.
Ezt a 2017-es jogszabályt pontosította a 2020-ban elfogadott, az általános középfokú oktatásról szóló törvény 5. cikke, amely szerint 2020. szeptember 1-től a korábbi orosz tannyelvű iskolákban az 5. osztálytól kezdve a tantárgyak 80 százalékát már államnyelven kell oktatni. Hssonló sors vár a ma még más kisebbségi nyelven oktató iskolákra, tehát például a magyar vagy román nyelvű intézményekre is, csak épp néhány év csúszással: ezeknek az iskoláknak 2023-ban kell áttérniük a részlegesen ukrán nyelven folyó oktatásra. A törvény szerint a krími tatárok, mint őshonosnak minősített nép, továbbra is megtarthatnák anyanyelven oktató iskoláikat, ha azok nem az Oroszország által annektált Krím félszigeten volnának.
Mindezt csak azért idéztük fel, mert úgy tűnik, hogy az államnyelv védelmezésével megbízott legmagasabb rangú csinovnyik vagy nincs tisztában azzal, mit tartalmaznak a fent idézett törvények, vagy tudatosan félrevezeti a közvéleményt.

„ … s lehull nevedről az ékezet…”

Márai Sándor a kényszerű emigráció idején döbbent rá elhagyatott, kiszolgáltatott voltára, és ezt idézi fel a nápolyi (pontosabban possilippói) éveiből a San Gennaro vére című regényében. Ez a regény sok tekintetben ad választ a Halotti beszéd című vers egyes kulcsszavainak értelmezésére. Az elvesztett otthon, az elhagyott haza iránti aggodalom rémlik fel benne az egyre halványodó emlékképek miatt. Közben az otthoni szavak, olvasmányélmények, gyerekkori mesék derengnek fel, de a valóság az emigránsok számára már idegen nyelvű tükörből fénylik vissza: a bibliai sorok, Babits versei, a Szózat intelmei, Ady alakja, avagy a magyar dalok mélysége egyre kisebb helyet (bár annál nagyobb szerepet) kap az idegen környezetben, ahol a második nemzedék számára mindez csupán valamiféle egzotikum, de nem lételem.

Megújul a regéci vár egykori palotaszárnya

Szeptember 24-én a Regéci Vár Látogatóközpontban Regéc önkormányzata sajtótájékoztatót hívott össze abból az alkalomból, hogy megújul a vár egykori palotaszárnya, valamint a csatlakozó épületrészek állagvédelmére kerül sor. Ugyanis az INTERREG határon átnyúló program keretében, „Castle to castle” (Kastélytól kastélyig) címen, 1 885 496,83 euró támogatást nyertek. A projekt 2020. december 31-én fejeződik be.

Örökké virágzó kert – botanikai könyvritkaságok a Természettudományi Múzeumban

A múzeum könyvtárának féltve őrzött, értékes ritkaságát, Johann Simon von Kerner botanikus Hortus Sempervirens című könyvsorozatának nyolc óriáskötetét tekintheti meg a nagyközönség péntektől a Magyar Természettudományi Múzeumban. A kiállítás anyagában a különleges, kézzel festett növényábrázolásokkal teli kötetek mellett eredeti növényritkaságok is láthatóak.
A Hortus Sempervirens Johann Simon von Kerner (1755-1830) botanikus és illusztrátor kézzel festett ábrákkal teli könyvsorozata. Az 1795 és 1828 között megjelent könyvóriások mérete 65,5-szer 49 centiméter. Az eredetileg 10 példányban elkészült sorozatból már csak 3 teljes könyvsorozat maradt meg. Ebből az egyik, 71 kötetből álló sorozat a Magyar Természettudományi Múzeum tulajdonában van.