Oroszlán jobboldali volt – de hát mi is lehetett volna?!
Egy magamfajta – valójában és bensőséges körülmények között – inkább introvertált embernek nehéz igazán személyes módon megnyilvánulnia, most mégis ez következik. Nagy megállapítások, szívhez szóló mondatok és egyebek nélkül, csak úgy pőrén.
Megírtuk nemrég, hogy a Facebook egyszerűen törölte Pintér Tamás, vagy ahogy a legtöbben ismerték, Oroszlán emlékoldalát. Azt az oldalt, amin soha, semmilyen politikai tartalom sem volt, csak képek és sztorik Tamásról. Alighanem az jelenthetett megbocsáthatatlan bűnt valami házmester-lelkületű jelentőben – legalábbis Tamás özvegye, Balogh Erika színésznő nekem ezt mondta -, hogy halálának évfordulóján megosztotta azt a nekrológot, amit annak idején Bayer Zsolt írt Oroszlánról.
Először azt hittem, hogy rosszul látok. Majd azt gondoltam, a felfogóképességem űz velem bolond játékot, amikor olvasom a következő hírt: „A karanténkötelezettség alól csak negatív eredményű PCR-teszttel lehet mentesülni – jelentette ki Kiss Róbert, az operatív törzs ügyeleti központjának vezetője szerdán az operatív törzs tájékoztatóján, ugyanis, mint mondta, a határokon egyre többen kérik a határátlépésnél, hogy a határon lévő rendőr vegye figyelembe a védettségi igazolást. Ezt azonban még nem teheti meg, mert ennek egyelőre még nincs meg a megfelelő jogszabályi feltétele.”
Nem tudom, emlékeznek-e még arra a kedves olvasók, amikor – közel másfél évtizede már – Eckstein-Kovács Péter RMDSZ-es és Funar Gheorghe Nagy-Románia párti szenátor közös törvénytervezetet nyújtott be a verespataki cianidos bányászat ellen. Egy magyar és egy magyarfaló román politikus egy, mindkét nemzeti közösség számára fontos ügy érdekében képes volt félretenni az etnikai és aktuálpolitikai ellentéteket és időleges tűzszünetet hirdetni.
… mert csak annyi, hogy összeállunk egy csoportképre, hogy az emberek azt lássák, együtt vagyunk, ez biz nagyon kevés ahhoz, hogy követőkre találjunk… vagy ez az összeállás már az önfelszámoló csődeljárás megbízotti testülete lenne csupán? Hogy jajgatás és huzavona nélkül, a befektetési folyamatokat nem gátolva hajtsunk fejet a hóhérjaink pallosa előtt?
Hont megye új székháza a mintegy 35 évig húzódó építkezés után végül 1857-re készült el. Mivel a bécsi kormány 18 ezer forinttal járult hozzá a költségekhez, Ferenc József császár is megjelent az avató ünnepségen, ám meglehetősen (és érthetően) hűvösen fogadták őt Ipolyságon.í
Bencsik Gábor, nemrégiben joggal vetette föl a televíziós beszédhibákat egy facebook posztban. Kapott is szegény hideget-meleget, pedig csupán egyetlen kifogást említett. Mondhatnánk, ezt a kifogást a jéghegy csúcsának. Azonban, ha nem Edward John Smith a kapitány, akkor a jéghegyet ki lehet kerülni. A médiában azonban, rengeteg Edward John Smith van manapság. Ezért mint a Titanic, szép magyar nyelvünk is menthetetlennek látszik.
Válságban van és válaszút előtt áll az Európai Unió. Talán erre is reagálva határozta el magát a brüsszeli elit, hogy ez évben konferenciasorozat kezdődik az unió jövőjéről. A kérdés tehát: merre tovább?
Napjaink egyre fertőződöttebb környezetében: beszédünk és a lelkünk is szenved. Mivel is gyógyíthatnánk magunkat?! Ehhez, a költészetet és napját (április 11.) kérhetjük segítségül – annál is inkább, mert az ÚJJÁSZÜLETÉS; a FELTÁMADÁS időszakát éljük. (Akár – egy” messiási” zene szólhat a háttérben.)
Bara Margit Éva (Kolozsvár, 1928. június 21.) Kossuth-díjas magyar színész. Székely eredetű családnevének eredeti formája Barra volt, édesapja változtatta meg Barára. 1955-ben települt át Magyarországra. Állandó szerződései (Petőfi és Jókai Színház 1955–1957, Nemzeti Színház 1957–1966, József Attila Színház 1966–1977) azt jelzik, mintha folyamatosan jelen lett volna színházi életünkben. Már első filmszerepe országos és nemzetközi ismertséget és népszerűséget hozott. Sikerei csúcsán, 1964-ben, egy politikai kirakatper hátsó kertjéből alaptalan pletykahadjárat indult ellene, mely lelkileg megtörte, a színpadon elbizonytalanította. A hatalmon lévők meg sem hallgatták, a szakma nem állt mellé, a Nemzeti Színházból kitették, a filmek elmaradtak, a József Attila Színházban méltatlan feladatokat kapott. 49 évesen, 1977-ben úgy döntött, hogy végleg visszavonul a színészi pályáról. Többen nem értették, vajon miért?
Ezt az útleírást a Magyarország és a Nagyvilág című folyóirat 1881 októberi számában találtam. Egy részletet emeltem ki nagyobb terjedelme miatt,de így is érdekes lesz, gondolom. Akkor még tutajoztak a Küküllőn és kiderül mit követtek el a szászok annak idején a Tábor negyedben. Érdekes a Jézus szíve kápolnáról és a Budvár hegyről készült rajz is, figyeljünk a részletekre. Az útleírás szerzője "Jenő", és Édes Margitomnak írja.
1937. április nyolcadikán temették Szegeden a Nyugat első nemzedékének jeles költőjét, Juhász Gyulát. A szertartás után Sík Sándor piarista szerzetes, egyetemi tanár a bölcsészeti kar nagy előadótermében hosszabb előadásban méltatta az elhunyt költő életútját. „Juhász Gyula rögtön egyéni hang volt a magyar lírában” – mondta. – „Költészetének alapvonása a passzivitás, a békesség vágya és az elvonultság.” Ezeket a szavakat olvasva óhatatlanul a nevezetes felvidéki város, Szakolca jut az eszünkbe.
Vannak népszerű és közismert versmegzenésítések, a Bóbitát bizonyára a legtöbb gyerek kívülről fújja. Születésnapjára József Attila és más költők verseinek izgalmas zenés feldolgozásait gyűjtöttük össze.
“Mit jelent számodra, hogy magyarul is tudsz?”- kérdezi a Bamba TV a magyar alapiskolás gyermeket.
A koronavírus járvány miatti folyamatos bizonytalanságok következtében a 21. Élőnyelvi Konferencia szervezőiként hosszas tépelődés után úgy határoztunk, hogy az eseményt 2020 októberéről a következő évre halasztjuk. Mivel a járványügyi helyzet továbbra sem teszi lehetővé a biztonságos személyes találkozást, ezért a konferencia online formában, Zoom platformon kerül megrendezésre.
Nyolcvan esztendővel ezelőtt, 1941. április 11-én vette kezdetét az 1938–1941 közötti országgyarapítás utolsó fejezete, a Délvidék visszafoglalása. A német támadás következtében széthullott Jugoszláviában élő, őshonos magyar nemzetrész védelme érdekében kezdett hadműveleteket a Magyar Királyi Honvédség. A Délvidék visszatérésével azonban a Magyar Királyság végzetes kényszerpályára került.
