Tanuljunk Amerika elbukásából
Az újpogány diktatúra a szemünk láttára születik meg a tengerentúlonMég éppen idejében sajátíthatjuk el végérvényesen azokat az alapvetéseket, amelyek hiányában nem lehet nekifutni 2022-nek. Az egyik az, hogy a ránk kényszerített, balos szokásjogon alapuló, úgynevezett szabályokat konzervatív körökben sem vehetjük alapvetésnek, sőt olyan messzire kell elhajítanunk azokat, amennyire csak lehetséges. Másfelől egyre gyakrabban kell fülünk mellett sugdolóznia egy kisangyalnak – és erre Donald Trump is utalt múlt heti beszédében, így rögtön a közepébe csapva –, hogy soha nem lehetünk megértők, a minimálisnál tisztelettudóbbak ellenfeleinkkel. Azokról beszélek, akik ellen pokoli módon kell harcolni, különben nem marad haza, amiért harcolni kellene.
Lássuk be, a konzervatív réteg egy része – világszerte és idehaza is – egyszerűen nincs felkészülve arra a pimasz, cinikus kétszínűségre, ami folyamatosan fűti a baloldalt, annak sajtóját és véleményformálóit.
Cudar esztendő volt ez a dupla húszas, a hamarosan mögöttünk maradó. Nem erre vártunk, a kezdetén nem erre koccintottunk, testi-lelki épülésünkre nem sok jót hozott. Újabban váratlan fordulatokkal, gonosz akarattól irányítottan zajlik a történelem, s a kereszténység ellen irányuló gerjedelme egyre nyilvánvalóbb. Már a feltámadást sem ünnepelhettük szívünk szerint, és nyarunk egykedvűséggel vánszorgott tova. Előre hozott adventben élünk azóta, ki a Megváltóra, ki a megoldásnak hitt védőoltásra várva, és egyre több okunk van hinni, hogy várakozásaink egy tőről valók.
Csütörtök kora este a Patrióták csoportja a fővárosi Királydombon száz darab fáklyát gyújtott meg, amelyek egy hatalmas világító kettőskeresztet rajzoltak ki a középkori rákosmezei országgyűlések színhelyén. Így üdvözöltük, hogy a parlament szerdai ülésén (2020.12.16.) egyesületünk javaslatára ellenszavazat nélkül nemzeti emlékhellyé nyilvánította a Királydombot.
Ma, december 14-én a soproniak előtt vesszük le a kalapunkat, mint minden évben 1921 óta. Ez a nap több mint történelmi dátum. Ez a nap – a hűség napja – a nemzet melletti kiállás példája nehéz időkben.
2010-ben az argentin püspökök leszavazták Bergoglio érsek javaslatát, hogy támogassák a homoszexuális élettársi kapcsolat törvényesítését.
A megbélyegzés és fogalmi zavarkeltés kórképéhez (vagyis kik és miért használják szándékosan a sovinizmus helyett a nacionalizmus kifejezést)
Benyák Bernátot, a kiváló piarista tanárt, az írót és filozófust, a nyelvészt és az iskolapolitikust szinte valamennyi régebbi és mai lexikonunk számon tartja. Ennek ellenére talán mégsem ismerjük őt eléggé.
Orbán Viktor szerint Európa lehetne jó hely, de 2015-ben elromlottak a dolgok - ennek oka a migráció, ez tette tönkre szerinte a Soros Györggyel való viszonyt is. A jogállamisági kritérium miatti vétóját nem politikai atombombának, csak kis kézigránátnak tartja, az uniós pénzekről pedig azt mondta: az eurómilliárdokat csak a nálunk megtermelt profitért kapott kompenzációnak tekinti, és a német cégek egyébként is többet visznek ki, mint amennyi visszaáramlik hozzánk.
Napok óta áll a bál a politikai életben Szájer, múlt héten kirobbant botránya miatt. Persze, ha egy, az emberi esendőségből, politikai és titkosszolgálati méregkeverésből kitervelt ügyet botránynak lehet nevezni.
Az emeritus pápa számára egy ideje már nehézséget okoz a járás, így kerekesszékkel mozog, újabban pedig nehézségei vannak a beszéddel is - ám elméje tökéletesen világos maradt. Mindezt az új máltai bíboros, Mario Grech mondta el, akit Ratzinger maga szentelt püspökké 15 évvel ezelőtt.
Jelenczki István Magyar Örökség-díjas filmrendező, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja független rendezőként dokumentumfilmjein keresztül a történelem során a nemzet ellen elkövetett igazságtalanságok feltárásával foglalkozik évtizedek óta. Munkássága tulajdonképpen a magyar néplélek sérüléseinek kezeléséről szól a körülmények, az ok-okozati összefüggések és a következmények részletes feltárása által. Mindezt többnyire állami támogatás nélkül, önerőből teszi. Öt év munkájával hasonlóan készült el Trianon századik évfordulójára a Nem, nem, soha I-IV. – „Isten az igaz ügyet nem hagyja el” című nagyszabású, átfogó dokumentumfilm is, amely szervesen illeszkedik a rendező korábbi alkotásainak – mint az Égi Élő Igazság, a Népek Krisztusa Magyarország, a Háború a nemzet ellen vagy Az igazság soha nem késő – sorába. A film elkészülésének körülményeiről, hátteréről, a történelmi tényezőkről beszélgettünk az alkotóval.
A világjárvány hírei és álhírei miatt kissé háttérbe szorultak azoknak a botrányos cselekvéseknek a sora, amely a progresszív, immár nyíltan is modernista pápa, Ferenc megnyilatkozásait kíséri. Ráadásul e cselekményekben rejlő ellenérzéseket csak erősítik a jezsuita Ferencet majmoló „forradalmár” jezsuita szerzetesek nyílt viszálya a konzervatív katolikus paptársaikkal és a hívekkel. Fr. Barsi Balázs ferences teológus, szerzetes két éve egyenesen odáig ment egy jezsuiták által celebrált, minden erkölcsi szokásjoggal szembemenő „bolondmise” után, hogy kijelentette, az egyházszakadás: „immár véghezment”! A nagyvilágban Ferenc, Róma püspökének legélesebb kritizálói közé tartozók nem európaiak, Athanasius Schneider kazahsztáni püspök, amerikai Carlo Maria Viganò egykori pápai nuncius és érsek. Érdekes dolog, hogy a II. Vatikáni Zsinat bűnös tévedései elsősorban a tengerentúlon találtak táptalajra, az amerikai karizmatikus mozgalmak nyomán egyre inkább „nyitott a világ felé”, ezzel teret adva a világhálóra is bőven jutó nyegleségeknek; napjainkban azonban [XVI. Benedek pápa furcsa körülmények közötti lemondása után] immár az Európán kívüli püspökök a konzervatív keresztények bizodalmának legfőbb letéteményesei. Sajnos bekövetkezett az a folyamat, amelytől [már száztíz éve] Szent X. Pius pápa kívánta körlevelében megvédeni az egyházat, a modernizmus tévtanától. A katolikus Egyházon belül, korunkban, már több tízezer, gőgösen a nyakukban fakeresztet hordó, modernista karizmatikus „rajongó lélek” működik, akik az embereket az úgynevezett „Szent-Lélek-Istentiszteleteikkel” tévútra vezetik.
Az Amerikai Egyesült Államok ez évi, novemberi elnökválasztását megelőzően – sajnálatosan ugyan, de – az objektív körülmények és a szubjektív feltételek elemzése előrevetítette a megvalósult végeredményt.
