Dsida Jenő: Távolban élő kedvesemnek

dsidakepMikor az éjszaka árnya szemedre szürődik
s ablakodon csoda-pillangók raja zöng odakünt:
kék raja zsong, repes és muzsikál odakünt:
megbontod patyolat kicsi ágyadat, isteni gyermek.

Tarka ruhácskádat ledobálod olyankor,
hosszú rózsaszín ingecskébe buvik sima tested,
(előbb karjaidat s fejedet fúrod bele, majd
zsenge csipődre csúsztatod és combjaidat födöd el)

s míg a tükörlap fátylas, ferde tavába tekintesz,
arcom gyúl ki mögötted, előtted: engem is ott látsz
víg mosolyommal, érzed, amint fura versek
csurgó mézaranyával töltöm meg szívedet s puha szádat.

szozattovabbacikkhez

Gyóni Géza: Szabad-e még?

Valami nagy szerelmet,
Viszonzott nagy szerelmet
Áhitott már a lelkem...
Én csak busan szerettem.

Mosolygó száz leánynak,
Igérő száz leánynak,
Szerelmét csak nevettem...
Én csak búsan szerettem.

Nem is élő leány volt.
Halott szép szüzleány volt,
Akiről énekeltem.
Én csak búsan szerettem.

szozattovabbacikkhez

Nadányi Zoltán: Nők a tetőn

nadanyikepNők, nők a tetőkön,
nők, nők, villogók,
csillogók, tündéri nők,
heverészők, illegők,
napra pillogók.
Nők, nők a tetőkön
és semmi sincs a nőkön.

Végig habfehérek,
új szín kell nekik,
nyári szín, nyári bőr,
elég volt a téliből,
azt most levetik.
Nők, nők a tetőkön
és semmi sincs a nőkön.

Romváros tetői,
romok és romok,
ragyognak a romtetők
és ragyognak ők, a nők,
vadliliomok.
Nők, nők a tetőkön
és semmi sincs a nőkön.

szozattovabbacikkhez

Reményik Sándor: Édes méregtől veszni el…

Lehet, hogy pusztít lassan, biztosan.
De nélküle az élet maga: méreg.
És vele néha mégis csúcsot érek.
Vele: nem gyilkolok mást, csak magam.
Vele: türelem, jóság, égi béke,
Másokhoz hajló tiszta szeretet –
Úgy mosdat, mit a Krisztus hulló vére.
Mélységeimet mossa hófehérre.
Ó, vannak e méregnél rosszabb vétkek,
Vadabb, ártóbb és ölőbb szenvedélyek. – –
Kikerülöm őket, ha vele élek.
Vele élek: hószín menyasszonyommal,
Se mást, se engem nem szennyez a nászunk.
Vele karöltve egy-egy költeményben
Még nehányszor a csillagokig szállunk.

szozattovabbacikkhez

Szabó Lőrinc: Huszonkétéves

Huszonkétéves voltál, amikor
kezdődött, negyvenhét, mikor befejezted:
velem telt hát jobb fele életednek,
s a fecskeszárnyú tavasz már sehol
nem lát: sírodról csörgedezve foly
a maradék hó és jég: ami benned
ember volt, megszűnt, vagy már csak a vesztes
szívek fájó tükrében haldokol.
Az enyémben legjobban, legtovább:
kezded új léted első tavaszát,
te, tavaszom huszonöt éven át
s oly tavasz most, amelytől rettegek,
kimerült vagyok, üres és öreg:
magaddal vitted érzékeimet.

Sárosi Árpád: A szerelem szentírás

A szerelem szentírás, leánykám!
Prófétái: száz meg száz remény;
Légy te egyik hű apostolává
S e szent könyvet hadd nyissam fel én.

Úgy van én pappá leszek leányka!
És habár e szent könyv lapja sok;
Minden igét, mely csak üdvöt ígér,
Enszívemmel végig olvasok.

S oda helyzem kebled oltárára –
Oda illik a hű szerelem –
S minden búdat tiszta boldogsággá
Könnyeimmel átkeresztelem.

szozattovabbacikkhez

Zilahy Lajos: Éjszakai séták Budán

Milyen kietlen ez az éjszaka!
Alszik az utca ezer ablaka,

Alszik az árnyas csöndes, Duna-part
S a Lánchíd is most mily üres, kihalt.

Csöndes a korzó és a pesti oldal, –
A szél verekszik fenn a néma holddal,

Kihalt utcákon mereng éji sétád,
Egy néma rendőr gyanakodva néz rád,

Megáll, figyel, – borongva lépsz tovább,
Kopogtatod a holt utcák sorát,

Bús lépteid a holdig konganak,
Egy padra ülsz a gázlámpák alatt

szozattovabbacikkhez

Haraszthy Lajos

haraszthylajosHaraszthy Lajos, született Siklós, 1881. október 23. – elhunyt Kiskundorozsma, 1959. március 16. költő és újságíró. Nagyváradon, majd Debrecenben, Kolozsvárott, Szombathelyen, 1908-tól Budapesten újságíró. Egy ideig a Világ szerkesztőségének tagja, 1919-ben a Szózat munkatársa. Az I. világháborúig az Országos Monográfiának segédszerkesztője, majd a II. világháború végéig a Magyar Rádió dramaturgja. Versei jelentek meg a Hárman című antológiában [feleségének, Szederkényi Annának és Göndör Ferencnek prózájával], melyhez Ady Endre írt előszót [Kaposvár, 1906].

szozattovabbacikkhez

Haraszthy Lajos: EGYEDÜL A TITOKKAL

Söpröm vihardúlt, őszi kertem.
Sárgultan sárba, földre verten
– fonnyadt levél, hervadt szirom –
zörög a száraz avatag
s arcomba páráz nyirkos,
bús temetői szag.

Te, élet gyilkosa: enyészet,
kegyetlenül viszed a részed
s galádul bánod is te, hogy
elmenni bús, elmúlni fáj.
S torzan sírásra görbül
a gyáva-furcsa száj.

Lábaddal orvul gáncsot adtál,
kezed cudarul fojtogat már
s tudom – el nem kerülhetem –
a sorsom végzetes, balog:
egy életet sem éltem,
de száz halált halok.

szozattovabbacikkhez

Csoóri Sándor: A magyar apokalipszis

/részlet/

  Nyár van, 1980 nyara. Kint csüggesztő idő, esős, felhőket futtató július, belül tétovaság. A „mi lett volna, ha” lelkiállapotának a farkasvermében ülök. Igen mi lett volna, ha rögtön a Don-kanyari rémhetek után szétfut az ország idegrendszerében a veszteségtudat? 1943. január, február, március. Írásokat lapozgatok: semmi. Az első világháború megszült néhány emlékezetes verset. Az Ady-versek mellett olyat is, mint Babits Húsvét előttje. Megszült néhány frontverset is. Köztük a legismertebbet, Gyóni Gézáét.

apokalypse

szozattovabbacikkhez

Darkó István: Katonaköltő Przemyslben

Történelmünk bővelkedik a katonaköltők példaadásában. Ezek a költők a régi rómaiak vélekedését a háborúban hallgató múzsákról gyakran megcáfolják. A magyarság történelmi élete a védekező harc szakadatlan láncolata. Ha a magyar lélek, amelyről jól tudjuk, hogy nagyon szereti a dalt és a költészetet, csak a teljes pihenés óráiban tudott volna dalolni és tudta volna a dalt élvezni, akkor nem volna olyan gazdag irodalmunk, mint amilyen van. Kényelmesebben élő népek költői hallgathattak háború idején. Biztosra vehették, hogy a harc után megint békés korszak következik számukra, amikor elmondhatják a háborúban szerzett tapasztalataikat. A magyar nép és a magyar költő a harc szüneteiben, a tábortűz mellett vetette papírra a lelkében megfogamzott dalt s már a háborúban szétosztotta annak bátorító, erősítő melegét bajtársai között.

Ilyen gondolatok foglalkoztatják a tudósítót Przemysl városának utcáin, járván a megviselt házak közein, a romba dőlt épületek mentében, széttekintve a város szélein, a havas mezőkön, amelynek hajlataiban most is ott lapulnak a földvárak. Itt harcoltak apáink az ellenséggel, az éhség szenvedéseivel, a koplaltató kötelességteljesítéssel az első világháború hősi korszakában.

szozattovabbacikkhez

Kósa Csaba: Boldogasszony őrségváltása

Gyóni Géza nagy versét tán még fejből tudják – az öregek. Ők még talán. Ezt az egy Gyóni-verset legalább annyiszor elmondták, mint a Szeptember végént Petőfitől. A többit? Rájuk szállt a feledés pora. De már a przemysli várban 1914. október hatodikán írt megrendítő sorok – „Csak egy éjszakára küldjétek el őket: / A pártoskodókat, a vitézkedőket…” – is kihulltak a közös emlékezetből.

    A Kráter kiadó a könyvhétre megjelentette Gyóni Géza válogatott verseit. Ismerkedhetünk a méltatlanul feledett életművel. És ismerkednünk kell Gyóni Gézával is. Újra.

    Ki volt ő? Eredeti neve Áchim Géza. Előbb jegyzőgyakornok, aztán újságíró. Dolgozik a Nyugat-magyarországi Híradónál, a Soproni Naplónál, a Bácskai Hírlapnál, a Színházi Újságnál. Versei elsősorban a Budapesti Hírlapban jelennek meg. de az igazi Gyóni-versek sehol: ezek a lövészárokban, a fogolytáborban íródnak, elérhetetlen messziségben az újságoktól, a kiadóktól.

szozattovabbacikkhez

Gyóni Géza: Lantos ének Przemysl megvételéről

Sasok vára ellen muszka ármádiák
Mikor sokasodtak,
Halál zsoltárait ottan én daloltam
Végvári sasoknak.
Halál zsoltárával végvári szép sasok
Mikoron kiszálltak,
Muszka toportyán közt véres aratása
Volt ott a halálnak.
Ha én kiáltottam: rajta, magyar, rajta,
Tíz muszka kevés volt akkor egy magyarra.

Sasok vára ellen muszka toportyánok
Hogy felkerekedtek,
Mint a sebes zápor hullott a golyója
Gyilkos fegyvereknek.

szozattovabbacikkhez

Gyóni Géza: Levelek a Kálváriáról

10. levél

Hegyeken át a hír szalad:
Nem hős halott, csak szürke rab.

A szívverésed elakad:
Nem hős halott, csak szürke rab.

Nem gyászruha, nem temetés,
Csak új várás, új epedés.

Nem új, halálos fájdalom,
Csak új várás, új unalom.

Nem ráz meg őrjítő sírás -
Egy hadifogoly, semmi más.

Nem hős halott, csak szürke rab...
Örülsz? vagy fáj a gondolat?

                                              1915

Gyóni Géza: Világosság a Lőverekben

Természettől és hivatásból
Kíváncsi fiúcska vagyok:
Megkérdeztem tehát a héten
Egy ismert közgyűlés-tagot:

„Városatyám, városapácskám.
Ó fejtse meg, ó fejtse meg,
Mért maradnak örök sötétben
A Lőverek, a Lőverek?”

A város törvényes papája
Pápaszemével rám kacsintott,
És ilyenképpen fejtette meg
A Lőver-sötétségi titkot:

szozattovabbacikkhez

Bata János: Melléd ülnék

Melléd ülnék, szegény, árva Gyóni Géza,
ha többre nem is, csak egy éjszakára,
hogy egy korty bor, meg egy falat kenyér mellett
feledjük a pártoskodókat, a vitézkedőket!
Tarisznyámban összekotornám a maradék morzsát,
szalonna bőrét és egy fél fej vöröshagymát.
Ha többre nem is, csak egy éjszakára…

Melléd ülnék, szegény, árva Gyóni Géza,
hogy elmondjam neked: már nem csak a tető a roskatag,
hanem alapjaiban rendült meg a haza,
és mégis vannak, kik a szálkát keresik,
pedig a gerendák reccsenése az égig hallik!
Csak egy éjszakára felednénk az árulást!
A nyitva felejtett ajtón szél rohangál…

szozattovabbacikkhez

Ismeretlen szerző paródiája

CSAK EGY ÉJSZAKÁRA…
- Szabadon Gyóni Géza után. –

Csak egy éjszakára küldjétek ki őket
A svarmliniába, az élelmezőket,
Csak egy éjszakára:
Akik azt hirdetik, hogy nincsen már borunk,
Amikor dohányt vár epedve táborunk
És snapszért kiált a sok száz szomjas torok
Hol vagytok akkor trenyákok, ha a bendő korog?...

Csak egy éjszakára küldjétek ki őket
A trénhuszárokat, a malaclesőket;
Csak egy éjszakára:
Mikor siketítőn bőgni kezd a gránát
S úgy nyög a véres föld mintha gyomrát vágnák,
Ilyenkor, ha kérded: van-e dohány és snapsz?...
Tótziherre veszem, mindent rögtön megkapsz!...

szozattovabbacikkhez

Bella István: Három szál szegfű Reviczkynek

BellaIstvan    1.
Fagyos lesz a föld, ha meghalok,
a sírásó káromkodni fog,
s míg zsebében a pálinka röhög,
gyémántokat szitkozódik a rög.

De ha szívem, az istentelen,
füstöl, mint a tőzeg, odalenn,
kigyúl az ég, s fehér havak helyett
vörös rózsát hoznak a fellegek.

    2.
Az isten églő tenyerén
lehettem-volna fény ragyog.
De az a kéz nem az enyém.
S az ég, a kék se én vagyok.

szozattovabbacikkhez

Bella István: Hervay Gizellának

„Ihol jönnek a törökök
mindjárt agyonlőnek”
    /gyermekmondóka/

Gizikém,
     tudod-e,
meghaltál, eltemettünk,
aztán egy nagyot ettünk,
tettünk, vettünk, tettettünk,
de téged nem szerettünk.

De téged nem szerettünk,
csak tettünk, vettünk, tettettünk,
és előttünk és mögöttünk
ott feketéllt fölöttünk
árnyékod, hát fölettünk,
fölettünk és megettünk,
de téged nem szerettünk.

szozattovabbacikkhez

Vályi Nagy Géza: Kazinczy

Ébresztő, gyújtó tűzszövétnekünk,
Széphalmi bölcs: egünk komor-setét!
Dicsőségednek csillagszekerét
Kutatja könnybe révedő szemünk…

Sivár, hanyatló kor ez a mai,
Csattogjon újra két kezedben ostor
Szépségtől megszállt rab, mártír, Apostol;
Gyomot, bogáncsot kell most irtani!

Vátesz, Vezér, Hős… Harc, szó Mestere:
Nyelvünk ősfája féreggel tele;
Harsogd világgá szent intelmedet!

Hasson, munkáljon: bátor, tiszta, égi,
Kifinomult, nagyívű Szellemed:
Oh hadd tanuljunk meg Tőled beszélni!

Berda József: Ősz

Magadat nézegeted az egyre
színesebben kavargó tájban.
– Ragyáid ellenére is; eme
elmúlásban csupa báj van!

003 osz

Dsida Jenő: Október végén

Már mindig-mindig nagyobb úr az esti
felpirosító, megdidergető láz,
mely tűzrózsáit homlokomra festi.

Már mindig jobban közeleg a tél
s a ködköpenyű, széltarolta tájon
fakó paripán menekül az álom -
Lehullt a dér,
minden fehér
s csókos ereje messze jár a napnak, -
s szinte örvendek, hogy a rózsák,
a piros rózsák, íme, megmaradtak.

Mert oly szépek a rózsák,
a pirosak, a tüzesek,
mit rámcsókol a láz -
s ezek az ősszel jöttek,
s az őszben megmaradtak
és hirdetik, hogy szép a bucsuzás...

szozattovabbacikkhez

Mécs László: Piros csizmán őszi harmat

Egyenes még jó gerincem,
a lelkemen törés nincsen,
feszül még a lábom izmán
mérföldlépő piros csizmám.

De a csizmán őszi harmat.
Mázsás súlyú a könny-harmat.
Boszorkányság fonja sorsom
a fekete párka-orsón.

Vágyam, csizmám megkötötték
pókhálókkal senki-törpék.
Menni kéne! Ezer út van
– s itt rekedtem Liliputban.

szozattovabbacikkhez

Nemes Nagy Ágnes: Október

Most már félévig este lesz.
Köd száll, a lámpa imbolyog.
Járnak az utcán karcsú, roppant,
négy-emeletnyi angyalok.
S mint egy folyó a mozivászon
lapján, úgy úsznak át a házon.

Acetilén fényében ázik
az útjavítás. Lenn a mélyben,
iszamos, hüllő-hátú cső,
pára gyöngyösödik a kérgen,
s a városon, mint vér a gézen,
átalszívódik a nyirok.

Vékonytűz nyüszít, sustorog,
mellette kucsmás, birka-bundás,
mint a makk-ász, guggol a munkás,
fölötte hengerhasú gépek,
rájuk írva: „Consolidated…”

szozattovabbacikkhez

Wass Albert: Lombhullás ünnepén

Mikor az erdőn,
a lélekerdőn,
már félve lapul egy őszi sejtelem,
s a legelső leröppenő levél
ravatalozva áll a lelkeden,
és eltemeted néma döbbentettel:
(hej, eltemetsz utána ezer-annyit!)
ezt megsirathatod,
hiszen ez a legelső halott,
lelkednek első igaz bánata.
Nem szégyen, hogyha sírsz.

Ha majd az ősz lecsalta mind
aranylombját a régi fáknak,
mesélheted az unokáknak:

szozattovabbacikkhez

Jankovich Ferenc: Szüret után

Ki megérzed a csillagok szagát
s az őszi hold lehulló kék ízét
és mégy hűvös, kékfényű éjszakák
borérlelő derében, ó, miért
tévedtél erre, költő, ki hívott?
Hisz nélküled is megvan egy szüret –
a hegy levéből mindenki ivott
és senki sem vált sóhajtást veled.
Ki nyújtja szomjas ajkadhoz szívét?
csak árnyékoddal sétálsz egymagad,
s ki megérzed a csillagok ízét,
mehetsz a hulló őszi hold alatt,
mehetsz hűvös, kékfényű éjszakák
borérlelő derében szomjasan…

Kányádi Sándor: Eljött a szüret

Eljött a szüret.
Itt van.
Jó pohár mustot
ittam.

Lepényt is ettem,
édest,
igazi túrós
bélest.

Kongatják, kong a
donga.
Indulok ki a
dombra.

Hátamon öblös
puttony.
S még a Napból is
must foly.

Weöres Sándor: Valse triste

Hűvös és öreg az este.
Remeg a venyige teste.
Elhull a szüreti ének.
Kuckóba bújnak a vének.
    Ködben a templom dombja,
    villog a torony gombja,
    gyors záporok sötéten
    szaladnak át a réten.
    Elhull a nyári ének,
    elbújnak már a vének,
    hűvös az árny, az este,
    csörög a cserje teste.
Az ember szíve kivásik.
Egyik nyár, akár a másik.
Mindegy, hogy rég volt, vagy nem-rég.
Lyukas és fagyos az emlék.
    A fákon piros láz van.
    Lányok sírnak a házban.
    Hol a szádról a festék?
    kékre csípik az esték.
    Mindegy, hogy rég, vagy nem-rég,
    nem marad semmi emlék,
    az ember szíve vásik,
    egyik nyár, mint a másik.
Megcsörren a cserje kontya.
Kolompol az ősz kolompja.
A dér a kökényt megeste.
Hűvös és öreg az este.

A rab

Magyar népballada

«Szállj le holló, szállj le,
Szállj alább egy ágra!
Hadd írjak levelet
Mind a két szárnyadra.
Hadd írjak levelet
Apámnak s anyámnak,
Jegybéli mátkámnak.
Ha kérdik, hol vagyok
Mondd meg, hogy rab vagyok,
Kolozsvár piacán
Talpig vasban vagyok.
Az én derekalyam
A tömlöc feneke.
Az én égő gyertyám
Kígyók s békák szeme.
Vagyon egy asztalkám
Gyásszal van befestve,
Azon egy pohár bor
Bánattal van tele,
Akárkié legyen
Az a tele pohár,
Csak az enyém legyen
A megváltó halál.»

Bagi András

Magyar népballada

Fölszállott a páva vármegye házára,
Szegény Bagi András most esett rabságba:
Se nem a gulyér’, se nem az ökörér’,
Hanem Sinka Pista fejbe csapásáér’.
Már Bagi Andrásnak minek a bokréta?
Mikor már ő is csak egy szál levendula,
Egy szál levendula, két szál tuba rózsa,
Mert Sinka Pistának ő volt a gyilkosa.
Egyszer ütött oda: véres lett fokosa,
Másszor ütött oda: elállott a szava.
Pátfalvi temető balra van bevetve,
Szegény Sinka Pista oda van temetve.
Már Sinka Pistának húzzák a harangot,
De Bagi Andrásnak csörgetik a láncot.

Sárosdi Ilus

Magyar népballada

Sárosdi Ilusnak fekete a szeme,
Jaj de szépen illik rá a szemöldöke!
Szőke legény, hogyha aztat megláthatja,
Jaj de szerelmesen mosolyog rá szája!

A földvári tömlöc a Duna-parton van,
Siák Jancsi régen már abban fogva van,
A Siák Jancsinak gyolcs inge, gatyája
Gyöngén lobog, ha áll a tömlöcajtóba.

A Siák Jancsinak helyes a csizmája,
Ráverték a vasat picinyke lábára.
A tömlöc oldala vetett nyoszolyája,
A tömlöc teteje takaró párnája.

Kedden nyolc órakor feláll az úr széke,
A Siák Jancsinak jelen kell lennie;
Sárosdi Ilusnak szíve majd meghasad,
Ha a Jancsi lábán meglátja a vasat.

A Sárosdi Ilus piros cipellője
Nem sétál már többé a tömlöc elébe;
Mert a Siák Jancsit ítélték fogságra,
Csütörtökön viszik négy lovon Szegszárdra.

Béltek

– Szabolcs megyei népmonda –

Amikor Szent László király meg akart pihenni, befogatott hintójába, és lejött a Nyírségbe. Itt sétálgatott, vadászgatott, de legjobban szerette a fölkelő meg lenyugvó napot nézegetni, ahogy pirosra festette a homokot.
Sokszor napokig elkalandozott, elvadászgatott néhány jó emberével és hű katonájával a buckák, a tanyák között. Nézegette a termést, gyönyörködött az állatokban, és kérdezgette az embereket, kinek mi kívánnivalója van.
Egyszer így jártában nagyon megszomjazott. Ledőlt egy bucka aljába, és frissítőt kért kísérőitől.
Futottak azok, ahányan voltak, annyifelé, de volt ott egy parasztlegény, s az mindegyiket megelőzte.
Odanyújtott a királynak egy fél tököt, és azt mondta:
-    Használja felséged!
Szent László pedig jót húzott a hideg borból, mert az volt a tökben. Amikor szomjúságát elverte, azt mondta a legénynek:
-    Be édes a béle ennek a töknek, megéri azt a pusztát, amelyiken vagyunk!
Azzal fényes jókedvében az egész pusztát a parasztlegénynek ajándékozta.
A parasztlegény pedig megházasodott, azon a pusztán letelepedett, és a faluját Bélteknek nevezte el.

Jaksith Demeter veszedelme

– Szerémi György krónikája nyomán –

Amikor Mátyás király Bécset ostromolta, gyakran került sor összeütközésre, mert a városból kicsaptak a vitézek, és összeverekedtek a magyarokkal. Egy erős német napról napra kijárt a mezőre, levágott néhány magyart, aztán ott forgolódott, csúfolkodott, hogy senki se mer szembeszállni vele.
Elnézte ezt Mátyás király egyszer, elnézte másodjára is, de amikor harmadik alkalommal dicsekedett fennen a német, azt mondta:
-    Aki ezt a latort leveri, egy várat kap tőlem minden jövedelmével.
Meghallotta ezt Jaksith Demeter, ez a jeles rác vitéz. Azt mondta Mátyás királynak:
-    Ha megkapom a várat minden jövedelmével, megvívok a némettel.
-    Vívj meg fiam, bátran, tied lesz Kórógy vára.
Jaksith nem késlekedett, rögtön lóra pattant, kirántotta kardját, és azt mondta a társainak:
-    Igaz tanúim, jó katonapajtásaim, mindjárt meglátjátok az én vitézségemet. Ti a csapat ellen harcoljatok, a vezért én magam levágom.
Azzal odavágtatott a mező közepére, és egyetlen csapással a páncélos németet kettéhasította.
Amikor a német a lováról leesett, Jaksith is leugrott a magáéról, megragadta a német holttestét, és futott vele a király sátrához. Ott megállt, meglódította, és egy hajítással a testet a sátorba bedobta. Azt kiáltotta:
-    Itt a német, király! Add meg a várat!

szozattovabbacikkhez

Péterfi Miklós két háborújáról

– Tinódi Sebestyén költeménye nyomán –

Zsigmond király idejében történt, hogy Péterfi Miklós két háborút viselt a török ellen.
Először Ikács, akit a török Bosznia királyának tett, ez a hitvány áruló tört rá Péterfi földjére, a szép Temesközre. De ha rátört, meg is bánta.
Hogyne bánta volna meg, mikor Péterfi Miklós összeszedte a vitézeket, de még a köznépet is, és hadra kelt egész seregével.
Amikor a két hadsor egyberoppant, a vezérek egymást keresték. Hiszen keresni egyiket sem kellett, mert mind a ketten a sereg élén lovagoltak.
-    Ide fordulj, rablók királya! – kiáltotta Péterfi Miklós, és kopjával úgy megdöfte, hogy Ikács mindjárt leesett a lóról.
Akkor Péterfi Miklós is leugrott a magáéról, és csizmás lábával a király mellére lépett.
-    Kegyelem! Irgalom! – könyörgött Ikács király.
De hiszen könyöröghetett, Péterfi Miklós egy csapással levágta a fejét.
Amikor a törökök és a bosnyákok látták, hogy a király elesett, mind futásnak eredtek, pedig többen voltak, mint a magyarok.
Péterfi lovasai sokat levágtak a menekülők közül, sok foglyot is ejtettek.

szozattovabbacikkhez

Nemes Nagy Ágnes: A ponty-király (Keleti mese)

Milyen is a hegyi folyó? Fent ugrál szikláról sziklára, mint az antilop-borjú, és zúg, zubog, sistereg, mintha forrna – pedig nem forr, inkább jéghideg. Lejjebb aztán csöndesül, szétterped, sötétbarna gyékénybuzogány köríti, mint szempilla a szemet.

    De sokat nézett Szádeli a folyó szemébe! Járt-járt csörtetett a nádban, aztán kiült egy lapos kőre, lóghatta a lábát, s nézett, nézett a vízbe. De nemcsak azért nézett, mert vízbe nézni jó – nem. Nagyon szeretett volna találkozni a márnával. Mármint azzal a márnával, amelyet ő festett a falra, s az mindjárt megelevenedett s beszökött a folyóba. Mert az aranyecsettel festette. Bizony, az aranyecsettel! Ült Szádeli a lapos kövön, s tapogatta az aranyecsetet; ott lógott az zsinóron a nyakában. De a márnát, azt nem látta sehol.

    Amint ott ült, egyszerre csak hangot hallott az egyik kis iszapos öböl felől.

    - Kisfiú! – szólt a hang. – Kisfiú!

    - Ki szólít? – kérdezte Szádeli

    - Én – felelte a hang, s egy jókora ponty bukkant ki a vízből egy pillanatra. Csodálkozott Szádeli, mert ritka volt ott a ponty, különösen az ilyen kövér.

    - Kisfiú – bugyborékolt tovább a ponty –, te vagy az a kisfiú, akit Szádelinek hívnak?

    - Én – felelte Szádeli. Erre a hal iszonyú pocskolást csapott a vízben, mind felkavarta az iszapot maga körül, valósággal elfulladt a hangja, úgy mondta:

    - És mondd, igaz, amit hallottam rólad? Hogy te elevent festesz az aranyecsettel?

    - Honnan tudod?

    - Beszéltem a márnával, akit te festettél.

szozattovabbacikkhez

Bajcsy-Zsilinszky Endre: Mátyás király [III.]

    6. A császár aláírja a békeokmányt    

    Mátyás elhatározása, hogy törik-szakad, kibékül a császárral, igen komoly volt. Az ország rendei előtt azonban ez az elhatározás nagyon nem népszerű, megvalósítása meg éppen nehéz dolog. Szerencsére hamarosan segítséget hoz az európai események alakulása, mint annyiszor Mátyás pályája során. Persze csak azért, mert rendkívül széles történelmi sakktáblán játszott, s a rengeteg esemény közül éber és gyors szelleme biztos ítélettel válogatni tudott. A törökök Ázsiában új, nagy sikereket arattak, s Velence és a pápa összefogtak a régen esedékes nagy támadó hadjárat megindítására. De ehhez elsősorban a magyar király akarata és ereje kellett, viszont az nem mozdulhatott a császár és Podjebrád intrikái, örökös ellenségeskedései miatt. Ezért tervbe vette II. Pius, hogy újból megfeszíti minden erejét Mátyás és Frigyes kibékítésére. Új kötetét, Landus Jeromos krétai érseket a pápa már ezzel az utasítással küldte a nagyszerű Carvajal helyett Németországba, Csehországba és Magyarországba.    

    Vitéz János nyélbe üti a békeszerződést, Giskra meghódol    

    A császár grazi udvarában 1462 márciusában Mátyás megbízásából megjelent Vitéz János, és a pápai legátus segítségével nyélbe ütötte a békeszerződést. E szerint a császár visszaadja a koronát, de tekintélyes váltságdíj fejében; fiául fogadja Mátyást, és segíti a török ellen és minden vállalkozásában, viszont halálig megtartja a magyar király címét, s ha Mátyás fiúörökös nélkül halna meg, a magyar trón a császárt illeti; végül a császár kezén maradnak Sopron kivételével a magyarországi birtokai is. Ez történt április 3-án, s a pápai követ április végén már Budavárában van, hogy az egyezséget Mátyással jóváhagyassa.

    Mátyás közben Giskrát is leszerelte, királyi zsoldjába fogadta a nagystílű rablóvezért, aki látván a császár és a király békülését, jobbnak látta Mátyásnak meghódolni.    

szozattovabbacikkhez

Darkó István: A vadászat

Nem művelt Petrőcz Palyi valami úttörő nagy dolgot, amikor apja halála után Szklabonya mellett, a Futó-pusztán gazdálkodni kezdett. Sok Petrőcz csinálta ezt előtte is. Azt sem lehet valamilyen nagy újdonságnak számítani, hogy Palyink be is fejezte a gazdálkodást. Sok Petrőcz folytatta előtte úgy, hogy csak a halál szakította félbe őket. Hát időben az utolsó, a mi Palyink megelőzte a halált. A megváltozott idők, talán maga a tanya-puszta is hibás volt a dologban. Nem is nevezhetnek egy földdarabot, rajta az oszlopos házat, néhány cselédlakást, ólat, pajtát a földgolyó rejtett, nógrádi hajlásában csak úgy a világba, Futó-pusztának. Egyszer kedve kerekedik és lefut. Így tette hát a világháború után úgy tíz évre a kis kurtanemes Futó is.

    Csakhogy éppen Palyink keze alól tette ezt. Pedig azt sem lehet mondani, hogy megkente volna a négy sarkát szalonnával, amiképpen gyerekkorában az iskoláét, a Huszenyik Joskó tanácsára. Úgy majd könnyebben elviszi a kutya. Őrizte inkább a Futót, csakhogy a maga módján. Mindösszesen csak nem szegte útját, hogy rájött arra, neve után, a futhatnék. Igen egyszerű volt a Palyi tervnélküli módszere. Alig múlt el nap, legfeljebb tilalmak idején, hogy már hajnalban puskát ne akasztott volna a vállára és hat darab vadászkutyájával neki ne vágott volna a kinti tágasságoknak. Hát még a nagyobb vadászatok, fel Losoncig, másfelől Korponáig! Otthon hát addig megtanult sinkózni a puszta, aztán lépegetni is és amikor egyszer a bank közösen az adóhivatallal hátbataszította, hát elszaladt bizony, de könnyedén.

    Futott aztán Palyi is. Először Ságra szaladt. Két szoba nehéz diófabútort vitt oda magával, de olyan szépeket, amilyen a hozzárétéssel kiszítt borostyán. Három remek puskát is kimentett magával a Futóból, meg négy vaddisznóbőröndöt is. Annyi idő múlva, hogy éppen virágzik és szüretet ád az almafa, továbbköltözött, jó távolságra, Szombatba. Ide már csak egy szoba bútor, két puska, két bőrönd követte. Félévre rá innen is továbbfutott és bútor nélkül, egyszál puskával, szerény prágai vulkáncsomaggal, körbenyesett harminc életével, egyszuszra ment egészen Kassáig.

szozattovabbacikkhez

Nyirő József: Törvénytelen képviselő

Karácsonykor múlt esztendeje, hogy megbuktam a képviselőválasztásokon. A szavazás után még nekem kellett vigasztalni a választókat, mert a székelyek nem igen akartak belegyőződni, hogy ilyen cudarul jártunk.

     - Mi megtettük a magunkét! – biztosítottak. – Abba hiba nem volt! az Isten lássa a lelkünket!

     - Tudom, tudom! – szorongattam a kezüket meghatva, s beléptünk Szabó Károlyhoz egy pohár borra, hogy jobban viselhessük a csapást. Megoldódott nyelvvel tárgyalgattuk a választásokat. Én lelkesen kijelentettem, hogy a székely népet bújában-bajában, semmiféle állapotjában el nem hagyom, legyen akármi, engem mindenki saját édestestvérének tekintsen, akihez bármikor bizalommal fordulhat; mire az öreg Pap Mózsi poharat ragadott, s ünnepélyesen kijelentette:

     - Akármit mutasson az eredmény, a székelységnek a tekéntetes úr a törvénytelen képviselője!

     - Éjjön! – lelkesedett az egész kocsma.

     Megható pillanatok voltak, annyi bizonyos, s a felém nyúló kemény markok szorításában éreztem az én drága népemnek ragaszkodását, bizalmát és szeretetét. Legalább száz ember volt a »terömben«, de én előtörő könnyeim fátyolán át kétszáznak láttam. A politikának Jobbsincs, a cigány vetett véget, aki közbecsendítette azt a nótát, hogy:              

     »A szeretőm ojjan forma,
     Mintha bihajbornyú volna…«     

     Mire a kapuhoz értem, már teljes erőből zúgott fel a refrén:     

     »Ha kihajtom a mezőre
     Haza hallik a bőgése…
     Ha kihajtom…«     

     Mosolyogva lebegtem át az utcán és a jóérzéstől alig bírtam összefogni a számat.

szozattovabbacikkhez

Balassi Bálint: Kit egy citerás lengyel leányról szerzett

Szít Zsuzsánna tüzet szívemben magára,
Kupidóval űzet szerelme dolgára,
Mert kis szája,
Szép orcája,
Mint pünkösti új rózsa;
Fényes haja
Nap csillaga,
Vagy sárarany sárgája;
Vékony derekacskája!

Mutat angyali fént szerelmes szemével,
Piros angyali színt szerelmes színével.
Ha hozzá int,
Vígan tekint,
Szívemben örömet hint;
De ha megint
Úgy néz, amint
Kit gyűlöl szíve szerint:
Ottan érzek súlyos kínt.

szozattovabbacikkhez

Fazekas Mihály: Ámelihez

fazekasVéled való mulatásom
Táplálta életemet,
Tőled való elválásom
Sietteti végemet.
Ámelim! míg öleltelek,
Haláltól tudtam félni, –
Mióta elvesztettelek:
Félek azóta élni…
Gondolám, e fa enyhébe
Hogy majd nyugalmam lelem.
S ím könnyebbülés helyébe
Még kínomat terhelem.
E hely szerelmünk kezdését
Juttatja bús eszembe;
Hallom egy galamb nyögését,
S könnyek gyűlnek szemembe.

szozattovabbacikkhez

Janus Pannonius: Ágnesről

Életem, Ágnes, amint a szemed lángjába tekintek,
    Páros csillagnak vélem a két szemedet.
Százszor szebb az, mint az egész tele-csillagos égbolt,
    Szebb, mint Vénusszal fönt ragyogó Jupiter,
Szebb, mint Szíriusz, állócsillagok éke, ha véle
    Fent van a Sarkcsillag fényes iker-tüze is.

Fordította Nemes Nagy Ágnes

Vajda János: Arabella

Mert lelkem oly tükör, amelyben
Legszebbnek látod magadat;
Gyönyörködöl az istenképben,
Minőnek szerelmem mutat;
Mert szép vagy ott, mint a dicsőség,
Hódító, mint a diadal;
Tekintetedben angyalfönség,
Mitől imává lesz a dal:

Ezért lejársz hozzám az égből,
Hogy ez arany vissz-sugarak
Rád özönölve a lelkemből
Fürösszék hiuságodat.
Oh hát e kölcsönös fényesség
Legyen választó átok itt,
Mely arcodon s szivem mélyén ég,
Engem megöl, téged vakít?

szozattovabbacikkhez

Vörösmarty Mihály: Álom és való

Álmaim a csalfák, éjfélkor adák meg ölemnek
    A kedvest, s forró csókjait itta tüzem.
Még boldogságom soha ekképp nem vala teljes:
    A szív kéjeiben lelkem örömre hajolt.
Serkentem; tündér javaim kisuhantak eszemből,
    S most a csók helyein gyenge könyűke remeg.

rodinacsok2

Szabolcska Mihály: RÁKÓCZI NÓTÁJÁT...

Rákóczi nótáját hallgatom, hallgatom,
S felujong a lelkem szilajon, szabadon,
Tűz csap a szívembe, lángra gyúlok tőle,
Rákócziék lelke árad ki belőle.
Most vagy soha még, mi szegény anyánkért,
Árva hazánkért: rajta, előre!

Hallgatom, hallgatom Rákóczi nótáját,
S könny borítja el a két szemem pilláját.
Most borul, most borul búsan utoljára:
Rákóczi, Bercsényi a magyar határra.
Magyarországot megfogta az átok,
Minden hiába, minden hiába!

szozattovabbacikkhez

Vályi Nagy Géza: Krasznahorka

Andrássynak megtért büszke vára
Bástyáidon török síp zokog,
Kuruc harcok, dicsőség emléke
Ékesíti ódon homlokod!
Ott álmodik a jóságos úrnő:
Tán holtában is hevül, eped,
Földöntúli szerelem varásza
Lengi körül a bezárt szemet.
Itt minden holt tárgy, kő, zászlóselyem:
Komor, beszédes jel: történelem!

krasznahorka

Sinka István: Találkozom Csabával

csabaKoratavasszal Kecskeméten Illyés Gyulával, Erdélyi Józseffel és Szabó Pállal beszélgettünk este, fák alatt, villanyfényben és megállapítottuk, hogy Kecskemét a gyümölcsök és a gyermekek városa…
    Most koranyárban indulok Csaba felé, s úgy érzem, hogy Csabán sok a virág, sok a boldog és szelíd asszonyfej, s hogy este villanyfényben melódiák úsznak a város fölött…Csaba a virágok és a melódiák városa. Napsütésben úgy rémlik nekem ez a város, mintha a kertek alatt vasárnap délutánok íze, színe futna felém, tele illattal és Váradig szökő vágyakkal. Várad? Várad és Ady Endre… Csaba?... Csaba és Gyóni Géza…Érdekes, ha Váradra gondolok, mindig úgy érzem, hogy a Kálvária hegyen Ady lelke viaskodik halottas, boros, asszonycsókos estékkel és véres mámorát bele marja a kövekbe… S ha Csabát látom? Akkor Gyóni Géza fényes mélabúja kísér és kinyílnak a gesztenyefák tavaszi gyertyái – harangoznak… És ez a fehér ünnepnapok zenéjét lopja a lelkembe… Azt hiszem, hogy így lesz, ha találkozom Csabával.

1934.

Syposs Zoltán: Pátzay Pál Gyóni-szobra

»Csak egy éjszakára küldjétek el őket…«

Gyoni Geza2Békéscsaba híven őrzi Gyóni Géza emlékét: a tragikus életsorsú költő a csabai evangélikus főgimnáziumban járta 1900-1902 között a középiskola utolsó két évét. A mai Rózsa Ferenc gimnázium öreg falai között bővült vaskossá a „szarvasi fekete notesz”-t követő, Vidovszky Béla illusztrálta második füzet, a szarvasi gimnazista zsengéinél egyre erőteljesebb, érettebb, a pesti újságoknál is már szívesen fogadott „nagykorú” verseivel. Innen, Csabáról indult el jeles érettségijével a „magyar poéták áldott, átkozott útján.”
    A város újabb bizonyságát adta áldozatos kegyeletének mostanában, amikor a minden idők legmegrázóbb háborúellenes verse, a Csak egy éjszakára költőjének szobrot emeltet és „végső arcának” megformálására Pátzay Pál Kossuth-díjas, kiváló művészünket, a Képzőművészeti Főiskola tanárát kérte fel.

szozattovabbacikkhez

Turczel Lajos: Gyóni Géza és pozsonyi kapcsolatai

Gyoni Geza1/részlet/

Gyóni költészetében a nagy művészi változást a Przemyślben írt Csak egy éjszakára… jelentette, mely – angol, német, szlovén, finn és szlovák fordításai révén – a költő nevét külföldön is ismertté tette. Szlovákra ketten is lefordították: Štefan Krčméry és Július Lauštiak. A magyar költészet lelkes rajongója, Emil Boleslav Lukáč a Cézár, én nem megyeket ültette át szlovák nyelvre.
A Przemyślben és a hadifogságban írt háborúellenes Gyóni-versek egy része már 1916-ban két kiadásban megjelent Budapesten Levelek a Kálváriáról és más költemények címen. Ezt a kötetet Rákosi Jenőék már természetesen nagy megütközéssel fogadták, és elhallgatták. Ellenségessé vált magatartásuknak bizonyára része volt abban is, hogy az osztrák-magyar és orosz rokkantcserékből Gyóni kimaradt.

szozattovabbacikkhez

Gyóni Géza: A pozsonyi Duna-parton

Alszik a város, mélyen, nyugton alszik.
Csak engem kerül az álom itt máma.
Félholdvilágnál, villamos lángnál
Oldódzik, tárul
Fátyolos, múltas, színes panoráma.

Idők fátyolán, - rég volt, igaz sem volt? –
Vagy csak az évek kettőződtek folyton –
Magamat látom itt poéta-pózban
Ezen a fényes,
Árnyékos, kényes, lámpasoros parton.

Valakit vártam. Barnaölű liget
Átüzent hozzám híva, hízelegve.
Indult a hajó, szántott, szállt a vízen
S boldog öléből
Két vidám isten szállt ki a szigetre.

szozattovabbacikkhez

Gyóni Géza: Édes Apámhoz

michpietaNem vált mesévé még a Jóság;
Még most is vannak angyalok;
Szent karácsonyi szeretetnek
Sugára még föl - fölragyog…
Amit tagadtam én is egykor,
- Szélvész ingatta meg hitem –
A megtartó szeretet lángja
Most újra megcsap, érezem…

Suhanva szállt a béke-angyal;
Megsimította homlokom:
„Gondolj azokra, kik szeretnek,
Kikkel a lelked vér, rokon…
Gondolj azokra, kik szeretnek”…
Én jó Apám, Te mondtad ezt –
És hallatán a szent szavaknak
Könnyül már, érzem, a kereszt.

szozattovabbacikkhez

szozattv


szozat a tiszta hang 
szozat a tiszta hangEUCHARKirályfesztSacra HungariaSacra HungariaSacra HungariaKOFESZTszozat a tiszta hangszozat a tiszta hangszozat a tiszta hang pálosokszozat a tiszta hangszozat a tiszta hang 
 Patriotak-Kronikaja-4.1 
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf