Németh László: Csokonai és a botanika

Néhány éve az irodalmi megújhodás korától akartam írni s Csokonait tettem meg vezetőmmé: mutassa meg ő, mit olvasott ezeknek az éveknek a művelt literátora. Ha lett volna pénze rá, milyen könyveket tartott volna ott a könyvespolcán, melyiket kezeügyében s melyiket a sarokban. Az én könyvemből nem lett semmi, de a Csokonai képzelt könyvtárának katalógusa még itt van a jegyzeteim közt. Bizonyára hiányos jegyzék, hiszen csak azt vettem belé, ami Csokonai verseibe, jegyzeteibe, tanulmányaiba is belekerült. Így is tiszteletreméltó lajstrom: hét nyelv klasszikusai és apró divatosai közt természettudományi, esztétikai, történelmi munkák sora. A fél kezem ujjain megszámlálhatnám azokat a mai magyarokat, akik ennyi féle mezőn hajtották át a kíváncsiságukat!

    A különös még sem az, hogy Csokonai ennyit összeolvasott, tanult, hanem, hogy ezt a lajstromot pusztán a műveiből össze lehetett állítani. Amit olvasott, az írásaiba is bele került. Kedvenc költőit vagy fordítgatta, vagy egy elkapott motívumokat próbálta ki a maga nyelvén, a tudományos műveket pedig jegyzeteiben idézgette, olykor verset is írt a méltánylásukra. Alig van magyar költő, akinek a műveibe annyi ismert, adta, kultúra-elem szívódott volna bele, mint az övébe. A lexikonok százada után egy költő, akinek a verseiben lexikonok rejtőzködnek. Egyik verse így kezdődik:

Minden munkák között azok a szótárok
Melyeknek szélesen kiterjed határok.

    Bizonyára voltak költőink, akiknek a műveltsége alaposabb, emésztettebb volt, mint az övé, de akinek a műveiből az olvasottság ennyire kiáltana, alig.

    Mi ennek a magyarázata? A hatásoknak az a részege volna ő, akinek irodalomtörténeteink feltüntetik? a kultúra kleptomániása, aki nem bír ellenállni a szép képek, érdekes adatok, művészi fogások ingerének? Vagy még rosszabb. Szép lélek, akinek meg-meg kell csillantania, amit olvasott? Csokonai és szép lélek: mit szólna ehhez Kölcsey? Az ember el sem hiszi, hogy Vitéz maga is szép léleknek nevezte magát. Miért esik oly távol ez a költő, aki annyira kínálkozó prédája a filológiának, minden sznobságtól? Miért szabad ennek a költőnek ennyi olvasottságot föltálalnia, anélkül, hogy rossz ízét éreznők? Majdnem egyre megy, hogy a természetről vagy az olvasmányairól ír: nála a kultúra is a természet képeskönyvévé válik, aminthogy „természete” mögött is egy alapos enciklopédista ismeret tömege lappang. Az adatok rögzítésében van az ő csodája: abban a bűvös enyvben, amellyel a holt ismeretet is úgy ragasztja a verseibe, de még a legtárgyilagosabb jegyzetébe is, hogy egy lesz képzelete virágai közt. Mi ez a bűvös enyv? Csokonai, a botanikus felelhet meg rája.

    A thológiától a verstanig s az esztétikától a medicináig akárhány tudományba ízlelt is bele Vitéz Mihály, próbálj egyetlen egy tudományágat választani, úgy hogy az jellemezze is őt s habozás nélkül a botanika felé fordulsz. A botanika ebben a korban nem csak friss, virágzó ismeret, amely alig néhány évtizede temette el nagy törvényhozóját, de világjárvány is, amely még a debreceni homokon is olyan hódolókat foghatott, mint a tudós Veszprémi két veje Földi János és Diószegi Sámuel s az igen nagy költő Fazekas Mihály. Ha csakugyan lehet Debreceni körről beszélni, hát az a botanika tudósainak és dilettánsainak a köre volt: poétáké és füvészeké, ami körülbelül egyet is jelentett abban a korban mint azt Csokonai lírája s a legszebb magyar nyelvemlékek egyike: a Debreceni füvészkönyv is bizonyítja.

    Amióta Rousseau a svájci üldözések elől menekülve, a biennei tó szigetén a botanikában temetkezett el múltja s a fenyegető téboly elől, a botanikus irodalomnak megvolt a klasszikusa, olyan klasszikus, aki körülbelül meg is magyarázza ennek a járványnak az eredetét. Vagy véletlen talán, hogy a tizennyolcadik század nagy forradalmára egy zenei szótárral vett részt az enciklopédista munkában s a természettudományok közül épp a botanika vált szenvedélyévé? Rousseau nemcsak irodalmi, de majdnem szervezeti forradalma is az emberiségnek: az érzékiség és érzelmesség anarchikus elemei szabadulnak ki a gondolkodás logikai kényszere alól s a botanika lesz az a kétnyelvű tudomány, amely a tizennyolcadik század enciklopédista érdeklődését a legkönnyebben játssza át az elszabadult gyöngédség lírai mámorába.

    Csokonait Földi kapatta rá a füvészetre, de ismerte a külföld nagy rendszerezőit is. Hogy mennyire haladt előre a tudományban, azt az Anakreoni dalok néhány jegyzetéből gyaníthatjuk. Furcsa jegyzetek, amelyekben még magyarázni kell, mi a kankalin; az ismeretlen jázmint akkor ajánlgatja a debreceni hajadonoknak s Szenczi Molnár Alberttől kéri kölcsön a lomb szót, hogy a leveles gallyat a latin frons-t, a száraz ággal szemben jelölni tudja. Az ember ül-hül, hogy miféle botanikai és filológiai feladványok lapultak meg e ma már mindennapinak tűnő verssorok redőiben. Csokonai ezekben az apró problémákban sosem dönt találomra. Szakember ő, aki a tudományára hallgat. De nemcsak e botanikus nyelvészkedésekből tűnik ki a hozzáértése, sokkal inkább abból a figyelemből, amellyel a növényeket képeiben felhasználja, értékelgeti. A klasszikus mitológiák nagy ismerője új, gyöngédebb mitológiát hordott a szívében: a növényekét. Apró istenek és istennők ezek a növényecskék, épp úgy kikerül belőlük egy Olimpusra való, mint a mitológia isteneiből. Sőt, mintha a Csokonai görög istenei is e növények ambróziás öléből fölkerekedett Zefirek közt járnának-kelnének: botanikával fertőzött az ő Olimusuk is. Jellemük van itt a növényeknek s mennyivel finomabban árnyalt jellemük, mint az allegorikus virágmesék virágainak. Egy-egy melléjük ragasztott jelző világít, mint egy görög epiteton. Miért lettek a magányossághoz hold belengte bükkfái szőke bikfák s Endymion királynéja miért épp nárcisz pálcával int hallgatást. Ha Berzsenyi szerint „Nem szül gyáva nyulat Nubia párduca”, Csokonai ezt a maga kényelmesebb modorában így írja meg:    

Mint Jupiternek chaoni törzsöke,
Mely cserfamakkal széltibe tengeté
A vad világot s e bereknek
Századokig vala zöld királya.

Ámbár kiszárad, még se hal el, hanem
Késő fiában újra feléledez
S szent magva porhanyós egerfát
Nem terem és henye hanga bokrot… stb.

    Melyik költő állította a cserfa ellen a porhanyós egerfát s ki nevezte henyének a hanga-bokrot? Azt, hogy a nemes csak kevélyebben tartja magát, ha a csőcselék gúnyolja, az ő botanikus képzelete így fejezi ki:    

Látd, a magános berki homály alól
Míg a babérszál halkkal emelkedik,
A nyári gyanták durrogási
Szent tetején magasabbra rázzák.

    Már-már a kép zavar határán s mégis milyen gyönyörű, ha sikerül végiggondolnod.

    Ismerete ez a költő a növényeket és szerette őket, mint szelíd rokonait. A botanika nála is, mint Rousseau-nál ürügy a kedvesebb növényélet előtti áradozásra. A párolt érzékiség járványa ez a botanika-mámor, amelyet Európa annyi kortárs írójában megtalálsz. Rousseau érzékisége lázasabb, kamaszosabb, Csokonaié érettebb, férfiasabb. Rousseau-nak titkos kedvesei a növények, Csokonainak húgai: enyeleg, tréfálkozik velük, szavak gyöngéd ujjaival cirógatja. Van-e meghatóbb, mint e beteg, lerongyolódott, vándorköltő, aki meghal, anélkül, hogy művelt nyomtatásban látta volna, de barátok híján annyi szép szót vesztegetett húgaira – a növényekre.

    A botanikus: gyűjtő és Csokonai a nagy gyűjtők közül való. Érzelmes gyüjtő, akinek minden új varietás új simogatás ürügye. S nem marad-e egy kicsit botanikus akkor is, amikor a népnyelv és hagyomány szavait préseli bele versei herbáriumába; botanikus a mitológiai alakok, szép versformák s történelmi furcsaságok gyűjtésében is. Az ő költőlexikona óriási fűvészkönyv, ahol a növénycsaládok közt az Istenek és szavak családjai, a költőgéniuszok, sőt még a Schulzer esztétikája is helyet kapnak. Csokonainál az ismeret, sőt az adatgyűjtés is a szétáradó világszeretet eszköze. Ez a világszeretet veszi el az ő adatai lexikon-ízét. Ez a tárgyat kereső gyöngédség az enyv, amely a legemésztetlenebbnek tűnő kultúraelemet is beragasztja a képzelet teremtményei közé. Egy virág, Apolló egyik mellékneve, vagy egy harmadrendű olasz poéta: mindent méltónak talál az ő mindent megszépítő herberiumára.

    Valószínűleg hamis enciklopédista, de bizonyára igaz költő! A kíváncsiság nála nem az értelem szomjúsága, inkább a szív adakozó kedve. Édes s nyugati kortársainál érettebb érzelmességgel átitatott líra az övé. Tömörebb, őszintébb, emelkedettebb költőink vannak, de van-e kedvesebb? Időnként át-át kell engednem szívemen az ő szomorkás édes nyájasságát, mint ahogy tavasszal meg-megveszek egy növényhatározót s újra nekivágok a budai hegyeknek, hogy most már aztán igazán megtanulom a botanikát. Azonban sem a botanikát nem tanulhattam meg, sem a Csokonai édes szigetén, e virág-Citherén, nem sikerült kunyhót építenem.

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf