Nyirő József: A székely pásztor karácsonya

A falu visszazökkent a régi kerékvágásba. Még nagyobb lett a gond, mert közeledett a karácsony.

    Nagyhétre az idő is elszomorodott. Vastag, szürke felhők gomolyogtak a házak tetején, és nappal sem akart kivirradni. Fáradt hó pilinkézett egész nap és délután négy órakor már sötétedett.

    - Szomorú karácsonyunk lesz az idén, – mondogatták az emberek. – Amennyire lehet, mégis meg kellene adni a módját a Jézus születésének.

    Pénteken a vén pásztor is leereszkedett a havasról és este bezörgetett a pap kapuján. Havas fenyőfát hozott a hátán.

    - Hol jár ilyen későn? – lepődött meg a pap.

    - Az ünnep miatt be kell, hogy jöjjek – rázta le magáról a havat Álózi bá. – Legalább egy szál gyertyácskát gyújtanom kéne a szent estén. Gondoltam, ha már erre járok, legalább benézek a tiszteletes úrhoz is, s hogy üres kézzel ne jöjjek, ezt a fenyőcskét lecsapám a lábáról, hogy legyen a gyermekeknek karácsonyfájuk.

    - Köszönöm, de az én gyermekeim messze vannak.

    - Nem tesz az semmit! – mosolygott a vén székely. – Azért csak díszítse fel, s gyújtsa meg a tiszteletes úr, éppen, mintha itthon vónának. Ugyanolyan ereje van.

    - Úgy lesz, Álózi bácsi, – ígérte a pap és arra gondolt, hogy mennyi természetes finomság szorult ebbe a félvad havasi emberbe. Nehéz életében jól esett ez a néhány meleg szó is. A havasi ember a maga nyugalmával, tiszta, egyszerű lelkének, zamatos szavának illatával egészen betöltöte a házat. Melegséget, bizalmat és erőt árasztott. Jól esett a papnak, hogy vele van. Ott fogta éccakára is. Megkínálta száraz étellel és elbeszélgettek.

    Az öreg másnap lábat csinált a karácsonyfának, fát vágott az ünnepekre, ellátta a házat.

    Öreg délután összepakolta az átalvetőt és készülődött.

    - Én ejsze elmegyek haza!

    A pap marasztalta:

    - Tudja mit, Álózi bácsi? Ne menjen sehova! Legyen az én vendégem az ünnepeken!

    - Nem lehet az, – ijedt meg az ember. – A karácsony csak úgy karácsony, ha az ember otthon tölti. Erre a napra még a vad is hazahúzódik a vackára… Mi lenne a szent estével, ha nem otthon tölteném? Ne es mondjon nekem effélit a tiszteletes úr!

    - Osztán mit csnál a szent estén egyedül? – kíváncsiskodott a pap.

    - Ezt a gyertyácskát meggyújtom és elimádkozgatok, elénekelgetek mellette… A két kutyám nézi… Jó tüzet teszek, nem csinálok semmit, csak várjuk a Jézust… Hideg házzal, zárt ajtóval nem várhatom!… Ezt bé kell hogy lássa a tiszteletes úr is!… Az idén éjféli misét is csinálunk a favágó emberekkel…

    - Mit csinálnak – lepődött meg a pap?

    - Éjféli misét!

    - Hát azt hogy kell katolikus pap nélkül?

    - Nekünk nem kell ahhoz pap… Van odakünn a Bórvíz oldalában egy nagy barlang. Ebbe a barlangba jászojt csináltunk s megjádzuk a Jézus születésit éppenúgy, ahogy meg vagyon írva a szent könyvekben…

    A pap bámult.

    - Aztán hogy jócodják meg a Jézus születésit?

    Az öreg restelkedett az együgyűsége miatt, de azért elmondotta.

    - Azt úgy, hogy Ülkei Rózsinak az idén fia született. Ez jó lesz Jézuskának, az anya már megvan… Az öreg Márton bácsi lesz szent József… A jászoj mellé felhajtunk néhány ökröt, félcsorda juhot, hogy Jézusra lehöljenek, – ahogy az ének mondja: „Ökör, szamár reája lehölvén…” Hát így valahogy!… Erről én semmiletteképpen nem maradhatok el! Ne es tartóztasson a tiszteletes úr!

    A pap megrendülve elgondolkozott.

    - Hát akkor csak menjen Álózi bácsi!

    A havasi ember szinte mohón kapta fel az összekötözött átalvetőt és boldogan vágott neki a havasnak. Sietett, hogy idejében ott legyen, amikor megjócodják Jézus születésit…  

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf