Nyirő József: A székely pásztor karácsonya

A falu visszazökkent a régi kerékvágásba. Még nagyobb lett a gond, mert közeledett a karácsony.

    Nagyhétre az idő is elszomorodott. Vastag, szürke felhők gomolyogtak a házak tetején, és nappal sem akart kivirradni. Fáradt hó pilinkézett egész nap és délután négy órakor már sötétedett.

    - Szomorú karácsonyunk lesz az idén, – mondogatták az emberek. – Amennyire lehet, mégis meg kellene adni a módját a Jézus születésének.

    Pénteken a vén pásztor is leereszkedett a havasról és este bezörgetett a pap kapuján. Havas fenyőfát hozott a hátán.

    - Hol jár ilyen későn? – lepődött meg a pap.

    - Az ünnep miatt be kell, hogy jöjjek – rázta le magáról a havat Álózi bá. – Legalább egy szál gyertyácskát gyújtanom kéne a szent estén. Gondoltam, ha már erre járok, legalább benézek a tiszteletes úrhoz is, s hogy üres kézzel ne jöjjek, ezt a fenyőcskét lecsapám a lábáról, hogy legyen a gyermekeknek karácsonyfájuk.

    - Köszönöm, de az én gyermekeim messze vannak.

    - Nem tesz az semmit! – mosolygott a vén székely. – Azért csak díszítse fel, s gyújtsa meg a tiszteletes úr, éppen, mintha itthon vónának. Ugyanolyan ereje van.

    - Úgy lesz, Álózi bácsi, – ígérte a pap és arra gondolt, hogy mennyi természetes finomság szorult ebbe a félvad havasi emberbe. Nehéz életében jól esett ez a néhány meleg szó is. A havasi ember a maga nyugalmával, tiszta, egyszerű lelkének, zamatos szavának illatával egészen betöltöte a házat. Melegséget, bizalmat és erőt árasztott. Jól esett a papnak, hogy vele van. Ott fogta éccakára is. Megkínálta száraz étellel és elbeszélgettek.

    Az öreg másnap lábat csinált a karácsonyfának, fát vágott az ünnepekre, ellátta a házat.

    Öreg délután összepakolta az átalvetőt és készülődött.

    - Én ejsze elmegyek haza!

    A pap marasztalta:

    - Tudja mit, Álózi bácsi? Ne menjen sehova! Legyen az én vendégem az ünnepeken!

    - Nem lehet az, – ijedt meg az ember. – A karácsony csak úgy karácsony, ha az ember otthon tölti. Erre a napra még a vad is hazahúzódik a vackára… Mi lenne a szent estével, ha nem otthon tölteném? Ne es mondjon nekem effélit a tiszteletes úr!

    - Osztán mit csnál a szent estén egyedül? – kíváncsiskodott a pap.

    - Ezt a gyertyácskát meggyújtom és elimádkozgatok, elénekelgetek mellette… A két kutyám nézi… Jó tüzet teszek, nem csinálok semmit, csak várjuk a Jézust… Hideg házzal, zárt ajtóval nem várhatom!… Ezt bé kell hogy lássa a tiszteletes úr is!… Az idén éjféli misét is csinálunk a favágó emberekkel…

    - Mit csinálnak – lepődött meg a pap?

    - Éjféli misét!

    - Hát azt hogy kell katolikus pap nélkül?

    - Nekünk nem kell ahhoz pap… Van odakünn a Bórvíz oldalában egy nagy barlang. Ebbe a barlangba jászojt csináltunk s megjádzuk a Jézus születésit éppenúgy, ahogy meg vagyon írva a szent könyvekben…

    A pap bámult.

    - Aztán hogy jócodják meg a Jézus születésit?

    Az öreg restelkedett az együgyűsége miatt, de azért elmondotta.

    - Azt úgy, hogy Ülkei Rózsinak az idén fia született. Ez jó lesz Jézuskának, az anya már megvan… Az öreg Márton bácsi lesz szent József… A jászoj mellé felhajtunk néhány ökröt, félcsorda juhot, hogy Jézusra lehöljenek, – ahogy az ének mondja: „Ökör, szamár reája lehölvén…” Hát így valahogy!… Erről én semmiletteképpen nem maradhatok el! Ne es tartóztasson a tiszteletes úr!

    A pap megrendülve elgondolkozott.

    - Hát akkor csak menjen Álózi bácsi!

    A havasi ember szinte mohón kapta fel az összekötözött átalvetőt és boldogan vágott neki a havasnak. Sietett, hogy idejében ott legyen, amikor megjócodják Jézus születésit…  

szozattv


szozat a tiszta hang 2019tavaszESZTERGOM Mátyás király szine püski 80 programok kreatív 2019. 01. 26. SZENT KORONA DÉLUTÁNOK plakát 02 hunyadikonf versmaraton jankocsm Patriotak Kronikaja 3.3
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf