Kálmány Lajos népi gyűjtéseiből
A huszár pénzt szerez
A huszárnak nem volt pénze, kért a patásától egy forintot kölcsön, míg szerez valahonnan. Elment a kereskedőhöz, s a boltokba bekukucskált, egyik boltos azt kérdezte: mit keres? A huszár azt mondja: „Ilyen szürke ruhás boltostól kaptam tegnap előtt egy forintot, mint maga, azt hoztam meg”. A boltos kapott az alkalmon, hogy mindjárt könnyű szerrel keres egy forintot, azt mondja, hogy: „Én voltam az, én adtam magának a forintot”. A huszár odaadta a boltosnak a forintot s várt egy kis ideig, hogy mentül többen legyenek a boltban, azután mondta a boltosnak, hogy adja ide az óráját. „Micsoda órát?” kérdezte a boltos. „Hát azt a 30 forintos órát, amelyiket itt hagytam az úrnál, hogy egy forintot kölcsön kaphassak.” „Én nálam nem hagyott.” mondja a boltos. Addig ide, addig oda! felmentek a bíróhoz. A bíró azt kérdezte, hogy megadta a katona a forintot? a boltos nem tagadhatta, mert látták többen, a bíró azután megítélte a katonának a 30 forintot, ha az órát nem tudja visszaadni, mert katonának senki sem ad kölcsön egy forintot, ha csak zálogban nem hagy valamit.
Kékes
Kálmány Lajos: Koszorúk az Alföld vadvirágából III.
Az 1867-es politikai kiegyezés után gőzerővel beindult a magyarországi kapitalizmus, nemcsak az ipar és a kereskedelem, hanem a könyvkiadás területén is. A konzervatív-nemzetelvű irodalom és a pénzember-könyvkiadók által preferált, leginkább szórakoztató, így divatos műfaj igen messze esett egymástól. A mulattatás mindig igyekezett időszerű vagy éppenséggel „modern” lenni; társadalmi bázisát elsősorban a városban találhatta meg, jellegzetesen városi termék is, innen van urbánus témaköre és ízlésvilága. Nyelvében sem kapcsolódott a hagyományokhoz: szójárása, stílusa inkább a polgári irodalom „elsüllyedő” kincsei közül merített, s nem folytatta Arany, Jókai, Gárdonyi hagyományát. De nem követte a konzervativizmus kedélyes anekdotázását, sem az akadémizmus fennkölt klasszicizáló stílusát. A pénzcsinálásra alapozott újabb polgári irodalom átlageredményeit, könnyen hasznosítható eljárásait alkalmazó regény- és színműírás megteremtette a közönségsikerre számító szórakoztatás új műfajait. Megszületett a sikeres, nagy példányszámú, de semmitmondó történelmi regény és a szerelmi limonádé több változata, a „ponyva”, a színpadot elárasztotta a középfajú dráma és a könnyű vígjáték romlékony és selejtes tömege, amelyek polgári irodalom perifériáján helyezkednek el. 
Békássy Ferenc 
