Kisfaludy Sándor: A kesergő szerelem

7. Dal

Mint a szarvas, kit megére
A vadásznak fegyvere,
Fut, de későn, foly már vére,
Vérzik tőle a csere:
Úgy futok én a pár-szemtől,
A seb mellyem baljában;
Ázik a föld keservemtől
Lábam minden nyomában,
De haj! mennél tovább érek,
Annál jobban gyűl a méreg,
S beljebb rögzik szívembe; –
Futok, haj, de vesztembe.

71. Dal

Édes, kínos emlékezet,
Ó, Badacsony szürete!
Mulatságos gyülekezet,
TE rabságom kezdete!
Ott tudtam meg, ki légyen ő,
S mi légyen a szerelem;
Ámor nyila miként sebző,
S mi az édes gyötrelem.
Nem úgy mentem, amint jöttem;
Nagy különbség volt közöttem.
Aki valék azelőtt,
S aki lettem, látván őt.

150. Dal

Testének egy mozdulása,
Karjának egy esése,
Arcának egy pirulása,
Lábának egy vetése,
Szájának egy mosolygása,
Szemének egy villáma,
Mellyének egy sóhajtása,
Keblének egy hulláma –
Úgy fogja meg a szíveket,
Mint a fecske a legyeket, –
Fegyver, melytől odavész,
Bármely erős, magas ész.