T. Ágoston László: Lenkey huszárok IV.

Guyon és Lenkey Komáromban

Meglehetősen szorongatott helyzetben volt az osztrákoktól körülzárt Komárom vára 1849 tavaszán, hiszen közel fél éve lőtték, rombolták az erődítményt és a várost Windisch-Grätz ostromágyúi. Vukovics Sebő1 ilyennek látta a várost 1849. április 22-én, amikor a nagysallói ütközet után végre bevonulhattak a felmentő honvéd csapatok.
„Komárom városának képe rettenetes vala. Nem volt ház, templom, középület, a szállásunkul szolgáló utczát kivéve, mely egészen vagy részben romban nem feküdt.
Minden károsodás és szenvedés daczára, mellyet a vár ágyúztatása alatt szenvedtek, a komáromiak hazafi elszántsággal csüggtek a nemzeti harcz ügyén. Az ellenségnek a vár bevételére nézve semmi előnye nem lőn a város megsemmisítéséből, még is kíméletlenebbül volt annak minden utczája, minden épülete lődözve. A városi lakosság, a már említett utczát kivéve, kivonult a mezőre és részint a Nádorvonal casamatjaiban, hol az előkelőbbek nyertek elhelyezést, részint különösen a végre épített fabódékban húzta meg magát. A végínségre jutott egyének száma nagy volt.”2
És a katonák? Róluk így számol be Vukovics.3 „A vár őrsége s abban különösen a tiszti kar, a seregnek odajöveteléig annyi kölcsönös bajlódásban s rágalmazásban tölté idejét, hogy oda jövetelünkkor a különböző tömérdek tagjainak panaszos vagy kikelő közléseit, egymásközti összveütközésök miatt, megérteni nem lehetett. Úgy tetszett, mint ha egy klastromnak egymás közt összeveszett népét hallgatná az ember. Itt volt mindenek előtt Guyon és Lenkey egymáshozi viszonya. Amaz várparancsnok, ez az őrség vezére volt, s ezen minőségében annak alárendelve. Guyon tagadhatatlan rendkívüli vitézsége mellett azon tulajdonsággal is bírt, hogy mi hatáskörébe tartozott, azt maga szerette buzgalommal elvégezni, s nem engedte, hogy más elegyedjék dolgába. Lenkeyt ez sértette, ki már az által is sértve érezte magát, hogy noha ő idősebb ezredes volt, tábornoknak mégis Guyon 8 nappal előbb neveztetett ki, s maga ennek parancsai alá helyeztetett. Sokszor keservesen kiáltá: »ezt is elszenvedem a hazáért!«4
E törzsalkodást megelőzendő írta Kossuth Tiszafürdről a hadügyminiszternek március 26-án.
„Sok dolgom és Debreczenben lett rövid mulatásom miatt feledém Minister Urat tudósítani, miként Komáromra nézve azon surlódást okozható baj adta magát elé, hogy Lenkey öregebb ezredes Guyonnál s így ez alá lett rendeltetését hátratételnek, Guyon pedig ollyan körülménynek nyilatkoztatták, mellyből káros surlódások következhetnek, minthogy egyrészről a seregparancsnok a várparancsnok alatt áll, másrészről pedig két egyenlő rangú tiszt között a rendelkezés az idősbet illeti. Én véleményre szóllítám fel a fővezér és seregparancsnokokat, kik azt tanácsolták, hogy Komárom várának fontossága különben is tábornok vezéreket kívánván, mindkét parancsnokot tábornokká nevezzem; s pedig Guyont mint várparancsnokot előbbi dátummal, de Lenkeyt is tábornokká, minthogy már Eszterházy, Damjanich, Vécsey, Gál kinevezéseik által már négyízben praetereáltatott, s mostani ötödik praeteritiot méltán fájdalmasan venné. Miért is Guyont mártius 8-kától, Lenkeyt pedig mártius 15-től számítandó ranggal tábornokká nevezem.”5
Az ellentétek kiéleződése azonban már jóval korábban kezdődött. Puky Miklós komáromi kormánybiztos február 21-i jelentésében panaszáradattal fordult Kossuthhoz, melyben többek között azzal vádolta Kosztolányi ezredes seregparancsnokot, hogy Török Ignác tábornok várparancsnokot teljesen a kezében tartja, s kamarilla-rendszert honosított meg a várban. Levélmásolatok sorával bizonyította, hogy a „várparancsnokság nem akar megtűrni semmiféle polgári hatalmat, katonai zsarnok kényuralmat akar behozni.” Olyan mulasztásokról számolt be, melyek már az árulás határát súrolták.6 A komáromi várparancsnokság viszont Puky intézkedései ellen tett panaszt az Országos Honvedelmi Bizottmánynél.7
Ezek után született Kossuth 1849. március 10-i intézkedés, melyben közölte a várparancsnokkal, hogy „…a kormány ez idő szerint nincs azon helyzetben, hogy Tábornok s várparancsnok urat innen mindazon utasításokkal, mellyekkel az alakult körülményekhez képest szükségkép el kellene láttatnia, a kormánynak írásban ellátni, a védelem tervezet koczkáztatása nélkül ez idő szerint nem tanácsos, sőt veszélyes lehetne, s azért múlhatalanul szükségesnek vélte olly parancsnokságról intézkedni, melly szóbeli utasítással legyen azokról ellátva, amiknek legközelebb megtörténése valószínű.
Mindezeknek következtébe, midőn ezennel hívatalosan Tábornok s várparancsnok urat arról értesítenők, hogy a vár parancsnoksággal Gróf Guyon Richard ezredes, seregparancsnoksággal Lenkey János ezredes, a térparancsnoksággal pedig Szabó (Zsigmond) ezredes urakat bíztuk meg, egyszersmind úgy tábornok s várparancsnok úrnak, mint seregparancsnok Kosztolányi Mór és tárparancsnok Meszlényi Jenő ezredes uraknak önzéstelen hazafias érzelmüktől bizton reméllni véljük, miszerint fennebb nevezett uraknak a komáromi várban kijelelt fontos állomásuk elfoglalását hely és körülmény ismeretüknél fogva azon hazafias készséggel könnyítendik, mellyel Önök részéről szabadsági harczunk folyama alatt hazánk szent ügye iránt mindenkor tapasztalnia a kormánynak őszinte hazafias örömére s megelégedésére szolgált.”8
A kormánybiztosnak pedig többek között azt írta:
„Midőn tehát Önt ezennel arról értesítem hivatalosan, hogy várparancsnok Guyon ezredes, seregparancsnoknak Lenkey János ezredes, térparancsnoknak pedig Szabó ezredest neveztük ki, s kellő utasítással ellátva rendeltetésük helyére utasítottuk, egyszersmind felhívom Önt, miszerint a nevezetteknek új állomásuk elfoglalását hely s körülmény ismereténél fogva könnyíteni igyekezzék. (…)
Végül, miután a fentebb változás legnagyobb részben Ön hívatalos jelentéseinek eredménye, átalláthatja Ön, mennyire bírja a kormánynak bizalmát egyrészről – s ép azért nem veendi Ön rossz néven, más részről abbéli legjobb indultú figyelmeztetésemet, miszerint Önnek hatáskörében az emberekkeli bánásmódban az a legszerencsésebb s egyszersmind legczélravezetőbb modor, melly a külön hatáskörű s állású egyének közt egyrészről, másrészről pedig Ön s azok között, kikkel érintkeznie kell állásánál fogva, a viszálkodás, s egyenetlenséget elenyészteti s a bizalmas egyetértést s önzéstelen egyczélra törekvést idézi elő.”9
Szinnyei József neves bibliográfus és irodalomtörténész tizennyolc éves korában részt vett Komárom védelmében. Naplójában így írt a történtekről:
„Április 10. Az egész nap csupa bolondozással telik el. Az idő rossz volt. Estefelé a városba mentem, midőn az egész napi bombázás megszűnt. Az újságban olvastam, hogy az éjjel az ellen hajóhidunknak terhelt és gyújtó-talplakat eresztett le, de tervét meghiúsítottuk. Hallottam, hogy Lenkey, mint komáromi hadtestparancsnok, Guyon pedig mint várparancsnok jő.
Április 12. Ma őrdíszletnél Lenkey tábornok látogatott meg bennünket Pukyval, századosi honvád atillában és nemzetőr sapkában.
Április 16. Lenkey jó intézkedéseket tesz, az alarm-stanglik (vészjelző póznák) fenn állnak; sáncainkra pedig kaszákat helyeztek le. – Hír szerint ma éjszaka rohamnak kellett volna lenni.
Április 20. Ma délelőtt századonként fegyvergyakorlatot tartottunk, csaknem reggeltől délig. Délután zászlóalji gyakorlatunknál jelen volt Lenkey tábornok. Délután híre futott, hogy Guyon megérkezett 2 divisió huszárral. 5 órakor Guyon nagy éjlenek közt valósággal megérkezett császár-huszárokkal a fehér házhoz, zsidónak volt öltözve; az ellenségen keresztülvágva magokat, még 2 tiszti posztot, Szentpéteren és Hetényben felfogván, egész a Zsitváig magokkal hozták, azonban a víz nagy lévén kénytelenek voltak őket elengedni, de fegyvereiket azért elhozták. Két huszárunkat a Zsitván elsodorta a víz. A megérkezettek azt beszélik, hogy Görgey, Klapka, Damjanich megütköztek Nagy-Sarlónál az ellenséggel és annyira szétverték, hogy az erdőbe szerte szaladtak és Érsekújvárig meg se álltak; Komáromnál azonban segítséget kapván, újra összeszedik magukat. A tábor éjjel Koltán hált, innen vált el tőlük Guyon, most már Érsekújvárt vannak, magukkal hozták Bakonyi generálist, kivel együtt hatalmukba kerítettek több mázsa ezüstöt, és 96 font aranyat, kívüle még egy generálist és több foglyot.
Április 28. A tisztek zúgolódnak. Ha máj. 1-ig nem indulhatnak Olmützbe, átkérik magukat másik csapathoz.”10
Tehát április 20-án a várban volt a parancsnok és a seregvezér is. Megtörténhetett a Kossuth által elrendelt váltás. A főtisztek viszálya azonban nem szűnt meg, sőt a korábbi ellentétek felerősödtek. Így emlékszik erre a másik szemtanú Vukovics Sebő:
„Egy nap a komáromi várparancsnokul még mártius 10-én kinevezett Guyon ezredes jelenék meg Czibakházán, a legszerencsétlenebb travestirozással, úgy, hogy régi ismerősei is nehezen ismertek a valóságos zsidónak látszó ezredesre. Egy ügyesség szükséges volt, mert Komárommal akkor közlekedésünk nem volt, oda küldött számos kémek közül csak a legfortélyosabbak s legmerészebbek, számra igen kevesen jutottak oda. Guyon azon bajt kívánta elintézni, mely a komáromi várbeli sereg vezérévé, s így a várparancsnok alatt lévő állomásra kinevezett Lenkei ezredes mint rangban idősebb, és ő közötte támadott. Kossuth egy cédulát vett kezébe s azt irónnal írta be, – mit megmutatván nekem, mondá: látod, hogy szoktak forradalomban tábornokokat kinevezni. E czédulán rendelet foglaltaték a hadügyministerhez, mi szerint Guyon tábornoknak kineveztetett. – Guyon aztán sok tévelygése után is csak a sarlói ütközet után juthatott be Komáromba, egy század huszárral hősileg vágván magát az ellenségen keresztül. Lenkey 8 nappal előbb ért oda.11 (…)
Lenkey, mint már megjegyzém, vagy 8 nappal előbb érkezett Komáromba mint Guyon s a várparancsnokságot Török tábornoktól ő vette át, s folytatta Guyon jöveteléig, nem remény nélkül, hogy Guyon más rendeltetést kapni fog s ő ezen tisztében megmarad. E czélra petitió is volt a várban készülőben Debrecenbe küldendő, de Guyon megérkeztével elenyészett. Lenkei azon rövid idő alatt, míg a várparancsnokság kezében volt, az úgy nevezett Nádori vonalat Kossuth vonalra keresztelte, mi szint úgy helytelen mint ok nélküli volt, mert az utolsó nádor hírének szennye nem terjedhetett el magára az egykor erős alkotmányoszlopnak tartott országos hívatalra.
Itt volt a várban Kosztolányi ezredes, Török alatt az őrség vezére. Ez ezredest az egyik töredék égig magasztalta vitézségéről, a másik gyalázta.

/1/ A szerb felkelők ellen harcban álló magyar seregek mellé kirendelt teljhatalmú országos biztos, majd a Szemere-kormány radikális igazságügy minisztere.
/2/ Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai. Budapest, 1894. 472. oldal
/3/ U. o.
/4/ Kossuth 1849. március 10-én kelt rendelkezései Guyon Richard ezredes komáromi várparancsnoki kinevezésével kapcsolatban (Kossuth Lajos összes munkái. XIV. kötet. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1953. 632–634. oldal.) még Guyont és Lenkeyt egyaránt ezredesként említik. A Közlöny 1849. április 8-i 74. számában ez áll „Kinevezések” címszó alatt (E 7938. 9013. h.ü.): „Az országos honvédelmi bizottmány elnökének egyenes rendeletére: Guyon Richard ezredes, Lenkey János 13-ik huszárezredbeli ezredes, Klapka György ezredes és Gáspár András 9-ik huszárezredbeli ezredes, később meghatározandó ranggal és illetménnyel tábornokká kineveztetnek. Mészáros Lázár belügyminiszter.”
/5/ Kossuth Lajos összes munkái. XIV. kötet. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1953. 728. oldal.
/6/ O. Lt. OHB. 1849: 2803.
/7/ O. Lt. OHB. 1849: 2687.
/8/ O. Lt. OHB. 1849: 3160.
/9/ U. o.
/10/ Szinnyei József: Komárom 1848–49-ben. Budapest, 1896.
/11/ Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai.Budapest, 1894. 445–446. oldal.

szozattv


szozat a tiszta hang
  2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 Családom bhi 2023október 31 Históriás szabadegyetem 2023 06 02 2023. 02. 25. SZENT KORONA DÉLUTÁNOK03istenszülőMeghívó két oldalonszekelyfold-november Szaszregen-december2022 pusztaszabolcs-1Meghivo Orosz Ors Szoborsors aink c könyv bemutatójára Gyóni_kötet Patriotak-Kronikaja-4.1 
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf