Bálint Sándor: Búcsújárás és település
A hazai települések kutatása a mai tudományos vizsgálódásoknak egyik legidőszerűbb, gyakorlati következményeiben, politikai vonatkozásaiban pedig mindenestre legfontosabb problémája. Megoldásáért különböző: helytörténeti és földrajzi, nyelvészeti és néprajzi módszerek és felfogások küzdenek. Egy mozzanatot azonban a kutatás eddig nem hangsúlyozott eléggé: a vallásos élménynek és az egyházi szervezetnek a településre való hatását. Az adott keretek között és az eddigi kutatás hiányai miatt kitűzött feladatunknak pontos elvégzésére nem is gondolhatunk. Megelégszünk a probléma fölvetésével és egyik részletének elemzésével, a búcsújárásnak a hazai településekre gyakorolt hatásával.
Ismeretes, hogy az elmúlt századokban, amikor a vallásosság az emberiségnek alapvető élménye volt, a templomok, kolostorok milyen döntő hatást gyakorolnak egy-egy vidék, táj népére, nemcsak vallásos, hanem egyéb vonatkozásokban is. A búcsújáróhelyek hatása – ha lehetséges – még mélyebb és elevenebb. A búcsújárás a katolikus népnek tudvalevőleg egyik legjellemzőbb megnyilatkozása, művelődéstörténetének, földrajzának, néprajzának földerítésével azonban bizony még jórészt adósak vagyunk. Magunknak is hangsúlyoznunk kell, hogy érdeklődésünket itt és most csak a XVIII. század nagy hazai népmozgalmaira korlátozzuk.
A XVIII. században restaurált Regnum Marianum-gondolat búcsújáróhelyeink új alakulásán is meglátszik. A szentistváni birodalom, a középkori magyarság nehéz időket élt át, majdnem elpusztult a hódoltság alatt.