Valentyik Ferenc: A dabasi Kossuth-koszorú története

A Kossuth család tagjaihoz köthető ereklyék sokaságából egyedi voltával és történetével emelkedik ki a dabasi Kossuth-koszorú. Históriáját a legrövidebben valószínűleg Fehér Klára (1919-1996) írónő foglalta össze az 1976-os magyarországi útikönyvében:

    „ – Dabas – olvasta Hédi a községjelző táblát. Aztán megint csak Dabas, majd újra Dabas.

    - Hát mekkora hely az a Dabas? A világ közepe?

    - Majdnem – válaszoltam nevetve. – Igazán hatalmas község. De ha nem is a legnagyobb, mindenesetre a legromantikusabb hely. Tudod, amikor Japánban jártunk, tanultunk ott egy mondást: »Ne mondd, hogy gyönyörű, amíg nem láttad Nikkót.« Annak, aki hozzánk jön, azt mondanám: »Ne mondd, hogy romantika, amíg nem jártál Dabason.«

    - Éspedig?

    - Dabason, a református templomban őriznek egy koszorút, égetett porcelánrózsák vannak rajta. Ezt a koszorút 1879-ben Kossuth Lajos küldte Torinóból az édesapja sírjára. Kossuth László, Kossuth Lajos édesapja 1837-ben költözött családjával Alsó-Dabasra, itt halt meg 1839-ben. Negyven évvel később küldte a nyolc porcelánrózsával ékes koszorút az emigrációból Kossuth Lajos. Hatezer ember gyűlt össze a temetőben, ami annál nagyobb szó, mert Alsó-Dabast nem lehetett akkor még vonattal megközelíteni, a legközelebbi vonat a szolnoki vonalon járt. A gyászünnepségen Bartók Lajos költeményét szavalták. Bartók Lajos korának igen népszerű költője volt, és az alkalomra írt verse úgy megrendítette az egybegyűlteket, hogy közös akarattal letörtek egyet a nyolc rózsából, és átnyújtották a költőnek. Ilyen fejedelmi díjat, nyugodtan elmondhatjuk, még talán soha, sehol sem kapott költő. Ez több és szebb, mint a világirodalom bármely pályadíja – pálmaág, babérkoszorú vagy csengő arany. A templomban most is úgy őrzik a koszorút, hét rózsával…”

Kossuth koszoru1    Kossuth Lajos turini koszorúja 1880. június 13-án, Kossuth László síremlékének ünnepélyes avató ünnepségén került Alsó-Dabasra. A jeles nap négy éves folyamatot koronázott meg. 1877 az elhatározás, 1878 a gyűjtés-közadakozás, 1879 a megvalósítás, míg 1880 az ünnepélyes avatás éve volt. A történet főszereplője, Zlinszky Istvánné Mojsisovics Emma (1837-1914) egy 1877-es családi látogatás alkalmával fedezte fel az elburjánzott sírt, és a méltatlan állapot ösztönözte kezdeményezésére. Az avató egész napos programját rögzítő kiadványból a koszorú elhelyezésének körülményei is fennmaradtak (Kossuth László síremlékének leleplezési ünnepélye. Budapest, 1880.):

             

    „Az ünnep napján, jókor reggel, a koszorúk közül egyet, nságos Ambrozovics Béláné szül. Meszlényi Ilona – Kossuth Lajos unokahúga – csendben, kerülve a feltűnést, tett a sírra. Ez volt a legbecsesebb, mind alaki szépségénél, mind belértékénél fogva. Porcelánból készült, többé-kevésbé kinyílt gyönyörű, egészen természetesnek látszó rózsák és rózsabimbók, nefelejtsek, fekete könnycseppekkel csillogó levelek között, képezik az 1 1/3 méter átmérőjű koszorút,[1] mely hervadásnak s bármely változásnak nincs alávetve. E koszorú megpillantása s azon tudat, hogy ezt közvetlenül Barracconeból Kossuth Lajos küldte, rezgésbe hozta a szíveket, s a meghatottság átalános lőn, s mindenkiben azon óhajtás támadt, hogy ezen ereklye, mely a síremlékkel együtt kapcsolatos emléket képez, az egyház által, melynek a temető és a síremlék is tulajdona, birtokba vétetvén, kegyeletteljesen megőriztessék. A rendezőbizottság végrehajtotta a közóhajtást, egyhangúlag elhatározván, hogy e koszorú örök emlékül az alsó-dabasi reform. egyháznak átadassék, ugyanaz ápolván a síremléket is, mely czélra alapítvány is tétetett.”

 Kossuth koszoru2   Az elhelyezés további érdekes adalékai derülnek ki a Függetlenség című napilap június 14-i számának címlapján közreadott részletes beszámolójából:

    „A koszorúk közül természetesen legelőkelőbb helyre tették magának Kossuth Lajosnak Barracconeból küldött gyönyörű koszorúját. Első volt küldőjénél fogva, de első szépségénél fogva is. Maradandó emlék e koszorú; porcelánból készült, másfél méter átmérőjű; fekete színű levelei között fehér rózsák voltak. Szalag, felirat nem volt rajta semmi. Kossuth Ambrozovics Béla miniszteri tanácsoshoz küldötte e koszorút egy levél kíséretében, melyben megkérte annak nejét, hogy egész csendben tegye le a koszorút »arra az áldott emlékű sírra, melyben atyja hamvai porladnak már negyvenegy esztendő óta.« Ambrozovics Béláné, szül. Meszlényi Ilona, Kossuth Lajos unokahúga, olyan unokahúga, aki a nagy száműzött legkedveltebbjei közé tartozik. Budapestről hozta le féltékenyen ráügyelve a drága koszorút, s jóval a leleplezés előtt, csak nagyon kevesektől láttatva, tette le a sírra. Megható látvány volt, mikor az unokahúga nagy, hontalan nagybátyja helyett és nevében az emlékezet jelével ékesítette azt a helyet, ahol hajh! nem térdelhet az apa sírján a fiú!”

 Kossuth koszoru3   A koszorú az ünnepségvégi fényképezéskor felkerült a síremlék gránit oszlopának csúcsára, melyet a Vasárnapi Ujság 1880. június 20-i címlapja tanúsít. A rendezőbizottság a becses ereklye nyolc rózsájából egyet letört és a nagy hatású „Kossuth atyja” című alkalmi vers szerzőjének, Bartók Lajos (1851-1902) költőnek ajándékozott. E nevezetes gesztust több korabeli lap is megörökítette. Arra azonban csak évtizedekkel később, Zlinszky István 1905. évi visszaemlékezéséből derült fény, hogy a rendezőbizottság a kezdeményező Zlinszky Istvánnét is hasonlóan jutalmazta:

    „Elkövetkezett a leleplezés – a mi életünknek is nevezetes napja. Feleségemmel pár nappal előbb felutaztunk Dabasra, hogy a felállítást s egyéb elintézni való dolgokat ellenőrizzük. Itt értesültünk, hogy a nagy hazafi, Ambrozovics Béla miniszteri tanácsos nejéhez, unokahúgához egy gyönyörű koszorút küldött azzal a kéréssel, hogy azt édes atyja síremlékére tegye. A koszorú művészi olasz munka, érclevelek és sevresi porcelán rózsabimbókból. Ezen koszorút a dabasi ev. ref. egyház belső falába vágott fülkében ma is kegyelettel őrzik s abból néhány levelet és rózsabimbót vágtak ki és adtak át feleségemnek, melyet persze ma is kegyelettel őrzünk.”

    1880 őszén a „Sír-Emlék Bizottság”-tól a Kossuth által „Olaszhonból küldött díszes koszorút az egyház birtokába” Segesváry László, Halász Géza, Halász Zoltán és Mády Ferenc vette át.

 Kossuth koszoru4   A végleges elhelyezésről 1883 júniusában döntöttek. E szerint egy szekrényke „a templom falába bevágatik, még pedig a nők padjai felett lévő ablak alá…, egy bezárható ajtóval is ellátassék. Az ajtón belül a következő felirattal: Atyja síremlékére küldte 1880-ban Kossuth Lajos.” A tervezésbe fővárosi mérnököket, a kivitelezésbe pedig szintén fővárosi jó nevű szakiparosokat vontak be. A költségeket a síremlék adományozásból fennmaradt összegből finanszírozták. A korabeli sajtóorgánumok számára 1883. augusztus 16-án mutatták be a koszorú elhelyezésének végleges megoldását. A legrészletesebben a Fővárosi Lapok másnapi száma tájékoztatta az olvasókat:

    „Alsó-Dabas ismét tanúsította kegyeletét a Kossuth-család és annak élő feje iránt. E napokban ott zajtalanul, de általános meghatottsággal helyeztek el egy történetileg is nevezetes emlékművet. Midőn ezelőtt három évvel az alsó-dabasi ref. temetőben Kossuth László síremlékét ünnepélyesen leleplezték, ugyanakkor atyja sírjára Kossuth Lajos is, fiúi érzelmeinek tolmácsául Olaszországból küldött egy remek koszorút. E koszorú megőrzését, valamint a temetőben lévő síremlék gondozását, nemes hivatásának megfelelőleg, az egyház vállalta el. A síremlék fenntartására a Zlinszky Istvánné és Halász Gejza által gyűjtött összegből fennmaradt kétszáz forint szolgál alapítványul s ennek évenkénti kamatját fordítják a sír ápolásának költségeire. Ugyanez egyház-gyűlésben határozták el, hogy az atya és fiú emlékét egyesítő koszorút – a viszontagságoktól való megóvása végett – örök emlékül a templomban helyezik el. Ez elhelyezést hajtotta most végre az egyházi küldöttség, melynek tagjai: Segesváry László, az alsó-dabasi egyház érdemteljes gondnoka (kinek az orgona létrejöttét is köszönhetni), Halász Gejza orsz. képviselő, Halász Móric, Mády Ferenc és Halász Zoltán. Az elhelyezés a templomban, a főbejárattal és az orgonával szemközt fekvő falba történt. Oda állították be a díszes kőszekrényt, melybe a koszorút tették. E szekrény tervezésével fővárosi kitűnő szakértők: Horváth Farkas, Czigler Győző és Kauser József foglalkoztak. Az egyes részek kivitelét Czigler Győző rajzai után Seenger Béla kőfaragó és Forgó István üveges-mester foganasíták teljes szabatossággal. A koszorú porcelán-virágokból, nefelejtsekből és rózsákból áll, gyászt jelentő érclevelekkel és sodronyokkal, melyeken az üveg-könnycseppek csillámlanak. A díszes kőszekrény hosszúdad négyszög alakú, belső méreteit illetőleg 1,20 méter széles s 0,95 méter magas.[2] A falba 30 centiméter mélyen van beeresztve. Hátsó lapja carrarai fehér márvány. A keretezés gazdagon tagozott, sarkain szélesebb kiugrással. Anyaga szilárd minőségű kő. A sarkok simítottak, a többi részek pedig finom szemcsések. Hogy a koszorú sérüléstől és portól meg legyen óva, a szekrényt szép tükör-üveglappal s ezenkívül kovácsolt és gazdagon zománcozott könnyen nyíló vasajtókkal zárták el. A hátlapon, melyen a koszorú függ, a koszorú által mint egy körülövedzve, díszes aranybetűkkel négy sorban a következő nagy betűs felirat olvasható: »Atyja síremlékére küldte 1880-ban Kossuth Lajos.« A szekrény és az elhelyezés kétszáz forintot meghaladó költségeinek födözésére Halász Gejza ívét sokan írták alá; legtöbben az alsó-dabasi ref. egyház és a fővárosi „Saskör” tagjai közül; de ezeken kívül is többen adakoztak rá önként. Forgó István a drága tükörüvegért díjt nem fogadott el. S ezzel a Kossuth László síremlékének ügye be van fejezve. Teljes elismerés mindazoknak, kik a hazafias kegyelet e munkájában buzgólkodtak.”  

    A Budapesti Hírlap tudósítója záró gondolatában annak a reményének adott hangot, hogy a kegyeletes emlék ércnél maradandóbb mementója lesz az Atyának és a Fiúnak egyaránt:

    „A művészet és kegyelet kezet fogva egyesült itt s a díszes emlék meg van teremtve. Kossuth László életének és Kossuth Lajos fiúi kegyeletének emléke meg van alkotva, óhajtjuk, hogy aere perennius legyen!”

    A Kossuth-család tagjai közül Ruttkayné Kossuth Lujza (1815-1902) számára adatott meg, hogy többször is Dabasra látogathatott. Szívélyes kapcsolatot alakított ki és ápolt a Halász-család tagjaival, és alsó-dabasi napjait rendszerint a református templom szomszédságában lévő Halász Olivér-kúriában töltötte. Először 1885 júniusában Kossuth Zsuzsanna fiatalabbik leánya, Ambrozovics Béláné Meszlényi Ilona (1843-1926) társaságában tekintette meg édesapja síremlékét és a bátyja által küldött turini koszorút. A hazai művelődéstörténet kiapadhatatlan kútforrása, Vay Sándor / Sarolta évtizedekkel később így idézte fel a történteket:

    „Mikor az új gránit-piramis elkészült, Ruttkayné Kossuth Lujza is eljött Alsó-Dabasra és megismerve a hantokat, ráborult a sírra, hosszan zokogott és imádkozott. A kormányzó nővérét lelkesen ünnepelte akkor Alsó-Dabas, Halász Olivér fényes ebédet adott, este pedig dalárda énekelt. Mikor fölhangzott a Kossuth Lajos azt üzente, Ruttkayné sírva fakadt s úgy mondta:

    - Szívembe zárom Dabast, mely nyughelyet adott atyámnak és mindig emlékezett fivéremre.”

    A Kossuth-koszorút a dabasi reformátusok igazi ereklyeként őrizték és a falunak is büszkeségévé vált. A XX. század két világháborúját a templom és vele együtt a Kossuth-koszorú is szerencsésen túlélte. 1948-ban az alsó-dabasi születésű Dinnyés Lajos (1901-1961) miniszterelnöksége folytán az 1848-as centenáriumi ünnepségek regionális központi helyszíne volt a község. Az egész napos program egyik díszvendége Tildy Zoltán (1889-1961) köztársasági elnök volt, aki a református templomba is ellátogatott. Az MTI március 14-én, a 18 óra 45 perces híradásában így tudósított erről:

    „A temetőből a köztársasági elnök és a megjelent előkelőségek a tüdőgondozó elé vonultak, amelyet Olt Károly népjóléti miniszter kérésére Tildy Zoltán köztársasági elnök nyitott meg.

    A köztársasági elnök ezután a református templomba ment, ahol megtekintette azt a koszorút, amelyet 1880-ban Kossuth Lajos küldött Turinból édesatyja sírjára. A koszorút a templom falába mélyített díszes szekrényben üveglap mögött őrzik.”

    Az 1950-es évek történelmi fordulata nem kedvezett a hazafiúi kegyeletnek, Március 15-e ünneplése is tiltottá vált. A koszorú ügyében a következő érdemi fejleményre egészen 1981-ig kellett várni. Dr. Szokody Gyula református lelkész 1981. március 15-én a református templomban Kossuth Lajos és családja dabasi kapcsolatairól tartott részletes, történeti összefüggésekre kitérő előadást. Ennek keretében jelentette be:

    „Sokáig kerestem a letört 8-dik rózsát, amelynek hollétére végre fény derült. Fehér Klára írónő egy dabasi látogatása alkalmával megnézte a Kossuth-koszorút és elmondtam néki a történetét. 1977-ben szombathelyi író-olvasó találkozón ezt megemlítette hallgatóinak, ahol jelen volt Bartók Lajos költő édestestvérének unokája /már idős nő/, aki elmondta, hogy a családban nagy kegyelettel őrzött rózsát a költő temetésekor a koporsójába tették.”

    Bartók Lajos sírja Budapesten, a Kerepesi temető 29/2-1-10 parcellájában található, síremléke Somló Sári (1886-1970) szobrászművész munkája.

    Az 1980-as évek végének világpolitikai és belföldi fordulatai a Kossuth-koszorú történetében is jelentős változást hoztak. 1889. március 15-én a dabasi ellenzék a pártállami szervek hivatalos ünnepségétől távol maradva, külön ünnepelt. Az akkor kialakult, hagyománnyá vált felvonulási útvonal fontos állomása a Dabasi Református Egyházközség templomkertje, ahol rövid műsor keretében nemzetiszínű szalagot kötnek az akkor ültetett és immár terebélyesedő Szabadságfájára, majd a rendszerint több száz fős menet minden tagja főhajtással tiszteleg a Kossuth-koszorú előtt.

    2002-ben, Kossuth Lajos születésének 200. évében a gyülekezet a dabasi Kossuth emlékeket összefoglaló képeslapot állított össze és forgalmaz azóta is. A mozaik-képeslapon természetesen a Kossuth-koszorú is helyet kapott, sőt a hátoldalt teljes egészében díszíti.

    2008. április 8-án Sólyom László köztársasági elnök Dabason a térség biogazdáival és agrártermelőivel találkozott, civil szociális fórumon vett részt és a Nagycsaládosok Országos Egyesületének képviselőivel is tárgyalt. Sűrű hivatalos programja részeként a református templomba is ellátogatott, kifejezetten a Kossuth-koszorú megtekintése céljából. Ezt a gyülekezet honlapja is megörökítette, büszkén hirdetve, hogy a turini iparművészeti alkotás porcelán virágait dabasi rózsák ihlették.

    Napjaink fejleménye, hogy Kossuth László hamvai - az 1969-es minden szempontból kifogásolható, diktatórikus eljárás korrigálásaként – 45 év kitérő után, halálának 175. évfordulója alkalmából, 2014. október 10-étől újból a Halász-család uralta történelmi miliőben, jó ízléssel parkosított környezetben, Dabas központjának református öregtemetőjében nyugszanak. A szertartás az egykori avatóünnepség koreográfiáját követte, így újabb relikviával, a turini koszorú Zsolnay-porcelánból készült másolatával gyarapodott a település, mely a Kossuth-ház Galériában kapott állandó helyet.

(2015)

     


    [1]A 2015. november 15-én, Csontos József Tiszteletes Úr segítségének köszönhetően végzett ellenőrző mérésem szerint a koszorú átmérőjének adata helyesen: 0,80 méter. V. F.

    [2] Ellenőrző mérésem szerint a faliszekrény belső mérete helyesen: szélessége 1,10 méter, magassága 0,90 méter. V. F.

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf