Darnay Kálmán: A gyöngysor legendája

Gersei Petho cimerZala vármegye főispán székét megült Petheő Nádasdi-Csoponnak (Csapó) nemzetségből származott. A Petheők családalapító őse Péter volt, kinek János fia akkor vette fel a „gersei” előnevet, amikor vitézkedése elismeréseként Zsigmond király 1403-ban beleültette a Kisfaludy Sándor által megénekelt Kemend várába. A hűtlenségükért erősségükből kitessékelt Kemend-család utódai mindig kedvelt hívei voltak Szent István koronáját viselő királyainknak, akikre sokszor rásugárzott a királyi kegy. Zsigmond 1432-ben Petheő Lászlót és Pétert Rezi vár urává teszi, a várőrség fenntartására hozzáadja Keszthely (Kestel), Tomaj, Rezi, Falud és Zsid falvakat. A Petheő-nemzetségnek Horvátországban is hatalmas birtokaik voltak, így osztozkodáskor két ágra szakadt a család. Pétert uralták zalai birtokaik Tátika, Rezi várával együtt. Írott feljegyzés maradt az utókorra, hogy Petheő Miklós és János megnövelt birtokuk: Kesthel (Keszthely), Szántó, Thamán, Falud, Wathka, Kováchy, Hidegkút után egy forint hadi adót fizettek. Egyébként is többször rámosolygott a szerencse a Petheő-nemzetségre. 1476-ban György a király udvarmestere lett Jánosra szállt Gulácsy Antal magvaszakadtával a nagykiterjedésű gulácsi birtok.

szozattovabbacikkhez

Darnay Kálmán: Csokonai Vitéz Mihály felruházkodik

A debreceni kollégium diákpadjában akkor sercent meg verselgető tolla Csokonai Vitéz Mihálynak. A költői lelkületű ifjút felbuzdulása az álmodozás országába ragadja. Undorodva fordít hátat a száraz tudományok magolásának, érdeklődését korának divatos német-olasz-francia nyelvén kívül, irodalmunkban való búvárkodásváltja ki. E bensőjéből kiágaskodó lelki vágyakozása sodorja vergődésének életútjára.

    Legenda szerint a Somogy-Csokonyán napvilágot látott édesatyja, Vitéz József, nagy ricsajos legény volt. Nyugtalan vérével kikívánkozott szülőfalujából. Borbélymesterségre adat fejét, bolyongásai közben Pécsen, Pápán, Veszprémbe tílódva, Sümegre került, az ügyeskezű Reitmayer mesterhez. Tőle tanulta el a köpölyözés, foghúzás, a XVIII. század «fercsel»-sebészetének fogásait. Az Alföldet végigbarangolva, Debrecenben vert örökös tanyát. Odaláncolta az ábrándos lelkű Diószegi Sára, kinek ellenállhatatlan tekintete a «Darabos»-utcán pirosló muskátlis ablakból sugárzott feléje. Az ajtófélfa fölött ingadozó réztányérba még jól bele sem ölelkezett a hortobágyi szél, máris virágzásnak indult a habveréssel egyesült «fercselkedés». A gondtalan életet élő, pihentagyú ifjú – költői lelkületű hitvesével való egyesülése – lángelmét rakott elsőszülött gyermekükbe.

szozattovabbacikkhez

Tömörkény István: Liberálisok és konzervatívok

A harmincas évek végén volt. A liberalizmus szellője már kezdett fújdogálni, a konzervatívok pedig annál szorosabbra vonták maguk körül a köpenyeget. Az Alföldön Klauzál Gábor, a későbbi negyvennyolcas miniszter is azok között volt, akik az egyenlőség eszméjét terjesztették az akkori idők módja szerint. Újságot nem nyomtattak, az eszme terjesztésének úgyszólván egyedüli eszközei a gyűlések voltak, különösen a megyegyűlések. Klauzál több megyének volt táblabírája, s hűségesen eljárt a gyűlésekre, hogy beszédeit elmondja. Nem is kellettek mindig új beszédek, mert hiszen amit egyik megyében elmondott, a másikban még nem hallotta senki.
    Egy ilyen beszéddel ment el Csongrád megye gyűlésébe. Helyet foglalt a nagy zöld asztalnál, vele szemközt ült a gyűlés vezetője, Babarczy Imre alispán, aki konzervatív leveiről volt nevezetes.

szozattovabbacikkhez

Vértesy Jenő: Tar Lőrinc

tari varkastely rom 2    Mintha forrna tűz a földbe’,
Mintha az ég mennydörögne,
Pártütésnek habja zajlik,
Föltámadt nép úgy morajlik.

    Zsigmond király fényes díszbe’,
Bíbor mezbe’, hermelinbe’,
Fölgyúl s sápad büszke arca,
A fogával ajkát marja.

    „Gaz-nép! Jó Tar Lőrinc, hívem,
Te kitartasz végig híven.
…Köröskörül minden bomlik,
Palotám is reám omlik!”

    Jó Tar Lőrinc ránéz zordul,
Bús-mogorván egyet mordul.
Vállat vonít, fejét rázza:
„Magadra vess, senki másra!”

szozattovabbacikkhez

Oláh Gábor: A kis káplár

gulagOrosz puszták, ingoványok, üzenjetek már:
Szegény öcsém, a kis káplár, merre, merre jár!
Van-e ágya, takarója?
Kicsoda a pártfogója?
Orosz puszták, ingoványok, üzenjetek már!

Álmaimban szomorúan vissza-visszajár,
Kék szeméből véres könny hull, s valamire vár.
Olyan szennyes a ruhája,
Olyan sápadt az orcája.
Álmaimban szomorúan vissza-visszajár.

Volga mentén repülj lelkem, repülj, bús madár.
A kis káplár sátoráig lankadatlan szállj;
Csillagfénnyel szállj le rája:
Édes legyen álmodása.
Volga mentén repülj lelkem, repülj, bús madár.

szozattovabbacikkhez

 

Endrődi Sándor: Édes szülőanyám…

Endrodi Sandor 1897Édes szülőanyám,
Gyászba borult hazám,
Elárvult országom,
Te szép Magyarország!
Behintem csókokkal
Búbánatos orcád
S felzokogok hozzád:
Immár Isten hozzád,
Immár Isten hozzád!

Felhő zúg fölötted,
Éj terül körötted
Feketén, sötéten.
Minden bánatoddal
Szívembe vagy zárva,
Elviszlek magammal
Idegen világba,
Te legszentebb gyászom,
Én árva országom,
Szép Magyarországom!

szozattovabbacikkhez

Mécs László: Megjött a ló

hintaloMegjött a ló, a hintaló,
meglátszik még, hogy mintaló
volt hajdanán, csodát faló,
tartása sok mindent elárul.
Hozzám küldték Békésgyulárul.

Hozzám küldte a szeretet.
Valami úri gyereket
hordott tán, aki nevetett,
míg nyargalászva ki-kirándult
hátán az Óperencián túl.

A gyermek nőtt, józan, való
világba vágyott, rossz faló
lett néki már a csodaló
s most gépkocsin száguldva fut tán
a rossz valóság országútján.

szozattovabbacikkhez

Endresz György óceánrepülő pilóta

endreszkép1Neve a „Justice for Hungary” repülése kapcsán vált világhírűvé. A Temes vármegyei Perjámosban 1893. január 6-án született pilóta, repülőoktató sváb családból származott, eredeti neve Georg Endres. Az I. világháborúban a 64. repülőszázad pilótája vett részt, több kitüntetést kapott, négy elismert légigyőzelme volt. Később az Aero Express, majd a német Junkers-művek pilótája, ezután az Aero Szövetség oktatótisztje.

    A „Justice for Hungary” 1931. július 15-én startolt az új-foundlandi Harbour Grace (a Kegyelem Kikötője) repülőteréről, Endresz György pilótával és Magyar Sándor navigátorral a fedélzetén.

szozattovabbacikkhez

Fónay Jenő: A kisfogházban

/ahol élned és halnod kell/

kisfoghazBádog az ablakon.
Penész a falakon.
Penész a testeken.
Éjjel-nappal 25 Watt…
Szemben a mélyedésben.
Nem ragyog.

Könny gyűlik szememben
ha álmodni merek
egy magányos sápadt pillanatban.
Mégis mindig álmodok.

Megfeszülök az álomhúrokon itt
ahol penészmáz ül a csendben is.

A hallgatás kopogja az időtlen időt.

szozattovabbacikkhez

Rakovszky József: Dudás József mártírhalálára

Lepergették az életorsód
törvénygyalázó, vad kezek.
Oh, nem tudom, van-é koporsód,
s van-é jelölve sírhelyed?

Itt hagytál oh dicső barátom!
Hol is keressem hantodat?
Törött szíved jaj, hol találom,
amely e földért megszakadt?

Szegény Hazám, bús eltiport föld,
megátkozott nép otthona!
Nekünk a szent szabadság fennkölt
sugára nem kél már soha?

szozattovabbacikkhez

Bella István: Régi dal

BellaIstvanValaha nádi farkas
voltam, csak énekeltem.
Lett így vétkem hatalmas:
vérebbé nem vedlettem.

Rozsdás szőröm kihullott
az első tejfogakkal.
Bátorságomba bulldog
ősz és kuvasz tavasz mar.

Földönfutó csikasznak
belőle – amíg élek –
ordas szívem maradt csak:
a tiszta, szabad ének.

Ideges nádasban háló,
itt hál most idegeimben.
Horkan, fut a haláltól.
Mély vermet kapar bennem.

Balogh Melanie levele Lisznyai Kálmánnak

Lisznyai KalmanA ma már szinte ismeretlen költőnőnő szerelmes sorai a kor ünnepelt, de korunkban alig emlegetett költőjéhez szólnak.

Baden, 1858. augusztus 31.

        Tisztelt Kegyed!
    Már régen válaszoltam volna kedve levelére, ha attól nem félek, hogy egyszerű soraim meg nem felelnek ama költő kedélyben írt levélnek, azonban nem lehet mindenki lánglelkű költő, még kevésbé oly aranyosszájú próféta, mint Ön. Végtelenül sajnálom, hogy Badenben nem találkozhattunk, alig hiszi az ember, mily jólesik szívének édes anyanyelvét idegen országban hallani, honfitársaival találkozni… Mi kevés emberrel ösmerkedtünk meg, a „szépet” semmiféle német fiatal embertől nem fogadtuk el, s így elhiheti, hogy Vas Elek csak tréfából mondotta azt Önnek.

szozattovabbacikkhez

Berda József: Szent Sebestyén százados

szentsebestyenNyilakkal sebzett tested
áhítatra gerjeszt engem is, szomorú
világfit. – Szentséggel telítődtél,
hogy ily fenséges halál végezte ki
a te tündöklő fiatalságod.
Méltán ragyog az oltárképen,
ki ily nemes alázattal áldozta fel
Hófehér fényben csillogó daliás testét!
Szépséged ajándékoztad oda annak,
akibe szerelmes voltál: az Örök
Fényesség Urának. – Vigyázz reám,
légy a védangyalom, ifjú szent!
Én már romlott vagyok, de ha szeretsz:
vigasztald meg testem-lelkem s küld
jó álmokat reám, – így talán én is
méltó leszek a vidám vértanúságra.

Nagykovácsi, 1939. február

Pálóczi Horvát Ádám: Gyónás

Gyónom a Seregek Ura Istenének,
    Europának és seregem ezredinek:
    Nem hallgattam a hatalmas Isten szavát
    Sem nem az emberi nem valódi javát.
    Kimozdúla szivembűl a szent tartalék,
    Elhibáztam, amire rendelve valék,
    És Saturnust, kit az égre felvezeték,
    Számkivetém újra, s gyülölője levék.
Hogy hatalommal nagyitsam népem javát,
    Cserkoszorúimra rakaték koronát,
    S azzal kapám, nem az erkölcs szent erejét,
    Hanem az Amon kegyetlen vasvesszejét
    Mint fanatizmust lenyomám a nagy papot,
    Ugy, hogy ő tevé nekem fel a kalapot,
    De csakhamar, mind a világ, mind a hazám,
    Napvilágát feketén béárnyékozám.

szozattovabbacikkhez

Vajda János: Vége van

Vége van, mindennek vége.
Oh, lelkem gyönyörűsége,
Boldogságom menedéke,
Szülőföldem szép vidéke --

Szép fiatal sűrü erdő,
Illatot, bübájt lehellő,
Tündérek, csodák tanyája,
– Oh hogy bánt most a pompája!

Egykor itten, réges-régen,
Hogy örültem, hogy reméltem!
Gyöngy a fűben, lomb az ágon,
Csupa öröm a világon.

szozattovabbacikkhez

Virág Benedek: Vigasztaló

A Szerencsével ne pörölj, barátom,
Hogy reád nem néz s mosolyog szünetlen;
Nem hagy el senkit, noha messze lenni
                              Látszik is ollykor.

Csak remélj, s víg légy. Igaz a Szerencse;
Jár, forog, mint jó anya, tégedet ma
Elkerűlt, holnap röpöső örömmel
                              Meg fog ölelni.

Weöres Sándor: Megkopottan

Vers csordul a papíromra,
mintha orrom vére folyna.

Sok emlék, ne nyugtalaníts,
mint cipőben éles kavics.

Mindaz, amit elrontottam,
zord vádlómmá válik mostan.

Mindaz, amit halasztottam,
most már megcsinálhatatlan.

Mind, akiket megsértettem,
néznek engesztelhetetlen.

Egyet őrzött meg az élet:
hiúságom kerget, éget.

Darnay Kálmán: Zászlós agaság útja

– Hegyesd várának története –

pannon003Bakony őserdejéből kiágaskodó erősségek előfutárja volt Hegyesd, azzal kapcsolódtak össze Balaton mentének várai. Elnevezését egykor a frigiai pásztorsüveg hegyes alakjától kaphatta. A középkorban szerepet játszó Hegyesd nagy kiterjedésű várbirtokaihoz tartozott Vállus, Vindornyaszőlős, Karmacs, Csáford, Törkencen kívül Almád, Bécs (Bács), Györök. A napjainkban rommaradványaiban sem látható Hegyesd erősségét IV. Béla király építette. Később az egész várbirtok az Ajka nemzetséget uralta. E családból származott Vörös Bánd ispán, ki mint Hegyesd várának castellanusa, az Ajkán fekvő birtokrészeket közösen használta az ottani nemességgel. 1359-ben örökébe lépett fia, István mester, erőskezű várnagy volt, ki Keszthely királyi várnépét eltiltotta a Vállus erdőben való fájészástól (fű, és faszedés), amiért Nagy Lajos király előtt kegyvesztetté lett. Pozsegai István rövid várnagysága alatt felsőlendvai Herczeg Péter castellánusra hasonló okokból neheztelt Zsigmond király. A következő félszázad év alatt sok gazdát cserél Hegyesd vára. Perényi Pétert Széchenyi László követi. Majd zálogbirtokként Rozgonyi Simon veszprémi püspök kezére jut. Később Uzsai Miklós és Rozgonyi György után – Hunyadi János kormányzó rendelkezésére – Sebestyén mester lesz Hegyesd várának castellanusa. Míg V. László 1453. szeptember 14-én kegyeltjét, Ujlaky Miklóst nem ülteti Hegyesd várúri székébe.

szozattovabbacikkhez

Dr. Dömötör Tekla: Népi eredetű-e az európai vallásos színjáték?

Az európai keresztény vallásos színjáték eredetének sokat vitatott problémája körül az utóbbi években ismét új elmélet keletkezett. Ennek az elméletnek legfőbb képviselője Robert Stumpfl, aki állásfoglalását egy már címében is sokatmondó könyven: „Kultspiele der Germanen als Ursprung des mittelalterlichen Dramas” – fejtette ki /1/.

    Az „új elmélet” alapgondolata nem új, sőt valójában visszakanyarodás a legrégibb elgondoláshoz. Mikor a múlt század elején a középkori vallásos játékokat publikálni kezdték, azonnal felmerült a gondolat, hogy a nyugat-európai – leginkább germán – népek kereszténység előtti kultikus játékaival hozzák őket összefüggésbe. Grimm, Weinhold, csakúgy, mint az angolok már az első publikációknál népi játékokkal igyekeztek kapcsolatba hozni a húsvéti és karácsonyi játékokat egyaránt /2/, különösen minthogy az első publikációk ideje úgyszólván összeesett a népi vallás, a népszokások iránti érdeklődés megindulásával, a néprajz fellendülésével. A későbbi kutatás azután mindinkább eltért ettől a „romantikus” nézettől, teljesen egyházi eredetűnek tartotta a vallásos játékokat, motívumait pedig a keresztény-antik kultúrkörből magyarázata, azonban sohasem vonta kétségbe legalább a későbbi fejlődésnél a népi színjátszás hatását. Az új elmélet fő újítása leginkább abban áll, hogy a vallásos színjátékok népies alkotóelemeit nem későbbi fejlődésnek, hanem előzménynek tartja, melyhez utólag járult volna a keresztény keret és tárgykör.

szozattovabbacikkhez

Tömörkény István: Szegedi alakok

Kis kurtakocsma volt az, ahol én azt a jelenetet láttam. Szűk szoba, a tetején egy lámpással, amely gyér világosságot vetett az ivóba, de hát elég volt az is a publikumnak.
A publikum egy idegen országbeli nagy csizmás lovaskatonából, két bérkocsisból, a kocsmárosból s két igen jeles alakból állott.
Ez a két igen jeles alak a sarokban ült, titkosan hajoltak a feketére festett asztal fölé, melyen nehány félliteres, egy emberséges tajtákpipa s két sapka feküdt. Különben nem bankócsinálók voltak ők. Az egyik külvárosi polgártárs, a másik meg muzsikus cigány.
A katona csendesen itta a borát, s olykor, előrenyújtva a csizmáit, kedvtelve nézett a sarkantyúira; a két fiákeros a két vasút közötti fuvardíjakról tartott egymásnak halk hangon tarifaszerű előadást, a kocsmáros aludt a söntésben, elővigyázat okáért úgy vetve keresztül a lábait a bejárón, hogy tudtán kívül a boros kancsóhoz senki sem férkőzhetett.

szozattovabbacikkhez

Vértesy Jenő: Tűzpróba

Petenyei Bodnak megjöttek vendégi,
Szép Rózsa lányáért jöttek háztűznézni.
Egyik Cobor Miklós. Jött gazdag hintóval,
Négy pompás vasderes, cifrahámos lóval.
Férfi volt a kora, piros volt az arca,
Töméntelen jószág, jobbágyság uralta.
Áldott volt a szíve, nyájas a beszéde,
Mind egész vármegye csak úgy bomlott érte.
De szóhoz nem tudott, hízelegve kérni –
Férfi vala talpig, igaz, büszke férfi.

Zamojski Szaniszló volt a másik neve,
Idegen a vére, polyák a nemzete.
Szőke, halványarcú, sugár, délceg legény,
Kevély, mint a király s mint a koldus, szegény.
Selyem a köntöse, arabus a lova,
Se égen, se földön nem volt más birtoka.
Hanem széptevéshez, bókoláshoz értett –
S Petenyei Rózsa keze az övé lett.

szozattovabbacikkhez

Honvédsír-felirat a kraszniki temetőben

In Memoriam!

A kraszniki dombok testünk temetője,
Innen szállt a lelkünk a csillagos égbe,
Sírhantunk a szellő öleli, csókolja,
Mezei virágot hord rajt koszorúba.
Nagy orosz földnek itt minden kicsi rögje
Vérünktől harmatos, vérünkkel bevetve,
Sarjadjon belőle diadalmas béke
S a magyar honvédek örök dicsősége.

1915. július 18.            40 halott

Osváth Eszter: Szállj, kis levél…

hullolevelDalolva röpülj, sietve szállj:
Válaszul a forró, késett vallomásra.
Az útban pillanatra meg ne állj,
Érkezésed harcos ifjú várja.

Gyöngéden, puhán hullj kezébe,
Adj enyhülést, vigaszt, balzsamot;
Lobogtass örömöt feléje
S hallgasd el, hogy már szívem halott.

szozattovabbacikkhez

Sajó Sándor: Dal az éjben

Galíciában, lövőárokban,
Magyar honvédek ülnek bús sorban:
Zimankós éj van, lelkük fázik
S száll, melegedni, messzire, hazáig.

S a Tiszapartról álmok ringnak:
Harangszó, napfény, szénaillat…
S a mély árokban, méla búban,
Fölzeng a nóta édes-szomorúan.

szozattovabbacikkhez

Zilahy Lajos: Requiem

– Ha majd zenét akartok egyszer írni nékik
Mozartok, Lisztek és ti új Beethovenek,
Írjátok akkor, hogy ha dús bíborban vérzik
Az alkonyat a sötét zongorák felett.
Ha majd egy csöndbe süllyedt kisszobában lesztek
– A fáradt napsugár a függönyökbe szúr –
Szívetekben a bánat arany mécse reszket
S a homlokotok sápadt kezetekre hull!

szozattovabbacikkhez

Ady Endre: Nótázó vén bakák a halottak élén

HaboruHogy zúg, zuhog, árad a nóta
Valamennyi vén fiú torkán
S hogy ölte órákig az orkán
Künn őket a próba-mezőkön.

Magyarok, öregek, nótásak,
Bakák, búsak: dacosan, hősön.
Puskaport még alig szagoltak,
De hősök már, mint hősön-holtak.

Így járnak a Végezés ormán
Ezer és ezer évek óta,
Mindig a Halálba loholtak
S el nem hagyta őket a nóta.

szozattovabbacikkhez

vitéz Somogyvári Gyula: A turáni testvérekhez

Kik elszakadtunk Ázsia szívéről
s kiket nyugatra hajtott a vérünk,
kik idefolytunk Kelet sátorából
és akik most holnapot remélünk,
értsük meg egymást, újra, még csak egyszer,
– míg vastalpával megtipor az élet –
hej! ott északon, hej! ott délen
figyeljetek testvérek!

Ott északon, te harcos, drága testvér,
ki leráztad a börtönvasakat,
hallgassad meg a rabbá lett magyart,
háthogyha széthull rajtunk a lakat!

szozattovabbacikkhez

Bella István: Testamentum

Vén-cigány Mihálynak

Az Elégedett Versek milyenek voltak?
– Az Előszó után, a fölégett föld után.
A mécslángba fujtottak, a borba-fúltak?
– A virradat után, Világos után.
S átbuggyant-e az írás kormán a vér,
mint a szegfű a vértanúk nyakán.
S hogy betűzték a mécs bugyrából derengő
szót a bor-s bú-békós barátok: jövendő?

Ahol elég a szó, elég a lélek is,
ahol pernye a vers, ott már korom az ország,
elapad a velő, a nők méhe is
karddal kirakott kút, a jövőt dögkútba dobják,
s téved-é a pusztába még egy kereskedő,
hogy Józsefet, a zsenge holnapot kihúzzák,
s megvevén vérét csecsebecsén meg kelmén,
javasnak, s helytartónak felneveljék.

Félig ükön, a fiam, a föltársult agyagban,
hol tél van és csönd és hó és halál,
zokog a malom, zuhol, ágyban, ágyúban, agyban.
Vén-cigány Mihály, vers-urna, úr-királ,
s hol a közösség fonákja a kiváltság,
agg föld és ifjú fő nem parókára vár.
Nem ott ássák a sírt, ahol megássák,
ha összekerül igazság és álság.

Ne legyen hamu a szó, ne legyen por a lélek,
se lángpernye a vers, az ember, ha magyar,
ne legyen világ korma, se lucska a létnek,
mit az idő a világ méhéből kikapar,
soha ne zengjen más-ajkon szerzetesének,
a föld fölött, mely ápol s eltakar:
„Látjátok feleim szümükkel mik vogymuk,
isa pur és homu vogymuk.”

                                         1975

Szentjánosi Csaba: A 75 éve született Bella István vonzáskörében, nem csak Emlékéve kapcsán. II.

BellaIstvanOtt hagytam abba, hogy István versei kamaszkoromtól kezdve állandó kísérőimmé váltak, versvilágom nagyjai közé emelte őket a szó ereje, nyelvi-hangi dimenziójuk, amit István olyan hihetetlen, megrázó szépséggel-és tartalommal  írt meg. Úgy is mondhatnám, szuggesztív erejűek, amilyen egyébként István is volt.
Édesapám, Nagymamám halála után Édesanyám elköltözött Újpestről Rákosszentmihályra, ahol akkor feleségemmel, két gyermekemmel laktunk. Szomszédja lett Pintér Tamás író, aki az ÉS, az Új Tükör szerkesztője is volt hosszú éveken keresztül. Az ÉS-ben Bella Istvánnal, Nagy Lászlóval dolgozott együtt. Tamásnak vittem el verseimet, aki fölkarolt. Ő Atyai Barátom, mert azt a tisztességet, emberi-írói magatartást azóta se nagyon látom a mai irodalom területén, leszámítva pár embert. Értékes útbaigazításaival, nyelvőri képességével, tudásával, egyedi szemléletmódjával, szeretetével kinyitotta előttem azt a kaput, amit minden író ember vágyakozva néz, hogy helye legyen, akár a kispadon is a MAGYAR IRODALOMBAN! Tamás szerepét le se tudom írni, megtapasztaltam azt nála, hogy milyen egy író világába belépni…hogy mit jelent látni, érezni, szagolni otthonában a könyvek-lavinája mögött az írás-hegyét.

szozattovabbacikkhez

Bella István: MARADJ VELEM

Dobol az eső Hogy esik
Maradj velem még reggelig
akad talán számodra ágy
szék is rárakni ruhád
Mellém is fekhetsz Fekhelyem
mert itt vagy puhábbra vetem
csönddel bélelem boldogabb
holdakat gyújtok mint a nap
És hallgatok mert jól esik
hallgatom szívveréseid
mint csitul némul el a harc
amíg hajaddal betakarsz
Már nem is kéne mondani
csak hallani és hallani
Dobol az eső Hogy dobog
Benned zuhog Bennem zuhog

szozattv


szozat a tiszta hang
  2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 Családom bhi 2023október 31 Históriás szabadegyetem 2023 06 02 2023. 02. 25. SZENT KORONA DÉLUTÁNOK03istenszülőMeghívó két oldalonszekelyfold-november Szaszregen-december2022 pusztaszabolcs-1Meghivo Orosz Ors Szoborsors aink c könyv bemutatójára Gyóni_kötet Patriotak-Kronikaja-4.1 
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf