Kazinczy Ferenc levele – K. J.-nak

Széphalom, 22. jan. 1808.

    Próbát tevén, ha a szerelem legboldogabb örömét tudnám-e festeni igazán és kényes kézzel, hogy azt a nemes lelkű is olvashassa; s lásd ezt a ritornellát, ha talán még nem közlöttem. Az egy boldog férj örömeit festi, kinek hölgye elfáradva megyen ágyba, és aki lemondani, elhalasztva örömét, hogy a szeretett hölgy alhassék.

„Ne, ne! megöl az álom; hagyj alunni!”
Mond félig alva már az édes lyányka,
S reám borúl, s elszunnyad karjaimban.

És engedek, s a kedves terhet össze-
Fűzött karokkal tartom áltszorítva,
S számlálom szíve minden döbbenését.

De végre virrad. Hahh, egy mély fohász, és
Utána csók, egy néma – kínjaimnak
Felhozza végét és a várt jutalmat.