Tömörkény István: A bruder
Tizenegy éves volt, mikor elvitték innen Szegedről Bécsbe a bátyámat. Ott is maradt aztán időtlen időkig okos nagybácsik fölügyelete alatt, hogy embert faragjanak belőle.
Én nem igen értettem meg akkor, hogy mi az, ha úgy gyermekkorban elszakad az ember a szülei háztól. Az érzelemim, amik akkor támadtak, mindössze bizonyos fokú irigységben kulminálódtak, hogy milyen nagyszerű lesz neki most az élet, mikor annyi ideig jár vasúton. Szabad lesz rágyújtani a cigarettre, regényeket olvasni, s nem kell újévenként köszönésre járni a nagymamához.