Darnay Kálmán: Vázsonykő története és legendái

vazsonykoNagy-Bakonynak Séd és Torna völgyétől határolt déli nyúlványa, hepehupás magaslataival ráhajolt a magyar tengerre. Onnan nézett farkasszemet Kinizsi Pál vázsonykői erőssége, Balaton mentének magaslatairól kiágaskodó várakkal.

    Nagyvázsony (Vázsonykő) története összeölelkezett a múltak viharaival. Legrégibb idők óta a Vason nemzetséget uralta, kinek őse Jász-Vesenből költözött Bakonyba. Vason (Vezsenyi) Ákos 1216-ban a királyné udvarbírája volt, híres utóda pedig Ládomér esztergomi érsek. A Bakonyi megült nemzetség, negyedíziglen való terjeszkedés után, az agglegény sorban élt fővitézzel, Váson Lászlóval kihalt. A királyi kézre került birtok magaslatán, a Caesaruana római castrum romjaiból a Váson nemzetség épített várerősséget, amelynek 1469-ben Udvary Pál volt a castellanusa. Urává Mátyás király a felvidéken vitézkedő Kinizsi Pált tette 1472-ben, kinek várnagya Fáncsikai Pál volt. Kinizsi halála után özvegye, Magyar Benigna, kétszer cserélt főkötőt. Így Vázsonykő 1459-ben második férjét, Kamisáci Horváth Márkot uralja, Nagy-Szőlős, Bakony-Herend, Barnag, Csepel, Kirta, Kamand, Koptelke várúri birtokokkal együtt. Ezt egészítete ki Agyaglik-puszta, a Tapolca vizén kotyogó legendás malommal. A Horváth nemzetség tagjai kedvében jártak Benigna várasszonynak, ki férje testvéreit – Jánost és Pétert – örökbe fogadva, beülteti birtokaiba. Vázsonykő castellanusa 1501-ben Dörögdi Pál, 1503-ban Tamás mester. A másodszor özveggyé lett Benigna asszony – a Horváth nemzetség tiltakozása dacára – Szapolyai Jánost, Erdély vajdáját teszi Vázsonykő ideiglenes urává. A családi perpatvarnak végre is azzal vet véget Benigna nagyasszony, hogy elgyűrűzi magát Kereki Gergely fővitézzel és őt ülteti 1514-ben várúri birtokaiba. Vázsonykő castellanusa pedig Bodó Albert lesz, a vár őrállói Nagy Máté és Szakál János vitézek. Benigna asszony halála után ismét a Horváth nemzetséget uralta Vázsonykő. Míg a bakonyi várra rá nem tette kezét a középkor legnagyobb szédelgője, a híres fosztogató Chula Móré László, kinek nevét az 1514-ben szított pórlázadás tette híressé. More László, a mohácsi vészből kimenekedve, I. Ferdinánd párthíve lesz. Később Vázsonykő és Palota várából kiűzetve, huszárjaival bebarangolja Eszék vidékét. A törökökkel való birkózásai közben Vöröskő várát eladja Thurzó Eleknek. Maga pedig a mátramenti Nána erősségben ver fészket Családjával együtt török fogságban kerülve, Stambulban mond végbúcsút kalandos életének. A Horváth nemzetség kezére visszakerült Vázsonykő várát 1553-ban Tuigán pasa foglalja el. De négy évvel később Veszprémmel együtt felszabadult. Majd Szinan pasa, Veszprémre való újabb rajtaütése után 1593-ban lesz Vázsonykő várának is urává.

    Vázsonykő, mint Fehérvárhoz tartozó „Nihie” hűbéres török terület marad, míg 1598-ban Pálffy és Schwarzenberg vissza nem foglalják. A Horváth-nemzetség vergődő sorsa meg volt pecsételve Vázsonykő várában. Horváth Tamás castellanusától Tallai Györgytől cselvetéssel Bocskai hadai kerítik kézre. Rövid birtoklásuk után visszakerülve – a balkezes – Horváth-nemzetség várán 1620-ban Fekete Péter és Haller Gábor – Bethlen országló seregének fővitézei – rajtaütnek és a nikolsburgi békéig urai maradnak az erősségnek.

    A megszakadt várúri nemzetség utolsó tagjának, Horváth Máténak elhalálozása után Vázsonykő királyi birtok lesz. III. Ferdinánd 1649ben a vitézkedő Petheő László castellanussal védelmezteti Vázsonykő várúri birtokait. Velük egyetemben a szentgáliakat. Horváth Zsigmond özvegyének, Vizkelety Évának és a többi oldalági örökösöknek kikapásai ellen. Bakony viharos múltú erősségét várúri birtokaival együtt még ez évben Zichy István kapja királyi adományként. Közel negyedszázévi birtoklás után, a török járom haldoklásának korában, 1663-ban, Köprili Ahmed seregének esik áldozatul. A porrá égetett vár újra megerősítve 1707-ben fejezi be történeti szereplését. Akkor kerülnek szembe a Vázsonykőn tanyát vert Rabutin labanc seregével Forgács Simon kuruc vitézei.

    A szatmári békekötés után Vázsonykő is terhet jelentett a császáriak szemében, így Csesznek, Döbrente, Eseg, Pécsöl, Csékut stb. bakonyi várakkal együtt a pusztulás sorsára juttatták…

    Bakony őserdejéből kiemelkedett Nagyvázsony erősségét még rommaradványaiban is színessé teszik százados legendái. Az énekes kobzosok, a regösök ajkán soha el nem halkult zengedezések átöröklődtek a késői unokákra. Ifjúkorom kutató kalandozásainak kedves emlékei fűznek Kinizsi várához. A nép ajkán élő legendás történetek tódulnak agyamba, ha ráesik tekintetem a sümegi múzeum kincsei között ékeskedő címeres ezüst pecsétgyűrűre, melynek gótbetűs körirata I. CURIE R. (Iudex Curie Regis) bizonyítja, hogy vitézkedő főura Kinizsi Pál 1494-ben országbíró korában viselte. A sümegi múzeum gyűjteményéből került a budavári koronázó Mátyás-templom falába vörös márvány sírkövének fejrészlete is. A sírkő évszázadokon át gazdátlanul hevert a Kinizsi Páltól 1482-ben alapított vasonkői pálkolostor s a Szent Mihály-templom romjai között.

    Deresedő fejjel – félszázad után – újra belém költözött a vágyakozás viszontlátni Bakony legendás erősségeit.

    A gépkocsit vezető vőm a nagyvázsonyi horpadásnál meglassítja annak járását. Az alkonyodó nap búcsúzkodása közben szárnyra keltek az esti dongók, amikor Kinizsi várába vezető út kanyarulatánál tanyát vertünk.

    Tapolca vizének csobogását, majd utamba került őszfejű gazda mesélgetését hallgatom Nagyvázsony legendás hőséről, Kinizsi Pálról. Ő tesz figyelmessé a kotyogó-malomra, amely külső alakjában megőrizte középkori eredetiségét és Agyaglik néven híres vámőrlő készsége volt az ősidőknek. A felkínált szivar megindítja a jóképű öreg mesélgető szavát. A nép ajkán megöröklődött közismert legendát mondja el a nagy erejéről híres Kinizsi Pálról: Pusztapalotai (Bátorkő) kastélyában tanyázó Mátyás király vadkan-hajszára indul Bakony rengetegébe. Íjjával megsebzett hatalmas vadkant üldözve, hogy szomját oltsa, vizet kért az agyagliki kotyogó előtt álldogáló molnárlegénytől. Kinizsi, felismerve Mátyás királyt, a konyha tálasáról leemelt ónkupát forrásvízzel megtölti. Az asztalul szolgáló malomkövet tenyerére kapva, viszi felséges ura elé. Mosolyogva hallgatom István gazdát, de nem vettem el mesélgető kedvét. Minden népajkára került legendának megvan a maga történeti magva, csak elferdítve száll át a késői unokákra. Kinizsi Pál ifjúságának történetét kutatói is még mindig a zavarosban halásznak. A hitelt érdemlő hagyomány Bihar vármegye Kinis község szülöttjének vallja, hogy atyja molnármester volt. Elvásott malomkövekkel birkózó bikaereje ott tűnhetett fel s talán éppen ennek révén került Magyar Balázs seregparancsnok későbbi apósa mellé, csapatvitéznek. Félelmet nem ismerő hősi hírnevét vitézkedő karjával szerezte meg.

    Azzal ölelkezett bele a Hymen-szárnyakba, melynek szerelmi suhanásai is egyengették rohamos előmenetelének útját. Vázsony felfelé kapaszkodó utcájáról István gazda betessékelt Kinizsi várához vezető mély útra. A várurat pusztulásán szemmel látható nyomot hagyott a félszázad év is. Kisdiák koromban kalapommal merítettem a víztartó medence forrásvizéből. Ma megszűkített szája felett gémeskút ágaskodik. A hevenyészett lépcsőkkel körülvett belsővár (Domjon) öregtornya háromemeletes ablaksorával kimagaslik Vázsonykő rommaradványaiból.

    A középkor ősiségét megőrzött vasreteszes tölgyfaajtó nyikorogva fordul hájatlan fatengelyén. A boltíves folyosó négylábas bakján mosóteknő nyújtózkodott. A vaslemez-katlan rézüstjét nyaldosó tűzlángnyelvek a félszázad év előtt látott öreg anyókát juttatták eszemben. Megmászva a vártorony padlásszobáinak gótikus kőlépcsőit, a beesteledéstől tartva, lefelé igyekeztem. De mégsem tudtam ellenállni, hogy be ne nyissak a földszintes toronyszobába. Ugyancsak nagy volt a meglepetésem, amikor dongaboltos fészkelőhelyen az öreg anyóka helyett, a zöldcsempés kályha padkáján üldögélő takaros menyecskével találkozott tekintetem. Városi cipőbe bújtatott lábaival párhónapos gyermekét ringatta bölcsőjében. Nem a gyermekét ringató asszonytól, hanem – félezred éves környezetben – az anyai örömöket élvező hitestárs üde bájától színesedett ki Kinizsi vár legendás nagyasszonyának, Magyar Benignének regösöktől megénekelt alakja. A törökverő hős nevéről ismert vár néhanapján, a vadászat gyönyöreinek szentelt pihenőhetekben, volt tanyázó helye Kinizsi Pálnak, kinek ifjúságától fogva a harc mezeje volt otthona. 1468-ben Morvaországot, majd Lengyelországot és Ausztriát rótta diadalmas hadaival. A kenyérmezei nagy győzelme után a délvidéken mérte össze kardját az előnyomuló török sereggel. Majd vitézkedő hajlamától vezérelve II. Ulászló pártjára áll s Korvin János hadaival diadalmasan száll szembe. Agg korának utolsó kivonulása Székesfehérvár elfoglalása volt. Az örökös izgalmak között élő hősre kétszer sújt le a sors keze. Először szélütés éri, amelytől elveszíti beszélőképességét. II. Ulászló hálás kívánt lenni vitézkedő hadvezéréhez, elismeréseként 1494-ben országbíróvá teszi, várúri virtokait ghyarapító nyugalmas életet biztosít számára. Kinizsi Pál harciaskodó kedvét azonban még bénasága sem képes megtörni. Folytatja a törökökkel való birkózását, Szendrő ostromához készült, amikor ágynak esve, november 29-én elbúcsúzott a földi élettől. Vázsonykő várában csak Kinizsi Pál halála után támadt fel a nyüzsgő főúri élet. A hegedős igricek, a regösök nem fogytak ki a zengedező szóból Benignáról, a hamvas arccal özvegy sorra került törökverő hős hitveséről:    

    „Kinizsi vár nagyasszonyán nem rágódik az idő,
    Nem melegszik meg Benignán nagyasszonyi főkötő.
    Örök ifjúságot váltott, üde asszonyi teste,
    Csókos szájjal öleléssel vitézeket kereste.”

    A csodás szépségű nagyasszonyban édesatyjának, Magyar Balázsnak nyughatatlan vére csörgedezett. Ki Mátyás királyhoz való vonzódásával, vitézkedésével közlegény sorból felkúszott a báni méltóságig. A hadvezéri tehetséggel megáldott Magyar Balázsról csak annyit jegyeztek fel a középkor krónikásai, hogy az asszonyi virágban özvegysorra került Kinizsi Pál édesanyjának fejére ő tett másodszor főkötőt. Így mostohaapjává lett nálánál alig fiatalabb Kinizsi Pálnak. Ez adja magyarázatát a bikaerejéről híres Kinizsi Pál gyors emelkedésének is. Magyar Balázs hamarosan özvegysorra jutva, második hitvesét szíve hajlam szerint választotta. Boldog házasságának első évében 1476-ben szépséges asszonya leánygyermeket szült. A hadaival idegen országokat járó Kinizsi Pál 1490-ben Báthory Istvánnal együtt vívott csontmezei diadala után pihenésre vágyott. Így jutott el először még mindig virágzó asszonykorát élő várúrnő-mostohájához Duna-Adonyra. Magyar Balázs a sokezer holdnyi várúri birtokát erdélyi vajdasága, báni méltósága és felső-magyarországi kapitánysága alatt szerzett érdemeiért donációként kapta felséges urától, Mátyás királytól. Legenda szerint Kinizsinek Adonyban akadt meg a szeme a szalmaözvegységben élő mostoháján és rokoni ölelésnél melegebben szorította keblére annak napsugaras hajú leányát, Benignát is. Az élete delét túllépett fővitéz adonyi nyári pihenése között új fiatalságot váltott. Országos szerepléséből néhanapján hitveséhez pihenőre térő Magyar Balázsnak is kedvére való mostohafiának, a dúsgazdag fővitéznek, Benigna leánya körül való legyeskedése. Legalább nem kerülnek idegen kézre donacionális uradalmai. Sőt maga sürgette, hogy az alig 14 éves leány pártáját mielőbb főkötővel cserélje fel. Halálát közeledni érezvén, biztos kezekbe akarta letenni családja jövőjét.

    A sárga-poros köntöst öltött balatonmenti szőlőhegyek táján még el sem hangzott a szüreti regösök verselő szava, amikor Kinizsi Pál, hatvan kiöltözött lovasvitéztől kísérve, megindult adonyi útjára. Fővitézi voltához méltóan akarta magához emelni szíve választottját. Benigna leányságának ártatlanságában oly imádattal nézett fel őszfejű lovagjára, akár a várúri birtokán romokban heverő Vetus salina-castrum egykori római lakói isteneikre. Még el sem ült a hegedős igricek lakodalmi zengedezésének szava, felhangzott az adonyi várkastélyban a búcsúztató diákok éneklése. A felsővidéken hirtelen elhunyt Magyar Balázs várurat megtört özvegye és a fekete posztóval bevont kedves harci ménje kísérték el utolsó útjára. Így Kinizsi Pál vasmarkára égető szüksége lett az árvaságra jutott várúri birtokoknak. Nem is ott volt a hiányosság. Hanem a várkastély asszonyszobája körül. Benigna ölelő karja hiába várta vitézkedő urát, ki fontosabbnak tartotta, hogy hadaival Székesfehérvárt elüsse Miksa császár kezéről, a hamvasarcú asszonyával való szeretkezésnél. Így a leánypártát főkötővel felcserélt Benigna a mézeshetek elmúlta után hamar tudtára ébredt: Nem a királyi elismerés, sem hősi hírnév, hanem a fiatalság szeretkező érzéseinek kilángolásai édesítik meg a családi élet boldogságát! Ez pedig idejét múlta a nemzete által dicsőített Kinizsi Pálnál. Legelviselhetetlenebb volt a csodás szépségű Benigna asszony házasságának utolsó éve. 1494-ben szélütés érte pihenő látogatásra jövő vitézkedő urát. Nem is gyógyult ki bénaságából halála órájáig. Olyan volt a nefelejcs-szemű Benigna asszony, mint az üvegbúra alá rejtett rózsaszál, mely nem élvezte soha a virágkelyhekből táplálkozó méhzümmögés édes izgalmát. Valóságos kálváriajárás volt Benigna asszonynak négyéves várasszonyi élete. Leánypártáját főkötővel elcserélve, még jól bele sem ízlelt az asszonyi élet gyönyöreibe, szalma-özvegységre került a harcmezőt járó vitézkedő ura mellett. Szerelmi vágyakozásának sóvárgásait a vadűzés, solymászat szórakozásaival csitította. Itt akadt meg a szeme a várúri kastélyának vendégei között Kamicsáci Horváth Márk fiatal fővitézen, ki lovagjává szegődött Benignának. Az egymáshoz való faital szívek egybeolvadásának halk sóhajtásait elnyelte az esti szellő suttogó szava…

    Az országbíróvá lett nemzeti hős betegágyát lehorgasztott fejjel állták körül hazánk sorsáért aggódó nagyjaink.

    Hitvese kék szemeiből kihullott könnycseppek csak felerészben illették a földi élettől búcsúzkodó férjet. Örömkönny volt a többi, mely a 18 éves korában özvegységre jutott Benigna asszonynak új életboldogságot jelentett.

    Holdfényes novemberi éjben indult el Kinizsi Pál koporsója az adonyi várkastélyból utolsó útjára. A téli égbolt kirakta ékességeit: a Kaszás, a Fiastyúk versenyt ragyogott a Göncöl hét csillagával.

    A későn kelő nap sugárverésétől felragyogott Kinizsi fellegvárának tornya, mikor a gyászmenet kibontakozott Bakony sűrűségéből. A nagyvázsonyi pálostemplom tornyában megkondult a harangszó. Aranyhímes, csótáros paripán, délceg fővitéz lobogtatta az ország zászlaját. Az erdősuhogás elnyelte a trombitások és a fekete tafotával átvont dobok pergését. A négysoros gyászlobogós kopjásvitézek mögött aranyveretes kantárú táncoló paripák hátán vitték Udvary Pál, Kolonich Péter, Laczházi Fodor Albert fiatal fővitézek Kinizsi Pál fából faragott címerpajzsa és a hatalom jelvénye – az arany pallos – között a fővezéri pálcát. Mögötte vezették fekete bársonnyal leborított harci paripáját.

    A koporsó előtt az aranyhímes feliratú gyászzászlót gyalogosan vitte Bodó Albert. A koporsót a vármegyék követei, főispánok, zászlós urak, castellanusok égő szövétnekkel kísérve vették körül. Kétfelől sorfalat álltak felhúzott csuklyásfejű koldusdiákok. A koporsó mögött a fiatalon özvegyet leghívebb barátai, Dörögdi Pál és Horváth Márk karonfogva vezették.

    A pálostemplom sötétlő kriptájánál felhangzott Ghymesi Forgách Ferenc veszprémi püspök ajkán a „Requiescat in Pace”, nyugodjék békével, búcsúztató szava! A káptalan tagjainak segédkezésével beszentelt koporsót – a pálosremeték s az énekes diákok zengedezése között – a főurak eresztették le örök nyugvóhelyére.

    A gyászszertartás nyomán szétoszlott a sokaság. A fővitézek és zászlósurak a várkastélyban, köznemesség az udvarbíró házában gyűlt össze halotti torra.

    Az énekmondó diákok, a kobzosok, hegedős-igricek hazafias zengedezései között kélt Horváth Márk ajkára a vallomás szava. Egy évvel később, szerelmes szíve vágyakozásaként, hitvesévé is lett széptevőjének. A vagyontalan fiatal vitéznek nagyon fejébe ment a várúri méltóság. A mézeshetek elmúltával a hitvesnek kijáró ölelgetésekről is megfeledkezett. Hangos lett Kinizsi vára, a vadhajszákból cimboráival hazavergődött várúr tivornyázásaitól. A hegedős-igricek szünetet nem ismerő zengedezései elnémították a szerelmi izgalmak után vágyakozó asszony sóhajtásait. Így vetett szemet a könnyelmű életre hajló Benigna a mulató társaságból vele sokszor tekintetet váltott fiatal Kereki Gergelyre. Horváth halála után, vergődő asszonyéletének megválásaként 1509-ben harminckét éves korában hitvesként repült karjaiba. Ezúttal éri Benigna asszonyt legnagyobb csalódása. A történeti kutatások százados legendái megőrizték Kereki Gergely férjhűséget nem ismerő, kalandos várúri életét. Benigna asszony szerencsétlen házasságának tizedik évében rövid úton vet véget gyötrődésének. Orgyilkosokkal öleti meg gyűlöletessé vált urát. A törvény keze rásújt a laza erkölcsű várasszonyra. Főúri barátai ugyan kegyelmet eszközölnek ki számára, de nem állják útját, hogy megérdemelt büntetéseként, összes várúri javait II. Lajos király elkoboztassa.

    A nagy magyar hős asszonyának maradandó emlékét a M. T. Akadémia – az érsekújvári Ferenc-rendű kolostorban felfedezett – Czech-kódexén kívül a híres Festetich-kódex tizenkétrétű zsolozsmás könyve is megörökítette. A Kinizsi- és a Magyar-nemzetség címerékes imakönyvének díszített gótbarát betűit Kinizsi Pál országbíró korában, a nagyvázsonyi páloskolostor csduhás lakói rótták a hártyalapokra.

    1921 nyarán, Festetich herceg keszthelyi kastélyának kincses könyvtárában gyönyörködve, végiglapozgattam Benigna asszony imakönyvét. Akkor színesedett ki emlékemben először a legendás magyar hős elcsúszott hitvesének története…

    A nyugati égbolt bíbora elmerült az alkonyat szürkeségében. Az öreg toronyból kilépve, szemben találkoztam a kőlépcsőn üldögélő Örzse nénivel. Olykor ráncosképű, aszott testű banya volt a nénike, aki a königgrätzi nagy futás korában már átgázolta asszonyi virágfakadását. Nagyanyja lehetett a kályha párkányán üldögélő menyecskének. Régi ismerősöm volt az öreg, ki alig változott félszázad év óta, amikor először láttam. Megolajozott nyelve felett jóízűen eregette most is a mesélgető szót. Mert hát egész nemzetsége ősidőktől fogva porkoláb, virrasztó, tornyos vagy kulcsár minőségben Vázsonykő erősségét szolgálta. A török hódoltság lezajlása után mostoha gyermekek lettek a Bakony őrserdejéből kimagasló erősségek. Omladozó falai között rókák, vércsék vertek állandó tanyázó helyet. Legszomorúbb sors várt Vázsonykő várára. Mária Terézia uralkodásának első évtizedében a vár lakható épületeiben pálinkaégetők vertek tanyát. 1773-ban Örzse néni nagyanyja, még a vár kápolnájában esküdött örök hűséget porkoláb minőségben szolgáló nagyapjának. Ki ott lakott szintén az öreg torony dongaboltozatú szobájában. A múlt század közepe táján sem kerülte el pusztulásának sorsa. Déli imádságra hívó harangját 1845-ben főúri gazdája, Zichy Bódog gróf, a leányfalusi református templomnak ajándékozta. Negyedszázad év előtt pedig hatalmas ütőóráját az időközben új ruhába öltöztetett felső templom tornyára helyezték. A régi alakját sokáig megőrzött donjon öregtornyának a kegyelemdöfést az 1857-ben kiütött tűzvész adta meg, mely tetőzetét elhamvasztotta. Napjainkig lakható helyiségeit botíves mennyezete óvta meg a pusztulástól…

    Kinizsi Pál legendái összeölelkeztek a legtöbb bakonyi erősséggel és várkastéllyal. A nagyerejű törökverő hőssel kapcsolatos tréfás hagyományát örökíti még a Bakony féleezrméteres kilátó magaslatának „Márkusszekrénye” elnevezése is /Dr. Dornyai Béla: Bakony/:

    „Castrum Balhurkew” Konth Miklós nádor nevével kapcsolatos Bátorkővár, melynek castellanusa 1409-ben Készy Balázs volt, nem sorakozott a bakony erősségekhez. Csak olyan sziklás magaslatra épült kétemeletes öregtorony volt, hol éjjeli tanyázóhelyet vertek Bakony rengetegeiben vadűzéssel szórakozó főuraink. Bátorkő története összeforrott Várpalotával, melynek „tarisznyavára” lehetett. Nagy kiterjedésű birtokaival együtt a XV. századtól kezdve az Ujlaki-nemzetséget uralta, kikre Konth Miklós nádortól öröklődött. A várúri családot Bakony lakói Palotai néven tisztelték. Nyilván Várpalota után, mely hagyomány szerint Szent István királyunk által épített kőház volt ősidőkben, amelyről a XV. századbeli okiratok oppidium Palotha néven emlékeznek meg. Bátorkővára mai Pusztapalota neve a török járom nyomán kélt a nép ajkára, amikor a felgyújtott kastélyt örökre pusztulni hagyták. Bátorkőről a várvölgyön át, a Kálistó mentén, észak-nyugatra ágaskodik a Márkusszekrénye. Festői kilátásban annak magaslatán ölelkezik össze Várpalota a Balatonnal. A késői unokákra átöröklődött monda szerint a „Királyszállás” néven ismert Bátorkő volt legkedvesebb tanyázóhelye Mátyás királynak. Bakony őserdejének lombsuhogását hallgatva, itt pihente ki a nagy király vadűzésének fáradalmait. Dongaboltos ebédlőjében, a kobzosok zengedezése között, mulatozott Kinizsi Pállal s várúri vendégeivel. A somlyai furmint tüzet lehelő nedvétől megneszesült fővitézek szórakoztatója Márkus udvari bolond volt. Ki hű csatlósként kísérte felséges királyát szórakozó kirándulásaira. Nagy elme lakozott a csök-bok termetű félcédulás bohócban. Jókedvében a regösöket elhallgattatva, gúnyos tréfáival végig verselte a főúri társaságot. Csak az arany, ezüst csillogásától bokrosodott meg. Mókázásai közben el is süllyesztette, ami kezeügyébe akart. Hosszú időn át zavartalanul űzte szarkálkodását, egész kincstár verődött össze rejtekhelyén, míg rajta nem veszített. Egyik késő őszi vadászaton elejtett öregtülkös bölény torát, víg pohárcsengés között ünnepelték. Akkor kelt nagy hirtelenében szárnya a holló-címeres ezüst serlegnek. Vele együtt nyoma veszett Márkus bohócnak is. Le is fülelték másnap, hogy haza verődött. Megkötözve vitték a király elé.

    Mátyás király homlokát ráncba szedve rivallt rá kedvencére:

    -Hol a serlegem? Add elő nyomban!

    -Elő is adnám felséges királyom, ha valaki idetessékelné szekrényemet! De olyan erős legény nem kódorog a Bakonyban! Fogadást teszek, hogy még Kinizsi Pál fővitéz uram is belesántulna, míg megmozdítani tudná.

    Tetszett a tréfa a királynak, még jobban a múlt éjjeli italozás mámorával összeölelkezett fővitézeknek.

    -„Állom a fogadást! Ha megnyered, jutalmul kapod a serleget, ha nem, annyi ütést mér rád a porkoláb, ahány lat ezüst rejtőzik az ausburgi pokálban!”

    A vendégsereg Mátyás királlyal az élén paripáikra pattanva nyomon követték Márkus bohócot, ki a kálistómenti magaslathoz vezette őket. A hegy lábánál nagy erőlködéssel elmozdított kőtömb mögött i üregből ki is csillant a lopott serleg ezüstje. Hiába biztatgatták a fővitézek nagyerejű vezérüket, de a hegyóriás megmozgatására a malomkővel tányérozó Kinizsi Pál sem vállalkozott. Meg is kapta Márkus bohóc a serleget. Sikerült tréfájának emlékére Mátyás király keresztelte el Bakony magaslatát „Márkusszekrényének”.

             *

    Az alkonyat nagy csendjében, a bokros hegyoldal felett cik-cakkolva húzó szalonkapár kergetőzve ívelt a messze kéklő erdőségek felé. Szerelmes szavukat elnyelte gépkocsink berregése. Vigánd felé közeledve a kilencszer csavarodó szerpentin-útnál meglassul a gépkocsi járása. Egymásután tűnnek el a hepehupás magaslatok, a hajdani Bakony őserdejének kiágazásai, amelyek Vázsony völgyén át benyúlottak egykor a Balatonig. Vigándot elhagyva kifehérlenek Kapolcs, az ősi Atilla-Kapolcs tűzfalas házai. A kristályvizű patak mentén az esti szellő megrezegteti a Bakonyból itt felejtett százados somfa sárga virágkoronáját. Ez képviseli az őserdő gyümölcstermő fái között az asszonyi hiúságot, melynek finom gyűrűs törzse félezredévig megőrzi karcsúságát. Kisdiák koromban gyümölcspompájában piroslott éppen, amikor a Királykövén ágaskodó várromoktól visszatérve, alatta pihentem ki bolyongásom fáradalmait…    

szozattv


szozat a tiszta hang GYG átad4 3 1 Gyóni 2. 170620GyoniGeza Határterületen szolgálnak Ordo liturgicus Budapestinensis KONDOR_MEGHIVO
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo