Vári Fábián László: Ady alkonya

Elhagy az árnyam, elmegyek.
     Csillag sincs velem.
E homályt át nem ütheti,
     Megpihen szemem.
Sorsomhoz szabott síri ágy
     A felnégyelt Haza,
Testemnek tüzét csillapítsd,
     Tisza és Duna.

Kovács Vilmos: Verecke

Ez hát a hon... Ez irdatlan
hegyek közé szorult katlan.
S az út... kígyó vedlett bőre.
Hány népet vitt temetőre.
S hozott engem, ezer éve,
Árpád török szava, vére
bélyegével homlokomon…

Mécs László: Kóborló elődöm

Rólad gondolkozom hideg őszi estén,
kóborló elődöm, Tinódi Sebestyén,
te is keseregtél végvárak elestén,
míg nemzeted vérzett fájdalmak Keresztjén.

Akkor is szörnyű volt az idegen éhség,
magyar föld kellett, magyar föld és szépség,
telhetetlen zsákú volt török, német népség,
akkor sem segített végvári vitézség.

Sajó Sándor: A magyar holló

Fölgyúlt a gyász, mint lávás keservek,
Bús gerjedelmek égő soka;
Fölgyúlt s kitört, mint lelket dacra ajzó,
Nagy döbbenettel egekig viharzó
Siralmas jajszó: nem, nem, soha!

Tollas Tibor: Túlélők

                      Az 1956-os forradalom és szabadságharc 30. évfordulójára

Legyen csendes az álmuk,

mert nem haltak hiába.
– Letarolt erdő fái –

úgy fekszenek vigyázba’.

Kabdebó Tamás: Memento libertatem

Ha körmöd alá tüskét vernek
Sötétzárkában vasra vernek
Ha húgycsövedbe ceruzát húznak
Szerettedért becsuknak túsznak
Ne feledd: semmi sem tart örökké;
Százötven év alatt sem lettünk törökké.

Fáy Ferenc: Októberi halott

Fehér volt, sápadt, mint a köd,
kopott, akár a fák.
S a nyirkos, őszi lomb közé
rejtette homlokát.

A szája széléről rubin
virággá nyílt szavak
peregtek szét a fák közé...
Leroskadt házfalak

pihentek barna ujjain,
szemébe bújt az ég,
s egy ország fogta könnyesen,
némán ütőerét.

Marcsák Gergely: Frontnapló-töredékek

70 éve elhunyt dédnagyapám,
Varga Árpád utász tizedes emlékére

Reggel úgy ébredtem, hogy a szám tele volt földdel. Azt rágtam álmomban, mint otthon a legfinomabb cukrot. Köpködtem, kimostam a számat. Egy újonc baka – nagyon visszataszító alak – vihogva mondta, hogy béküljek ki azzal a sárral, mert nem fogad be, hogyha úgy alakulna. Fogtam a kulacsot és lefröcsköltem a jéghideg vízzel, erre tovább vihogott. Igazán visszataszító alak.