Gyóni Géza: Ottó

Ottó, kis árva, névtelen hős
»Hadifogoly« Germániábul.
Hét éves s minden fényes gombot
Őszinte szívből s hosszan bámul.

Ottót egy csúnya reggelen
Vad muszka járőr kicibálta.
Stratégiai okok folytán
Így jutott el Szibériába.

Hős muszka járőr jelentette,
Hogy fontos hadizsákmányt ejtett.
S Ottó, kis árva hős, azóta
Szibériában énekelget.

Hazátlan foglyok elhallgatják;
Csörren a kopek kalapjába,
Ha énekli a »Wacht am Rhein«-t
S hogy »Esik eső karikára«.

Hazátlan foglyok elhallgatják;
Megsimogatják dédelgetve:
- Ottó, kis árva, névtelen hős,
Mi lesz veled a fergetegbe!

Ottó, kis árva, névtelen hős,
Apád, anyád is eltemetve.
Ottó, kis árva ember-bimbó,
Mi lesz veled a rengetegbe?

Szép kék szeme nagyobbra nyílik:
- Ki mondja, hogy anyám ne lenne?
Az én anyám Germánia!
...S újra rágyújt a »Wacht am Rhein«-re.

Vékonyka kis csengettyű-hangja
Száll, száll az egek magasáig.
S hazátlan foglyok bús szemében
A jövő fénye megcsillámlik.

Hétéves Ottót s a hazát
Ölelik féltőn, sajgón, lázban;
S hétéves Ottó úgy él köztük,
Mint a kis Jézus, glóriásan.
                                         
                          Krasznojarszk, 1916.