Lampért Géza: Dal a zászlóról
Háromszínű magyar zászlónk
Mikor látjuk lengeni:
Szívünk tűzzel és a lelkünk
Imádsággal van teli…
Mint nemzeti szentség előtt
Levesszük a kalapunk’
És érezzük: e szent jelben
Egyek – magyarok vagyunk!
Háromszínű lobogónkon
A piros szín mi nekünk?
Hősi vérünk, amit bőven
Hullatott itt nemzetünk.
Tenger vérünk hullt e földért
Hosszú ezer év alatt…
A piros szín azt lobogja:
– Miénk e föld s az marad!
Háromszínű lobogónkon
A fehér szín mi nekünk?
Minden harcban makulátlan
Lovagi becsületünk.
Gázolhattunk vérbe, sárba –
Poklok minden undorát,
Becsületünk, mint a kócsag,
Fehéren szárnyalta át!…
Háromszínű lobogónknak
Üde zöldje mi nekünk?
Minden gyászos hervadásban
Zsendülő kikeletünk.
Reménységünk örökzöldje,
Mely nem ismer zord telet.
Ha megtépik, újra zsendít
Egy helyett száz levelet!
Háromszínű lobogónkat
Cserkoszorú övezi.
Hívására álltak talpra
Nagy időknek hősei,
Véle szálltak, hogy megvédjék
Ezt az ősi szent hazát
S vagy meghaltak, vagy kivívták
Szabadságát, igazát.
Háromszínű magyar zászlónk,
Mikor látjuk lengeni:
Szívünk tüzel és a lelkünk
Imádsággal van teli…
Mint nemzeti szentség előtt
Levesszük a kalapunk’
S esküszünk, hogy e szent jelben
Vagy győzünk, vagy meghalunk.