Herczeg Ferenc: A román kérdés

    Mit Menekulokadott a magyarság a románoknak?

    Komoly politikusok és történészek, sőt maguk a trianoni béke megalkotói is, nem sokkal a béke megkötése után belátták, hogy ez a béke egyrészt a hazug propagandának és a mérhetetlen bosszúvágynak, másrészt az erőszaknak és a tudatlanságnak terméke.

    Azok az államok, amelyek – érdemtelenül – egy-egy darabot kaptak Magyarország ezeréves testéből, ma is folytatják hazug, megtévesztő propagandájukat ellenünk. Szeretnék igazolni, hogy a béke igazságos volt, de szeretnének még egy darabot kapni Hazánkból. Ám ez nem elég. Koholt vádak alapján, legtöbbször az általuk elkövetett törvénytelenségekkel, minket vádolnak. Minden magyarnak, kicsinynek, nagynak egyformán fel kell készülnie arra, hogy ezeket a hazugságokat tudományosan alátámasztott érvekkel megcáfolja.

    Elsősorban külföldi ismerőseink felé kell megmutatni az igazat. A külföldi átlagember, még sokszor a tanultabbja is, készpénznek veszi a nyomtatott betűt. Nem vesz fáradságot magának az igazság megkeresésére, és hitelt ad a hazug és sokszor ismételt állításoknak.

    Nézzük, mi az igazság. Ezúttal a románokról lesz szó!

    A románok legfőbb érvelése Erdélyre nézve az, hogy ők ott őslakók, mert a románság Erdélyben, a Kr. u. 101–271-ig terjedő római uralom alatt a rómaiak és dákok keveredéséből keletkezett.

szozattovabbacikkhez

Homonnay Elemér: Dél-Magyarország elszakítása

72412 01 trianon menekult fortepan w800Dél-Magyarország nem alkot külön tájegységet a Kárpátoktól különhatárolt Duna-medencében. Történelmünk folyamán sohasem volt sem politikai, sem közigazgatási külön egység. A trianoni igazságtalan béke szakította el ezt a 20.956 km2 területet, amit aztán Jugoszláviához csatoltak.

    Dél-Magyarország területének eredetileg színmagyar lakossága a mohácsi vészt követő török hadhátatok s a 150 esztendős török megszállás során csaknem teljes egészében megsemmisült. 1690-ben e terültek csaknem lakatlan pusztaságként kerültek vissza Magyarországhoz. Újra való benépesítés során a bécsi udvar mindent elkövetett, hogy minél kevesebb magyar találjon otthont a déli végeken. Így még a XVIII. század közepén is a Bánátba szerződéses földmunkásként betelepülni kívánó magyar parasztcsoportot a Bánátban állomásozó császári csapatok fegyveres erővel utasították ki. Ezzel szemben az 1690-ben átmenetileg Magyarország területén menedéket kereső szerb tömegek itt nyertek letelepítést s telepítésterületeket, mint katonai határőrvidékeket kivették a magyar hatóságok közigazgatási joghatósága alól. Az 1717-ben felszabadult Bánát területét hasonlóképpen közvetlen Bécs alá rendelt gyarmatosító területként kezelték s a részben ide telepített szerbek mellett németekkel, franciákkal, spanyolokkal népesítették be. A magyarság betelepülése ezekre  területekre csupán akkor indulhatott meg, amikor 1772-ben Mária Terézia a katonai határőrvidékek kivételével mind Bácskát, mind Bánátot újból a magyar hatóságok joghatáskörébe utalta vissza.

szozattovabbacikkhez

Kur Géza: A szlovák és cseh kérdés

    Nézzük a szlovák kérdést!

    Amikor Nagy Károly frank király az avarokat a Rábáig visszaszorította Pannoniában, az elfoglalt területre bajorokat telepített. De ugyanakkor megkezdődött a szlávság beözönlése is. A betóduló szlávság az ott lakó hun ivadékokat és az avarokat igyekezett kiirtani. A számbelileg kevesebb turáni fajta Szombathely körüli területre tömörült össze, ahol sikeresebben védekezhetett a támadások ellen. De Molmir és Szvatopluk a „Nagy Morvabirodalom” megalapításáról álmodoztak s nem mondtak le az avar birodalom meghódításáról. Ez a törekvés Arnulf német őrgrófot is érintette, aki ügyes politikai számítással az őslakók rokonait, az etelközi magyarságot hívta a morva támadás ellen segítségül. A magyarok 892-ben betörtek Morvaországba, megverték a Dunántúlra betolakodott szlávokat és végigsarcolták Morvaországot.

    Palaczky, a csehek híres történetírója ezt mondja:

    „A magyarok betörése és megtelepedése Magyarországon, egyike azoknak az eseményeknek, amelyeknek a legsúlyosabb következményei voltak Európa történetében, a legnagyobb szerencsétlenség, ami a szlávságot évezredek folyamán érte. Amiatt, hogy a magyarok a kialakulóban levő szervezet szívébe behatoltak és azt szétzúzták, ezek a kilátások mindenkorra megsemmisültek. A nagy törzsnek még alig összefüggő tagjai újra elkülönültek, elidegenedtek egymástól, mivel a hatalmas idegen anyag elválasztotta őket térben is.”

szozattovabbacikkhez

A történelmi Magyarország 64 vármegyéje: Arad [XLVII.]

64 varmegyeArad vármegye hazánk Tiszántúl kerületének egyik megyéje volt a Partiumban. Alakja hosszúkás négyszög, melynek összefüggő testébe csak nyugaton nyúlt be Csanád vármegye battonyai járása. Területe 6443,39 km2 volt

    A megye felszíne nyugaton és északnyugaton termékeny síkság, mely északi részében a 100 méter magasságot sem éri el, míg keleti része a hegység alja felé alig észrevétlenül 120-123 méterig emelkedik. E lapályt a Fekete- és Fehér-Körös, valamint délen a Maros folyón kívül több kisebb vízér, mint a Fekete-Körösbe ömlő Tőz, a Fehér-Körösbe ömlő Csiger, s a Maros közvetlen közelében fakadó, de egyenesen a Tiszának tartó Szárazér öntözik. Csekély esésük folytán a lapály helyenként mocsaras, így nevezetesen Borosjenő és Fazekas-Varsánd táján, ahol a fölösleges víz levezetésére csatornákat (Malom-csatorna, Nádor-csatorna) ástak. E lapályból minden elődomb nélkül hirtelen emelkedik a Maros és Fehér-Körös közt nyugatról keletnek csapó és főbb emelkedéseiről Hegyes-Drócsának nevezett, a vármegye területén 70 km-nyi hosszúságban és 20–30 km szélességben elterülő hegység, melynek nyugati meredek homlokzata (Arad-Hegyalja) a kitűnő ménesi, magyarádi és paulisi borok hazája. A kiterjedt erdőségekkel borított hegységet, mely a Hegyesben 800 m., odább keletre a Drócsában 837 m. magasságot ér el, úgy észak (Csiger, gurahonci völgy), mint dél felől (kladovai, berzovai, szlatinai, soborsini, petrisi) nagy völgyek szeldelik, melyekben számos helység épült; magában a hegység belsejében több mint 30 község fekszik, amelynek lakói helyenként bányászattal foglalkoznak. A Fehér-Körösnek helyenként tág medencévé szélesbedő (Al-Csill) völgyétől északra a bihari határon a Moma-Kodru hegység emelkedik, melynek nyugati alacsonyabb lejtőit szintén szőlők borították, míg magasabb csúcsait (Arszúra 1114 m., Punkoj 908 m., Moma 930 m.) túlnyomóan erdősek, helyenként pedig (Zúgó és a Bihar megyei Kimp közt) karsztjellegűek. A vármegye legkeletibb szögletébe, a Moma-Kodru hegységtől a mély (652 m.) Gyalu mare nyerge által elválasztva, a Bihar-hegység nyúlik be, mely a Gajnában 1480 m. magasságot ér el, mely a vármegye legmagasabb pontja. E hegységekben az uralkodó kőzet a mészkő, diorit, csillámpala és homokkő, ásványok mind a három hegységben bőven vannak. A már említett folyók közül a Maroson tutajok s kisebb hajók is járhattak, a két Körösön tutajok csak magas vízálláskor közlekedhettek. Világos, Galsa környékén mocsarak, helyenként apró tavak vannak, ásványos források fakadnak Monyászán, Pankotán, Boros-Jenőn. A vármegye éghajlata nyugati részében az alföldi jellegzetes klíma sajátságait viseli magán: forró nyárra kemény tél következik.

szozattovabbacikkhez

A történelmi Magyarország 64 vármegyéje: Hunyad [XLVI.]

64 varmegyeHunyad vármegye hazánk királyhágóntúli (erdélyi) részében feküdt, a Maros folyó két partján, határai nagyrészt természetesek voltak. Területe 6932,04 km2 volt.

    Hunyad vármegye hazánk leghegyesebb vármegyéi közé tartozott, melyben az alacsony hullámos dombvidéktől az örök hóval fedett magas hegységig a hegyképződés minden nem fellelhető. A vármegye domborzatának alapját a folyóvizek adják meg, legészakibb részét a Fehér-Köröstől északra a Bihar-hegység nyúlványai borítják, melyek a Gajnában érik el legnagyobb magasságukat (1480 m.). Ettől délre a Maors völgyéig az Erdélyi-érchegység több csoportja emelkedik, ú. m. a Körösbányai hegység (Magura 904 m.), Csetrás vagy Nagyági hegység (1134 m.) és az Ompolymelléki-hegység végső ágai (Vulkán 1264 m.). A Maros völgyétől délre a vármegye nyugati részeit behálózzák a Pojana Ruszka (1359 m.) kiágazásai, melyek dél felé a Vaskapu-szorosig érnek, kelet felé a Sztigy völgyéig bocsátott dombsorban végződnek. Ettől kelet és dél felé merednek gének a vármegye leghatalmasabb hegységei: legdélnyugatibb sarkában a Godján-Szárko hegység néhány magas csúcsa (Vurvu Petri 2195 m., Petreanul 1898 m.) emelkedík, míg a Sebes völgyétől keletre húzódik a vármegye legimpozánsabb s legzordabb hegysége, a Retyezát (2486 m.), mely 2000 métert meghaladó főgerincével, keskeny szaggatott oldalgerincével, s mélyre bevágódó völgyeivel a Magas-Tátrára emlékeztet. Vele párhuamosan, a Román-Zsil völgyén túl a Határszéli hegycsoport kevésbé zord gerince húzódik, melyen át a Vulkán-szoros s a Zsil völgye közvetíti az átjárást Románia felé. A Zsil völgyétől keletre a Preng csoportjának egy része esik Hunyad földjére, míg ettől északra a Kudsiri havasok nagy kiterjedésű csoportja terül szét, melynek ágazatai a Sztrigy és Maros lapályain lapulnak le. A HUnyad művelhetőbb területeit a Maros és mellékvölgyei (főleg a szászvárosi, a Sztrigy és Egregy mente) szolgáltatják a vármegye derekán. Innen egészen elzártan az Érc-hegység gerince mögül fejlődik ki északon a Fehér-Körös völgye és délen a Romániához csatlakozó Zsil-medence. A Sztrigy által a Maroshoz csatlakozó Hátszeg-völgy hatalmas görkövei miatt szintén alkalmatlan a művelésre. Geológiai szempontból a Maros-balparti hegyek palákból alakultak, északon az Érchegység trachitból áll. A Cserna és Sztrigy környékén a harmadkor szelíd hajlású rétegei domborodnak fel, míg a Maros mentén diluviális teraszok követik s a hátszegi medence is negyedkori kavics- és görélylerakódásokból áll.

    Folyóvizei közül a Maros Balomirnál a Kenyérmezővel köszönt a vármegyébe, s csak Déván alul kezd szűkülni.

szozattovabbacikkhez

Dóczi Székely Gábor: SZENTENCIÁK

(részletek)

Fönn s benn, mindenütt: fényes Isten, add nekem világosságodat. Egy csillaggal küldd el nekem.

A szeretetben se működik: mindenki dudás és egy a csárda

Olykor a szeretetet is jól meg kell tudni ülni, különben leveti az embert és messze kóborol.

A nép(csoport), mely elutasítja a maga művelését (colere, cultura) – amelynek alfája és ómegája is a tanulás – nem hivatkozhat kultúrára. Ha mégis arra hivatkozik, az önellentmondás. Olyan, mint amikor Zénon azt állította, hogy mozgás nem létezik, s erre kollégája elkezdett előtte sétálni.

Az európai kereszténységet addig igazítgatták a mindenkori társadalmi-gazdasági realitásokhoz, míg teljesen ki nem kopott az életből. Fáj vagy nem fáj, legyünk legalább őszinték. A keresztény ember – a jézusi tipológia fényében - mára alapvetően kihalt. Alapvetően. S ezt nem cáfolja, hanem inkább erősíti, hogy vannak Teréz anyák, Böjte Csabák, anonim szentek.

Nagyhatalmak, kishatalmak: mindenik koncot akar más országból.

Akivel hosszú távon bizonyosan nem leszünk haragban, rövid távon sem éri meg.

Minden csizma - árkon bokron át - ragaszkodik az asztalhoz.

Álmodik a nyomor (Ady) ? Lehetne közös városokat (commun city) csinálni: ott van – első körben: Esztergom és Párkány (Sturovo), Komárom és Révkomárom (Komarno), Sátoraljaújhely és Tótújhely (Slovenské Nové Mesto); második körben: Kassa (Kosice) és Békéscsaba (Bekesska Caba), Losonc (Lucenec) és Szarvas (Sarvas), Pilisszentkereszt (Mlynky)  és Rimaszombat (Rimavska Sobota); harmadik körben: nincs megállás… teljes kétnyelvűséggel, önálló közjogi állással, és sajátos statútummal.

Az ostoba zéró toleranciák is a liberális fundamentalizmus gyümölcsei.

A józan belátás medrében nem minősülhet jogellenes elkülönítésnek, amennyiben egy közösség saját értékei, belső rendje, identitása és célja megóvása érdekében az általa jogszerűen támasztott magatartási szabályokat elutasító, azokkal nyíltan szembehelyezkedő személy közösségben való részvételét kizárja. Ez nem elkülönítés, ez elkülönülés!

Van, ahol a gyermekáldást szakmányban művelik. Sajnos mégse lesz belőle soha igazi áldás. Nem a kiművelt emberfők gyarapszanak a haza javára, hanem a semmirekellők. A barom barmot nemz, a rossz atya rossz fiat nevel (vö.: Pázmány Péter). Megállj-t kellene  parancsolni, különben a normalitás kipusztul és az eszeveszettség elárad. Ha nem telik tőlünk többre, csupán barmok nemzésére, és a csőcselék szaporítására, akkor inkább ne tegyük. És ezt a tartózkodást kellene  jutalmazza – a meg-nem-történtség segélyével -  az állam, hiszen az emberi nem söpredéke zsugorodott…

A tapasztalat akkor sem győzhető le, ha az előítélet köpenyét húzzák rá.

A magyarok elszoktak a nemzeti politikától. Ezért egy ideje, hogy fölfedezhetőek az állam életében a nemzeti érdekérvényesítés jelei, ez sokunknak katartikus élményt nyújt és elfelejtteti a szemmel láthatóan létező létrontási szituációkat. Holott itt is igaz: nem érdemelsz dicséretet szolga, hisz csak azt tetted, ami a dolgod.

 Seregnyi ember varázsolja a csodát. A csodaesélyek száma végtelen.

Kárpát-medencei nyelvválasz: az élet több, mint a nyelv. Cserélnem kell.

Egy nép bántalmazásának nem csak fizikai változata van. A mindennapi provokáció és az élet legapróbb dolgaiban is tapasztalható ellehetetlenítés ebbe a kategóriába tartozik. A nemzeti kisebbség ellehetetlenítése a népirtásnak csupán kifinomultabb alakzata.

Sok nép kiáltott már és követte csönd. De a XX. század legvisszhangtalanabb kiáltásai belőlünk, magyarokból fakadtak.

Az emberi (kisebbségi) jogok érvényesíthetőségének felső határa a nagyhatalmi érdek. Ez soha nem változik.

Az igazságosság mindig máshol. Aki nemes, az Istenből másol.

A történelmi Magyarország 64 vármegyéje: Krassó-Szörény [XLV.]

64 varmegyeKrassó-Szörény vármegye hazánk Maros és Duna közti részében feküdt, területe 9750,16 km2 volt, hazánk leghegyesebb vármegyéi közé tartozott, melyben lapály alig volt. Északi részében a Poljána Ruszka-hegység emelkedik a Béga, Temes és Bisztra közt, a mélyre bevágott hosszú völgyek által jellemzett hegység, melynek legmagasabb csúcsai a Bágyes 1380 m. és Ruszka 1359 m. A Béga és Marosközt hosszabb mellékágat bocsát nyugat felé, melynek magassága azonban 416 métert nem haladja meg. A Temes völgyétől nyugatra a Szemenyik–Plessuva-hegység terül el, mely északkeletről délnyugat felé vonaulva, északi részében a Szemenyik(1447 m.) és a Piatra Nedjei (1438 m), délen a Olessuva csúcsban kulminál. A hegységhez nyugat felé a Dél-Magyországi Érchegység csatlakozik, menynek tagjai a Dognácskai-hegyésg (809 m.) és az Aranyos-hegyésg (551 m.). A Néra völgyétől délre egészen a Dunáig elterülő hegységek három csoportra oszthatók: Lokva-hegység (549 m.), Almás-hegység (854 m.) és a Szretyinye-hegyég. Ez utóbbiban, mely a szerb hegyekkel együtt a Klisszura- és Kazán-szorosokat alkotja, a legmagasabb hegytömege, a Godján-Szárkó emelkedik, melynek legmagasabb csúcsai a Magura Marga (1509 m.), Muntye mik (1806 m.), Pojána Nedjei (1939 m.), Szárkó (2190 m.), továbbá a román határon a Vurvu Pietri (2195 m.), Gugu (2294 m.), Muráriu (2231 m.), Godján (2229 m.) és Dobri Vér (1934 m.). A Cserna bölgyétől keletre a Domoglen (1190 m.) regényes csoportja emelkedik.

szozattovabbacikkhez

A történelmi Magyarország 64 vármegyéje: Temes [XXXXIV. rész]

64 varmegyeTemes vármegye hazánk Tisza-Maros közébenben feküdt. Az északról dél felé hosszúra nyúló, de igen keskeny vármegye területe 7110,56 km2 volt. Földje nyugati részében termékeny síkság, melynek tenger feletti magassága a Moravica-csatorna körül csak 76 méter, de a Béga és Karas közt térség nagy részében is 100 méteren alul marad. Kelet felé lassan emelkedik, s úgy észak felé, mint a vármegye keleti határszéle felé hullámos síkságba, részben alacsony dombvidékbe megy át. A síkság a Béga folyó mentén nyomul legmesszebbre kelet felé, melyet számtalan kisebb-nagyobb folyóvíz öntöz, és nem egy helyen mocsarak szegélyezik e folyókat. Délre a híres Delibláti homokpuszta vagy dél-magyarországi homoksivatag (Bielo brdo) terül el, 198 m-ig emelkedő, hegyeknek is beillő hullámos dombjaival és délkelet-északnyugati irányú homokbuckáival, melyek a Karas és Duna medrégi nyomulnak előre. Temesvártól északra és északkeletre a Pojána-Ruszka hegység kiágazásai gyanánt tekinthető dombvidék terül el. A Béga völgyétől délre a Bogsáni hegycsoport végső ágaz nyúlnak a vármegyébe. Jelentékenyebb a Temes-Kutas felett emelkedő 641 méter magas Kudrici tető, mely a vármegye legmagasabb emelkedése és a hozzá csatlakozó 497 méteres Verseci Várhely. A Néra völgyéből az 549 méteres Lisza poljána, mint a Lokva-hegység kiágazása emelkedik.

    A folyóvizek mind keletről nyugat, illetve délnyugat felé szelik át a vármegye földjét. Két fő folyója a Duna és a Maros a déli illetve az északi határát jelölik. Ezeken kívül legjelentékenyebb vize a Béga, melyből Temesvárnál hajócsatorna indul ki.

szozattovabbacikkhez

Varga Árpád: Mi fán terem az apeva?

Különleges felolvasóestet, illetőleg író-olvasó találkozót hozott el Pápára a tavalyi adventi várakozás első hétköznapja, amikor is a Jókai Mór Városi Könyvtárban egy viszonylag új versformáról, az apeváról beszélgetett a helyi tanár-költő, Varga Árpád és a műfaj kiötlője, Szimeonov Todor matematikus, író. A 2010-es évek dereka óta létezik ez a cím nélküli, rövid, ötsoros versalakzat, melynek időközben a hazai irodalmi berkekben számtalan művelője, költője tűnt fel.

Szimeonov Todor várnai születésű, 1975-ben telepedett le végleg Magyarországon, elméleti matematikát és filozófiát tanult. Noha irodalmi alkotások esetében ritka s furcsán hangzó kijelentés, mégis tényszerűen elmondható, hogy ő találta fel és nevezte el az apevát, mely lírai forma ezután nyomtatásban is az ő neve alatt jelent meg először Most, valamikor című, válogatott írásait tartalmazó könyvében 2016-ban. Az áttörést a népszerűsítésben a 2017. évi Ünnepi Könyvhétre megjelentetett Apeva 2017 című antológia hozta el, melyet szintén Szimeonov Todor szerkesztett, s a Változó Világ Mozgalomért Közhasznú Alapítvány égisze alatt készült. Az antológia pályázatára imponálóan sok amatőr költő jelentkezett, a kötetbe végül 57 társszerző apevái kerültek. Azóta pedig már több antológia és egy-egy szerző önálló kötete is napvilágot látott, mely verseskönyvek tehát kizárólag apevákat tartalmaznak.

    Az új műfaj formai szabályai a következők. Az apeva cím nélküli rövid vers, öt sort tartalmaz, és a sorokban rendre egy, kettő, három, négy és öt, azaz soronként egy-egy szótaggal bővítve összesen tizenöt szótag lakozik. Ebben a tizenöt szótagban és öt sorban viszont nem megengedett a sorok végén a szavak kötőjellel történő elválasztása.

szozattovabbacikkhez

 

A történelmi Magyarország 64 vármegyéje: Torontál [XLIII. rész]

64 varmegyeTorontál vármegye hazánk déli részében, a Duna-Maros szögében feküdt. Területe 9521,42 km2 volt. Az egész vármegye lapályos és részét képezte a nagy magyar alföldnek, melynek legmélyebb fekvésű részei közé tartozott. E kiterjedt síkság keletről nyugat felé lassan aláereszkedik és tenger feletti magassága mindenütt kevesebb 100 méternél, csak a BErzeva folyótól délre eső, nagy terjedelmű Delibláti homokpuszta képez jóval magasabb fekvésű, hullámos területű feltérséget. A vármegye folyóvizekben igen gazdag volt, délnyugati és déli részén a Duna képezi a határt, melynek szélessége 560–700, mélysége 6–16 méter, partjai alacsonyak és számos holtág és ér keresztezi a szomszédos vidéket. A legmocsarasabb rész, az úgynevezett pancsovai öböl, a századfordulón lecsapolták, és a bukovinai csángókat telepítették oda. A Tisza a nyugati határát jelöli a vármegyének, lassú, lomha folyású és gyakran kiáradó folyó, partjain mocsarakkal és tavakkal. Északon a Maros határolja a vármegyét, belőle az Aranka-ág szakad ki, mely délnyugati irányban öntözi a vármegye északi részét, Pádénál csatlakozva a Tiszába. A többi folyóvíz mind északkeleti-délnyugati irányban szelte át a vármegye földjét: így a csatornázott Béga, a Temes és a szintén csatornázott Berzava, mely Moravicai- és a Teréz-csatorna vizeit veszi magába. Ásványos forrásai az ivándai keserűvíz és a melencei Ruszanda-tó.

szozattovabbacikkhez

Cságoly Péterfia Béla: Erdélyi irodalom és a magyar élettér

Erdélyt mindig is kicsit a kies tájak, a furcsa, gyakran meghökkentő történetek, vagy a mesék birodalmába tartozónak vélték Magyarországon és főképp Budapesten, a távolságnak, valamint függetlenségre vágyó és öntudatos lakóinak köszönhetően. Már az is zavaró tény, ha az egyöntetű Erdélyről beszélgetünk, hogy egységes tájként és egységes lakosságként gondolkodunk róla. Bár sok minden közös bennük, de ha csak az itt élt kiemelkedő irodalmi alkotóikra gondolunk, bizony nem kevés az évbeli, lelki, szellemi és a földrajzi távolság Arany János szülőhelye Nagyszalonta és a cegei Wass grófok kastélya Válaszút, vagy Ady szülőföldje Érmindszent és Benedek Elek tusculanuma Kisbacon vagy Kós Károly Kalotaszege között. Nevetségesen hangzik, de a német nemzetiszocializmus illetve Adolf Hitler regnálása óta, az eltelt több mint hetvenöt év dacára, az „élettér” mind szó, mind eszme „kódolt antiszemitizmusnak vagy fasizmusnak” és az ezzel járó tiltott gyümölcsnek számít a publicisztikákban. Miközben ez a fogalom nemcsak a lakott környezet és annak gazdasági birtoklásának alternatívája, hanem az európai ember számára oly fontos, elsősorban keresztény-kulturális lehetőségek tárházát jelenti. Az erdélyi élettér lényege nem maga a táj, az otthon, hanem az erdélyi lélek. Mi épp ezért most az irodalom ösvényein járunk erdélyi képekért. Az író bölcsőhelyén vagy otthona körül nézünk szét, verseiben vagy novelláiban magunkba szívjuk rácsodálkozásait az erdélyi tájra, emberekre.

szozattovabbacikkhez

A történelmi Magyarország 64 vármegyéje: Csanád [XLII. rész]

64 varmegyeA Tiszán túl, a Maros jobb partján, egykor Csongrád, Békés, Arad és Torontál vármegyék közt elterülő megye, melynek területe 1918 előtt ezerhétszáz négyzetkilométer volt, tehát a kisebbek közé tartozott. Négy járásra (központi, nagylaki, battonyai, kovácsházi) oszlott, székhelye a megye egyetlen – rendes tanácsú városa, Makó volt. A községek közt csak három kisközség volt, a többi mind nagyközség, általában népesek, ezernél kevesebb lakosa csak hatnak volt. Legnépesebbek voltak Nagylak tizenháromezer, Battonya tizenkétezer, Csanádpalota hatezer, Mezőhegyes ötezer és Apátfalva ötezer lakossal.

    Csanád vidéke végtelen róna, melyet csak apró, természetes dombok (őrhalmok vagy temetkezési dombok) tarkítanak helyenként. A síkság keletről nyugat felé lassan ereszkedik alá, s tengerfeletti magassága 107 és 80 méter közt ingadozik. E rónát délen az egykor gyakran kiöntő Maros, odább északra a Szárazér öntözi. Az utóbbi tulajdonképpen a Holt-Marosból jön ki, szabályozása 1889-ben fejeződött be. A talaj a legtermékenyebbek egyike az országban, túlnyomóan fekete föld, keverve iszappal, fekete szikkel és homokkal, a meddő szikes talaj ritka.

    A megye lakóinak száma 1891-ben százharmincezer lélek volt, mely1914-re közel százötvenezerre szaporodott, így Csanád az ország egyik legsűrűbben lakott megyéje volt. Lakói közel háromnegyede volt magyar, bő tíz százalék szlovák, tíz százalék román, kevés német és szerb. Az előző századfordulón úgy tartották, hogy a csanádi magyarok nagyon elütők egymástól, köztük a makói igen munkás, szorgalmas és takarékos nép, ritka üzleti szellemmel, az apátfalvi igen takarékos és szorgalmas, mások kevésbé.

    A megye közoktatása a kiegyezés után jó lendületet vett, 120 népiskola létesült, így minden községbe, ráadásul még tizenkét pusztára jutott. A régi lemaradást azonban csak lassan lehetett behozni, 1891-ben a férfiak egyharmada, a nők fele nem tudott írni-olvasni. Ekkor középiskola a megyében nem volt, gimnáziumok később létesültek.

szozattovabbacikkhez

Csata Ernő: A magyar nyelv védelmében

A Nyelv és Tudomány ismeretterjesztő hírportál 2010. október 1-ji számában megjelent Fejes László, Hat tévhit a magyar nyelvről című írása, amellyel néhol vitatkoznék.

    1. A magyar nyelvet tizenöt millióan beszélik.

   
Ezt a szerző mítosznak tartja, de ő is elkezd saccolgatni, körülbelüli számokat összeadni, hogy bebizonyítsa, ennél kevesebben beszélik a magyar nyelvet. Ezzel nem érdemes vitatkozni, ugyanis a tudomány az lenne, ha valaki venné a fáradtságot és legalább a 194 nemzetközileg elismert független állam (ha nem is a 203) legutóbbi népszámlálási adataiból kiírná és összeadná azoknak a számát, akik magyarnak vallották magukat bárhol a világon. Ez lehetne egy sokkal pontosabb statisztikai adat, amiről aztán lehetne érdemleges vitákat folytatni.

    2. A magyar kis nyelv

    A szerző szerint is, a magyar nem kis nyelv, ha azzal az 5-6 ezer beszélt nyelvvel hasonlítjuk össze, amit számontart a világ. Számos besorolás szerint a magyar a 60. helyen van, tehát nagy nyelvnek számít, ezt nyugodtan megtanulhatjuk.

    3. A magyar nyelv eredete bizonytalan

    Ez az állítás egyáltalán nem igaz. A magyar nyelvet nem hozta senki sehonnan, az itt alakult ki a Kárpát-medencében, több évezredes fejlődés és kölcsönhatások eredményeképpen. Az itt élő őstelepesek életére és nyelvére, több hullámban, rátelepedtek, elsősorban a türk nyelvű, hódító népek: hunok, avarok és Árpád megyeri törzse és szövetségesei, majd a nyelvük közel 300 év alatt beolvadt az őstelepesek nyelvébe, természetesen nem nyomtalanul.

szozattovabbacikkhez

Herczeg Ferenc: Afflavit Deus

Papíron gyönyörűen festett a terv. Kétféle népcsoport él majd a csillagok alatt: fegyveresek és fegyvertelenek, gazdagok és koldusok, urak és szolgák. És hogy rabszolgalázadás ne támadjon, szövetségek, katonai és gazdasági egyezmények vasbetontornyai közé falazzák Európát. A legyőzötteket pedig eltiltják attól, hogy közeledjenek egymáshoz. Mint a fegyenceket! És ez így marad, míg a világ világ lesz.

    Papíron gyönyörűen festett. Valamit azonban kifelejtettek a számításból. Az életet! Halk fuvallat érkezett a végtelenségből és az örök időkre épített hatalmi rendszer fonnyadni és rothadni kezdett. Mi ez? Semmi rendkívüli, éppen csak érvényesül az élet törvénye. Az igazság. a költő szerint az isteni igazság fel van oldva a kozmikus következetességben, mint a só a tenger vizében. Láthatatlan, de ott van minden vízcseppen.

    Afflavit Deus – és ők, akiké az ország és a hatalom, vérrel és tűzzel kezdtek álmodni. Sőt leszoktak az alvásról, mert az éjszakáik megteltek rettegéssel. Szuronyerdőkkel vették körül magukat, majd mikor mégsem szűntek a rémlátomásaik, elkezdtek önmagukkal alkudozni és egyezkedni. Leszorították a jóvátételt, kimondták a fegyverkezés egyenlőségét, bár nem volt bátorságuk, hogy végre is hajtsák.

szozattovabbacikkhez

A történelmi Magyarország 64 vármegyéje: Bihar [XLI. rész]

64 varmegyeMagyarország volt tiszántúli kerületének legnagyobb, tizenegyezer négyzetkilométer kiterjedésű megyéje volt. Lakóinak száma 1890-ben ötszáztizenhétezer volt, évenként másfél százalékos szaporulattal, minek következtében a lélekszám 1914-re elérte a hatszázezret. Bihar eszerint Magyarország legsűrűbben lakott területei közé tartozott. A lakosok ötvenöt százaléka volt magyar, negyvenhárom százaléka román, a szlovákok és németek száma együttesen sem érte el a két százalékot. A magyarság leginkább a síkságon lakott, kisebb szigetekkel a Fekete-Körös völgyeiben, a románság túlnyomóan a hegyeket lakta ugyan, de Nagyvárad, Cséffa és Nagyszalonta közt a lapályon is nagy számmal élt. A kevés német a városokban oszlott meg, többséget csak Újpalotán alkotott, míg a szlovákok főleg Feketeerdő vidékén laktak. Hitfelekezet szerint volt Biharban negyvenhatezer római katolikus, ugyanannyi görög katolikus, közel kétszázezer görögkeleti, több mint kétszázezer református, huszonhatezer izraelita és kétezer evangélikus.

    Bihar vármegye tizenhét járásában a lakosság közel kétszáz nagyközségben, háromszáz kisközségben, számos pusztán és telepen élt. A községek közepesek voltak, kétezernél többen negyvennégyben laktak. A megye egyetlen, törvényhatósági joggal felruházott városa, Nagyvárad egyben a megye székhelye volt.

szozattovabbacikkhez

Németh László: Faj és irodalom

    /elmondta a Társadalomtudományi Társulat 1927. december 23-iki ülésén/

I.

    Kettős várban vonja meg magát a népek öntudata. A külső vár neve ország, a belső vár neve: faj. Az ország hatalom. Kiröpítő fészke szomszéd várakat szorongató portyahadnak s refugiuma falai közé tévedt jobbágyoknak és kereskedőknek. A faj a végső kétségbeesés bástyafoka, a lekaszabolásra ítélt harcosok utolsó hátmegvetése. A faj a halál elleni összefogás.

    Nem csoda, hogy az utolsó tíz évben többet emlegettük a fajt, mint a millennium tíz századában. Csalódtunk az országban. Nem hisszük, nem hihetjük, többé, hogy egy palánk a mi egységünkbe abrincsolhatná a világ minden közénk vetődött gyülevészét. Láttuk szétfutni ezt a csürhét s láttuk, mint sodortak magukkal más országokba java magyar milliókat s most felekezetnek akarjuk tudni a magyarságot. Szerződésektől független erőnek, melynek fiai szívében van az otthona. Bilincsek és sorompók fölötti egységre van szükségünk a bilincsek és hamissorompók éveiben. Közösségre, amely kikacagja a testünkbe dúcolt jelzőoszlopokat. Közösségre, amely kizárja az árulás lehetőségét. Talán támad s vár támadna még magyar nemzedék, mely megint az országba helyezi vissza hite súlypontját. A mi nemzedékünk azonban annyi gyöngének bizonyult pánt elpattanása közben eszmélt a népek életének a törvényeire, hogy először ezt a legutolsó és legfontosabb pántját akarja szétpattinthatatlannak tudni.

    Sajnos, az egyetemes fogalomzavarnak ebben a magyar Bábelében minden új szó félreértést bimbózik s a legegyszerűbb ideák is nehezen jutnak át a kritika desztillátorán. Százszorosan így van ez a fajisággal, melyet élet és történelem bogozott össze s ellentétes érdekek kuszálnak tovább.

    Vannak, akik a legszívesebben elejtenék a szót, amely épp olyan éles fokossá tud görbülni, mint amily kifogyhatatlan tüzeknek lehet csóvája. Vannak, akik egy élettani mitológiát zsúfolnak mögé és sok millió ember sejtjei mélyén fortyogó kémiai erőnek hirdetik. Engemet is nagy túlzások és nagy kételkedések emléke fűz e szóhoz. A faji talajba millió gyökérrel bocsátkozó íróféle s a természettudományok iskoláját kijárt ember szkepticizmusa csaptak össze rajta. Egyik az életjelenségeknek arra a szédítő gazdagságára hivatkozott, amellyel neki, a paraszt család könyvnek szánt sarjának, a magyar faj kora gyermekségétől megnyilatkozott; a másik arra a kiáltó tényre, hogy ezt a sok hangot, ízt, illatot, színt nem lehet a magyar nép testében alvó egységes alkati elv kivirágzásának tekinteni.

szozattovabbacikkhez

 

A történelmi Magyarország 64 vármegyéje: Bács-Bodrog [XXXX. rész]

64 varmegyeMagyarország egyik legnagyobb megyéje volt a maga tizenegyezer négyzetkilométerével a Duna-Tisza közének déli részén. Földje egész kiterjedésében lapályos, Hegysége nincs, a lapályból azonban a megye északi felét elfoglaló 110-150 méter magas fennsík emelkedik ki. Ezen a Telecskának (telecskai dombok) nevezett fennsík meredek párkánnyal emelkedik a lapályból, szélei Bajától Stanisicsig és Szivácig, innen a Ferenc-csatorna mentén majdnem a Tiszáig húzódnak, megjelölvén a határt, ameddig egykor a Duna és a Tisza árjai kalandoztak.

    A Duna és a Tisza számtalan kanyargásával és ágával egykor elmocsarasította a partvidék nagy részét. Részint lecsapolás céljából, de még inkább a közlekedés előmozdítására 1802-ben Monostorszegtől Tiszaföldvárig a 108 kilométer hosszú Ferenc-csatorna épült, mely a közép Bácskának sokáig egyetlen közlekedő vonala volt. Ezt 1856-ban Bezdánig hosszabbították meg, húsz évre rá a baja-bezdáni tápcsatorna, a Kis-Sztapárról Újvidékre vezető Ferenc József-csatorna, s a még mindig nagy kiterjedésű belvizek levezetésére az időközben hatóságilag alakított belvízlecsapoló társulatok által számos kisebb csatorna s védmű épült, miáltal termékennyé váltak olyan területek, ahol azelőtt mindig vizenyős rét vagy nádas volt.

    A megye lakóinak száma 1891-ben hétszázhúszezer lélek volt, közel fele magyar, negyede német, negyede szerb, valamint néhány százalék szlovák, rutén és horvát. A magyarság a megye keleti és északi részén tömörült, a németség a nyugati részén, a szerbek Zombor körül és a megye délkeleti szögletében laktak legtömegesebben, a szlovákok Bács és Újvidék közt, a rutének Titel és Józseffalva körül éltek. A lakók általában több nyelven értettek, a szerbek legjobban különítették el magukat szokásaikban.

szozattovabbacikkhez

Bisztray György: Szakterület-e a magyarságtudomány?

Hízelgő lenne elmondani, hogy a germanisztika, szlavisztika, hispanológia, sinológia és egyéb kulturális-filológiai szakterültek mellett létezik egy hungarológiának (magyarságtudománynak) nevezett tudományág is. Sajnos, nem ez a helyzet. Ehelyett egy izgalmas mozaik darabjai hevernek szerteszét, melyeket még senki nem gyűjtött és rakott össze. És az újabbnál-újabb szakmai tanulmányok egyre növelik a mozaikdarabok számát, és légyenek bármilyen eredetiek és hézagpótlóak, nem oldhatják meg annak a kérdését, hogy miként lehet a magyarságkutatásból egy széleskörű, önálló szakterületet kialakítani. Ez tudniillik a szaktudományok fölött álló kérdés, amely természetesen nem pótolhatja e szaktudományokat és nem kérdőjelezheti meg létjogosultságukat. Kétségtelen viszont, hogy a magyar tárgyú szakkutatás agyonspecializált és nélkülözi mind az önismeretet és önmeghatározást, mind a szintetikus szempontokat. Sajnos, és most is áll rá, amit Németh László közel fél évszázada írt A magyarságtudomány feladatai című esszéjében: „Ha a magyarságtudomány más nem volna, mint magyar irodalomtörténet, művészettörténet, nyelvészet, embertan, néprajz, szóval a magyarsággal foglalkozó tudományágak egymás mellett, akkor a hungarológia megalkotása nem is tudósok, hanem szabászok dolga volna: ollóval kellene kinyírni és tűvel összefércelni”.

    Sem a magyarságkutatásnak mint szakterületnek, sem a magyar kultúrterületnek nincs jelenleg elfogadott (elfogadható!) meghatározása. Hogyan folytathatnánk tehát eszmecserét e két terület feltérképezésének elméleti és módszertani kérdéseiről? És hogyan mérhetnénk föl tartalékainkat és szükségleteinket?

szozattovabbacikkhez

A történelmi Magyarország 64 vármegyéje: Csongrád [XXXIX. rész]

64 varmegyeHazánk régi tiszántúli kerületének egyik vármegyéje, területe 3413,65 km2. Felülete általában rónaság, melyen csak itt-ott látni egy-egy mesterségesen hányt halmot (temetkezési vagy őrhalom). A róna a vármegye közepe táján a Tisza felé ereszkedik alá, s legmélyebb része Szeged táján van. A vármegyét közepe táján a Tisza szeli sok átmetszéssel rövidített kanyargós mederben, Szentesen felül a Körös ömlik belé, Szegednél pedig a Maros. A nagyszámú tavak (több Fehér-tó, Csaj-tó, Rekettyés-tó, Hód-tó stb.) szintén csak időnkint telnek meg vízzel, s a folyóvizek szabályozása folytán ezeknek, valamint a folyómenti mocsaraknak terjedelme jelentősen csökkent. A töltések mögött felfakadó vadvizek és a nedves évszakban meggyülemlő belvizek azonban nagy károkat okoznak.

    A vármegye közlekedésének főerei a vasutak voltak, melyek Szeged felől Csaba, Budapest, Szabadka és Temesvár felé ágaztak szét. Hajózás csak a Tiszán volt a millennium idején, a Maroson és Körösön csak tutajozás folyt. Ekkor csak 18 km kiépített és 607 km kiépítetlen út volt található a vármegyében.

    A vármegye 3 járásra oszlott, volt benne 1 rend. tan. város, 1 törvényhatósági joggal felruházott és 1 sz. kir. város. A községek kettő kivételével nagyközség, csak 3-nak volt 3000-nél kevesebb lakosa.

    A vármegye lakóinak száma 1891-ben 261340 lélek volt, melynek 98,1%-a magyar ezenkívül volt 1% német és négy száz tót, oláh, horvát, szerb és egyéb nemzetiségű. Csongrád vármegye hazánk egyik legsűrűbben lakott megyéi közé tartozott. Habár minden községben és 87 pusztán is volt iskola, mégis a tanköteles gyermekek 28,1%-a nem járt iskolába, s a 6 éven felüli lakosságból a férfiaknál 33%, a nőknél 43,5% nem tudott sem írni, sem olvasni.

szozattovabbacikkhez

A történelmi Magyarország 64 vármegyéje: Békés [XXXVIII. rész]

64 varmegyeHazánk régi tiszántúli kerületének egyik megyéje, alakja szabálytalan, határai északon Jász-Nagykun-Szolnok, keleten Bihar, Délen Arad és Csanád, nyugaton Csongrád vármegye. Területe háromezerötszáz négyzetkilométer. A lakosság száma 1891-ben kétszázhatvanezer lélek volt, az éves szaporulat 1,2 százalék, mi által a lakosság 1910-re háromszáz harmincezer főre gyarapodott. A millennium idején a lakosok háromnegyede volt magyar, szűk egynegyede szlovák, további néhány ezer német és román. A magyarság a békéscsabai járást kivéve mindenütt abszolút többségben volt, a szlovákok Békéscsabán, Tótkomlóson és Szarvason voltak többségben. A németek csak Mezőberényben és Gyulán, a románok Kétegyházán és Gyulán laktak nagyobb tömegben.

    Békés vármegye hét járásra oszlott (békési, békéscsabai, gyomai, gyulai, orosházai, szarvasi, szeghalmi), és Gyula volt egyetlen rendezett tanácsú városa. Mindössze huszonhét község volt a megyében (legtöbbhöz puszta is tartozott), mint nagyközség, melyek közül egyedül Szabadszenttornya lakossága nem érte el a kétezer főt, hét község tízezer léleknél többet is számlált. Ezen óriási községek – köztük Békéscsaba a maga közel negyvenezer lakosával – hozzájuk mérhető nagy határt, esetenként húsz-harmincezer hektárt birtokoltak.

    Békés vármegye földje végtelen róna, melynek tenger feletti magassága 85 és 95 méter közt ingadozik, s csak egyetlen helyen, Orosházától keletre emelkedik 101 méterig. Ezen, szinte a tengerfelület egyenességét mutató rónán csak apró mesterséges halmok (szám szerint 300) emelkednek.

szozattovabbacikkhez

szozattv


szozat a tiszta hang Körmenet Körmenet Körmenet Körmenet Körmenet Körmenet Körmenet
 
 Patriotak-Kronikaja-4.1 Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf