Gavallér János: Véres az Ég

Borzalom ébred. Borzalom álmodik.
Kitépett szívekben vérzik nemzetünk:
Férgek ülnek törvényt, a nép haldoklik!
Csak a félelem keserű kenyerünk!
Isten látod! Véres az Ég! Halottaink
több ezer éve sírnak, gyermekedért!
Mivé lett, drága néped, meggyalázott Vér!

Ébreszd fel bennünk, amiért születtünk:
Old fel a láncot – DNS-félelem kód -,
a belénk vert hazugság-függőségünk!
Inkább a halál, mint e torz illúzió!
Isten látod! Véres az Ég! Üzen nekünk:
Örökké félni, meg se kell születni,
ha nyakunkon mások gondját kell viselni!

Kitépett szívekben vérzik nemzetünk!
Régi égi Vér a föld szívében sír:
Old fel a láncot! Megdermedt könyörgésünk,
könny lett a lét és jéggé fagyott a szív!
Isten látod! Véres az Ég! Halottaink
több ezer éve sírnak, gyermekedért!
Mivé lett, drága néped, meggyalázott Vér!

szozattovabbacikkhez

Kerényi Grácia: Mater Nostra

    1
Földből gyúrnék Madonnát,
legyen benne az ország.
Égetném tűz hevében,
csordulna rá a vérem.

    2
Anyaföldünk,
mért csépeltek el frázis-hadarók,
vallani téged mért vált bonyolulttá
hasadó tudatokban?

Miért mondjuk oly ritkán: magyarok,
s ha szívünk melege e szóra
arcunkra veti lángját,
mért vergődünk, gerlék a hurokban?

szozattovabbacikkhez

Mécs László: Vándor, mondd, hol van otthonod?

A patak szülőanyja nem a hegy.
A patak mindég vissza, hazamegy.

Nem bántja sem gát, se szerencse-kegy,
mindég biztos, mert mindég hazamegy.

Nemcsak biztos, de vidám harsogó,
ugródeszkája minden zuhogó.

patak

szozattovabbacikkhez

Sárosi Árpád: Keltsétek életre…

Mi mind ott voltunk: sorsos testvérek,
Mikor a vér és könnytengeren keresztül
A halott kedvet hozta a hajó:
Megölték, ahogy az élet igéit
Hirdette, vidáman és félelem nélkül:
És eltemették. Évek, emberek, szörnyűségek.
Hiába várnók visszatérni:
Célnak, erőnek, ajándéknak?
Adjátok vissza a búsak barátját
Zsoltárosai, a fordult Időnek.
A toll varázást csodának adta Isten:
Keltsétek életre a Kedvet,
A világnak új evangéliumát.

Sinka István: Vegyél karjaidra, idő…

Be jó is lesz megbékülni
s megbékülten megszépülni.
Úgy, mint a pusztán a messzi
s hanyatló viola esti.
Mint ég alján őszi kékség,
mint a kunnyói szegénység.
Megbékülni majd a tájban
s megszépülni a halálban…
Végy hát karjaidra, idő!
S míg az estém árnyéka nő,
ringass, mintha fiad lennék,
mintha már békülni mennék.

Zas Lóránt: Felkelt

(Gloria Dei)
 
Felkelt, hogy álljon, fejére szállt a Nap.
Mellkasából gyémántos rendjel vert havat.
Bokáján soh'sem látott érmek,kezén
kösöntyűk, álmában csillagok zenélnek,
a fényességes ég felé haladt, az ég
felé haladt. Aztán a bokrok üdvözölték,
madarak közrefogták, erdők hűvösébe
lépett, haladt, haladt, felhők bújtatgatják
mára, a hangja pánsíp, dörömböl
és csuklik a danája, keresztel és temet,
vet és arat, vet és arat. Ne mondd, hogy
láttad, ne mondd, hogy nem láttad, ne
mondd, hogy fogott, vagy nem fogott
halat ! A völgy ölén megáldott, a vízben
térdig áll ott : az ember maradt, az EMBER
MARAD.

Herczeg Ferenc: Kisebbség és revízió

herczegferencJól tudjuk, van kölcsönhatás a revíziós mozgalom és a magyar kisebbségek szenvedései közt. Minél több ellenszenv gyülemlik fel világszerte a kisantant-államok leleplezett kormányzati moráljával szemben, annál ádázabb bosszúvággyal vetik rá magukat a kezükbe adott magyarságra. A revíziós mozgalom sikereiért könnyekkel és vérrel fizetnek testvéreink túl a trianoni határokon.

    A brit parlamenti csoport megalakulása, gróf Bethlen és Eckhardt Tibor angolországi szereplése, sőt Gömbös miniszterelnök római tárgyalásai is, valóságos terror-hullámokat váltottak ki a szomszéd államokban. Úgy látszik, a semmiféle jogérzet és szeméremérzet által nem fegyelmezett kisebbségi politika nem egyéb, mint a jövőtől való félelem kitörése.

szozattovabbacikkhez

B. Palotai Boris: Költők

Mint kopott koldusok, kik sebüket
mutatják hivalkodva, vagy csonka
törzsüket lóbálják, úgy állunk mi is
véres bánatokkal kántálva és zokogva
az utcán, melyet befútt a szemét,
és nincs, ki egy sóhajt dobna felénk
egy kósza könnyet, egy régi imát, melyben
Isten rejtőzik szavak kiégett üszke alatt
mint parázsló titok.
Ki kérte tőlünk legforróbb percét
álmainknak? – – – –
hogy megalázott szívvel, adakozón
letépjük magunkról vágyunk
rejtett rezzenését, agyunk ködlő villanását,
s szavak hideg kútjába esve
a rengeteg nagy ég alatt
egyedül maradunk, – magunkkal. – – – –

Erdélyi József: Írók és ivók

Szeretem én az írókat,
de még jobban az ivókat,
mert azokban sok hazug van,
de ezeknek igazuk van.

Keresik az igazságot,
a mámor, a boldogságot.
Nem találják a világban, –
megtalálják a pohárban.

Igazuk van, mikor isznak:
mikor isznak, nem alkusznak,
mint az írók, mikor írnak,
pusztítói a papírnak.

szozattovabbacikkhez

Jankovics Marcell: A költemény és a próza

Mik vagytok ott fenn, fényes csillagok?!
Ti rendületlen, hangtalan nagyok…

leonardoOh, én tudom! magános éjszakánkon
Érezve értem és megértve látom,
Mit nappal nem tudok kimondani:
Ti vagytok Isten gondolatai…
Tudom, mik vagytok, égő csillagok:
Mérhetlen fényes, nagy gondolatok!

szozattovabbacikkhez

Komlós Aladár: Káinok és Ábelek

Istenem, kedves jó fiúk ők. Finomtapintatúak és melegszívűek
s meg is értenek a finomságaink határain belül és nem találni jobb barátokat.
De mégis, az Isten tudja, Káin nézhetett úgy Ábelre valaha,
ahogy mi nézünk rátok, ti örökidegen furcsa fajta,
ti boldog Ábelek, ti örök gutgesinntek,
kik gyermekszobában nőttetek fel illedelmes jólnevelt fiúkká,

szozattovabbacikkhez

Márai Sándor: A gyilkos aludni akart

Délután érkezett meg és ajtó előtt letörölte a lábát
A portörlőbe, s egy adomával köszöntött be a szobába,
De mindenki a levesestálba rakta maga elé a lelkét
A tréfa megakadt a levegőben, s fejjel lefelé lógott mint a denevérek.

szozattovabbacikkhez

Tornai József: Ars poetica

Egyszer elkezdek írni
           és nem hagyom abba
                     se éjjel, se másnap
       s a hetedik napon sem,
                    mert ki kell végre mernem
magamból a magyar nyarakat,

szozattovabbacikkhez

Cságoly Péterfia Béla: Más nézetben a 95 éves trianoni országrablásról

Ismét fordult egyet az idő kérlelhetetlen kereke, immáron 95 éve kell megidéznünk a trianoni békedekrétumot. S bár az új, az elektronikus Szózat havilap vezércikkeiben, eddig minden évben, számtalan nézőpontot vizsgálva, megemlékeztünk nemzetünknek a mohácsi vereséget is többszörösen meghaladó tragédiájáról, sietek leszögezni: sohasem beszélhetünk róla eleget…

    Az alábbi összefoglaló nem vádirat, hanem a tények, az események száraz felsorolása, bemutatása. Így fel kell világosítani mindenkit arról, Trianon nem sorscsapás, nem csak ellenfeleink mohóságának, bosszúvágyának, meggondolatlanságának műve. Így »az sem hasonlít a teljes igazsághoz, mikor sorsunkért csak másokat teszünk felelőssé, és beleéljük magunkat olyasféle kényelmes és olcsó vigasztalódásba, mint a háború [1914-18] után, sőt még a forradalmak után is, mikor minden szerencsétlenségünket hol háborús ellenségeink korlátlan gonoszságával, hol az októberi forradalom és a rákövetkező proletárdiktatúra bűneivel és mulasztásaival magyaráztuk.«

szozattovabbacikkhez

Törőcsik Attila: Gondolatkísérletek a szakrális zene pragmatikai dimenzióiról

Arra a kérdésre, hogy miért nevezünk egy zeneművet spirituálisnak, transzcendensek vagy szakrálisnak nem adhatunk megnyugtató választ, mert egyrészt annyi összetevő együttes jelenléte szükséges, hogy elemzése időnkbe nem férne bele, másrészt a különböző kultúrák sem egységesek annak megítélésében, hogy milyen normák, elvárások szükségesek egy mindenkit megelégedéssel eltöltő definíció közös elfogadásához, ezért arra szorítkozunk, hogy az érvek-ellenérvek ütköztetéséből és a nehezen megragadható szubjektív világnézeti perspektívából próbáljunk közelebb kerülni a probléma megfogalmazásához.

    Előadásom során kísérletet teszek egy olyan összefoglaló séma meghatározásához, mely valamennyire közelebb visz bennünket a probléma megértéséhez, ha nem is feltétlenül a megoldásához, ehhez többek között a kommunikációtudomány, az esztétika, a zenetörténetet, a teológia és a pszichológia segítségére szorítkozom.

szozattovabbacikkhez

Áprily Lajos: Rabok

Nagy Jenőnének

Ahol laktam,
minden reggel rabok haladtak
hajszolt ütemre, fegyverek között.
Mindig pár furcsa, emberarcú rom,
talpuk alatt sikoltozott a hó,
mögöttük villámlott az őrszurony.
Gombon babrált
és fáradt súllyal meglendült a kéz.
S láttam:
egyik a templom-csúcsra visszanéz.
Aztán sikátor-csendbe fúlt a trapp.

szozattovabbacikkhez

Baka István: Strófák

tomegsirHalomba hordott gyermekcsontokat
Kirakja még a dérmart bokrokat
November tán a nyarat exhumálja
Hogy megmutassa tömegsír az ára

Néhány meleg boldog napunknak is
Most végre látjuk édes volt s hamis
Mint benzintankban csempészett szeszek
Vad kotyvaléka megrészegített

Bár dögszagú volt s aztán hajnalonta
Fény-hányadékát szertezáporozta
Kirókáztuk mi is az olcsó mámort
S megundorodtunk életünk nyarától

szozattovabbacikkhez

Bence Lajos: Óda a hazatérőhöz

Boldog lehet, ki kerülőkkel
dűlőutak mentén,
kertek alatt végül
mégis hazatalál.

Isten! Mivé lesz a Kő is
¾ évszázad után…
mivé szelídülhet a kín,
mivé nemesül a pusztulás?
Mit építhet itt a szenny,
rombol a törvény?
Miféle kór, miféle mákony
hatalma testesül, miféle
önként-halál?

szozattovabbacikkhez

Dsida Jenő: Tóparti könyörgés

szekerkerekEz pusztulás. Beteg világ.
Beteg világban béna ember. Zilált ligetek zörrenése.
                   Utolsó fény. Sötét november.

Ó, jöjj velem, ne hagyj magamra
a rémület vigyorba züllött időszakán! Hallom zörögni
                    a korhadó, görbe küllőt,

mely a futó föld kerekét
tétován fogta eddig össze s már szétomol, hogy utasát
                   árkok szennyében megfürössze.

szozattovabbacikkhez

Gyurkovics Tibor: XX. század

Már megszorult az ember, mint a vas
a hétköznapok hideg satujában,
szemcséi közt ijesztő, sugaras
nagy tűivel ver át az áram,
ütik az arcát szürke gépek
és jajduló szegek
véresre marják a kiégett
tekinteteket.

Tüzek a szívben és a vasban,
vonagló, elkopott
tagokat tartanak szakadtan
a krokodilpofájú fogók,
kék pengék vicsorítanak a fényben,
rohan a fűrész
elvágni a karom, a térdem,

szozattovabbacikkhez

szozattv


szozat a tiszta hang Zétényi Csukás Ferenc szentkoronaeloadas magyarszépprózanapja societaslancearegis BMT meghivo email életmese pályázat 2018
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf