Puszta Sándor: Psalmus

gesztenyebarna
gesztenyesimaságú
idő
csobbanástalan

próbáljunk föltámadni
mielőtt a koszorú
papírszalagjai eláznak

Somló Sári: Útközben

Peregnek lassan szomorún
Az esőcseppek – mint a könnyek
Szívünkben…
Ködbefúlt határ
És sóhajunkkal sírva jár
S dörömböz a bezárt kapun,
Szilaj viharban, téli szél…
Mint átok – a lélekre törnek
Az árvaságok, özvegységek,
Vesztett hitek, – győző gazságok,
A pert veszített igazságok,

Tamás Lajos: Oszlopok

Se dísz, s e faragás, se festék nincsen rajta.
Maga a zordon természet, csupa erő
terméskövekből rakták össze,
Hogy erkélyt tartson,
Palotát tartson,
Templomot tartson
Mások helyett is görnyedő.

Az erkély ragyog a napfényben, csipkés vasrács
Övezi körül finom és úri homlokát.
Az erkélyen zene szólhat,
Virág nevethet,
Bankár heverhet.
Asszony sütkérezhet.
A váznak büszke külsőt ád.

Árpás Károly: Esztofil vélekedésem (esszé)

Az „esztofil” kifejezés részben görög eredetű és a 19. század első felében jött létre: jelentése ’szeretik az észteket’. Az idegen szó jelentése szerint az észt területi német származású alkotók szeretettel kapcsolódtak a helybeliekhez.

    A 19. század utolsó harmadától, meg a 20. század első negyedétől a magyar alkotók is szívesen kapcsolódtak az észtekhez: az alap a nyelvrokonság is volt. Meg 1990-ben létrehozták a Magyar-Észt Társaságot is.

    Példaértékűnek tekintem az észt nemzetiségűek közösségi létezését!

    Tegnap, 2015.11.17-én Budapesten a társasági éves közgyűlésen láttam egy amerikai filmet, amelyben példaszerűen kiemelték az észt dalos-ünnepek történetét. James és Maureen Tusty rendezte az 55 perces, 2014-ben készült dokumentumfilmet: eredeti (angol) nyelvű címe To Breath As One, észtül Üheshingamine.

    Óriási jelentősége van ennek a nemzeti közösségi viselkedésnek! Ugyanis az észt állampolgárok nem követik a nyugat-európai fogyasztói társadalom tömegkommunikációs viselkedését! Jelentősnek tartják, hogy minden állampolgár vegyen részt a dalos-ünnepi eseményeken – nem csak hallgató tagként, de énekeljen is!

Pete László Miklós 2015. - II.

    MÁSODIK RÉSZ

    „Egy párhuzamos dimenzióban minden másképpen történt”

    2015. augusztus 15.

    FELHÍVÁS AZ ORSZÁG LAKOSSÁGÁHOZ!

    A Magyar Köztársaság állampolgáraihoz!

    A hazánkban ideiglenesen tartózkodó menekültek száma a mai nap meghaladta a 250 ezer főt, és még egyre érkeznek, átlagosan naponta 7-8 ezer ember.

    Mindenkinek a figyelmét nyomatékosan felhívom rá, ezek az emberek nem kívánnak hosszabb ideig Magyarországon tartózkodni, a Magyar Köztársasághoz benyújtott letelepedési kérelmek száma az ezret sem éri el. A menekültek többsége tovább szeretne menni, de a továbbhaladás az európai jogszabályok értelmében elhúzódó adminisztrációt igényel.

    Hatóságaink minden tőlük telhetőt elkövetnek, éjt nappallá téve dolgoznak azon, hogy a menekültek továbbhaladását felgyorsítsák. Kérjük mindenki türelmét és megértését.

    Kénytelenek vagyunk tizenegy újabb menekülttábort létesíteni, de a menedékkérők várható tovább nagy száma miatt még ez sem tűnik elegendőnek.

B. Palotai Boris: Naplójegyzet

1924. jan. 19.

–  –  – és széthull minden, örökre vége
a kiejtett szónak, betelt vágyak
hegyén megállunk, s kérdjük mivégre
e sok harc –  –  –
Mint repedt vakolat
pattannak rólam tegnapok
s csak azt tudom, hogy vagyok
talán ma estig, talán tíz-húsz évig
ha kérdik
mit csináltam egy hosszú élten át
– „én nem tudom,
jártam zsákutcán és jó úton,
voltam ellenség és jóbarát
rettegtem s félve-féltem,
éltem!”

Berda József: Magamra maradtam?

Kivel barangoljak most már? Sorsom
titka, erre felelj! Itt hagytak, temetőbe
vonultak József, Mátyás, István s az
egykor velem csavargók közül, akik
élnek még; mind-mind cserbenhagytak, mint
magános, megöregedett árvát, – főként András
és Lajos és a még élő másik István is.

Czóbel Minka: Ung felől

Sivít a szél, hallgatjuk a szelet,
Talán szárnyán repül egy üzenet?
Erdős hegyekről, túl ők küldik nékünk,
Kik küzdenek – vagy már pihennek – értünk.

Felhők között bujdosnak csillagok,
A hold rideg, beteg fényben ragyog,
Bearanyozza pusztult ház falát,
Véres mezőkre küldi sugarát.

Holtak merev szeme az égre néz,
Felettük leviharzott már a vész,
Hol vannak mind, kik tegnap itten voltak?
–  – Dicsők az élők, dicsőbbek a holtak.

Dutka Ákos: A Nirvána kapujában

Mikor nyugodt és mély a lélek,
Miként a sima őszi tenger, –
Játszik sok tűnő gondolattal,
Mint víz tükre a fellegekkel.

Ilyenkor csendes éjszakákon
Be jó balgán az égre nézni…
A végtelenbe ringatózva,
Semmit se kérni, sem remélni,

Csak a lelkünkkel átölelve
Minden virrasztó szenvedését,
Jámbor szívünkkel elhitetni
A megváltó, nagy földi békét.

S lebegve, halkan, ringatózva,
Szállani messze tengerekre,
Isten s világgal békességben
Nézni, az örök szent vizekbe…

Havas István: A harangozó

Falusi rektor volt édesapám,
Gondtól görnyedő, terhet hordozó:
Tanító, kertész, s titkoljam talán:
A többi közt volt még – harangozó.

Tíz mérő tiszta búza járt ezér’,
A bölcs eklézsia megfizetett.
A mellékesből lett főfő: kenyér,
S lakmározott vígan a nyolc gyerek.

Meleg rezgéssel kongott a harang,
Bársonyként fogta meg a szíveket.
A csáradi völgyben fönt és alant
Nyugalom fogant, béke született.

Mécs László: Ballada az életről tücsök-zene mellett

Tikkadt május-alkonyatkor vastag bottal vándoroltam;
fűre fára a csönd csókolt harmat-ajkú hallgatást.
Ám a tücskök fittyet hánytak csöndre, éjre, hangicsáltak
s csöndet csúfolón zenélték; cip cirip, cip cirip, …
…Messze, messze görbe hátú, fáradt lábú vándorképpen
vánszorgott az égnek alján véres arccal már a Nap.
Tűzisten, mondd, hova lett a hegyre, habos fellegekre,
égtetőre szökve hágó táncos lábad ereje?
…Cip cirip, zenélt a tücsköm… bársonyos, aranyló lábbal
lépkedett a hajnalcsókos isten fönt a fellegen,
a felhőt megsarkantyúzta s az repült, mint vad vihar.
S lába tánca átszökött a jegenyékbe, gabonákba
s hogyha zúg a szél dudáján ördögtáncok ritmusa:
nagy kacéran a dudással játszanak csak s hajladoznak.

A hűtlen intéző ! /Lk 16,1-13/

Miként lehetünk hűtlenek az intézőségben? Nyilván nem csak arról van szó, hogy loptam, sikkasztottam, elherdáltam a vagyont. Lehetek úgy is hűtlen, hogy nem a gazdám elvei, filozófiája szerint vezettem a gazdaságot.

    Az intéző e-világi ember. Ura pedig, aki e világ fejedelme, nyilván arra buzdítja intézőjét, hogy a gazdaság minél nagyobb profitra tegyen szert. Bár ő maga nem sikkasztott, az adósok tartozását figyelemmel kíséri, -mondhatjuk, hűségesen bánik a vagyonnal, mégis az adósságállomány felduzzadása miatt megfojtja a növekedést, nem látja át a gazdasági folyamatokat, a fejlődéssel ellentétesek intézkedései. A tulajdonos a pangó gazdaság láttán új intéző után néz.

    Az intéző (menedzser) szereti a munkáját, őszintén bevallja magának, hogy máshoz igazán nem ért. Kapálni nem szeret és nem is tud -tehát a mezőgazdasági munkát igazán nem ismeri, a spekuláció az ő világa. A kényszerhelyzet elviszi a felismeréshez: egy adósságcsökkentés, elengedés, élénkíthetné a gazdasági folyamatokat. Az adósoknak kedvezményt ad.

    A tulajdonos, aki fel akart mondani az intézőnek, megváltoztatja elhatározását, sőt megdicséri ügyességéért.

    E világ fejedelmével ellentétben miként gondolkodik a Világosság Fejedelme? A gazdálkodás célja nem csupán e-világi boldogulás, sokkal inkább az, hogy egyszer befogadjanak bennünket az örök hajlékba.

Pete László Miklós: 2015. ELSŐ RÉSZ

    „Egy párhuzamos dimenzióban minden másképpen történt”

    Néhány előzetes megjegyzés

    A könyvben az áttekinthetőség kedvéért különféle betűtípusok szerepelnek. Normál betűvel szedtük a korabeli források szövegét – elsősorban egykorú dokumentumokat, a sajtóban vagy az interneten megjelent írásokat, illetve ezek részleteit. Kurzív írással jelezzük a személyes jellegű forrásokat, szemtanúk leveleit, visszaemlékezéseit. Ezek egy része az események idején, más részük azonban később – némelyik több évtizedes késéssel – íródott. Az események sodrába került emberek érzéseit, félelmeit tükrözik, jellegük merőben szubjektív. Ugyanide tartoznak azok az olvasói levelek, amelyeket én kaptam, amikor a készülő könyv néhány részét a sajtóban megjelentettem. Félkövérrel emeltük ki a jelen tudomány megjegyzéseit, értékeléseit. A piros betűvel szedett részek a Méltóságos Cenzúra Hivatal nagybecsű észrevételeit tartalmazzák.

    Szeged, 2115. november 3.

    Szilágyi Ilona Anna

    KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS

    Hálás szívvel mondok köszönetet Mindenkinek, aki ennek a műnek a létrejöttét támogatta.

Berda József: Irgalmat!

Ne legyek különb. Ne legyen
kiváltságom, se kegyem.
Legalább egy asztalhoz szabott
szabadságom legyen!

Czóbel Minka: A por

Repül a por az őszi táj felett,
Hamvas, kavargó, könnyű fellegek,
Felkél a hazatérő nyáj nyomán
Az utak széles, hosszú vonalán,
Nagy csordák fehér sokasága benne,
Mintha egy hadsereg dobogva menne,
Most gyors, rövid mozgással általvágja
A falu göndörszőrű disznónyája.
Sötétebb színben, simább mozdulattal
A vidám, fürge ménes haza nyargal,
Aztán libák, fehér szárnnyal repesve,
Gágogva – Csak mindinkább száll az estve.

Csighy Sándor: Állok mint sírkő

Állok mint sírkő némán, komoran,
fölöttem tűnnek napok, évek,
arcomra írt a sors valamit,
amit elolvasni félek.

Sírfelirat, egy ország-halotté,
hazámról szól a néma emlék,
szememben úgy lobog bús fénye
mintha kriptamécses lennék.

Olvassátok, kik szemembe néztek,
és nem fagy meg bennetek a vér?

Kannás Alajos: Könyörgés

Én nem látom be terved mélyét
Pilátus körme véres
ha nem tellett be még a mérték
és újabb szenvedéshez
ácsoltatsz új kereszteket
Fiad hiába vérzett
holt nép megváltó nem lehet
nekik még kell az élet
nekik szeretni kell az utat
járják a földön végig
a büntetést kitől tanultad
Uram bocsáss meg nékik

Magyar Bálint: Csak a harangjáték a régi még

Napóránk volt a régi templomon,
– Nagy félkör, egy vessző és számjelek. –
Megálltak és elnézték csendesen
A kifáradt s ünneplő emberek.
De a jelek elfakultak… s a szám
Nem úgy állt már, ahogy ma kellene –
A napóra eggyel hátrább maradt
S nem volt, aki rajta segítene.

Valamelyik elődöm műve volt,
Kié még sok egyéb magunk körül:
Üvegharang-játék a színtetőn,
Amely ha zeng, a házam úgy örül.

Somló Sári: Üzenet

Hír érkezett művelt nyugatról…
Barbár keletre jött a hír:
„Jaj a legyőzött büszke népnek
Egy jussa van, a néma sír!”

Sokféle mód kínálkozik rá,
Legegyszerűbb az éhhalál!
„A rab, kenyér s vizet se kapjon!”
S a kapzsi őrség – lesben áll.

A néma sír?!… Há – há vitézek –
Ti hősi győztes harcosok
Kik tort ültök a csatatéren,
Hogy zsebeket kutassatok!

Beszélgetés Ács Sándornéval, a Kishantosi Vidékfejlesztési Központ vezetőjével Kishantosról, az állami földeladásról, és még sok mindenről.

Fontos megérteni, hogy a fenntarthatóság napjaink legfontosabb tudománya – melyet akár a biztonságos jövő tudományának is nevezhetnénk. Már 1972-ben „A növekedés határai” című könyvükben figyelmzette az emberiséget a Meadows csoport, hogy 2030 – 2050 között súlyos kataszrtófa vár a mi emberi világunkra. Az emberiség jelenlegi esztelen pazarlásra és pusztításra épült iparosodott világa feléli a Föld erőforrásait. Az ipar, és az iparra épült mezőgazdaság összeomlását, vagyis súlyos élelmiszer válságot – rettenetes nyomorúságot jósolnak. Meggyőződésem, hogy minden felelősen gondolkozó embernek lélekszakadva kellene dolgoznia azon, hogy elkerüljük a katasztrófát, hogy legyen biztos jövője gyermekeinknek. Kishantos ezt teszi.