Árpás Károly: AZ ÍR MODELL

A cím első hallatára föltett kérdés: Mi közünk az írekhez? Pedig az írek a magyar reformkorban már a magyar politikai-szociológiai gondolkodás középpontjában álltak – ezt bizonyítja a fiatal Eötvös József 1840-es tanulmánya¹. Később, a 19. század második felében az írek számára Deák Ferenc politikai ténykedése és a kiegyezés (valamint a dualista állam) eszményi példa volt.

Az írek

Az ír példát azért választottam, mert az íreknél az identitás-tudatnak legalább akkora jelentősége van, mint nálunk. Nem kívánok részletesen belebonyolódni az ír történelembe², csak annyit jegyeznék meg, hogy az Ír Királyság meghódítása, az írek lakta terület szétszakítása óta sokkal fontosabb és súlyosabb kérdés ez, mint a magyar trianoni komplexus. Ajánlom olvasni Richard Kearny Újkelták és modern írek című dolgozatát³. A komoly összefoglaláshoz hozzáfűznék egy jellegzetes, a magyaréhoz hasonlító magatartást.

Gavallér János: Altatás /Konteó helyett/

Csipkerózsika álmát alussza a világ, senki sem akar ébredni, aki az igazak álmát alussza. Hülyeségek halmaza uralkodik minden gondolaton. Amit akarsz, azt hitetik el veled, mert mint az álomban, az igazságérzet győzedelmessége boldoggá tesz.
    *
    Meghalnak a bankárok, az uzsorások, a bűnözők és az igazak. Ezer különbséget tett közzé a média, az a hang, az a megtestesült gondolat /az IGE/, amely megaláz, tönkretesz, gyötör és káoszt termel tudatodban a sokaság – s hogy semmit sem érts, egyre több és több információval áraszt el -, időfoglyává tesz. Nem kell gondolkodnod, ha elfogadod 40-100 négyzetméteres börtönöd, ahol mindent megkapsz, amit álomként rád bocsájt (az ég) az uralkodó gondolat. 

Török András István: Minden emberi kapcsolat alapja

Egy ismerős család egyetemista fia a nyári szünidőben elhelyezkedett egy cégnél. Örült, hogy dolgozik, hogy pénzt keres – de az első nap mégis kellemetlen meglepetés érte. Felettesei ugyanis közölték vele, hogy itt mindenki tegeződik, s ez őrá is érvényes. A köszönés pedig csak szervusz lehet.

   A huszonhárom éves, tanári pályára készülő fiatalembert megtanították felmenői az illemre, udvariasságra, hogy a buszon át kell adni a helyet az időseknek, s persze köszönni kell minden ismerősnek, szomszédnak, tanárainak, mégpedig illendően. Nem csoda, hogy már az első nap panaszolta otthon, milyen nehéz a folyosón szembejövő negyven vagy ötvenéves, addig nem látott nőnek úgy köszönni, hogy szervusz.

Illyés Gyula: Haza a magasban

Jöhet idő, hogy emlékezni
bátrabb dolog lesz, mint tervezni –
bátrabb új hont a múlt időkben
fürkészni, mint a jövendőben – ?

Mi gondon! – áll az én hazám már,
védőbben minden magasságnál.
Csak nézelődöm, járok, élek,
fegyvert szereztem, bűv-igéket.

Sík Sándor: Körúti meditáció

Ődöngök egymagamban
A fél-kihalt Körúton.
Oly árva most a Város
Lehulltak a redőnyök
Az üres üzletekre.
A kávéházi villany
Nem csillan hívogatva.

Sinka István: Sár Imre sötétségben

Kölcshalom pusztán
szegény Sár Imrének,
jó lenne bizony, ha
egyszer már hinnének.

De, ha világot kér,
sötétségre viszik –
ha sötétet kiált,
soha el nem hiszik.

S mit a falevélnek:
szél rázza a sorsát –
Én Istenem, milyen,
micsoda egy ország!

Varga Imre: Előreküldött ének

Adjatok szállást az Igének!
S a pihe pókháló is megvéd,
úgy áll, emberek, elétek:
kőfal, rakva sziklatőből.
Adjatok szállást az Igének!

Varga Rudolf: AZ ELÁSOTT KUTYA ÉVE

A sajnálatos
események után
vállunkon ötven károgó
novemberrel
bolyongunk, tébolyunk
gyóntatófülkéjében csendben
elkopott az ítélőszék?
fanyüvőférgek,
szúvak rágták
szét? szétrágták? elkopott?
vagy nem is volt tán soha?

Zas Lóránt: ELMONDANÁM AZT…

                                                 /Csörének/
 
Elmondanám azt, hogy a Napban
fényképedet fedeztem fel. Kalapban
álltál a ház előtt. Engem vártál.
Zsibongás volt az utcán. A Sátán
patáit mutatta. Hátrál, hátrál.

Szabó Dezső: Az új magyar honfoglalás felé

A magyarság megszervezése a dalban

A dal, az ének, a ritmus: az ember lényege, legbelsőbb élete, első kinyilatkoztatása. Előbb volt dal, ének, ritmus s csak később: szavakra tördelt beszéd. A dal, az ének: az emberben sírássá és kacagássá, fájássá és gyönyörűséggé csorduló világ közvetlen folytatása. A ritmus az a mozdulat, amelyben életem a legkevesebb ellenállással, a legintenzívebben tud élni. Azért hiszek a magyar fajban: mert a magyar parasztnak lépésében, minden mozdulatában, egész teste néma zenéjében királyi ritmusa van.

Török András István: A gyógyulás titka

A köztudatban erősen él az a vélekedés, hogy a daganatos betegségekből nemigen lehet felgyógyulni. A nemigen szó azonban azt sejteti, hogy van ellenpélda, vagyis lehetséges a felgyógyulás, még akkor is, ha azt kivételnek tekintik. Magam is tudok egy ilyen kivételről: egy régi iskolatársamnak és padtársamnak, Zolinak felesége, Erzsike gyógyult fel a rettegett betegségből. Egyszer aztán, tekintettel a bő négy és fél évtizedes ismeretségünkre, megkérdeztem, elmondaná-e felgyógyulása történetét. Zoltántól már sok mindent tudtam, de Erzsikétől, a betegség és a gyógyulás átélőjétől akartam hallani az egész folyamatot – ő pedig az első szóra ráállt a beszélgetésre.

Vasi Szabó János: Új tradíció felé?

  Varga Tibor: Magyar komédia

 
Varga Tibor nem ismeretlen az irodalomkedvelők körében, írásai megjelentek a Soproni Szemlében, a Művészet című lapban, az Agriában, a kanadai Kaláka folyóiratban, a Kapuban, a Kelet Felőlben és a NapSziget felületén. Főszerkesztő-helyettes az Élő Magyar Líra Csarnoka nevű internetes oldalon. Irodalomtörténeti értékű előadásai Tokajtól Kecskeméten át Pécsig számos helyen voltak hallhatók. Jelen dolgozatom a szerző eddigi leghosszabb munkáját, a Magyar komédia című - édesapjának emléket állító - kisregényét veszi górcső alá.

Puszta Sándor: Nyilazzatok fények éhek

nyilazzatok fények éhek
szívtépő gyönyörűségek
villámvihar zuhatagok
kilenc égi angyalkarok
a szívemből nőtt világfa
versem termő aranyága
akkor nyílik ha tűz éri
vihar tépi villám vérzi
úgy ízesül a gyümölcse
ég zománclik fénylik benne
kéklik a tenger szerelme
dél-ringató szelek selyme

Sinka István: Vesszőt táncoltat a sátán…

Bajó Zsuzsi Gyepszil mellett
a kis temetőben
levest főzött tüzes szénen
kerek serpenyőben.
Múlt már a nyár, virult az ősz –
Zsuzsi volt a temető csősz.

S ő a virágos asszony is,
főzőkés, bájoló,
ferde kontyú… Állítják, hogy
apja a vén Bajó
egyszer mikor rajta kapta:
kék akác illata csapta.

Szécsi Margit: Csillagos Golgota

Kire az Alvilág sújt
Kire a csillagok pora
Mélység, magasság: egy út
Ez a csillagos Golgota

Bastille-döngető tenger
S a krizantémos Garcia
Kit az Alvilág vert meg
Kit meg a csillagok pora
Halottas, néma virtus
Révedez megrontóira

Takáts Gyula: Pontus Euxinus

          /Szozopol, 1983/

                 1.

Szárítják az apró halat
a szozopoli tetők alatt…
Kering a sirály… Éhes, de döglött
halak között csak röpköd.
– Ott a tenger és itt a hal? –
Kiabál a sirály s a tengerre csap!

Tompa László: Minden fény húnytán

Most, most mutasd meg, mikor éjjeledik már,
Hogy mekkora hős vagy –: nem ijeszt a sötétség!
Csak nézel elébe rezzenéstelenül,
Várván, mikor fog egészen átölelni,
Mert könnyű ám addig játszani hősként
Sötétbe-bújósdit, míg egeden fény,

Tóth Erzsébet: Égi ólomból

                              „húsz év múlva”

Nem múlik el, mit az ifjúság
egyszer beragyogott.
Ahogy nem múlik Ady, Németh László.
A haza szikrázó örökmondatai:

állnak az időben.

Szabó Zoltán: Szerelmes földrajz

Magyarországot Európa hegy- és vízrajzi térképén a legkönnyebb megtalálni. Sokkal könnyebben leli meg ezen az ember, mint a földrész politikai térképén. Erre az észleletre személyes tapasztalt vezetett: azok közé tartozom, akik szívesen nézegetik a térképeket, e színes és valóságos ábrázolatokat, melyeken oly vonzóan keveredik valóság, álom és kaland. Szegény és kicsi kontinentális népek fiainak a térkép helyettesíti a gyarmatbirodalmat; színeinek skálája csupa változatosság, neveinek hangzása csupa költészet.

Törőcsik Attila: A zsidó-keresztény kultúrkör paradoxona

Szeretném már az írás elején leszögezni, hogy aki e tanulmányban genetikai (faji) eltéréseket szeretne olvasni, annak csalódnia kell, ez az írás ilyen perspektívából mellőzi a zsidó-keresztény kulturális összehasonlítást. Ennek oka nem a félelem az antiszemitizmus vádjától, legkevésbé a megfelelés az „elvárt” liberális normáknak, pusztán a faji megközelítés nem visz közelebb az anomália feloldásához.