Kiss Menyhért: Az élet

A szeretet szép ige, de nincsen,
csak egy a valóság a bús harag;
gyűlölnünk kell és harcolnunk itten,
így rendelte egy felsőbb akarat.

Lángol a dühtől köröttünk minden
és marakszunk, mint éhes vadak;
vérünk rajta van már minden kincsen
és kezünkhöz könny s szenvedés tapad.

kometa

szozattovabbacikkhez

Móra László: Veletek megyek

Ünnepre készül mind a két fiam.
Magyar ruhájuk szebb, mint újkorán!
Minek kutassam, szívükben mi van?
Ott ég a hit mindkettő homlokán:

„A búzaszárból bújik az ígéret
És egyre nő a gyümölcs is a fán!
Virág lepi a tiszaparti rétet,
Susog a nádas… Ünnep lesz, apám!

Egy búzaszemből ezerannyi érik
A nyári hajnal titkos harmatán.
Elérünk majd a friss, fehér kenyérig.
Ez lesz ám ünnep! Tarts velünk, apám!”

szozattovabbacikkhez

Páll Miklós: Andantino

Válasz egy levélre

Nálunk minden, minden a régi,
A dolgok, gondok, emberek.

Bús, ősziek a terek s utcák
És mindig halk eső pereg.

Nálunk minden, minden a régi,
A harcok, álmok s a dalok.

Nincs újság semmi, semmi, semmi…
…Csak lassan érted meghalok.

Segesdy László: Üzenet

Néhány fiatal költőtársamnak

No most, fiúk, – hajrá, előre!
Pattogjanak az ostorok
És hajtsunk föl a hegytetőre!

Az égen régen vár a nap már –
Lengessük meg a lobogót
Az életosztó aranynapnál!

No most, fiúk, – most megmutatni,
Hogy nem lehet a friss erőt,
Az ifjúságot megugatni!

szozattovabbacikkhez

Tornai József: A költők

       Mi se vagyunk

bölcsebbek, emelkedettebbek a többieknél,
kik itt ülnek a történelem
és a szellem folyótorkolatánál,

       se önzetlenebbek

vagy előrelátóbbak, mint éneklésre
nem ítélt szégyen-társaink,

       csalódunk, megöregszünk,

szozattovabbacikkhez

Urr Ida: Megtagadott tegnapok

A tegnapokat porba vágom:
menjenek!
nem akarom,
hogy valaha is verjenek.

A tegnapok csak gyöngyök voltak,
gyöngyövek:
a holnapok
kövek lesznek, súlyos kövek!

Mégis a gyöngysort áthajítom
vállamon
s a köveket
a holnapokat vállalom!

szozattovabbacikkhez

Árpás Károly: A magyar nacionalizmus gyengülése

1. Kezdetek és alapozás

A magyar nemzetiségi és nemzeti felfogást a 19. század első negyedében Kölcsey Ferenc alakította ki.

       Ám nem csupán a héber, görög, latin, francia, angol ismeretei alapján, hanem példának tekintette a német Herder »kultúrnemzet« felfogását, mert a magyarság sem volt »államnemzet«. Hiszen önállósága gyakorlatilag 1490-ben megszűnt.

       A költők /Vörösmarty Mihály, Petőfi Sándor, Tompa Mihály, Jókai Mór, Ady Endre, Tóth Árpád/ és az oktatók /Arany János, Juhász Gyula, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső/ szinte a 20. század első harmadáig fontosnak tartották Kölcsey ajánlatát! Az magyar, aki ha nem is vér szerinti, vagy társadalmi származású, de annak vallja magát. Ám ez nem vallást jelent, hanem a magyar anyanyelv és a nemzeti kultúra és a közösségi múlt elfogadását, valamint a jelen elvárásainak követését.

szozattovabbacikkhez

Ásgúthy Erzsébet: Krisztus, hol vagy?

Vak sorsunk sikoltása ez.
Kint szürke ólom permetez.

Kutya üvölt az éjszakába,
kopog a koldus csonka lába,
a szívünk üres, mint gazdátlan tanya.

Mert tovább tart az örök Bábel,
Még mindég harcol Kain és Ábel,
S üres bölcsőt ringat a Szűz Anya.

                                                   1941

tanya

Kiss Judit Ágnes: Szó

Hazádból,
hogyha még bírod,
Ne menj el, ó, magyar.
Hogy menekülj, lesz mindig ok,
És mindig, hogy maradj.
Itt áldozat, s vajon mi ott?
Bevándorló lehetsz,
Nem tudhatod, végül melyik
A súlyosabb kereszt.
Ez a föld régóta ugar,
Terméketlen, sivár,
De van még , ki zenét szerez,
És színházat csinál,
Szeret és harcol semmiért,
Mert másként nem tehet.

szozattovabbacikkhez

Mihály László: Pompéji őrtálló

Részvétlenül, sanyarú koszton
tengek s őrzöm híven a posztom.

S míg szennyes ár mindent betölt,
strázsálok egy parányi kört.

Már egyre szűkül, egyre fogy.
És holnap hogy leszünk? Sehogy.

Már tudom azt, hogy egyre megy,
s nem segít már se harc, se kegy.

Állok, hogy rendre kinevessék
szerepem: Tart a kötelesség.

szozattovabbacikkhez

Puszta Sándor: Psalmus

gesztenyebarna
gesztenyesimaságú
idő
csobbanástalan

próbáljunk föltámadni
mielőtt a koszorú
papírszalagjai eláznak

koszoru

Somló Sári: Útközben

Peregnek lassan szomorún
Az esőcseppek – mint a könnyek
Szívünkben…
Ködbefúlt határ
És sóhajunkkal sírva jár
S dörömböz a bezárt kapun,
Szilaj viharban, téli szél…
Mint átok – a lélekre törnek
Az árvaságok, özvegységek,
Vesztett hitek, – győző gazságok,
A pert veszített igazságok,

szozattovabbacikkhez

Tamás Lajos: Oszlopok

Se dísz, s e faragás, se festék nincsen rajta.
Maga a zordon természet, csupa erő
terméskövekből rakták össze,
Hogy erkélyt tartson,
Palotát tartson,
Templomot tartson
Mások helyett is görnyedő.

Az erkély ragyog a napfényben, csipkés vasrács
Övezi körül finom és úri homlokát.
Az erkélyen zene szólhat,
Virág nevethet,
Bankár heverhet.
Asszony sütkérezhet.
A váznak büszke külsőt ád.

szozattovabbacikkhez

Árpás Károly: Esztofil vélekedésem (esszé)

Az „esztofil” kifejezés részben görög eredetű és a 19. század első felében jött létre: jelentése ’szeretik az észteket’. Az idegen szó jelentése szerint az észt területi német származású alkotók szeretettel kapcsolódtak a helybeliekhez.

    A 19. század utolsó harmadától, meg a 20. század első negyedétől a magyar alkotók is szívesen kapcsolódtak az észtekhez: az alap a nyelvrokonság is volt. Meg 1990-ben létrehozták a Magyar-Észt Társaságot is.

    Példaértékűnek tekintem az észt nemzetiségűek közösségi létezését!

    Tegnap, 2015.11.17-én Budapesten a társasági éves közgyűlésen láttam egy amerikai filmet, amelyben példaszerűen kiemelték az észt dalos-ünnepek történetét. James és Maureen Tusty rendezte az 55 perces, 2014-ben készült dokumentumfilmet: eredeti (angol) nyelvű címe To Breath As One, észtül Üheshingamine.

    Óriási jelentősége van ennek a nemzeti közösségi viselkedésnek! Ugyanis az észt állampolgárok nem követik a nyugat-európai fogyasztói társadalom tömegkommunikációs viselkedését! Jelentősnek tartják, hogy minden állampolgár vegyen részt a dalos-ünnepi eseményeken – nem csak hallgató tagként, de énekeljen is!

szozattovabbacikkhez

Pete László Miklós 2015. - II.

    MÁSODIK RÉSZ

    „Egy párhuzamos dimenzióban minden másképpen történt”

    2015. augusztus 15.

    FELHÍVÁS AZ ORSZÁG LAKOSSÁGÁHOZ!

    A Magyar Köztársaság állampolgáraihoz!

    A hazánkban ideiglenesen tartózkodó menekültek száma a mai nap meghaladta a 250 ezer főt, és még egyre érkeznek, átlagosan naponta 7-8 ezer ember.

    Mindenkinek a figyelmét nyomatékosan felhívom rá, ezek az emberek nem kívánnak hosszabb ideig Magyarországon tartózkodni, a Magyar Köztársasághoz benyújtott letelepedési kérelmek száma az ezret sem éri el. A menekültek többsége tovább szeretne menni, de a továbbhaladás az európai jogszabályok értelmében elhúzódó adminisztrációt igényel.

    Hatóságaink minden tőlük telhetőt elkövetnek, éjt nappallá téve dolgoznak azon, hogy a menekültek továbbhaladását felgyorsítsák. Kérjük mindenki türelmét és megértését.

    Kénytelenek vagyunk tizenegy újabb menekülttábort létesíteni, de a menedékkérők várható tovább nagy száma miatt még ez sem tűnik elegendőnek.

szozattovabbacikkhez

B. Palotai Boris: Naplójegyzet

1924. jan. 19.

–  –  – és széthull minden, örökre vége
a kiejtett szónak, betelt vágyak
hegyén megállunk, s kérdjük mivégre
e sok harc –  –  –
Mint repedt vakolat
pattannak rólam tegnapok
s csak azt tudom, hogy vagyok
talán ma estig, talán tíz-húsz évig
ha kérdik
mit csináltam egy hosszú élten át
– „én nem tudom,
jártam zsákutcán és jó úton,
voltam ellenség és jóbarát
rettegtem s félve-féltem,
éltem!”

szozattovabbacikkhez

Berda József: Magamra maradtam?

Kivel barangoljak most már? Sorsom
titka, erre felelj! Itt hagytak, temetőbe
vonultak József, Mátyás, István s az
egykor velem csavargók közül, akik
élnek még; mind-mind cserbenhagytak, mint
magános, megöregedett árvát, – főként András
és Lajos és a még élő másik István is.

temeto0124

szozattovabbacikkhez

Czóbel Minka: Ung felől

Sivít a szél, hallgatjuk a szelet,
Talán szárnyán repül egy üzenet?
Erdős hegyekről, túl ők küldik nékünk,
Kik küzdenek – vagy már pihennek – értünk.

Felhők között bujdosnak csillagok,
A hold rideg, beteg fényben ragyog,
Bearanyozza pusztult ház falát,
Véres mezőkre küldi sugarát.

Holtak merev szeme az égre néz,
Felettük leviharzott már a vész,
Hol vannak mind, kik tegnap itten voltak?
–  – Dicsők az élők, dicsőbbek a holtak.

Dutka Ákos: A Nirvána kapujában

Mikor nyugodt és mély a lélek,
Miként a sima őszi tenger, –
Játszik sok tűnő gondolattal,
Mint víz tükre a fellegekkel.

Ilyenkor csendes éjszakákon
Be jó balgán az égre nézni…
A végtelenbe ringatózva,
Semmit se kérni, sem remélni,

Csak a lelkünkkel átölelve
Minden virrasztó szenvedését,
Jámbor szívünkkel elhitetni
A megváltó, nagy földi békét.

S lebegve, halkan, ringatózva,
Szállani messze tengerekre,
Isten s világgal békességben
Nézni, az örök szent vizekbe…

Havas István: A harangozó

Falusi rektor volt édesapám,
Gondtól görnyedő, terhet hordozó:
Tanító, kertész, s titkoljam talán:
A többi közt volt még – harangozó.

Tíz mérő tiszta búza járt ezér’,
A bölcs eklézsia megfizetett.
A mellékesből lett főfő: kenyér,
S lakmározott vígan a nyolc gyerek.

Meleg rezgéssel kongott a harang,
Bársonyként fogta meg a szíveket.
A csáradi völgyben fönt és alant
Nyugalom fogant, béke született.

harang

szozattovabbacikkhez

szozattv


szozat a tiszta hang mma plakat1 B1 FIN 2 aranykonferencia 2017. 11.19. VASÁRNAP   ArchiRegnum Könyvkiadó Napja   plakát 03 Sinka est meghívó szentlászló szentkorona OMLI Ordo liturgicus Budapestinensis
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf