Vörösmarty Mihály: A vén cigány

Húzd rá cigány, megittad az árát,
Ne lógasd a lábadat hiába;
Mit ér a gond kenyéren és vizen,
Tölts hozzá bort a rideg kupába.
Mindig így volt e világi élet,
Egyszer fázott, másszor lánggal égett;
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot;
Szív és pohár tele búval borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal!

szozattovabbacikkhez

Herczeg Ferenc: Harcolnunk kell

„A revízió kijön már az ember könyökén!” – ásítja hol egy kisebb, hol egy nagyobb uraság. Erre az a válaszunk: Csak hadd jöjjön ki! A revíziós mozgalomnak szüksége van reá, hogy megzavarja a komoly emberek nyugalmát és „kijöjjön” a nyeglék „könyökén”.

    Igenis, meg kell bolygatnia a kultúremberek nyugalmát. Föl kell riasztania az álmosokat; föllázítania a halvérűeket. Semmi értelem, hogy gumitalpon járjon, fojtott hangon beszéljen.

    Fölébe kell kiáltania az angol, az amerikai, az olasz, a francia közvéleménynek, fülébe mindazoknak, akik előkelő kényelemben élvezik fölényes kultúrájuk és előnyös gazdasági helyzetük gyümölcseit: Ti is felelősök vagytok azért, hogy a Duna-völgyében kínpadon tartanak egy keresztény népet! Kínpadon tartják a szó legbestiálisabb értelmében!

szozattovabbacikkhez

Csinszka: Üzenet Júliának

Karcsú, erdődi szép tündérkisasszony,
halálraszánt, kivételes virág!
Gyermekek anyja, megalázott asszony!
Adott-e megnyugvást a más világ?
Küldött-e álmot kilobbant szemedre,
takarót? – ha síri ágyad hideg.
Késett jóságtól, késett belátástól
fölengedett végre agyonvert szíved?
Porrá hullott, csonttá aszott kezed
érzésben gyöngén megcsókolom,
ha éjszakákon rámnéz bús szemed,
könnytől megszentelt testvéri jogon.
Csöndes testvérem, szent, halott rokon,
mi minden vár rám, magam sem tudom;
de emlékednek vallomást teszek,
szívemmel mindig melletted leszek.

szozattovabbacikkhez

Liszt Nándor: Csillagos ég

Ó, csillagos ég! Nagy, titkos erők rohanása az éjjel,
Hogy lüktet a ritmus a végtelen élet előtt,
Hogy hullnak az űrben az égi tüzek pirosan szanaszéjjel
És érzik a fölriadó, örök élet-erőt,
Hogy futnak elől vakító síneken, – magasulnak erőre…
Ó, csillagos ég!
Jó volna rohanni, repülni előre!

Nem mozdul a föld. Nem rebben a szél idelent a világon,
Bús éj tava tükre alá belesüpped a lég.
És láncon a lelkem, a szívem alélt, elaludt a világom
S csak néz amott mosolyogva a csillagos ég.
Egy vad, riadó rohanás letekint a magyar heverőre…
Ó, csillagos ég!
Jó volna rohanni, repülni előre!

szozattovabbacikkhez

Pohárnok Jenő: Elmegyünk…

Szerettem ezt az életet,
A szép fiatal éveket,
A dalt, a fényt, a csillagokat,
A kacagást, az illatot,
S vidulva pincém óborán
Elkurjantottam hetyke szóval:
Sohse halunk meg cimborám!

Szeretem most is életem,
De csendesebb már énekem,
A szívem most se bánatos,
Csak lelkem lett alázatos,
S míg nézem elfogyó borom,
Rábólintok a csendes szóra:
Bizony, elmegyünk sógorom!…

hordo

Rakovszky József: Adassék tisztelet

Adassék tisztelet mindazoknak
földön, föld alatt s a csillagokban,
a vaksötét űrben és a fényben,
akikkel sohasem találkoztam!
Adassék tisztelet már azért is,
mert van köztük annyi igaz, derék,
akik azért fáradnak szüntelen,
hogy meghozzák egy jobb kor idejét!
Mert a világ örökös forrongás:
építgetik számlálatlan kezek.
Tökély felé törekszik annyi lény,
ezért becsülök minden életet!

Rákosszentmihály, 1950. VII. 9.

Sajó Sándor: Dal az éjben

Galíciában, lövőárokban,
Magyar honvédek ülnek bús sorban;
Zimankós éj van, a lelkük fázik
S száll, melegedni, messzire, hazáig.

S a Tisza-partról álmok ringnak:
Harangszó, napfény, szénaillat…
S a mély árokban, méla búban,
Fölzeng a nóta édesszomorúan.

– Közelben, szemközt, muszka árok;
A hang odáig elszivárog;
Orosz legénység hallgatja, hallja
S figyelni kezd az idegen dalra.

szozattovabbacikkhez

Wass Albert: Prófétafa

Vörös fenyő a zöld fenyők között,
kinek már odasúgta a Halál:
„velem gyere!”
        de azért mégis áll.
Fennszóval hirdeti, hogy nincs halál,
csupán az élet színe-változása.

Vörösen áll, de azért mégis áll.
Ágai közt, éjfél felé,
az örökélet szele muzsikál.

Féja Géza: Kálti Márk krónikája és szemelvények a »Képes Krónikából«

Kálti Márk székesfehérvári őrkanonok 1358-ben írt krónikájának eredeti kéziratából tizenöt esztendő múlva másolták a díszes Bécsi Képes Krónikát. Kálti Márk munkája mindenekelőtt az Anjouk korának szellemét tükrözi: a gesták hagyatékából lovagvilágot alakított, királyai lovagi erények megtestesítői. Ha Anonymus a keresztény monarha és a keleti kán birodalmi gondolatának egybeforrasztója. Kálti művében a latinos lovagság és a magyar katonai szellem egyesül; ő is a latin-magyar kapcsolatok folytonosságának hirdetője.

szozattovabbacikkhez

Gróf Cziráky János, avagy jobboldali lehetőségek a XIX. század politikai viharaiban

cziraky„Ott volt, hová a haza érdeke őt parancsolta, ott volt egészen, odaadóan. Ott volt hová a tekintély, a jogos és törvényes tekintély őt kötelezte; ott hiányzott, hol e tekintély elvetése által nemzetének ügyét veszélyeztetve látta. Hazafi volt, ki e nemzet jogos aspiratióival egyesíté a felsőbbség iránti tisztelete. Féltékeny a haza érdekeire, törhetetlen a fensőbbség iránti hódolatban. A dicső régi magyar typus megtestesítése.”

A Katholikus Hetilap 1884. február 14-i számából

    A valóban jobboldali történetírás szinte teljes hiányának következtében nagy jelentőségű, hogy felkutassunk, s alaposan megvizsgálunk olyan személyiségeket – jelen esetben a Magyar Apostoli Királyság történelmében –, akik fensőbb ideáinkat jelentős mértékben képviselték.

szozattovabbacikkhez

Gavallér János: Véres az Ég

Borzalom ébred. Borzalom álmodik.
Kitépett szívekben vérzik nemzetünk:
Férgek ülnek törvényt, a nép haldoklik!
Csak a félelem keserű kenyerünk!
Isten látod! Véres az Ég! Halottaink
több ezer éve sírnak, gyermekedért!
Mivé lett, drága néped, meggyalázott Vér!

Ébreszd fel bennünk, amiért születtünk:
Old fel a láncot – DNS-félelem kód -,
a belénk vert hazugság-függőségünk!
Inkább a halál, mint e torz illúzió!
Isten látod! Véres az Ég! Üzen nekünk:
Örökké félni, meg se kell születni,
ha nyakunkon mások gondját kell viselni!

Kitépett szívekben vérzik nemzetünk!
Régi égi Vér a föld szívében sír:
Old fel a láncot! Megdermedt könyörgésünk,
könny lett a lét és jéggé fagyott a szív!
Isten látod! Véres az Ég! Halottaink
több ezer éve sírnak, gyermekedért!
Mivé lett, drága néped, meggyalázott Vér!

szozattovabbacikkhez

Kerényi Grácia: Mater Nostra

    1
Földből gyúrnék Madonnát,
legyen benne az ország.
Égetném tűz hevében,
csordulna rá a vérem.

    2
Anyaföldünk,
mért csépeltek el frázis-hadarók,
vallani téged mért vált bonyolulttá
hasadó tudatokban?

Miért mondjuk oly ritkán: magyarok,
s ha szívünk melege e szóra
arcunkra veti lángját,
mért vergődünk, gerlék a hurokban?

szozattovabbacikkhez

Mécs László: Vándor, mondd, hol van otthonod?

A patak szülőanyja nem a hegy.
A patak mindég vissza, hazamegy.

Nem bántja sem gát, se szerencse-kegy,
mindég biztos, mert mindég hazamegy.

Nemcsak biztos, de vidám harsogó,
ugródeszkája minden zuhogó.

patak

szozattovabbacikkhez

Sárosi Árpád: Keltsétek életre…

Mi mind ott voltunk: sorsos testvérek,
Mikor a vér és könnytengeren keresztül
A halott kedvet hozta a hajó:
Megölték, ahogy az élet igéit
Hirdette, vidáman és félelem nélkül:
És eltemették. Évek, emberek, szörnyűségek.
Hiába várnók visszatérni:
Célnak, erőnek, ajándéknak?
Adjátok vissza a búsak barátját
Zsoltárosai, a fordult Időnek.
A toll varázást csodának adta Isten:
Keltsétek életre a Kedvet,
A világnak új evangéliumát.

Sinka István: Vegyél karjaidra, idő…

Be jó is lesz megbékülni
s megbékülten megszépülni.
Úgy, mint a pusztán a messzi
s hanyatló viola esti.
Mint ég alján őszi kékség,
mint a kunnyói szegénység.
Megbékülni majd a tájban
s megszépülni a halálban…
Végy hát karjaidra, idő!
S míg az estém árnyéka nő,
ringass, mintha fiad lennék,
mintha már békülni mennék.

Zas Lóránt: Felkelt

(Gloria Dei)
 
Felkelt, hogy álljon, fejére szállt a Nap.
Mellkasából gyémántos rendjel vert havat.
Bokáján soh'sem látott érmek,kezén
kösöntyűk, álmában csillagok zenélnek,
a fényességes ég felé haladt, az ég
felé haladt. Aztán a bokrok üdvözölték,
madarak közrefogták, erdők hűvösébe
lépett, haladt, haladt, felhők bújtatgatják
mára, a hangja pánsíp, dörömböl
és csuklik a danája, keresztel és temet,
vet és arat, vet és arat. Ne mondd, hogy
láttad, ne mondd, hogy nem láttad, ne
mondd, hogy fogott, vagy nem fogott
halat ! A völgy ölén megáldott, a vízben
térdig áll ott : az ember maradt, az EMBER
MARAD.

Herczeg Ferenc: Kisebbség és revízió

herczegferencJól tudjuk, van kölcsönhatás a revíziós mozgalom és a magyar kisebbségek szenvedései közt. Minél több ellenszenv gyülemlik fel világszerte a kisantant-államok leleplezett kormányzati moráljával szemben, annál ádázabb bosszúvággyal vetik rá magukat a kezükbe adott magyarságra. A revíziós mozgalom sikereiért könnyekkel és vérrel fizetnek testvéreink túl a trianoni határokon.

    A brit parlamenti csoport megalakulása, gróf Bethlen és Eckhardt Tibor angolországi szereplése, sőt Gömbös miniszterelnök római tárgyalásai is, valóságos terror-hullámokat váltottak ki a szomszéd államokban. Úgy látszik, a semmiféle jogérzet és szeméremérzet által nem fegyelmezett kisebbségi politika nem egyéb, mint a jövőtől való félelem kitörése.

szozattovabbacikkhez

B. Palotai Boris: Költők

Mint kopott koldusok, kik sebüket
mutatják hivalkodva, vagy csonka
törzsüket lóbálják, úgy állunk mi is
véres bánatokkal kántálva és zokogva
az utcán, melyet befútt a szemét,
és nincs, ki egy sóhajt dobna felénk
egy kósza könnyet, egy régi imát, melyben
Isten rejtőzik szavak kiégett üszke alatt
mint parázsló titok.
Ki kérte tőlünk legforróbb percét
álmainknak? – – – –
hogy megalázott szívvel, adakozón
letépjük magunkról vágyunk
rejtett rezzenését, agyunk ködlő villanását,
s szavak hideg kútjába esve
a rengeteg nagy ég alatt
egyedül maradunk, – magunkkal. – – – –

Erdélyi József: Írók és ivók

Szeretem én az írókat,
de még jobban az ivókat,
mert azokban sok hazug van,
de ezeknek igazuk van.

Keresik az igazságot,
a mámor, a boldogságot.
Nem találják a világban, –
megtalálják a pohárban.

Igazuk van, mikor isznak:
mikor isznak, nem alkusznak,
mint az írók, mikor írnak,
pusztítói a papírnak.

szozattovabbacikkhez

Jankovics Marcell: A költemény és a próza

Mik vagytok ott fenn, fényes csillagok?!
Ti rendületlen, hangtalan nagyok…

leonardoOh, én tudom! magános éjszakánkon
Érezve értem és megértve látom,
Mit nappal nem tudok kimondani:
Ti vagytok Isten gondolatai…
Tudom, mik vagytok, égő csillagok:
Mérhetlen fényes, nagy gondolatok!

szozattovabbacikkhez

szozattv


szozat a tiszta hang arany arssacra Meghi vo Mindhala lig 1 Meghi vo Mindhala lig 2 Czigány György-Simon Erika Könyvbemutató arany200 Ordo liturgicus Budapestinensis
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo