Bözödi György: Az eltűnt marosvásárhelyi szobrok

Marosvásárhely, nov. 7. A székely főváros főterének egyéni ízét és otthonos hangulatát szobrai adták meg az első világháború előtt. Minden vásárhelyi lakosnak élénk emlékezetében élnek még ezek a régi jó ismerősök. Levelezőlapokon fennmaradt képeiket sokszor elnézegetjük és sajnos, meg kell elégednünk ezzel az emlékezéssel, mert a felszabadulás óta egyetlen szobrot sem állítottak vissza Marosvásárhely főterére. Valóban a legnagyobb sajnálkozással nézzük Vásárhely főterének réig képét, mert a rajta álló szobrok és a jellegzetes Bodor-kút az egyik legszebb térré varázsolták a székely főváros közepét. Kossuth, Bem, Rákóczi és Petőfi szobrai díszítették a székely főváros főterét.

    A szobrokat eltüntették a város román urai, legtöbbjüket teljesen szétrombolták, úgyhogy visszaállításukról szó sem lehet, arról kellene gondoskodnunk, hogy új művészi alkotások kerüljenek helyükbe. A felszabadulás után nyomban fel is vetődött a vásárhelyi szobrok visszaállításának kérdése, de azóta teljesen háttérbe szorult a sok halaszthatatlan tennivaló mögött. Még 1940 novemberében szoborbizottsági értekezletet hívott össze a város akkori katonai közigazgatási parancsnoksága, a város vezető értelmiségeinek bevonásával. Ez az értekezlet számbavette az egykori szobrok sorsát és elhatározta, hogy a Kossuth, Bem és Rákóczi szobrokat visszaállítja eredeti helyükre, a város főterére. Az értekezleten azt is kimondották, hogy Bernády Györgynek, a városépítő polgármesternek emlékét szoborban kívánják megörökíteni. Az eltűnt Bodor-kút sorsát is megtárgyalta az értekezlet és úgy határozott, hogy a Bodor-kútnak a budapesti Margitszigeten lévő mását a fővárostól elkérik Marosvásárhely számára.

 

Kossuth-szoborból román sasok

A közben eltelt két esztendő alatt, mint említettük, nem kerülhetett sor a régi szobrok visszaállítására, vagy új szoborral való helyettesítésére. Ellenben nem lesz érdektelen, ha számot vetünk azzal, milyen sorsra jutottak Marosvásárhely szobrai, meglevő darabjaik hol vannak jelenleg és melyiknek a visszaállításáról lehet szó.

    A főtérről ledöntött Kossuth-szobor főtalapzatának darabjai hiányosan és sok helyen kicsorbulva még ma is megvannak és a vásárhelyi városmajor területén hevernek jelenleg is.

    A bronz szobor alapját 1936-ban a város akkori román polgármestere a gyártelepen összezúzatta és „értékesítette”. Legnagyobb részét egy Seidler nevű helybeli vasöntőmester vette meg átöntés céljából, de a bronzanyagból ma is a gázgyár telepén van 48 kg, mint törmelék.

    A Kossuth-szobor bronz anyagát úgy „értékesítette” a román polgármester, hogy egyrészéből román sas-szobrokat öntöttek.

    Három darab ilyen román sas-szobor is készült a Kossuth-szoborból, közülök, egy körülbelül 92–95 kg súlyú sas a gázgyár raktárában volt a felszabaduláskor. A másik ugyanilyen súlyú sas-szobrot Szabéd községbe vitték, az ottani román hősi emlékmű tetejére, a harmadik sas pedig Dédára került, ugyanilyen pozióba. Ezeket a hősi román sasokat a város akkori román polgármestere ajándékozta el teljesen jogtalanul ezeknek a községeknek és éppen ezért hivatalos úton való visszaszerzésük sem ütközve akadályba.

    A Kossuth-szobrot Köllő Miklós székely szobrász készítette 1898-ban. Eredeti formájában való visszaállítása megvalósíthatatlannak látszik, mivel modellje nem maradt fenn, így csak megközelítőleg hasonló szobor felállításáról lehetne szó. Erre vonatkozólag érdekes megemlíteni két kiváló magyar képzőművész véleményét. 1931-ben ugyanis Marosvásárhely akkori magyar alpolgármestere Budapesten tárgyalt a kultuszminisztériumban a Kossuth-szobor esetleges Magyarországra való kiszállítás ügyében. A Kossuth-szobor akkor nagyjából még ép volt, habár a ledöntés folytán súlyosan megrongálódott. Az államtitkári szobában azonban úgy vélekedett Sidló Ferenc szobrászművész és Petrovich Elek képzőművészeti múzeumi igazgató, hogy a Köllő-féle szobor nem alkalmas arra, hogy bár kijavítva is újra felállítsák, mert művészi értéke nem kimagasló.

    Jelenleg tehát az egykori Kossuth-szobornak 830 kg-nyi súlyú igen értékes bronzanyaga van meg és ha már az eredeti szobor semmiképpen sem állítható vissza, ennek az anyagnak és a meglevő talpköveknek felhasználásával új Kossuth-szobrot kellene készíttetni valamelyik magyar művésszel.

 

A Rákóczi-szobornak nyoma veszett

Nem kevésbé tragikus sors érte a Rákóczi szobrát is. A csoportozat bronz mellszobrának teljesen nyoma veszett. A kőtalapzat azonban, amelyen egy kuruc vitéz alakja is ki volt faragva, ma is megvan összetört darabokban a városmajor területén. A Rákóczi-szobrot Székely Károly készítette annakidején, de mivel ennek a felállításáról sem lehet szó, talán a még élő Székelyt kell megbízni, hogy értékes művészi alkotását újra elkészítse.

 

Petőfi nemcsak a harctéren, de Vásárhelyen is eltűnt

A Petőfi-szobor az előbbiekhez hasonló sorsra jutott. A rajta levő bronz dombormű, Kallós Ede szobrászművész alkotása teljesen eltűnt. A magyaros stílusú talapzat kődarabjai hiányosan megvannak és a többi szoborroncsok között a városmajorban hevernek. Érdekes megemlíteni, hogy az emlékmű tetejére a városi tanács 1913-ban egy Turul madár elhelyezését tervezte. a szobrot ki is öntötték bronzból Budapesten és az árának egy részét kifizették, de a közbejött világháború megakadályozta a terv kivitelét és a Turul-madár elhelyezésére sem került sor. A Petőfi-emlékműnek sem domborműve, sem talapzata nem volt olyan művészi értékű, hogy eredeti alakjában való visszaállításához feltétlenül ragaszkodni kellett volna. Ezért a szoborbizottság is lemondott arról, hogy újra való felállítását javasolja és azon az állásponton volt, hogy teljesen új Petőfi-szobor felállítása volna szükséges.

 

A Bem-szoborból csak a talapzat kövei maradtak meg

Nemrégen részletesen beszámoltunk arról, hogy a híres marosvásárhelyi Bem-szobor miképpen tűnt el a román ajándékozási „jóindulat” útvesztőiben. Bem apó szobra Huszár Adolf kitűnő alkotása volt és 1880-ban állították fel vásárhely főterén. A románok a szobrot megrongált állapotban szállították el 1928-ban Marosvásárhelyről azzal az ürüggyel, hogy a varsói követséghez küldik. A bronz szobornak nyoma veszett, de talpazatának kövei, melyek az igen értékes ditroit nevű gránitkőből készültek, nagyrészben ma is megvannak a városmajor területén és méghozzá teljesen sértetlen állapotban.

    A szobrok visszahelyezése azt is megkövetelné, hogy a főteret átalakítsák némileg, a tér jelenlegi aszfaltmezőit meg kellene változtatni. És főleg alapos megfontolást igényel az esztétikai szempontból is alaposan kifogásolható görögkeleti katedrális, amely a tér beosztását és hangulatát teljesen elrontotta. Miatta a Kossuth-szobor alig volna visszaállítható a régi helyére. Ugyanígy hely nélkül maradt a híres Bodor-kút, még akkor is, ha valamiképpen újra felállítanák. Erről azonban egyelőre aligha lehet szó, mert az eredeti elpusztult és a gernyeszegi Teleki Miklós gróf birtokában lévő megmaradt részei használhatatlanok. Az eredeti tervrajza után készült margitszigeti másolatát pedig az országos közmunkatanács költségén építették és Budapest nem válik meg tőle. Esetleg erről a másolatról készíthetne Vásárhely egy újabb másolatot…

    A huszonkét éves kisebbségi sors még keményebben megviselte szobrainkat, mint az élő embereket. Bronzból és kőből voltak, mégis elmorzsolta a történelem szekere, nem bírták ki ez ellenséges nehéz időket. A vásárhelyi magyarság azonban feltámadt és hisszük, hogy nagyjaink sozbrai is megelevenednek egyszer poraikból. Hogy fennen hirdessék, amit most néma hallgatásukkal vésnek szívünkbe.

Székely Szó (Marosvásárhely), 1942. november 8., 5. oldal.  

szozattv


szozat a tiszta hang pozsonyicsata19 Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf