Bereznay András: A román történelmi atlaszról [II. rész]

A román történelmi atlaszról (Atlas Istoric)

II.

Az atlaszban hibákat nemcsak a már ismertetett román vonatkozású tendenciózus beállítások jelentenek, nagyszámú, ilyesmitől független, szándékolt-
nak alig tekinthető hiba is látható a térképeken.

Szerkesztési szempontból végtelenül szerencsétlen a 33., Európa a népvándorlás korában (VI-XIII. század) című térkép, amelyen csak három államot láthatunk, az arabot, a bizáncit, és a frankot, az utóbbiakat VI. századi állapotukban, bár a jelmagyarázat a Frank Királyságról azt állítja, hogy VIII. századi határai közt van jelen. A térképre kerül még a longobárd állam megjelenése is, valamint igen félrevezető módon az Arab Birodalom területnyeresége a Kelet-Római Birodalom és a
Nyugati-gót Királyság rovására: félrevezetően annyiból, hogy minden jel szerint az arabok először a bizánci kézen lévő Egyiptom, és általában az Északafrikai partvidék megkerülésével (talán Szudánon át?) érték el az Atlanti óceánt, és a kelet-római birtokokat, így nyugatról, keletről és délről egyidejűleg
támadhatták és foglalhatták el, aminek történelmi valótlanságához persze kétség sem fér. Súlyosabb hibája azonban a térképnek az, hogy bár címe szerint
még a XIII. századot is fölöleli, Európa egyéb területein csak különböző népek vonulási irányait jelöli, államokat azonban nem, így azt a látszatot kelti
mintha Európa nagyobb részén államok még a XIII. században sem alakultak volna ki. Véleményem szerint ha a tervezők nyolc évszázad európai népmozgalmait egy térképen kívánták ábrázolni, akkor eljárhattak volna úgy, hogy semmilyen országot nem tüntettek volna föl csak a mozgásban lévő népek vonulási
irányait, vagy esetleg úgy is, hogy bemutathatták volna Európát a tatárjárás (vagyis az utolsó néphullám) utáni állapotában, kb. 1250-ben és ezen jelezték
volna a népek korábbi átvonulásait, melyek – legalábbis jelentős részben – a XIII. századi állapotokra, illetve a korábbi államalakulásokra közvetlen hatást
gyakoroltak, azokat így mintegy magyarázzák. A térképen látható eljárásmód azonban merőben értelmetlen.

A 38., Lengyelország és Litvánia a X.-XV. században című térkép, azonkí-
vül, hogy egyike a már ismertetett módszer miatti csekély értékű átvételeknek,
hibás is annyiból, hogy a Német Lovagrend területének Litvániától északra
eső részét Oroszországhoz tartozó területként tünteti föl.

A 40., A feudális arab állam kialakulása és az arabok terjeszkedése című
térképen ellentmondóak a Nagy Károly féle Frank Birodalom határai: mivel
képtelenség a birodalmat az arab hadjárat lezajlása után (796), tehát a Dunán-
túl frank kézenléte idejében úgy ábrázolni, hogy közben a birodalom a Pireneu-
sokon nem terjed túl, hiszen az araboknak a hegylánctól való visszavetése, majd
ezt követően a Spanyol Határgrófság megalapítása olyan esemény, mely a Du-
nántúl frank birtokbavételét megelőzte.

A 43. „Kereszteshadjáratok” című térképet nagyfokú zavarosság jellemzi. Kétségtelen, hogy a hadjáratok hosszú, közel kétszáz éves időtartama a ha-
tároknak Európának a hadjáratok által közvetlenül nem érintett területein is
mozgó volta miatt bizonyos szerkesztési problémákat vet föl, ezeknek azon-
ban semmi esetre sem lehet az a megoldása (egész Európát felölelő térképről
van szó), hogy míg az Ibériai félszigetet az első keresztesháború kezdetekor,
tehát a XI. század végi állapotában mutatja be a térkép, a Balkánon már az
1095-höz képest 1206-ra alaposan megváltozott viszonyokat kell látnunk, nem beszélve a Német Lovagrend ilyen alakban ugyan sosem létezett, de itt-ott ha-
sonlóan 1240 körül fönnállott határairól, ami viszont kizárja a Kijevi állam
jelenlétét, amely már a XII. század első felében fölbomlott, helyét orosz rész-
fejedelemségek foglalták el. Mindenképpen hiba, hogy eltűnik a litvánok terü-
lete, mely a kereszteshadjáratok korában sosem volt más ország kezén. A tér-
kép az arab nyugaton csak az 1095-ben még tényleg létezett Almoravidák ál-
lamról tud, elmulasztva közölni, hogy azt 1129-ben az Almohádoké váltotta
föl és bár bemutatja Szaladin szultánságát, de elfelejti közölni, hogy az mégis
mikor állott fönn (egyébként 1171-től 1250-ig). Kisázsiában. de főleg Mezopo-
támiában, ill. az attól északra eső területeken pedig a közel két évszázad válto-
zásait, melyek a korszak kezdetén ott még majd minden területet fölölelő Szeld-
zsuk birodalmat érték, a térkép teljesen elmulasztja föltüntetni. Egészében a
térképről elmondható, hogy bár egyes területrészeinek egyes időszakokról
szóló rajzai megbízhatóak vagy legalábbis közelítően azok, a térkép egésze
mégis teljesen értéktelen, mert a különböző területek helyes hattárrajzai kü-
lönböző korokra vonatkoznak, ami másra, mint félreértésre aligha vezethet,
mindezt pedig súlyosbítja a románok már ismertetett módon történő félreveze-
tő megjelenítése. Különben, hogy mindez így van azt alighanem a szerkesztők
is érezték, hiszen nem adtak meg semmilyen, a határállapotokra vonatkozó
konkrét időpontot, amit pedig az atlasz következő, 44. térképén megtettek, és
ami ilyen, hosszabb időt fölölelő téma esetében okvetlenül szükséges lett volna.

Bár igen elnagyolt, tartalmában mégis lényegileg elfogadható térkép a 44.
oldali, melynek címe: Európa gazdasági térképe a XII.-XV. században. Hibá-
nak talán csak azt lehet tekinteni, hogy színezése által Finnország Svédország-
tól, Norvégia pedig Dániától teljesen függetlennek vélhető. Kár, hogy legalább
valamilyen formában nem mutatják be a Lengyelország és Litvánia közti uni-
ót. Kissé önkényesen húzták, illetve nem húzták meg a Német-római Biro-
dalmon belüli határokat. Az Alpoktól északra csak Csehországé szerepel, az
viszont hibásan, mivel a térkép Sziléziát nem tartja a Cseh korona országai közé
tartozónak.

A svájci államszövetség kialakulása XIV.-XVI. század című 45 a. oldali
térkép tervezője úgy látszik, nem tud arról, hogy a Léman tótól délre Chablais
1536-tól 69-ig a Szövetség tartozéka volt.

Az előzőnél nagyobb számú, és súlyosabb hibákkal terhes a 45 b. Az Oszt-
rák-Habsburgok birtokai (1740-ig) című térkép, mely nem tud azoknak a terü-
leteknek a Habsburg kézenlétéről, melyek Vorarlberg mai határain a Bodeni-tó
majd a Rajna mentén észak-nyugat felé túllépve helyenkint nem összefüggően
terültek el. Nem tudnak ezenkívül a tervezők a Habsburgoknak a Duna és a
Lech nyugati partja közt elterülő birtokaikról sem pedig ezeket éppúgy, mint
a Rajna-mentieket a Habsburgok csak Napóleon idejében vesztették el. Egy
térképnek, mely a Habsburgok területeinek fejlődéséről szól és mely jelmagya-
rázatában külön színnel tünteti fel a Habsburgok által 1271-1282 közt nyert
területeket, mindenképpen ábrázolnia kellene a későbbi Svájc egy részét kitevő,
és a XIV. században még birtokolt legősibb Habsburg birtokokat. Elég külö-
nös, hogy a térkép, noha tudja, hogy a Habsburgok Szilézia nagyobb részét
csak 1742-ben, tehát a cím korszakzáró évszáma után vesztették el, azt mégsem
színezi úgy, ahogy ezt a jelmagyarázat-szín megkívánná: a Habsburgok által
1526-tól 1618-ig (esetleg tovább is, de akkor mindenesetre) birtokolt terület-
nek. A Szilézia elvesztésére vonatkozó területére írt 1742-es évszám ezenkívül
félreértésre ad alkalmat Luzsica vonatkozásában, melyet a Habsburgok már
1635-ben elvesztettek. Magyarországon teljesen érthetetlen, hogy a Habsburg területeket 1526-1618 között (ha, ahogy ez legértelmesebb, a speyeri szerződés
– 1570 – utáni állapotokat vesszük alapul) miért szűkítették a valóságosnál
sokkal kisebbre. A Dunántúlon Habsburg-Magyarország határa néma Rábá-
nál, hanem a Balatonnál volt, és Magyarország északkeleti részén a Habsburg-
Magyar Királyság kiterjedt azokra a területekre, melyeket, (akkor is csak át-
menetileg) 1621-ben veszített el. Ha az a kétféle zöld szín, mely Magyarország
és Erdély területét födi, a Habsburgok által az 1683-ban kezdett törökellenes
hadjáratok során megszerzett területeket kívánja úgy jelölni, hogy Magyaror-
szág és Erdély között az eltérő árnyalattal különbséget tesz, hibásan teszi, egy-
részt, mert a Habsburgok terjeszkedésének szempontjából értelmetlen különb-
séget tenni az egyidőben szerzett területek között, másrészt pedig, bár a törökök
kiűzése és a Carolina resolutio (1732) között a Részek hovatartozása eldöntet-
len volt. 1732 után ez a probléma megoldódott, így a Partium szilágysági és
kelet-zarándi részeit, ha már fölöslegesen föltüntették, az Erdélyi Fejedelemség
birtokában lévőnek kellett volna színezni. A térkép hibásan tekinti az egész
dalmát partvidéket török birtoknak.

A 47/b térképen, melynek címe: A francia feudális állam kialakulása IX.-
XV. század, azontúl, hogy az ilyenfajta (túl nagy időszakot felölelő) térképek
szokott hiányosságaival találkozunk, az azért mégiscsak megkell hogy lepjen,
hogy utalás sincs a franciaországi angol jelenlétre, arra, amelyet a történelem
száz éves háborúnak ismer, és amely kevés híján a francia állami lét megszünte-
téséhez vezetett. Föltételezhető, hogy az atlasz nem szívesen láttatta volna
térképen a „nagy latin testvér” általában tényleg sok fényességben gazdag törté-
netének ezt az epizódját.

Mint az atlasz 43. térképén, a 49/b, A Moszkvai állam kialakulása című tér-
képen is ellentmondás tapasztalható az ábrázolt területek egyes részeinek be-
mutatásmódja között. Míg az oroszországi területeken az 1462-re kialakult
viszonyokat láthatjuk, a Balkánon az 1355-ben fönnállott helyzetet ábrázolja a térkép, és még csak nem is szóltam Anatólia és a Kaukázus-vidék ellentmondásos, illetve tisztázatlan voltáról.

Az 50., Egyetemek Európában a XI.-XV. században című térképen ugyana-
zokon a hibákon kívül, melyek a 44. térképen megtalálhatóak, pontatlan a
francia német határ Calaistől délkeletre, viszont ennek a lapnak a kivitele
legalább sokkal gondosabb.

Az 55. oldal mongol terjeszkedést ábrázoló Eurázsia térképén majdnem tel-
jesen pontatlanok, illetve megbízhatatlanok a mongol-tatár birodalmon kí-
vüli határok és államterületek. Az itt lévő hibák kuszasága és nagy száma miatt,
mintegy szemléltetőnek, csupán egyet szeretnék kiragadni, azt, hogy nem tu-
dom fölfogni, mi tette indokolttá Aragónia csupán szárazföldi részének négy
államra való földarabolását.

Hibákban nem kevésbé gazdag az 57. Nagy földrajzi fölfedezések és gyar-
mati terjeszkedések a XVII. század közepéig című térkép sem, mely jelmagya-
rázatában azt állítja, hogy a határokat a XVII. század közepi állapotukban
jelöli, ami legalábbis ellentmond Kína bemutatásmódjának, hiszen a mand-
zsuk, akiknek területét, mint államba nem szervezett népét Kínától különállónak
mutatja a térkép, pontosan a század közepére foglalták el Kínának már a Jang-
tze-tól délre eső területe nagyobb részét is.

A Csukcs-félsziget csak körülbelül egy évszázad múlva lett Oroszországé,
ahhoz tartozónak jelölése tehát tévedés. Teljesen különös a Török Birodalom
bemutatásmódja. Eltekintve attól, hogy a dalmát partvidék, de főleg Isztria sosem volt török, nehéz, megérteni azt a csíkozást, melyet a térkép a Török Birodalomnak a Dunától és a Fekete-tengertől északra eső területein alkalmaz.
Ha, mint a jelmagyarázat híján csupán föltételezhető, a csíkozás a hűbéres te-
rületeket jelöli, akkor fölfoghatatlan, hogy a Duna-Tisza-köze, a Tiszántúl és
a Temesköz nagy része, valamint, Budzsák miért csíkos, és hogy Algéria, Tunisz, Tripolitánia miért nem az. Helytelen, a Songhaí birodalom térképrevitelének módja is, hiszen a birodalom Marokkó XVI. század végi támadása után egészen kis területen maradt csak fönn. A térkép egyébként meglehetős önkényességgel, minden rendszer nélkül húz, illetve nem húz meg országhatárokat, ír ki neveket, és színez államterületeket. Bár elöljáróban általában véve már rámutattam, mennyire helytelen egyes területek hosszabb időt átfogó történetét egy térképen ábrázolni, mégis hasznos, mint különösen kirívó esetet szemügyre venni az 58., Kína, Japán és India a XVI.-XVII. században című térképet, mely kétszáz éven át ezt az óriási területet egy Kan-Szu vidéki átmeneti kínai terjeszkedés kivételével változatlan határállapotúnak tekinti, holott, hogy csak egy jelentős mozgásra utaljak, a Mogul Birodalom főleg a XVI. században nagyarányú területváltozáson ment át. A jelmagyarázatban semmilyen utalás sincs arra, hogy a térképen látható állapot a szóbanforgó kétszáz év elején, végén, vagy mely szakaszán állott fenn?

Szemügyre véve az 59. oldali, Európa a XVI. században című térképet, mint
az atlaszban már nem egy esetben, föl kell tenni a kérdést, hogy az ábrázolt ha-
tárok az adott kor mely évében állottak fönn? Több jelből (a Volga-vidéki tatár
kánságok függetlensége, V. Károly birodalmának bemutatása, a Német Lovag-
rend még megléte) arra következtethetünk, hogy – a magyarországi állapotokat
is figyelembe véve – a határok a század első felének végén fönnállott viszonyokat
jelölik. Amennyiben ez így van, nem látom be, hogy félreértések elkerülése
kedvéért miért nem lehetett egy mondattal utalni erre, ezenkívül többszörös
ellentmondást is jelent, hogy azon a térképen, mely Magyarországon egyébként az 1568-as drinápolyi béke szerinti határokat jelöli, ami már önmagában is ellentmond a
térkép egyéb határainak, Lugos-Karánsebes vidékét, mely 1658 előtt csak 1552 és 1554 között volt török kézen, a Török Birodalom részének tekintik. Rejtélyes valami, amit északkelet Magyarországon kell látnunk. Kilenc ottani megye területét a tér-
kép kideríthetetlen okokból a Török Birodalom részének színezi, holott ezek
közül egy, Máramaros, legalábbis 1570 óta Erdély tartozéka, a többi pedig a királyi Magyarország része volt, de török egyik sem, soha. Nehéz föltételeznünk a Krimi Kánságról, hogy területe Azov mellett nem zárta volna körül az Azovi tengert: ehhez hasonló helyzet csak jóval később alakult ki. Nagy Péter hadjárata következtében, Lengyelországnál, ahol a XVI. században már mindenképpen hibának minősíthető a Litvániával fönálló unió létének eltagadása, ellentmondásos is a lengyel-litván határ, ti. lehetetlen Podlasiét Lengyelország részének tekinteni, Volhiniát és Ukrajnát pedig Litvániáénak, mivel Podlasie éppúgy 1569-ben a lublini unióban került Lengyel-
országhoz mint az említett ukrán területek. A történelemben esetleg nem egé-
szen szakértő számára súlyosan félrevezető lehet a német területek bemutatás-
módja, mely olyan, hogy nem Habsburg kézen lévő, de a Német-római Biro-
dalomhoz tartozó területekről, sőt tovább növelve a félreértés lehetőségét és
valószínűségét, a balti lovagrendi területekről is a jelmagyarázatban azt közli,
hogy ezek „Németország területe”. Arról, hogy a spanyol vagy osztrák Habs-
burg kézen lévő német területeknek a többiekhez valamilyen közük volna, a tér-
kép tulajdonképpen nem tájékoztat, mert, bár meghúzza a Német-római Bi-
rodalom határát (Trento-nál hibásan), a meghúzott vonalról a jelmagyarázat-
ban azt mondja: V. Károly birodalmának határa. Ezzel a vonalfajtával azután
értelemszerűen Spanyolországot és az olaszországi spanyol birtokokat is keretezi. Mindebből elsősorban az derül ki. hogy a Német-római Birodalom nem
létezett, viszont volt egy egységes német állam, amely területének nagyobb ré-
sze V. Károly birodalmába tartozott. A kirenaikai török hűbéres terület keleti határa nem a Nílus volt. A XVI. .század nagyobb részében Algéria török hűbér volt, kár, hogy elmarad ennek feltüntetése.

Különös dolgokat a 62., Olaszország a XVI. században és a XVII század el-
ső felében című térképen is lehet látni. A Német-római Birodalom itt egységes
egészként jelenik meg, területéből azonban nem kevés önkényességgel Franche-
Comtet elkülönítik, de nem, mint ahogy el lehetne várni, spanyol birtokot,
(ezeknek egységes színezésük van), hanem, különös módon, mint önálló orszá-
got. Valahogy úgy, mint Svájcot, amely ezidőben még névleg a birodalomhoz kapcsolódott. Bár a Német-római Birodalmon belül a térkép Habsburg (osztrák-Habsburg) területeket nem különít el, Magyarországról a jelmagyarázatban azt mondja, hogy az a Habsburgok által 1540 után elfoglalt terület. Mivel, mint mondottam, a térképen a Habsburg birtokoknak külön színük nincs. Magyarországot német-római színű csíkozással látták el. Ebből kétféle félreértés keletkezhet. Az egyik, hogy az egész Német-római Birodalom Habsburg birtok volt, ami így persze nem igaz, a másik, hogy Magyarország a Német-római Birodalom tartozéka lett, ami a valóságnak még az, előzőnél is kevésbé felel meg. Mindettől függetlenül érthetetlen, hogy a Habsburgok magyarországi jelenlétét miért csak 1540 utánra teszik, holott Habsburg Ferdi-
nánd magyar királlyá választása már 1526-ban megtörtént. Ez az utolsó észrevétel egyébként az előző, 61. térképre is vonatkozik.

A 65/a térképen történetietlen dolog Lengyelországot és Litvániát még a
lublini unió után is külön államoknak tekinteni, ezenkívül hibás Lengyelország
délkeleti határa is.

Bizonyos hibák a 70., Európa a Vesztfáliai béke (1648) után című térképen
is akadnak. Hiba Svédország részének tekinteni Brémát, és a Bréma és Hol-
landia közötti területeket. Maastricht vidéke Hollandiához tartozott, spanyol
birtoknak színezése tévedés. Azok az elzászi és Lotharingiai területek, melye-
ket, mint egyházi birtokokat ábrázol a térkép, a béke utánra már Franciaor-
szágéi lettek. Magdeburg brandenburgi birtokbavétele 1648-ban még nem
történt meg, csak kilátásba helyezték azt. Magdeburg csak 1680-ban lett Bran-
denburgé. Hibás a magyar török határ is, mivel az 1606-os zsitvatorokí béke
óta Nógrád visszakerült Magyarországhoz.

A 71/b, Franciaország a XVII. században című térképen a következő hi-
bák találhatóak: Calais szemben a jelmagyarázat állításával, nem a pireneusi
békében került Franciaországhoz. Dunquerque 1662-ben az 1668-as Aacheni
béke előtt került Franciaországhoz, a jelmagyarázat, mely a területet az
aacheni békében elért egyik francia nyereségnek tartja, félrevezető. Más terü-
letdarabok, szintén észak-Franciaországban, csak 1678-ban, a nyjmegeni bé-
kében kerültek Franciaországhoz, azoknak, mint az aacheni békekötéskor
nyert területeknek bemutatása, szintén helytelen.

A 72., Európa 1699. és 1789. között című térkép ismét egyike azoknak,
melyek sokat markolnak, de keveset fognak. A leglényegesebb hibák itt Orosz-
országgal kapcsolatosak. Bár jelmagyarázatában a térkép szól egy jelzésmód-
ról, mely Oroszország Svédország rovására történt terjeszkedését hivatott je-
lölni, érthetetlen módon ezt a jelzést csak az 1743-ban Oroszországhoz csatolt
finn területre alkalmazza, vagyis úgy tesz, mintha a valójában 1721-ben meg-
szerzett balti és karél területek már 1699. előtt Oroszország kezén lettek volna.

Nem szól a térkép a dnyeperi kozákok területéről, mely Oroszország részévé
végleg csak 1774-ben vált, ezáltal e területet éppúgy, mint a balti szerzeménye-
ket már 1699 előtt, orosz kézen lévőnek kell vélnünk. Igen ellentmondásos
dolog, hogy míg a Krími Kánságot, mely csak 1783-ban került orosz birtokba,
orosz csíkozással látják el, a korábban, 1774-ben, a kücsük-kajnardzsi béké-
ben Oroszországhoz került Bug-Dnyeper közét, török területnek tekintik.
A Kaszpi-tengertől keletre eső területek a tárgyalt időszaknak még legvégére
sem kerültek orosz birtokba, ilyen jelölésük tehát helytelen. Hibás a Habsburg-
bajor határ, mely legalábbis 1779-ig nem az Inn alsó folyásánál, hanem attól
keletre húzódott. Salzburgtól északnyugatra, az Innig eső terület pedig sosem
volt Habsburg kézen. Mivel a térkép Sziléziáról semmit nem mond, azt hihet-
nénk, hogy már 1699 előtt porosz volt. Az itt 1742-ben bekövetkezett változás-
ra éppúgy utalni kellett volna, mint a magyar-török határ hullámzására, mely
ábrázolt vonalát csak 1739-ben érte el. 1699-1718 között ez a határ a jelzettnél
jóval északabbra, 1718-39 között pedig sokkal délebbre húzódott. Velence
1699 és 1718 között birtokolta Moreát, erről megfeledkezni mindenképpen
kár volt. Egy területdarabot a Rajnától északra a térkép értelmetlenül csatol a
Német-római Császárságtól Svájchoz.

A 73. térképről (közép- és délkelet-Európa 1683 és 1792 között) már ro-
mán vonatkozásban is megállapítottam, hogy meglepő adatokkal szolgál. Ez a
készsége nem román témáiban is megfigyelhető. Igen különös, hogy a Német-
római Birodalmon belüli Habsburg területek határául azt a vonalat húzták,
mely Ausztria határa csak 1815 után lett. Korszakunkban nem volt Habsburg
sem Salzburg, sem néhány más kisebb egyházi terület, és Krakkó sem 1772-ben
került Habsburg kézre. Az is rejtély, hogy a Magyar Királyság miért török színt
kapott, miért nem Habsburgot, ha már egyszer a jelmagyarázat egy színről azt
mondja, hogy az a Habsburg Birodalmat jelöli. Dalmáciának, mely pedig Ve-
lencéhez tartozott, nemcsak színe tér el a köztársaság egyéb területeinek szí-
nétől, hanem Zárától északra a térkép határt húz – máshogy nem lehet ma-
gyarázni –, Velence és az így önállóvá tett dalmát állam között. Montenegró
területét nem tudni, miért terjeszti ki a térkép (nem egészen pontosan) 1878-
ban bekebelezett új birtokaira, valóságos területét így többszörösre növelve.
Magyarországon belül mindenképpen hibás az a határ, mely a törökök által
1541-ben nyugat felé elért vonalat szándékszik jelölni: a török hatalom a Du-
nántúlon ekkor még csak inkább a Duna mentére korlátozódott. Több, mint
különös az a török-erdélyi színnel csíkozott terület, mely a Partiumnak a Fehér-
Köröstől északra fekvő területeit, Bethlen hét megyéjét és Ungot foglalja magá-
ban. A jelmagyarázat erről a területről azt mondja: az Erdélyi Fejedelemséghez
tartozott terület (1648-1687). Csak egeszén rossz szerkesztessél tudom magya-
rázni azt, hogy ilyen jelölés helyt kaphatott abban az atlaszban, mely ugyan
elég hibásan, de más térképein a Partium 16. századi létezéséről azért mégiscsak
tud. A szóbanforgó csíkozás így a kérdéses terület mintegy felén azért értelmet-
len, mert az már 1648 előtt is Erdélyhez tartozott, másik részén viszont azért,
mert. ami Ung megyét illeti, sohasem tartozott Erdélyhez, a többi rész pedig
1621-29 és 1645-48 között ugyan Erdély kezében volt, de nem volt (két megyét
kivéve) 1648 után, főképpen nem 1687-ig, amikorra már a II. Rákóczi György
által 1659-ig birtokolt Szabolcs és Szatmár is rég elveszett. A pozsareváci béke
szerinti Habsburg-török határt az Una torkolatától nyugatra, nem a Száva,
hanem az Una alsó folyása jelentette, majd egy vonal, amely Dalmácia észak-
keleti részét elérve a török birodalmat elvágta a tengertől. Csak mint mellékest
említem meg, hogy a térképen egy Velencét ugyan nélkülöző, de hihetetlenül, különben egységes Olaszország látható.

A 74/a, A porosz állam kialakulása és területi terjeszkedése című térképen,
mely ezt a terjeszkedést szemmel láthatóan csak 1772-ig mutatja be, hiba Danc-
kát a harmincéves háborúig történt porosz szerzeményként bemutatni, mivel a
város és területe csak 1793-ban került Poroszországhoz.

A 74/b térképen (Lengyelország fölosztása a XVIII. században) Tarnopol
olyan különös helyzetben látható, mintha nem 1772-ben lett volna a Habsbur-
goké, hanem azok már korábban is birtokolták volna. Az ilyen színezésen alig
enyhít, de inkább a zavart fokozza az a kiírás, hogy „orosz 1809-15”, amire,
figyelembe véve, hogy a térkép címe szerint csak a XVIII. századról szól, nem
is lett volna szükség. Különös, hogy míg a Lengyelországot földaraboló orszá-
gok közül Poroszország eredeti területét nem színezték, színt kapott Svéd-
ország és Moldva. Bornholm különben nem volt a svédeké. Bár Danckáról (ez egy mellé írt évszámból kiderül) tudja a térkép, hogy csak 1793-ban lett porosz, hibásan mégis 1772-es porosz nyereségnek jelöli. Szerencsétlen és félreértésekre alkalmat adó az az eljárás, mely az 1795-ben Oroszországhoz került lengyel területeket Oroszország eredeti (1772 előtti) területével azonos színűnek jelöli.

A 75., A román országok a XVIII. században 1859-ig című térképen képte-
lenség Galícia keleti részén Oroszország és Ausztria között Lengyelországnak
egy kis, a Dnyeszterig húzódó darabját bemutatni. Ha Oroszország és Kína
között 1689-ig, a nercsinszki szerződésig, a határt az Amur folyó jelentette,
nem értem, hogy a 76., Az Orosz állam és terjeszkedése című térképen miért áb-
rázolják az Amur-vidék keleti részét 1689 előtt is kínai birtoknak. Azerbajd-
zsánról és Kelet-Örményországról elmaradt az Oroszországhoz kerülést jelző
szín. A térkép elmulasztja bemutatni az átmeneti orosz, területnyereségeket
(Duna-delta, Gilán és Mazanderán, Kuldzsa).

A 77/b. Polgári forradalom Franciaországban című térképen Hollandiát a
Német-római Birodalomhoz tartozónak jelölni tévedés. Svájc határai három
helyen is pontatlanok.

Meglepőnek lehet nevezni a hibáknak azt a sokaságát, mely a 79., Európa és a Francia Birodalom Bonaparte Napoleon idejében című térképen található. Hiba, hogy 1799-ben a térkép Franciaországot korábbi belga, rajna-menti és olaszországi szerzeményei nélkül ábrázolja, sőt, nem tekinti Franciaország részének a még 1768-ban megszerzett Korzikát sem. A szigetet a térkép szerint 1799 és 1811 között csatolták Franciaországhoz, amely éppúgy nem igaz, mint az az állítás, hogy Holstein ugyanebben az időszakban francia kézre került. Holstein a történelem során sosem volt francia. Valais ellenben igen. Svájcnak ezt a részét 1799 és 1811 között (1810-ben) Franciaországhoz csatolták, csakúgy, mint a térkép által önállónak tekintett, de valójá-
ban még 1799 előtt megszerzett Savoiát és Nizzát. Arról, hogy Erfurt nem a
Rajnai Szövetség, hanem Franciaország része volt, a térkép megfeledkezik,
mint ahogy arról is, hogy Dancka 1807-től szabad városállammá vált. Hibás
több balti-tengeri sziget színezése. Az Aland-szigetek 1809-ben Finnország
egyéb részeivel egyidőben orosz fönnhatóság alá kerültek, tehát nem tartoz-
tak Svédországhoz. Éppúgy nem tartozott oda a dán Bornholm, és a porosz
Usedom és Wolfin sem. Szerbia autonómiájáért 1812-ben még csak harcolt,
és amikor 1817-ben tényleg kivívta, területe a térképen ábrázoltnál jóval kisebb
volt. Föltüntetett kiterjedését csak 1833-ra érte el.

Egészen szerencsétlen és ellentmondásos módszerű térkép a 80., melynek
címe: Európa a bécsi kongresszus (1815) után és a Szent Szövetség idejében.
A térkép eljárásmódja a következő: bemutatja a címben jelzett korszak Euró-
páját, de csak 1828-ig, ami abból következik, hogy kelet-Örményország még Perzsiáé, és sem az ezután függetlenné vált Görögország, sem Belgium nem
látható, viszont úgy mutatja be, hogy érzékelteti és meg is magyarázza két or-
szág terjeszkedését, anélkül azonban, hogy arra is rámutatna, hogy Oroszor-
szág és Poroszország területi gyarapodásai mely korábbi állapotokhoz képest
jelentenek nyereséget. Az eljárás így egyrészt a viszonyítási alap hiánya miatt
önkényes, másrészt pedig azért, mert a világon semmivel sem lehet magyaráz-
ni, miért csak e két ország (és részben Hollandia) növekedését mutatják be, a
többiét, így Ausztriáét is, mellőzve. Az önkényesség még hibákkal is párosul.
Világos ugyanis, még ha a jelmagyarázat hallgat is erről, hogy a térkép a szóban
forgó orosz, és porosz nyereségeket az 1791-es helyzethez képest ábrázolja, ez
esetben viszont Poroszországnál hiba az összes nyugati németországi területet
azóta szerzettnek tekinteni. Elő-Pomerániát viszont, amit tényleg csak ezután
(1814-15-ben) kapott meg Poroszország, mint már akkor is porosz birtokot.
Oroszország esetében a hiba a Kaukázustól délre jelentkezik, az ottani orosz
területek, szemben a térkép ábrázolásával, csak 1791 után, pontosabban 1801
után kerültek Oroszországhoz. Ha, mint láttuk, a térkép az 1828 utáni változá-
sokról nem szól, ellentmondás, illetve hiba Krakkót osztráknak jelölni, mivel
az csak 1847-ben került Ausztriához. Nem volt osztrák függőség Bajorország-
nak az Inn egy szakaszától délkeletre eső része sem. Luxemburg Hollandiához
tartozott, önálló államnak tekintése tévedés. Orán sem volt spanyol.

A 81., Az 1848-49-es forradalmak Európában című térképen bizonyos szem-
léletbeli fogyatékosságokon túl, (amilyen a nemzeti függetlenségi harc bemu-
tatásának elhagyása) legalábbis provinciális szemléletet bizonyít, hogy a szer-
kesztők szükségesnek tartották az erdélyi mozgalmakat másfajta jellel ábrázol-
ni, mint amilyet az összes többire alkalmaztak. Hibák is találhatóak a térké-
pen: Holstein Dániához, Krakkó pedig nem Oroszországhoz, hanem Ausztriá-
hoz tartozott 1848-ban. A Német Szövetség határa több szakaszon is rossz,
így a szövetséghez tartozott 1818 óta a Visztuláktól délre egy területdarab, ame-
lyet a térkép oda nem tartozónak tüntet föl, ezenkívül 1839-ben az 1815-ös ha-
tárhoz képest egy területcserével nyugaton is változott a határ: Luxemburg
nyugati része Belgiumhoz került, és elveszett a szövetség számára, ugyanakkor
viszont a szövetség része lett a holland Limburg, Luxemburg Poroszországhoz
tartozónak jelölése mindenképp hiba, nyugati része, mint említettem, Belgium-
hoz került, keleti pedig Hollandiáé maradt. Lucca 1847 óta Toszkánához tar-
tozott, ezáltal helytelen önállóként bemutatni. Különös, hogy ha a térkép tud-
ja a Jóni-szigetekről. hogy Angliához tartoztak, miért jelöli őket (Korfu kivéte-
lével) görög területnek?

A 87/b, Délkelet-Európa a balkán háborúk után című térképen hibás a bul-
gár-török határ, amennyiben egy területdarab a Marica mentén, Drinápolytól
nyugatra 1913-ban még Törökországé maradt, és csak 1915-ben került Bul-
gáriához.

A 88., A közel-kelet a XX. század elején című térkép helytelenül tartja a
török El-Haszát önállónak.

A 90. Afrika a XX. század elején című térképen a következő hibák található-
ak: a spanyol kézen lévő Ifnit francia Marokkó részének ábrázolják. Gambia
brit gyarmatnak, bár határát meghúzzák, színét és nevét elfelejtik föltüntetni,
így az szintén franciának vélhető. Nyugat-Togo éppúgy Togo német gyarmat
része volt, mint az 1960 óta önálló keleti, ezáltal helytelen a brit Aranypart ré-
szének ábrázolni. A Nigéria és Kamerun határa sem az 1961-es népszavazás óta
életbelépett vonalon húzódott, hanem a határ középső és északi szakaszán,
attól nyugatabbra. Olasz-Szomália déli határa 1914-ben (a térkép ezt az állapotot mutatja) a Juba folyó volt, a térkép által Szomáliához kapcsolt brit kelet-afrikai terület, valójában csak 1925-ben került Olaszországhoz. Teljesen értelmetlen Ruanda-Urundi határának meghúzása. Walfish Bay a Dél-afrikai Unióhoz tartozott, tehát nem volt német. Az orosz-török határ nem az 1923-ival megegyező vonal volt. Karsz vidéke ekkor még Oroszországhoz tartozott.

Míg a 92. oldal Délamerika a XVIII. század végétől a XX. század elejéig című térképe csak adatszegénysége miatt hibáztatható, nincs utalás például Paraguay határainak XIX. századi nagy átalakulásaira, a 93. térképen, mely Ausztrália és Óceánia gyarmatosítását mutatja be ugyanabban az időben (XVIII. század vége – XX. század eleje) igen komoly hibák is találhatóak, így például Vilmos Császár Földje és a Bismarck-szigetek nem brit, hanem német birtokok voltak. Taivan, mint azt színezéséből vélhetnénk, nem került az Egyesült Államokhoz. Eléggé megtévesztő a Szamoák jelölése, mely szigetek nem alkottak angol-német kondominiumot, hanem (végül) némelyikük német, más részük amerikai birtok volt. A kettős (két gyarmatosító ország színét jelző) aláhúzások különben is megtévesztőek, mivel a térkép különbségtétel nélkül alkalmazza őket a megváltozott hovatartozás és a kondominiumi helyzet jelölésére.

A 95. és a 96. térképekről, melyek a Földet 1914-es állapotában ábrázolják,
(gyarmatbirtokok, illetve szövetségi rendszerek szerint) elég talán csak annyit
elmondani, hogy az elsőn hibás Olasz-Szomáliföld, Rio de Oro és Portugál-Timor, valamint Honduras határa, a másodikon pedig ugyanezeken kívül rossz még Hedzsász és Spanyol-Guinea színezése is, és az előző térképnek nem kis mértékben ellentmondva, Ecuador határa.

A 97. térképen, mely az első világháború hadieseményeit ábrázolja, hibásan
ábrázolják az Égei-tengerben Imbros-szigetét, mely török volt, görögnek, más, tényleg Görögországhoz tartozó szigeteket, Leszboszt, Khioszt, Számoszt és Nikáriát viszont töröknek.

A 98/ c, A Thesszaloniki támadás című térképen rosszak Szerbia határai.  Sztrumica kivételével a térkép az összes olyan területet, melyet Bulgária
csak az első világháború után veszített el, Szerbia részeként tünteti föl. Különös módon, a jelenlegi (1977) szerb-montenegrói határt húzva meg, Szerbiát Montenegró rovására is kiterjeszti.

Sok hiba van a 100., A világ a két világháború között című térképen is. Af-
rikában a térkép megfeledkezik Ifni Spanyolországhoz tartozásáról, a brit
Sierra Leonét portugálnak tekinti, míg Aranypartot, mely szintén brit volt, csak
brit gyámságnak tartja, és különösképpen Togónak nevezi. Ruanda-Urundi
belga gyámságot nem tudni, miért helyezték Uganda déli részére, és az is rej-
télyes, hogy a Dél-afrikai Unió miért kevésbé nemzetközösségi terület, mint
például Ausztrália vagy Kanada? Szudán nem volt gyámság. Amerikában lega-
lábbis felületességre vall Ecuadornak 1842. utáni határai közt történő bemuta-
tása, de az is, hogy Nicaragua részeként szerepel Honduras csendes-óceáni
partvidéke, és hogy az Egyesült Államok és Kanada határa teljes hosszában a
Szent-Lőrincz folyó. A közép-amerikai brit, francia és holland gyarmatok szí-
ne félrevezető, mindegyiket önálló államnak lehet hinni. A két világháború
között nem tartozott a Szovjetunióhoz a Tuvai Népköztársaság, de Nyugat-
Karélia és Finnország jeges-tengeri kijárata sem. Szemléleti és ténybeli hibák
vannak jelen a 101., Európa a két világháború között című térképen. Önmagá-
ban egy ilyen című térképen még nem számítana hibának, hogy az első világhá-
ború előtti állapothoz képest történt területváltozásokat is föltüntetik, ez az
eljárás kifogásolhatóvá azáltal válik, hogy csak Németország területveszteségei
láthatók. Igaz, Bulgáriáé is, ezekről azonban a jelmagyarázat minden belátható ok nélkül azt állítja, hogy a Görögországhoz és Jugoszláviához került terüle-
teket Bulgária valamikor 1923 és 1938 között veszítette el. Ha a térkép a változásokat tényleg a két világháború között akarta bemutatni, akkor nem értem, hogy miért nem került sor a leszűkült Csehországnak Németországhoz, és Kárpátaljának Magyarországhoz kapcsolásának bemutatására, hiszen ezek a változások éppúgy a II. világháború kitörése előtt történtek, mint a Szudéta-vidék Németországhoz, valamint a felvidéki sáv Magyarországhoz csatolása. A spanyol-Marokkótól délre eső terület nem önálló, hanem francia Marokkó volt. A melléktérképen, mely a kisantantot és a balkáni szövetséget ábrázolja, melléfogás az olasz Rodoszt szemmel láthatólag töröknek, és így a balkáni szövetség részének tartani.

A 106., A második világháború Európában 1941. közepéig című térképen érthetetlen, hogy a Jugoszlávia földarabolásából származó olasz és német nyereségek miért nem kerülnek bemutatásra ugyanúgy, mint a magyar és bulgár terjeszkedések. Elmaradt ezenkívül a Tátra-környéki lengyel területek Szlovákiához kerülésének bemutatása, és az is, hogy a Halász-félsziget 1940-benszovjet lett.

Ha talán a hadmozdulatok ábrázolása szempontjából hiteles is a 108., A ke-
leti front 1942-45 című térkép, merőben félrevezető az a kép, amit az országha-
tárokról nyújt. Képtelen dolog ugyanis Bulgáriát és a Szovjetuniót 1940 végi
határaik közt bemutatni ugyanazon a térképen, mely minden más államot 1938
eleji határai közt ábrázol. További ellentmondás, hogy a Memel-vidék csak
1939-ben lett német, Suwalki viszont 1940-ben sem került a Szovjetunióhoz.

A határok szempontjából ellentmondásos a második világháború Földközi-tengeri frontját bemutató 109/a és a nyugati frontot ábrázoló 109/b térkép is. Az elsőn az összes többi (két világháború közötti) határnak ellentmondva Bulgáriát és Görögországot a második világháború utáni kiterjedésében láthatjuk, míg a második térkép nemcsak ellentmondásos, mivel általában az 1938 eleji határokat ábrázolja, csak az olasz-jugoszláv határt mutatva be 1954 utáni helyzetében, de hibás is, mert a Hollandiához, tartozó Maastricht vidékét Belgiumhoz csatolja. A második világháború csendes-óceáni frontját ábrázoló III. térképén is lehet találkozni jelentős tévedésekkel. Míg két önálló (vagy legalábbis névleg önálló) ország, Tuva és Mandzsúria eltűnt a térképről, önállóként szerepel a brit kézen lévő Bhután, Kanada Yukon tartományát a térkép helytelenül tartja az Egyesült Államok részének.

Nagyon különösek azok a határok, melyek a 115., Kína 1919 és 1949 között című térképen fordulnak elő. Mint általában, az atlasznak e térképén is elmulasztják megemlíteni, hogy a meghúzott határok a tárgyalt kor mely időszakára vonatkoznak, így következtetésekre vagyunk utalva, melyek alapján, mivel Tuva és Dél-Szahalin a Szovjetunióhoz, tartoznak, másrészt viszont India és Pakisztán még egy állam, vagyis brit-India, csak arra az eredményre juthatunk, hogy a határok az 1945 és 47 közötti időszakból valóak. Ez esetben viszont érthetetlen az 1953-ban meghúzott koreai és az 1954-ben létrehozott vietnámi demarkációs vonalak térképre vitelén kívül az is, hogy Kasmir és Pakisztán északi csücske miért nem brit-India, hanem (legalábbis színe szerint) Afganisztán része. Bár 1947-ig Burma is brit birtok volt, a határhúzás ténye brit-India és Burma között nem kifogásolható, mivel 1937-ben Burmát brit-Indiáról leválasztották, a térkép csak azt tételezi föl indokolatlanul, hogy Burma déli tenger-
parti része brit-Indiához tartozott. 1945- és 47 között helyesebb lett volna a
külön államoknak színezett Vietnámot és Laoszt egységesen Indokínának nevezni.

A 117. Ázsia 1971-ben című térképen helytelen Szingapúrt és Maldív szige-
teket nem független államoknak tekinteni, ezenkívül a Sabah helyén szereplő
Észak-Borneó kiírás is korhűtlen.

A 118. térképen, mely az afrikai államok függetlenné válásáról tájékoztat,
nemcsak elfelejtik 14 ország függetlenné válásának évszámát közölni, hanem,
Ghána és Tanzánia esetében rossz, illetve pontatlan évszámot adnak meg.

A 119. A szocialista világrendszer című térképen hibás az Egyesült Államok és Kanada, Uganda és Tanzánia, Mozambik és Rhodézia, Omán és az Arab-öbli Emirátusok Szövetségének, valamint Malaysiának és Indonéziának határa. A térkép ezenkívül Mozambikba kebelezi Malawit, Taivant pedig furcsa módon szocialista területnek tartja.

Bereznay András

 

szozattv


szozat a tiszta hang
  2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 Családom bhi 2023október 31 Históriás szabadegyetem 2023 06 02 2023. 02. 25. SZENT KORONA DÉLUTÁNOK03istenszülőMeghívó két oldalonszekelyfold-november Szaszregen-december2022 pusztaszabolcs-1Meghivo Orosz Ors Szoborsors aink c könyv bemutatójára Gyóni_kötet Patriotak-Kronikaja-4.1 
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf