A történelmi Magyarország 64 vármegyéje: Ung [XV. rész]

64 varmegyeUng vármegye hazánk északkeleti, tiszajobbparti részében feküdt. Területe 3052,84 km2 volt. Északi nagyobb felét magas hegységek borították, csak déli és nyugati része volt lapályos, alkotván a nagy magyar alföld északkeleti övlét, melynek tengerszint feletti magassága 106-130 m. E síkságot nyugaton a Vihorlát hegység szegélyezi, ehhez kelet felé a Proprisni hegycsoport csatlakozik. Az Ung folyó völgyén túl a Polyána csoportja következik mely a Szinyákba megy át. Ettől északra a Polonina Runa csoportja, végül a galíciai határon a Keleti Beszkidek csoportja emelkedik. Ezen hegységeket számos jelentékeny folyó völgye választja el egymástól: maga a Tisza csak déli határán kis területen érintvén Ung földjét, tulajdonképpen az Ung volt a vármegye fő folyója, mely északkeleti-délnyugati irányban folyik, jobbról az Ubolya s Cserna, balról a Lyuta és Turja vizét véve fel magába. Az Ung a Laborcba ömlik, mely a vármegye nyugati határát képezte, míg a Latorca, mely a Szinyák és Polyána vizeit egyesíti, a déli határt jelölte. Zéténynél a Laborccal egyesülve a Bodrog nevet veszi fel. A Cserna és Ung alsó folyása mentén kisebb mocsarak, a Vihorlátban csinos tengerszem volt. Ásványos források Szobráncon és Uzsokon fakadtak.

    Éghajlata a déli részen az alföldi klímához hasonlít, míg északon inkább hegységi jellegű, zordabb. A csapadék mennyisége általában vége nagy még a síkságon is.

    A vármegye 4 járásra oszlott, székhelye Ungvár volt. A vármegyében 1 rendezett tanácsú város és 209 kisközség volt, nagyközség nem volt. A községek általában véve kicsinyek volta. 2000-nél több lakosa csak három településnek volt: Ungvár, Lyuta és Bező.

    A lakosok száma 1891-ben 135,247 volt, mihez még 2086 katona járult. A lakosok közt 27,5 százaléka volt magyar, 29,6 százalék tót, és 34,4 százalék rutén.

    Közművelődés tekintetében a 6 éven felüli férfi lakosságnak 57,5, a női lakosságnak 64,4 százaléka sem írni, sem olvasni nem tudott és a tanköteles gyermekek11 százaléka nem járt iskolába. A vármegye területén 251 iskola volt: 1 hittani intézet és 1 gimnázium Ungváron, 3 ipari és kereskedelmi iskola, 1 tanítóképző intézet, 1 polgári iskola, 248 elemi népiskola, 16 kisdedóvó és 1 árvaház. A szellemi élet központja Ungvár volt.

    Története

    Ung vármegye nevét Ung vártól, ez viszont Ung folyótól vette.

    Ung vármegye már a honfoglalást megelőző időszakban is lakott volt, és olyan terület, melyet az Északkeleti Kárpátokon átcsapó minden mozgalom legelőször talált útjában, a népek vándorlásainak színhelye volt. Igazolják ezt a számos kő-, bronz- és népvándorláskori leletek.

    A honfoglalás idején itt volt Árpád nagyfejedelem központja. Anonymus a várat Hung várának írta, Árpádot Hungvária vezérének nevezte. Ungvár vármegye egyike a Szent István-kori 48 körülhatárolt területű, s egyben a 24 határvármegyének. A rendszeres vármegyei élet első jelenségeiül tűnnek fel, hogy régi okmányokban a XIII. század elejéről, II. Endre király korából van említve és tanúsítva, hogy Ung, mint rendezett vármegye van feltüntetve. Ung vármegye törvényhatósági jellege a vegyesházi királyok alatt kezd mindinkább kitűnni. Ung vármegyének számot tevő voltát tanúsítja az is, hogy Zsigmond király 1394. a nikápolyi csatavesztést megelőzőleg a vármegyéktől segedelmet szorgalmazván, ezen országos segedelem kiszolgáltatásának módjára nézve körlevelében Ungot állítja föl követendő például.

    A XV. század elején északi és keleti részére Halicsból és Podóliából a tatárdúlás után bevándorolt ruszin földművesekhez és pásztorokhoz újabbak érkeztek, de északkeleti hegyes vidéke 1427-es adóösszeírásból következtetve még igen gyéren lakott volt. 1550-ben a rendek szerint Abaúj, Heves, Zemplén és Ung nagyobb, Szabolcs és Külső-Szolnok kisebb része Erdélynek adózott. Ung vármegye 1564-ben viszont már Habsburg Miksa uralma alá tartozott, és neki adózott. A nikolsburgi béke alapján 1622-ben Kassán Bethlen Gábor fejedelem halálági birtokolva átvette Ung vármegyét is. 1631 tavaszán a királyi adószedők, a pusztító, fosztogató idegen katonaság újbóli megjelenése után kitört felkeléshez több vármegye, így Ung kisnemessége mellett csatlakozott jobbágysága is, de a Császár Péter vezette mozgalmat hamar felszámolták. 1662-ben R. Montecuccoli császári hadai – noha elegendő élelmet kaptak – a falvakban pusztítottak és kegyetlenkedtek, az éhhalálnak kitett lakosságot kivándorlásra kényszerítették. A zsoldosok ismétlődő sarcolása 1670-ben fölkeléshez vezetett. Észak- és Kelet-Magyarországon a vallásügyi sérelmek és a császáriak önkényeskedése ellen Thököly Imre vezette mozgalomban a szoboszlói fegyverszüneti megállapodásban a kurucok téli szálláshelye többek közt Ung vármegye is volt. 1684. VI. 27-én Homonnai Zsigmond az ostrom 10 napján átadta Ungvár várát Thökölynek, mely alól 3 heti sikertelen ostrom után 1685. V. 22- éne a császáriak elvonultak. A Rákóczi-szabadságharc idején Ung vármegyében a háborús évek nyomorúságához járult 1708-09 szörnyű hidege és havazása, melyben a madarak tömege is megfagyott, ezt követte 1709-10 himlő és pestisjárványa, melyben sok falu egészen kihalt, azt rettentő marhavész kísérte. 1710 végén a vármegye még az öt északkeleti kuruc vármegyék egyike volt. Ungvárt 1711. V. 15-én foglalták el a császári csapatok, Bercsényi miklós műkincsgyűjteményét elkobozták, Bécsbe szállították, Ungvár városát kamarai birtokká tették.

    Mária Terézia a Magyar Királység 9 tankerületének egyik székhelyévé Ungvárt tette. II. József közigazgatási reformja 1785-ben Ung vármegyét Bereg, Szatmár, Ugocsa, Máramaros vármegyékkel együtt a Révay Simon báró vezette munkácsi kerületbe osztotta. A napóleoni háborúkat követően I. Ferenc nem hívott össze országgyűlést – bár törvényeink szerint adót, újoncot csak az országgyűlés szavazhatott meg –, hanem a vármegye élére adminisztrátort nevezett ki. 1822-ben az elrendelte, hogy a hadiadót papírpénz helyett ezüstpénzben kellett befizetni. A vármegyei önkormányzatok ellenálltak, Ungban és még 9 vármegyében a királyi biztosok csak kényszerrel tudták a rendeletet végrehajtani.

    Bernáth Zsigmond Ung vármegye követe tagja volt azon országgyűlési küldöttségnek, mely 1848. március 16-án Bécsbe vitte az országgyűlés határozatai. Ung vármegye március 27-én csatlakozott a pesti 12 ponthoz. 1848 októberében Simunich császári tábornok Sáros vármegyét bevonulásával ijesztgető levelének hírére Ung vármegye mellett Sáros, Abaúj, Zemplén, Borsod, Torna, Szepes, Máramaros, Ugocsa és Gömör vármegyék népfelkelést hirdettek. Novemberben Kossuth Lajos a felvidéki erők főparancsnokává a népfölkelést szervező Pulszky Sándor alezredest nevezte ki. 1849 augusztusában az Ungvárt védelmező Rembovszky kb 1000 fős csapatát Selvan orosz tábornok túlerővel megtámadta és a várost elfoglalta.

    1854-ben a Bach-korszak második közigazgatási reformja Ung vármegyét a IV. Kassai kormánykerületben osztotta. Csap, Győröcske, Záhony és Zsurk községet Szabolcs vármegyéhez csatolta. 1860-1919 a vármegye újból önálló.

    A Katolikus Néppárt tervezete alapján a magyar kormány 1897-ben a „hegyvidéki akció” néven a szolyvai járásban (Bereg vármegye) segélyprogramot indított, amit 1899-ben Ung vármegyére is kiterjesztett.

    1890-99 között 19877 fő vándorolt ki Amerikába. 1899-1913 Ung vármegyében 132,8%-kal haladta meg a kivándorlás a természetes szaporulatot.  

    Gazdasági élet az előző századfordulón

    A lakosság fő foglalkozása az őstermelés volt. Az Ungvártól délnek eső sík löszből áll, a lapály többi része alluviális völgytalaj, melye3t két helyen homok szakít meg, míg a hegyekben a szilikátok uralkodnak. Ez uitóbbi rész kevéssé termékeny, leginkább csak erdőségekben gazdag, a déli kisebb részen termeltek búzát, rozsot, zabot, árpát, tengerit, továbbá kisebb mennyiségben kendert, kölest, repcét, cukorrépát, dohányt és igen sok burgonyát. Szerednye, Ungvár és Vinna környékén jó borszőlő termett. Hegységének déli lejtői s alvidéke gyümölcsfatenyészésre kiválóan alkalmas volt. Ungváron 20 holdas állami faiskola volt. Az erdőségek igen kiterjedte, túlnyo részük bükkös, és csak csekély részük fenyves.

    Állatországa elég gazdag, de lova aránylag kevés volt. Volt szarvasmarha, bivaly, szamár, öszvér, sertés, juh és birka és kecske. A szarvasmarha tenyésziránya az északi hegyes vidéken a borzderes hegyi faj, egyébként az erdélyi magyar fajta volt az uralkodó. Tuja-Remetén állami ménteleposztál volt 59 ménnel, volt továbbá 7 fedeztető állomás. A folyóvizekben sok hal volt található. A méhészet elég fejlett volt, 6730 méhköpü volt található.

    Az ipar még fejletlen volt, de a millennium környékén lendületet vett. Főbb ipartelepei: 1 hajlítottfabútor-gyár, 1 székgyár, 1 vasgyár és öntő, több gőzfűrész és faárugyár, 1 agyagárugyár, több műmalom és szeszgyár.

    Terményei az ásványországból vasércek, porcelánföld, petróleum, ez utóbbi csekély mennyiségben, míg a dubricici kaolin kivitel tárgya.

    Volt a vármegyében 2 bank, 2 takarékpénztár és 2 szövetkezet.

    1900-08 Ung vármegyében a kazár uzsorások megfékezésére 29 hitelszövetkezetet alapítottak 6385 taggal, 8926 üzletrésszel, 446.300 korona értékkel, a szatócskerekedők silány áruinak kiszorítására Perecseny központtal 19 áruraktárt létesítettek.

    Jelentős települések    

    Ungvár

    Rendezett tanácsú város az Ung folyó két partján, az Alföld szélén. A vármegye és az Ungvári járás székhelye. Ungvár a IX-X. században leginkább a város területén álló várat jelentette. A vár megépítését illetően többféle elmélet létezik. Egyes teóriák szerint a vár szláv erődítmény volt Ungográd néven, míg mások szerint a betelepülő magyarok alapították a várat, amely a honfoglalást követő, de leginkább az Árpádházi időkben kétségkívül magyar végvárként szolgált. A tatárjárás súlyos károkat okozott a várban. 1320 körül került Ungvár vára a Drugeth olasz származású család kezére, akik hozzáláttak a vár újjáépítéséhez. Ekkor költöztek a városba leginkább német, flamand és olasz telepesek. 1430-ban Ungvár szabad királyi város kiváltságos címet kapott. A reformáció idején Ungvár komoly protestáns központtá alakult, 1610-ben azonban Pázmány Péter visszatérítette Drugeth Györgyöt a katolikus hitre. 1646. április 24-én az ungvári vár kápolnájában jött létre az Unió, amelynek értelmében a magyarországi ortodox egyház áttért a római pápa fennhatósága alá. Így új vallás született a városban, a görög katolikus felekezet. A Rákóczi-szabadságharc leverésével a Habsburg-ellenesnek minősített Ungvár fokozatosan elvesztette kiváltságait, 1740-ben úgynevezett kamarás város lett. Az 1848-49-es szabadságharc bukása után fokozatos fejlődésnek indult: megkezdődött az utcák kövezése, csatornázás, a tűzveszélyes tetőszerkezetek átalakítása. 1872-ben épült meg a Magyar Északkeleti Vaspálya Társaság tulajdonát képező Csap-Ungvár vasútvonal.

    A millennium idején fejlődő város, a vármegye törvényhatóságának és az Ungvári járás szolgabírói hivatalának, a munkácsi görögkatolikus püspöknek, káptalannak és szentszéknek, királyi tanfelügyelőségnek, pénzügyigazgatóságnak, járásbíróságnak és közjegyzőségnek, államépítészeti hivatalnak, kincstári főerdőhivatalnak és erdőrendezőségnek, magyar királyi erdőgondokságnak és erdőfelügyelőségnek, a 65. gyalogezrednek és csendőr-szakaszparancsnokságnak széke. Volt adóhivatala, pénzügyőr-biztosi állomása, városi közkórháza, püspöki hittani intézete, római katolikus főgimnáziuma, reáliskolája, görögkatolikus tanítóképző intézete, nőipariskolája (a görögkatolikus pap-árvaleány-tan és nevelőintézettel kapcsolatban), az irgalmas nővérek három fiókintézte, állami agyagipari szakiskolája, állami faiskolája és tanonciskolája

    Lakóinak száma 1850-ben 6677 volt, 1870-ben már 11.017 és a millennium idején 11.793. Ezek közt 7575 magyar, 1651 német, 1965 tót és 450 rutén. A katonaság száma 1551 fő.

    A lakosok ipart és kereskedelmet űztek, jelentékeny volt az agyag- és porcelánipar, kocsigyártás, bútorgyártás, malomipar és fűrészipar. Volt vasútja, posta- és távíróhivatala és postatakarékpénztára. Az itt megjelenő magyar lapok: Ung, Ungvári Közlöny, Kelet, Görög Katolikus Hitszónok.

    A városban savanyúvízforrás is fakadt. Vára sokkal kisebb terjedelmű, mint a régi volt, melynek romjain a püspöki palotától a várig terjedő egész kis városrész épült.

    Csap

    Kisközség a vármegye kaposi járásában 1891-ben 1629 magyar lakossal. Jelentékeny vasúti csomópont, itt ágaztak ki a magyar királyi államvasutak Budapest-Lawocznei vonalából a Csapra és Nyíregyházára vezető vonatok.

    A várostól délre a Tisza, északra a Latorca folyik. A folyószabályozásokig Csapot gyakran fenyegette a Tisza és a Latorca árvizeivel. A környék fő domborzatformáit a folyók alakították ki.

    A város keletkezéséről két monda is megemlékezik.

    Az első így szól:

    A Tisza partján lévő kastélyban élt Micbán feleségével és öreg nénjével. Felesége áldott állapotban volt, amikor a kötelesség hadba szólította a kastély urát. Egyszer egy koldusasszony ikergyermekeivel alamizsnáért könyörgött Micbán feleségénél. A büszke úrnő durván elutasította: „Takarodj! Tisztességes asszonynak egyszerre két magzata nem lehet!” A koldusasszony megátkozta: „Ha te az én kétszeres anyai áldásomat kétségbe vonod, a jó Isten adjon neked hétszereset!” A sors Micbánnét hét fiúval áldotta meg egyszerre. Az úrnő nagyon megijedt, mivel ebben az időben Istencsapásnak számított ikreket világra hozni. Nénje tanácsára hatot kosárba tettek, és a Tiszába dobtak. Egy halász talált rájuk, hazavitte, és felnevelte őket. 16 évesek voltak a fiúk, amikor Micbán megjött a háborúból, s nagy mulatságot rendezett. A mulatságon a fiúk énekbe foglalva adták elő életük történetét. Micbánné elájult, majd beismerte bűnét. Férje nagyon megörült fiainak, mindegyiknek birtokot adott, akikről a következő falvak is nevüket nyerték: Lónya, Szalóka, Eszeny, Ásvány, Csap, Szürte, Telek. Öreg nénjét ló farkához köttette, hátára táblát akasztatott: „E szenny” felirattal, és addig vonszoltatta a falun körül, míg darabokra nem szakadt.

    A második monda így szól:

    A király erre utazott, és kocsisára kiáltott: „Csapj közé, fiam, Salamon, mert itt raghadunk ebbe az ásványba!” Ez a királyi mondás három falunak adta nevét. Ezek a falvak: Csap, Salamon és Ásvány.

    A Zichy Kódex (1346) már „Csap” alakjában említi a községet. A Sztáray kódex 1390. május elsején kelt CCCVII. sz. okleveléből már a község urát is ismerjük. Csapy Tamás és fia Miklós személyében. A Csapyak Csap földjét, melyről nevüket vették 1282-ben vásárolták a Bechegregor nembeli Apa fiaitól. Vagyonuk, hatalmuk és különösen Ungban, tekintélyük is egyre nő. A Csapyak vitézségének hírétől visszhangzott az egész ország. Zsigmond király címert adományozott nekik 1418-ban, és Csapy András a rettegett hős, a sárkány rend lovagja lett. A Csapyak a XVI. száazdban haltak ki.

    A tatárok a települést majdnem elpusztították. Dózsa György vezette parasztháborúban a csapi Borsvai Péter osztaga is jelentkezett. A csapiak az 1697-es tokaji felkelésben, majd a Rákóczi-szabadságharcban is harcoltak. 1848-ban Csapon megalakult a nemzetőrség 36 fővel. Az 1870-es években kezdődött a Csapon áthaladó vasút építése. Ettől fogva sínpálya kötötte össze a vidéket Galícia és Magyarország tájegységeivel. 1872-től vált Csap fontos közlekedési csomóponttá, amely a helyi lakosok nagy részének életét, a későbbiek folyamán nemzetiségi összetételéti is gyökeresen megváltoztatta.    

    Nagykapos

    Kisközség a kaposi járásban, járási székhely 1891-ben 1174 magyar lakossal, járási szolgabírói hivatal székhelye, járásbírósággal és adóhivatallal. Volt posta- és távirdahivatala, postatakarékpénztára.

    Ősi település, egykor fontos forgalmi gócpont már 1214-ben szerepel a leleszi alapítólevélben. Ekkor birtokosa a leleszi prépostság volt. Szent Miklósnak szentelt temploma az 1332 és 1337 között felvett pápai tizedjegyzékben már szerepel, János és Benedek papjait külön is megemlítik. 1417-ben már mezőváros vásártartási joggal. 1427-ben a település nagyobb része a homonnai Drugeth család tulajdona. Nagykapos sem menekült meg a mohácsi csatavesztést követő trónviszály következményeitől.

    A szépen gyarapodó mezővárost 1530 táján a Drugethek egyik sarja és Losonczy Antal elfoglalta és kirabolta, majd Ferdinánd király vezére Serédy Gáspár szerezte vissza a leleszi prépostnak. A XVI. századtól a virágzás korszaka köszöntött a településre, területén élénk kereskedelem folyt és fejlődött az ipar is, melyet a megalakult céhek nagy száma is jelez. A megyeszékhely Ungvár mellett itt is folyt megyei törvénykezés és közelében néha megyei közgyűléseket is tartottak. A kuruc harcok nagyon visszavetették Nagykapos fejlődését, lakossága megcsappant, céhei megszűntek. Telesen azonban nem néptelenedett el. II. József uralkodása után a jászói prépostság birtoka lett. Plébániatemplomát a permontreiek alapították.

    Szerednye

    Kisközség a vármegye szerednyei járásában, járási székhely 1891-ben 1861 magyar, tót, rutén és német lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral.

    1417-ben Zerednye néven említik először. Határában egy völgy bejáratánál fekszenek egykori várának romjai. A szerednyei várat a XII. században építették a templomosok, később a pálosoké, majd a Drugetheké lett. 1526-ban a Dobó család szerezte meg, birtokosa volt a törökverő egri hős Dobó István is, aki itt hunyt el 1572-ben. Dobó után a Rákócziaké lett, majd a Forgách család szerezte meg. A vár a kuruc harcok során pusztult el.

    A település híres bortermelő központ lett, melyet már 1417-ben említ oklevél. 1514-ben Dózsa-parasztfelkelés akasztotta meg fejlődését.

    Perecseny

    Kisközség a vármegye bereznai járásában 1891-ben 1348 rutén és tót lakossal. Az ősi település a középkorban a nevickei és az ungvári vár tartozéka, a Turja folyónak az Ungba torkolatánál fekszik. Volt vasútállomása, posta- és távíróhivatala és postatakarékpénztára. Perecseny mellett kovasavas mészkő fordul elő, mely cementkészítésre alkalmas.

    Nagyberezna

    Kisközség a vármegy bereznai járásában, járási székhely. 1891-ben 1607 magyar, német, rutén és tót lakta. Szolgabírói székhely, járásbíróság, távíróval egyesített postahivatal és postatakarékpénztár volt található a községben.

    Első írásos említése 1409-ből származik. 1427-ben a Drugeth család birtoka volt, majd 1691-ben a Bercsényi család tulajdonába került. Az itteni lakosok részt vettek a Rákóczi Ferenc vezette szabadságharcban. Egykori kamarai birtok, hatalmas erdőkkel körülvéve. Lakói görög- és római katolikusok, valamint zsidók voltak. Görög katolikus temploma 1792-ben épült eredetileg fából, római katolikus kőtemploma és zsinagógája a XIX. század elejei.    

    Szobránc

    Kisközség a vármegye szobránci járásában 1891-ben 1048 magyar, német és tót lakossal. A járási szolgabírói hivatal széke, járásbírósággal, és adóhivatallal, posta- és távíróhivatallal, és postatakarékpénztárral. Vidékén a lakosság háziiparszerűleg űzi a vászonkészítést.

    A régészeti leletek tanúsága szerint területén már a kőkorszakban is laktak emberek. A mai település 1200 előtt keletkezett a tibai váruradalom területén. 1351-ben már vásártartási joga volt. 1476-ban már oppidium, azaz mezőváros. Még a XVI. század folyamán lakói áttértek a protestáns hitre. A XVII. században az ellenreformáció hatására protestáns lakói ismét katolikus lettek, a tibai plébánia fennhatósága alá tartoztak. 1700 körül a lakosság száma a kuruc háborúk és a járványok hatására jelentősen csökkent. Később újratelepült és a lakosság száma is gyorsan nőtt. 1864 és 1870 között Szent Lőrinc tiszteletére új templomot építettek.

    Szobráncnak nevezték a község közelében lévő Hornyához tartozó fürdőt is, mely lapályon feküdt szép park közepette, s állt 12 épületből, melyben összesen 127 lakó- és 22 fürdőszoba állt a vendégek rendelkezésére. Forrásai kénes-égvényes konyhasós vizet szolgáltattak, melyet kitűnő sikerrel használtak a gyomor és bél hurutos bántalmai, aranyeres bajok, köszvény és idült bőrbajok ellen. Volt iszapfürdője is. Szobránc a jobban berendezett hazai fürdők közé tartozott, melyet évenként 6-700andó és mintegy 1000 ideiglenes vendég látogatott meg. Nyáron a fürdőben volt posta- és távíróhivatal is. A fürdő tulajdonosa a millennium idején Török Napóleon gróf volt.

szozattv


szozat a tiszta hang mma plakat1 B1 FIN 2 aranykonferencia 2017. 11.19. VASÁRNAP   ArchiRegnum Könyvkiadó Napja   plakát 03 Sinka est meghívó szentlászló szentkorona OMLI Ordo liturgicus Budapestinensis
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf