Barkuti Jenő: Csurka Istvánra és azokra az időkre emlékezve III. rész

Tisztelt Olvasó!
Ez az írás nem mindenben tükrözi a szerkesztőség ez irányú véleményét Csurka Istvánról, viszont hozzájárul a rendszerváltás környéki korszak kaotikus állapotainak megismeréséhez.

 

Született ugyan is, egy félelmet nem ismerő új, celeb nevezetű éhes társaság, akiknek semmi se szent, bármit képesek szétrágni, minden alantas munkát hajlandóak elvégezni, amiért valaki fizet. És miért ne fizetnének nekik, ha lekötik, elterelik a figyelmet a lényegi dolgokról? Ebben a témában viszont mindkét politikai oldal érdekelté vált. Virágzásnak is indult a celebizmus.

A higgadt kiművelt baloldaliak közül Kovács Zoltánt, Tamás Gáspár Miklóst illik ezek után megemlíteni. Ők voltak a másik oldalon Csurkához fogható nagy formátumú publicisták. Náluk tetten érhető volt a szándék, hogy tudni illik: akarnak valamit, tenni a jobb magyar közéletért, ami nem csak róluk és sérelmeikről szól, hanem a vergődő magyar közönségről is. Esetükben az írói felelősség etikai igénye tetten érhető. Igyekeztek valamit átmenteni a kultúra elprédált hozományából, mielőtt az végleg a celebek martaléka lesz.

Ami talán érdemes itt hangsúlyozni, nekik is,-- már, mint a liberális tábornak is,-- volt egy jól bejáratott lap a kezükön, amire az igényes olvasó közönség abban az időben odafigyelt még. Az Élet és Irodalom sok vihart megélt orgánum volt és éldegél még ma is. Ez a lap, szerkezetében, mind karakterében, eltekintve némely kisiklástól, színvonalat, egy fajta lelki menedéket jelentett a baloldaliaknak. Csak hát a működéshez szükséges javakért, kompromisszumokat kellett nekik is kötni. Fejük fölé függesztett obligát elvárásokat nem hagyhatták figyelmen kívül. Avatott szem észrevette és veszi ezt a kötöttséget. Egyensúlyozni kényszerültek a megélhetés és az illékony sajtószabadság között. S ebben az egyensúlyozásban Kovács Zoltánnak az Élet és Irodalom felelős szerkesztőjének van elévülhetetlen érdeme. Ám ahogy az idő múlik, s fogynak a hangoskodók és jönnek a még gátlástalanabb újdonászok. Kovács is kénytelen rádöbbent nagy igazságra: Minden és mindenki mulandó…

Ami talán jó észben tartani és illendő elmondani: a régi rendszerből alakult, magukat szabad demokratának mondó, s már ilyen néven pártba tömörült társaság kezei, messzire elértek még abban, a rendszerváltó időben. Az akkori viszonyok között, életről-halálról tudtak dönteni és természetesen döntöttek is. Merthogy Magyarországon a hatalmi státuszok nem múlnak el, csak átalakulnak. A már liberálisnak nevezett SZDSZ es társaság hátterét, szellemi erejét, lényegében az átvedlett régi kommunista ideológusok élcsapata alkotta, és a rövid életű nemzeti kormány után, egy koalícióval befészkelték magukat a helyüket kereső szocialisták győzelmi sátrába. Az Antall kormány bukását követően, a Horn Kormány születése után, már ők diktáltak. Tudták: a médiát nem szabad kiadni a kezükből! Ezek után az SZDSZ- es társaság, célul tűzte: el kell tüntetni az ellenfelet. S akkor ergy ellenfél maradt : a Csurka és   Magyar Fórum.

Bármi furcsa és nehéz elhinni, a szocialistáknak nem volt kellően felkészült zsurnaliszta csapata. Az ok egyszerű: A megtanult eszme megszűnt. Alkotóik ott maradt, a szárazzá vált magyar térben, valahogy úgy, mint hal a parton. Képtelenek voltak átállni az új frazeológiára. Ily módon az SZDSZ vette át a vezető szerepet. Nekik az átváltozás olyan könnyű volt, mint gyakorlott zsonglőrnek egy szimpla kártyamutatvány. Erkölcsi gátlásaik nem lévén, a kommunista eszme úgy pergett le róluk, mint kutyáról a víz. Viszont, foggal, körömmel ragaszkodtak a médiákhoz. Pontosan ismerték a szabályt: Hatalom gyakorlása médiatámogatóság nélkül reménytelen vállalkozás. Igyekeztek is magukat nélkülözhetetlenné tenni. Kedvük szerint ugráltatták a győztes szocialistákat. Végül úgy felbátorodtak, hogy a szocialistáknak kis híján engedélyt kellett kérni a média szerepléshez. Csurka nem is hagyta ezt szó nélkül. Ezért igyekeztek a Magyar Forumot lehetetlenné tenni. Ekkor már az USA -ból hívtak segítséget. Ide rendelték Tom Lantos félig meddig magyar szenátor, akit apostolként fogadtak. Vele lett tele a magyar légtér. Úgy mutatták be mint valami hatalmas sztárt. Őt emelték a magasba. Minden gondra Tom Lantos tudott jó tanácsot adni. Ő adta ki a jelszót: Úgy kell tenni mintha Csurka nem is létezne. Agyon kell hallgatni. Ám ez a régi jó bevált módszer ez úttal nem működött. A Magyar Fórumot egyre többen olvasták már.

Az SZDSZ- es csapat kínjában ugrott mindenre, ami nemzetinek véltek. Csurka azonban megkerülhetetlen szírként állta útjukat. Nem mertek a Magyar Fórumhoz nyúlni. Elővették hát az ügynök kartonokat, amit ők őriztek és vélhetően még ma is őriznek valahol. Ez az ügynök história, akkor nagy közérdeklődést váltott ki. Nyilvánvalóvá vált, hogy a kommunista hatalom idején, zsarolással, fenyegetésekkel embereket kényszerítettek arra, hogy jelentéseket készítsenek környezetükről, munkatársaikról. Mintegy besúgóként működjenek. Ebben a „meggyőzésben „számos, már SZDSZ- es szereplő részt vett. Gyakorlatilag: kezükben volt a magyar múlt szomorú fejezete. Fontos szempont, hogy ez a besúgó hálózat az egész országra kiterjedt és hivatalszerűen működött. Főleg börtönbe került ellenzékieket bírtak rá arra, hogy szabadulásuk fejében jelentéseket írjanak. Többek között, ötvenhatos szereplése okán, lefogott Csurka István is erre sorsra jutott a forradalmat követően.

Az események nyomán az SZDSZ- es körök, elérkezetnek látták az időt, hogy elővegyék Csurka kartonját és ezzel zsarolják. S ekkor jött a nem várt meglepetés. Csurka rögtön megírta, drámai beszervezésének részleteit a Magyar Fórumban. Az írás nyomán mélységes csend szállt Magyarországra. Szinte mindenki azt kérdezte: Hát mi volt itt? Kik voltak ezek a beszervezők? Hol vannak most? S előkerült egy Végvári József nevű belügyi tiszt, aki állítólag lelkiismeretére hallgatva beszélni próbált. Ekkor lett nagy a riadalom: mi lesz itt, ha mások is beszélni fognak? Fordítva sül el a puska. Kiderül az egész rendszerváltás turpissága. Végvárit előbb megfenyegették, majd lehetetlenné tették, mire aztán eltűnt… Többen nem jelentkeztek már történeteikkel. Csurka maradt az egyetlen ügynök.

Ezek után már bátrabban provokáltak. Spiró György gyalázatos versét körözték. Névre szólóan küldték a Magyar Fórumban dolgozó kiszemelt kollégáknak. Amiben ez a mondat áll:

               „ Jönnek a dúlt keblű mély magyarok megint,

                 Fűzfapoéták, fűzfa rajongók, jönnek a szarból”

Mit lehetett ehhez szólni? Teljes lelepleződését adták annak, hogy vélekednek ők a magyar alkotók sokrétű, ám magukat magyarnak érző közösségéről. Általános vélemény az volt: Ennél már nincs lejjebb. Fekete Gyula, a Magyar Fórum doajenje mondta, maga elé meredve, töprengve: Ez már nem is mocsár. Ez már olyan ingovány, ahol csak csúszó mászók, élnek. És Spiró György írói munkássága érdemeként érettségi tétel lett!

Csurka viszont tudta, hogy ez provokáció. Valami antiszemitizmussal vádolható válaszra várnak. Hiszen az SZDSZ- es társaságnak az antiszemitizmus napirenden tartása volt a legfőbb fegyvere már- már kiváltsága. Az idézett versike is egyértelműen erre célra készült még 1988- ban. Tudván azt, hogy itt valami nagy változás következik… Jelezve az érintetteknek: veszélyben lesznek a kiváltságok. Ebből a kis közleményből viszont világosá vált, hogy a szerző, és nyilván társai, akik ezt kiadták, majd később körözték, nem tekintik magukat egyenlőnek, a magukat magyarnak érzőkkel. Vagyis: megint a régi jó recept: oszd meg és uralkodj.

Mi sem természetesebb: ezen a szégyenteljes produkción mélységesen felháborodott a magyar fórum alkotó közössége. Csurka nem győzet csitítani, inteni a társaságot: Nehogy valaki felüljön a provokátoroknak! Hiszen, nyilván való minden áron antiszemitizmust akarnak gerjeszteni és azt rá akarják húzni a lapra. Szőcs Zoltán azonban nem bírta ki. Kanyarintott egy strófán: És te honnan jöttél? Erre már csend következett. Méla, mélységes temetői csend.

A kudarc nyomán más oldalról közelítettek. Találtak egy Szabó Albert nevű csirkefogót, akivel egy kamu nyilas pártot alapítattak, Ily módon igyekeztek provokálni. Nyilván valóan azzal a szándékkal, hogy a tagadhatatlan provokációk nyomán, bedől a magyar közönség és elkezdenek Szabó csapatáért lelkesedni. A magyar közönség azonban rájuk se hederített. Amikor ez terv is kútba esett, kicsivel később, egy Bácsfi Diana nevű „úrhölggyel „próbálkoztak, szintén ilyen céllal. Ám de ő is úgy végezte, mint elődje, és ahogy az várható volt: a következő választáson már kiesett a parlamentből és megszűnt az SZDSZ párt. Ami furcsa, vagy talán mégsem, 500 milliós adósággal, teljes kasszával, államtól kapott támogatással együtt tűntek el, ami akkor tetemes pénz volt! Természetesen nem akadt ügyész, aki elszámoltatta volna a díszes társaságot. És hát—ha ez vigasz-- az idő őket sem kímélt. Egy részük eltünedezett a magyar közélettből: külföldre költöztek, néhány sokat tudó makacs, váratlanul vagy, véletlenül, minden estre különös módon vízbe fulladt. Akik közülük megmaradtak: okosan hallgatva már, vidáman élik életüket. Utódaik pedig átlényegültek és már más pártokba, más színben, megfelelő bankbetétekkel a zsebben adják a tanácsot.

– folytatjuk –

 

 

szozattv


szozat a tiszta hang
  2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 Családom bhi 2023október 31 Históriás szabadegyetem 2023 06 02 2023. 02. 25. SZENT KORONA DÉLUTÁNOK03istenszülőMeghívó két oldalonszekelyfold-november Szaszregen-december2022 pusztaszabolcs-1Meghivo Orosz Ors Szoborsors aink c könyv bemutatójára Gyóni_kötet Patriotak-Kronikaja-4.1 
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf