Németh László: Magyarság és Európa /4. rész/

     A második nagy növéstünemény (reneszánsz, Amerika felfedezése, reformáció) előfeltétele: Itália másfél százados viszonylagos békéje. A német császárok körülbelül épp abban az időben, amikor Dante a középkor államideálját utolszor foglalja össze a javukra, föladják a ghibellin igényt, visszahúzódnak az Alpok német oldalára; a pápapofozó Szép Fülöp utódait pedig a százéves angol-francia háború meríti ki. A kis államocskák több mint százötven éven át nem láttak idegen hódítót olasz földön. Itália, elvágva a harcokba borult Európától, külön kis világrész a világrész alján. Az alaptermészet atavizmusával az a földközi-tengeri kultúra kezd újra virágozni most államaiban, melyet Kelet hajdan felemésztett, s a friss frank–normann hit a középkorban féken tartott. Szent Bernát Európája a frankok és az egyház szövetségéből született. A reneszánsz átüti ennek a kultúrának a mennyezetét, s a Homérosszal kezdődő nagy Európát követeli lelke otthonául. A keresztény kereszteket egy félig pogány, félig keresztény életérzés feszegeti. Germán tudósok, Erazmusszal az élükön, északra is behurcolják a szent, antik ragályt; a délinél komolyabb, de kereszténységben is pogány honvágyú tudomány kezdődik velük. Északi művészek látogatják Olaszországot, s amikor VIII. Károly francia király ez a vízfejű lovagkirály barbárait Nápolyba vezeti, Európa soványabb fele a régi barbárok mohóságával esik a kultúra kerítésein belül pompázó életnek. A harctérré vált Itália, mint egy szétnyomott magház, spanyol, francia és német szelekbe szórja szét magvait.

     Reneszánsz és humanizmus volt a „második növéskor” clunyi reformja. A terjeszkedést kiváltó idegen lökés megint a töröktől jön, aki akkor a szent sírt, most Konstantinápolyt hódította meg. Európa és a Kelet fűszerei közt ott állt a török birodalom. Ha nem is vágta el a kereskedelem útját, megsarcolta. Hátába kerülni, nélküle érintkezni Indiával annyi volt, mint Európa vámszedőjét kijátszani. Ezt kísérelték meg a mór háborúk után a mórt és kalandot kereső pireneusi népek. A portugálé a közvetlen siker, többszöri kísérlet után megkerüli Afrikát, s ott van India kikötőiben. A nyugat felé haladó spanyolok India helyett vad szigeteket s prédakész indián kultúrákat találnak. Időbe kerül, amíg e szigetvilágból Amerika kibontakozik, s a potosi bányák ezüstje csorogni kezd. A régi palesztinai, antiokhiai, edesszai hűbéres királyságok helyén most kirablásra és kiaknázásra váró gyarmatállamocskák (Mexikó, Peru, Bolívia) hívják a konkvisztádort az óceán túlsó partjára. A pisaiak, genovaiak, velenceiek helyébe a Nyugat parti népei lépnek, a portugálok és spanyolok után az angolok, franciák, hollandok. Az Atlanti-óceán, az új Földközi-tenger s a Nyugat az, ami hajdan a Kelet.

     Itt az új gigászi vállalkozás, s itt vannak a vállalkozók: szerzetesek, hódítók, kalmárok, csak a viszonyuk más, mint a keresztes háborúk alatt. Az új áru megint új vért lök a gazdaságba. A polgárok kijönnek szűk középkori városaikból, Brüggéből Antwerpenbe, s a hűbéri rend rovására a fővállalkozókkal, a királyokkal kötnek szövetséget. Az új vállalkozás azt kívánja, hogy az egész állam olyasvalami legyen, mint idáig a város, s ebben hűbéres dölyfük ellenére a királyok érdeke is egyetért velük. V. Károlyt, az utolsó igazi német-római császárt bankárai, a Fuggerek választatják meg, s uralma szép példája, hogy középkori álmok alatt az új centralizáló birodalom hogy valósul meg. Az államok kezdenek nagy nemzeti vállalkozások lenni, s a szellem embere részt kér a vállalkozásból. Az antikot felfedező humanizmus a nemzetek felfedezésével végzi. Az öröklött közös vallásban a nemetek külön természete feszeng. A protestantizmus tiltakozik a mediterrán pogányság ellen (mint ahogy tiltakozik a spanyol jezsuitanizmus is), de azzal, hogy a germán vérmérsék igényeivel fordul a közös vallás ellen, az európai kultúrának lánykultúrákra oszlását segíti; azzal pedig, hogy Isten és ember közt eltűnteti a földi és túlvilági tolmácsokat – a szentség hűbériségét –, a polgári életérzést elégíti ki.

     Kiterjedésnek ez a második növéskor kétségkívül nagyobb, mint az első, de a nagy növés már nagy belső zavarokat leplez le. Még ez az Európa is keresztény (keresztényebb, mint a reneszánsz szót kiejtve hinni szoktuk). Erazmus a Bibliának szenteli élete nagy részét, s Amerika meghódítói büszkék rá, hogy Jézusnak új lelkeket szereznek. De mennyi kételyt oltott ebbe a kereszténységbe az eszményül felidézett antik! Mily tragikus az erőfeszítés, hogy a hiedelmek nagy omlásában a Bibliából valami összehasonlítás, bírálat által el nem mállaszthatót csináljanak. Az Isten még itt van, de belső békét már nem ad. A képességek az antik óta észlelt módon fokozódnak, de ebben a fokozódásban van valami szörnyetegszerű. Nem a közösségből nőtt meg az ember, hanem a közösség rovására. Milyen szánalmas alak a perui hódító mellett az inkák lelki üdvét szolgáló szerzetes. Mennyi szörnyeteg vonás egy Borgia Caesarban, Paracelsusban, Rabelaiban. A keresztes háborúk egyenletes anyagi fellendülése után itt aránytalan a fellendülés. Nagy jólét és parasztlázadások, pazarló udvarok és új proletariátus élnek egymás mellett. Ha ott Szent Bernát áll a kor fokán, e kor Bernátja: Luther! Az ősi, tiszta kereszténységet állítja vissza, s fejedelmek jószágává teszi az egyházat. Megengedi a szabad vizsgálódást magának, s megtiltja másnak. Bírálja a hagyományt, s nem engedi bírálni a Bibliát. Az őskereszténységre hivatkozik, s kiirtatja az anabaptistákat. Egyházkritika és vallásos élmény, istenfélelem és egyéni vakmerés, európaiság és nemzetiség ellentmondásai a kor meghasonlottságát hirdetik tanításával s jellemében.

     A harmadik nagy növéstünemény előfeltétele a felvilágosodás. A XVI. század és XVII. század vallásháborúinak legfeltűnőbb eredménye az volt, hogy az emberek nem akartak többé a vallásért háborút viselni. Ezt az új vallási csömört vagy közönyt nevezték el türelmességnek. Aki türelmes a más vallása iránt, nem sokra becsüli, amiben a magáé különbözik tőle. Európa továbbra is emlegette Istent, de nem akart meghalni érte. De nemcsak a vallás szélsőségeiről mondott le az ember, hanem általában a szenvedélyről. Vallás, kaland és mégis délibábjai után valami biztosat akart a markában tudni. Ez a biztos: a matematikán alapuló természettudomány volt. Az új mechanikában az ember kulcsot kapott a természethez. A kulcs egyszerűbb volt, mint Paracelsus és társai képzelték, s ennek ellenére is nyitott. A józan, figyelmes, önmagát kordában tartó ész előtt sorra kinyílt a legnagyobb és legkisebb: a világegyetem és a tulajdon szervezete.

     Az angol volt az első nép, mely a puritanizmus tébolya és a restauráció farsangja után a mechanikát titkos államvallássá tette. Ő (az Atlanti-medence nagy hatalom-átcsoportosulásában az élre kerülő) kötötte össze először a természettudományt gyakorlati polgári hajlamával és egy nagy nemzeti kultúra fényével. A harmadik Cluny az angol tudóstársaság, a Royal Society volt; Voltaire és a többi ügynök innen hurcolta szét a tanítást a fogékonyabb Európába. A természetet próbára tevő kedves játékok közben félelmetes démonok, eddig ki nem próbált erők szabadultak fel, s a hasznát kereső polgárság boldogan szövetkezett ezekkel a haszonkínáló démonokkal. A tömegérdeklődés a természet erőiben alvó új Amerika felé fordult, s miután a régi nemesség kísérlete, hogy az új tudományos vallást a maga hagyományaiba olvassza, meghiúsult, a szövetség a démonokkal egyre mélyebb és eredményesebb. Ennek az Európának a törökjei már nem sokat számítottak. A világban sehol sem volt szent sír vagy pogány, amely ellen keresztes hadjáratot vezethetett volna. A szent sír itt volt benn, magában Európában – a neve: szabadság, s pogánya a túlélő hűbériség. A francia forradalom, a polgárság első nagy keresztes háborúja megbukott, de jöttek újabb és újabb forradalmak, amíg a királyok végleg oda nem álltak a polgár és a démon szövetségébe jelentéktelen harmadiknak. Amerika ott aludt a kőszénben, vasban, kőolajban, elektromosságban. A polgárnak, aki hajdan céhvárosaiban sáncolta el magát, majd kijött falai mögül a központosuló államba, már a korlátlan államhatalom kellett, hogy az új világrészt a földből kiszabadíthassa, s nagyvárosaiban megépíthesse. Megindul az ipari népvándorlás, s ahogy az ipari termelés túlnövi piacait, megindul a harc a piacokért, az egész világért mint piacért. Az alkotmányos nemzeti államok arra mennek, amerre a gazdaság érdeke löki őket. A belső antikapitalista ellenállás legyőzése után a termelés Európa népeit egy minden eddiginél hatalmasabb vállalkozásba sodorja: az egész földkerekséget (felületesen vagy egyáltalán meg sem hódított népeket) kell mint ipari vidéket és nyersanyagtermelő s iparcikkfogyasztó gyarmatot a világkereskedelemmel egy egységbe fűzni.

     Az európai kultúra elérte lehető legnagyobb kiterjedését, s haldoklásra ítélte az összes többit. Japánon kívül minden nép befolyása alá került, s Japán is Európa tanítványa önnön hagyományaival szemben. Ilyen expanzió több nem jöhet, amíg a csillagok, szerencsénkre, el vannak zárva előlünk. Kérdés, hogy a második nagy növéskor zavarai kiegyenlítődnek-e ebben. A kiterjedés nem járt elsekélyesedéssel? Ma már tudjuk, hogy igen. Európa ezt az óriási kiterjedést figyelme s élete nagy beszűkülése árán érte el. A XIX. századi művelődés kórosan egyoldalú. A vallásos érzésnek csak a hitetlenség kényszerét és büszkeségét adja, a nagy egyéni erőfeszítések szörnyvonásai megmaradnak, csak fényük homályosul el. Vagyon és nyomor ellentétei nagyobbak, mint valaha, s ez a vagyon még silányabb is, mint valaha. Az ember haboz, kit tegyen meg e kor Szent Bernátjának, Lutherének. Talán Tolsztojt, akiben a szellem háttal állt az egész kornak, s a keresztény állapot mint egy kételyekkel aláásott, megvalósíthatatlan utópia vergődött a szentség és nevetségesség határán, fotóriporterek tüzében.

     A negyedik kor a frank kereszténység kincsét e három növés alatt óriási vállalkozásba fektette bele. A befektetés sikeres volt, a XIX. század végére övé a nagy világüzem; de maga a tőke mintha elfogyott, felőrlődött volna.

 

– folytatjuk –

 

szozattv


szozat a tiszta hang
  2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 Családom bhi 2023október 31 Históriás szabadegyetem 2023 06 02 2023. 02. 25. SZENT KORONA DÉLUTÁNOK03istenszülőMeghívó két oldalonszekelyfold-november Szaszregen-december2022 pusztaszabolcs-1Meghivo Orosz Ors Szoborsors aink c könyv bemutatójára Gyóni_kötet Patriotak-Kronikaja-4.1 
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf