Rákosi Zoltán: Piros rózsabimbó

HaboruMessze bércek alján
Haldoklik egy vitéz.
Elboruló szemmel
Távol ködébe néz,
Mintha onnan várna írt nehéz sebére,
Melyen át szivárog omló meleg vére.

Sóhajtozva gondol
Elmaradt házára,
Elmaradt házában
Élte bús párjára,
Aki visszavárja, egyre hazasírja,
Bánatos levelét naponta megírja.

szozattovabbacikkhez

Reviczky Gyula: Nősülő barátomnak

Első szerelmem édes álmi,
Beh messze, messze szálltok!
Boldog napoknak cimborái,
Ti is beh szétszóródtatok.
Sok régi pajtás most családja
Mosolygó kis körében ül;
Menyecske lett sok víg leányka:
Csak én maradtam egyedül!

Te is megnősülsz, azt beszélik
(Örömhír és mégis komoly).
Csapongó lelked szenvedélyit
Békóba verte lánymosoly.
Te is már nyugalomra vágyol;
Fellángoló véred lehűl,
S eszedbe jut a bibliából,
Hogy nem jó lenni egyedül.

szozattovabbacikkhez

Török Sophie: Fekete nevét elfelejtem…

hataktHa sírva menekülök karjaidba
s panaszlom, a kísértet, ki mindig nyomomban járt,
a rémület elért! mint zuhatag tűz áradt utánam,
már futó ruhámba felkapott,
s most két karomon kúszik reám
és vonagló arcom keresi…
Kedvesem, akkor meleg szemekkel nevetsz
és szenvedélyes szép szavakkal
dicséred múlhatatlan ifjúságomat
és csókkal csitítsz, mint rossz álomból
ébredt gyermeket.

szozattovabbacikkhez

Zilahy Lajos: Én így szeretlek

Államig húzott takaróval
Fekszem majd szörnyű nyugalommal.
Minden komor lesz, szomorú,
Száz tubarózsás koszorú,
Hat egybenyílt, sötét szobán át
Küldi szívemre illatárját.
Az ablak roskadt boltívén
Halkan ragyog az esti fény,
A tejúton egy csillag száll át,
A hold megrázza fény-szakállát,
Én mélyen lehunyt, süppedt szemmel
Fekszem és most már semmi sem kell, –

De hogyha te szobámba lépnél,
Nagy lángot vetne ez az éjfél,
Belekacagnák kék szemedbe
S halálomból is élet lenne!

                             1907.

Szentirmay Elemér: Gyászba borult…

Gyászba borult az életem temiattad,
Mert a szíved, csalfa leány, másnak adtad.
Ha meghalok, ne borulj a koporsómra,
Megtört szívem még a sírban is sajogna.

Nem kívánom, hogy felrója az Úristen
Azt sok kínt, amit érted átszenvedtem.
Majd ha egykor a búbánat elér téged,
Akkor tudod, hogy mi voltam én tenéked.

Vályi Nagy Géza: Csáktornya

Elnézünk: Csákok büszke sziklavára,
Mura: magányos, éber őrszeme,
Itt, mintha minden bástyán, omladékon
Zrínyiek hősi lelke lengene.
Itt énekelt fegyvert, vitézi virtust
A verhetetlen költővezér.
És hirdette, hogy minden drága rögnek
Szent áldozati váltsága: a vér.
Innen indult az erdők rejtekébe,
S érte utol a sejtelemes halál.
Oh, az a vadkan mennyi hű-igaznak
Szívét vérezte, tépte össze már.
 _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _

Hűs szél zörrent meg sárguló vart,
Intő szózat zúg: ne bántsd a magyart!

csaktornya

Berda József: Szegény tótok gyereke érzi

Büszke lehetne rá, hogy hosszú orral
áldotta meg őt az Isten, de látja,
itt él ő is, emberek s állatok között,
mint aki ismervén sorsát, mindig
magára gondol s már tudja: legboldogabb
e földön, ki sokat nevet, keveset panaszkodik,
mert ez illik jól az egyszerű tót gyereknek,
ki babon és  krumplin hizlalta magát bátor cselekedetekre.

200px Esztergom Fekete hegyi turistaház Berda

Jókai Mór: Régi dal régi dal

«Dózsa György» szomorújátékból

   Régi dal, régi dal, régi dicsőségről!
Fényes napnak ragyogása rózafelhős égből.
   …Világverő Mátyás sírján még a virág zöldül
S a dicsőség hova tűnt el a szép magyar földrül?
   Fényben úszott az úri nép, bőségben a szolga,
Az utolsó parasztnak is öröm volt a dolga.
Igazságot a szegénynek, diadalt a hősnek,
A gyöngének oltalmazást, harcot az erősnek.
   Örömmel jött a jó barát örömek házába,
Reszketve jött az ellenség, siralom harcába;
Fejedelmek, kezeiket nyújtják szövetségre,
Ki meg dugta mind a kettőt háta mögé, félve.

szozattovabbacikkhez

Kisfaludy Károly: Honvágy

Sötét olajfák illatos hűsében
Ül a bús vándor, könny ragyog szemében,
S mélyen sóhajtva vissza-visszanéz,
Kedves hazája tűn fel képzetében,
Hajlékát véli a távol ködében,
S öröm reszketve nyúl felé a kéz.

Az esti szellő honnyelvét sugallja,
Szereti nyájas üdvezlésit hallja
A szép csalódás szellemajkain;
Újulva kél a múltnak égi kéje,
S vidám alakként lengedez feléje
A boldog sejtés fellegszárnyain.

szozattovabbacikkhez

Komjáthy Jenő: Körfolyás

Szerelmes lánykasóhajából
A rózsatőn virág fakad,
És a virág leheletéből
Szerelmes, édes gondolat.

A hangtalan vágy megfogamzik;
A durva kőben akarat;
A földet forró vágy hevíti,
Kaszás a réten vért arat.

A lég is vemhes lesz a bútól,
Mitől a homlok gyöngyözik,
A szem s az ég ha sírni szűntek,
A felhő – gond elköltözik.

szozattovabbacikkhez

Takáts Gyula: Fenyőcske

Nincs hold, se nap és mily csoda
tündöklő mély az éjszaka.
A fákon fény a glória,
s mint tömjén száll a füst szaga.

Bátyád tüzéhez jer velem.
Melledig ér a margarét.
Tested ölembe emelem,
hol vizenyősre vál a rét.

Fenyőcske jer! Ott ég a tűz.
Bátyád fogott pisztráng halat.
Egyet nekünk is nyársra fűz,
parázson sült hal jó falat.

szozattovabbacikkhez

Váci Mihály: Szelíden mint a szél

Szőkén, szelíden, mint a szél,
  feltámadtam a világ ellen,
  dúdolva szálltam, ténferegtem,
  nem álltam meg - nem is siettem,
  port rúgtam, ragyogtam a mennyben,
cirógatott minden levél.

Szőkén, szelíden, mint a szél,
  minden levéllel paroláztam;
  utamba álltak annyi százan
  fák, erdők, velük nem vitáztam:
  - fölényesen, legyintve szálltam
  ágaik közt, szép suhanásban,
merre idő vonzott s a tér.

szozattovabbacikkhez

Áprily Lajos: Hóban

Az erdőszélen lopva róka jár
s csapásvégén havas bozótba fordul.
Mint holt kastélyon bűvös mese-zár,
a jó a sí alatt halkan csikordul.

A köd mögül rekedten szól a „kár”,
jeges bajusszal ballag a favágó;
az útnál megváltó napokra vár
s vércseppeket hullajt a kecskerágó.

Felborzolt tollal ül a hím-pirók,
hózúzmarát szitál az ág le rája,
félálomban lát nyár-illúziót
s olyankor szól althangú fuvolája.

Czipott György: Boksa

boksaTörzsökben keményül
oszloppá, kiszikkadt idő,
elmúlt vitézségek tanúja.

Szabadnapos angyalok
papírból falatoznak zsömlét, parízert,
hevernek patakparton –
lövészárok halmából kifordult
panoptikumbakák.
Ma még, szellőzködő menny
zsalulécei közt fonálzó huzat,
serdült leányok combjairól
suttog illetlenségeket,
de eljön ez a tél is.

szozattovabbacikkhez

Dóró Sándor: A tavasz keresése

mecsetMég nem érzem a tavaszt
(messze még a nap),
amikor elindulnak hosszú menetben
a bogarak a felszín felé…

Még nem érzem a tavaszt,
itt, az idegenebb tájon,
hol a mecsetek hűvös árnyékot
lehelnek ki magukból,
s a hegytető fagyos párát pipál…

szozattovabbacikkhez

Lukács József: Téli reggel

Még halk csodát muzsikál az éjjel
S én már vígan küldöm szerteszéjjel
A hó fölött, a hó alatt –
Hej, mennyi dús mag ott maradt…
A tarka álmok illatát,
Mely rímes számon illan át
A nap felé.

Deres fejével rám köszönt a hegy
S a szomszéd házon furcsán tovamegy
Egy szürkeszárnyú kis veréb,
Majd feltűnik egy kis cseléd.
Tán reggelit hoz? Friss tejet?
Az utcán hamut hintenek
A jég fölé.

szozattovabbacikkhez

Sértő Kálmán: Jégvirágok

A jégvirágnak fénye van,
Ha nincs is lelkes illata,
Szikrázik, mint távoli ég
Semmibe futó csillaga.

Ablakomon nem látok át,
Annyi rajta a jégvirág,
Nincs szenem, belől is hideg,
Akár kint, hozzám a világ.

1941 körül; Gellért Vilmos: Sértő Kálmán élete, 1941

Vas István: A város télen

    TÁJKÉP

Vörös nap ég az ég ködében
Balvégzetű jel téli nap
Amikor feketednek a napok
Amikor az idő fogyóban
Lélegzik akadozva
Két éjszaka között.

Szürkésfehéren gomolyog
A közökben. Az állványzatot
Bebugyolálja.

szozattovabbacikkhez

Zonda Tamás: Február

Kohászok foncsor-szemén
lobog már csak a július
szájamba-fagyott hóval
ijesztgetem a farsangolókat
egy varjú-csomóval
sikálom a telet szememről -

Villogó párna-szemmel
figyel az éjszaka
most álmodj
rejtőzz
védd magad:
reggelre
szutykos prizmába
hord a járdaszélre.

Ébner Sándor: A farsang hajdan és 1932-ben Csömörön

farsangcsomoronCsömör Pest megyei település két részből áll. Egyikben katolikus tótok és németek laknak, másik részben evangélikus tótok. Farsangi szokásaik ma egybeolvadtak. Hasonlóan állítják össze a legénybírók az alakoskodó csoportokat, de régebben különbözött a kér csoport farsangi alakoskodása. A tótoké a maihoz hasonlított, a németeknél azonban különbözött a mai szokásoktól. Régebben a legények választottak két legénybírót a gazdagabbak közül, akik a farsangi mulatságra muzsikusokat fogadtak. A muzsikusok verklisek voltak. Húshagyó kedden délután négy órakor bement a kocsmába három maskura, akiket a legénybírók kijelöltek s nyomban utánuk a fiatalság, akik a mulatságon a legénybíróknak fizettek három napra való mulatság fejében 1 front 20 krajcárt. Este 11-12 óráig volt zene. Tíz óra tájban megkezdődött a vánkostánc. Itt már a lányok vették át a vezető szerepet s ők fizettek. 

szozattovabbacikkhez

Adonyi Nagy Mária: Büntetés

Világnyi hallgatás
üres kérdőjel-koponyák
hosszúszárú csönd-virág
kötőjelek tétova karnyújtása
felgyújtotthús-szagú haragok
zárójelek szemközti torzsalkodása
roppantó villogású látomás
felkiáltó csontok panasza
leszállni képtelen sikongás-madár
idézőjelek kínos billegése
véraláfutásos idők torz rendje
hármaspontú tovaloccsanás
merengő eső-virágok

Hiányzó pontok büntetése
Meghallod-e még egyszer
a csönd bocsánatát?

Demény Ildikó: Fiam

Most, erre az árva útra útravalónak,
két furcsaságot
két csodalátó embergyöngét mutatok:
az agyadat és a szívedet, fiú.

A szíved:
  … lesz két asszony melletted.
  A feleséged és az anyád – csak ők ketten! –
  akiknek Te vagy az Élet
  és Te leszel a Sors is, bizony fiam!
  A szív pedig addig,
  míg őket eléred,
  ráfirkálja majd nagy csatáit a homlokodra.

szozattovabbacikkhez

Szabó Lőrinc: Halott húgom könyvei

Négy, öt és tíz és húsz éve lehet,
húgomnak adtalak benneteket
s most visszakaplak, visszakaptalak,
könyvek… Itt vagytok, vén deszkák alatt,
cukorládákban, ahogy délután
meghozott a vonat meg az anyám.

Itt vagytok, könyvek, egy szegény diák
s egy halott kincse, sok drága barát;
szépség s okosság minden lapotok,
válasz vagy még több, termékeny titok,
de nem ütöm fel födeleteket,
többet olvasok így belőletek.

Mint koporsóban, úgy feküsztök itt
s őriztek egy emberből valamit,
lelke útjait, melyek… És ahogy
életre és halálra gondolok,
sorvadó évei ravatalán
felül és rámnéz egy beteg leány.

szozattovabbacikkhez

Szentessy Gyula: Gyári lányok

munkasnoA hajnal ég a háztetőkön;
A gyárba, haj, előre!
Megyünk vígan, de roskadozva
Jövünk ki majd belőle.

Megyünk. Könnyű kosár kezünkbe,
Babos kendő nyakunkba,
Amerre járunk, felvidámul
Az utca is nyomunkba.

Mint hogyha egy virágos erdő
Vonulna át az utcán,
Vidám kacaj mint száz madárdal
Csendülne végig útján…

szozattovabbacikkhez

Szentmihályi Szabó Péter: Isten versei

5.    

Megadtam nektek a múlt tudását,
az emlékezés nagy adományát,
de a jövőt elzártam előletek,
hogy csak a legbölcsebbek lássák.
Törvényt is szabtam számotokra,
de szabadon dönthettek felőle,
megtartjátok-e, vagy megszegitek –
nem leszek senkinek sem őre.

Utassy József: Az én kicsi fiam

Lent,
Magyarország égalján hagytam:

verjen félre
egy nagyharang szoknyát,
rúgja zeniten,
köldökmagasban
követelje, hogy világra lopják,
mert Ő:

az eljövendő
ondó,
ősömig,
az őssejtig hiú,
legeslegkisebbik fiú,
halálnak is jövendőmondó,
pöttöm,
horizont alatti Hamlet,

kezében huzatos koponyámmal

az én üvöltő,
kicsi fiam lesz!

Angyal Bandi

Magyar népballada

Lám megmondtam, Angyal Bandi ne menj az
 Angyal Bandi Alföldre,
Csikósoknak, gulyásoknak közibe,
  Közibe.

Mert megtanulsz lovat lopni izibe,
  Izibe,
Majd úgy kerülsz a vármegye kezibe,
  Kezibe.

Mikor kezdi Angyal Bandi a lovát
  Nyergelni,
Cifra csíkos kantárjával fékelni,
  Fékelni.

szozattovabbacikkhez

Balog Ádám nótája

/1709/

Török bársony süvegem,
Most élem gyöngyéletem,
Balog Ádám a nevem,
Ha vitéz vagy, gyer velem!

Fakó lovam, a Murza,
Lajta vizét megússza,
Bécs-alját ha nyargalja;
Császár azt megsiratja…

Császárt hogyha kinn kapom:
Hacsérossit lecsapom
Magát is megugratom,
Bécs várába futtatom.

szozattovabbacikkhez

Sári Mári

Magyar népballada

Sári Mári beteges,
Nem eheti a levest;
Vizet inna, vize nincs,
Kútra küldne, senki sincs.

Van neki egy vén anyja,
Azt küldte el a kútra,
Míg a kútra oda jár,
Barna legény vele hál.

,De jó anyám nekem kend,
De jó vizet hozott kend,
Másszor is elmenjen kend,
Továbbá oda járjon kend.’

szozattovabbacikkhez

Gellért püspök iskolája

– Szent Gellért legendája nyomán –

szent gellertEgyszer harminc nemesúr kereste fel Gellért püspököt, és illendő tisztelettel így szóltak hozzá:
-    Püspök úr, mi mindnyájan megtértünk, és Krisztus tanítása szerint kívánunk élni. Most azt kérjük, vedd fel fiainkat, építs nekik iskolát, hadd legyenek belőlük az új hit papjai.
Gellért püspök megörült a kérésnek, mindjárt felvette a fiúkat, és Walter mestert megbízta, hogy nevelje őket. Csanádon egy alkalmas házat is adott az ifjaknak, ott oktatták őket a tudományokra és zenére.
Híre járt az országban az új iskolának, nemsokára egyre többen jöttek, s mind tanulni akartak.
Amikor a tanulók száma megnövekedett, Walter mester már nem győzte egyedül a tanítást.

szozattovabbacikkhez

Lajos király medvevadászata

– A minorita krónikája nyomán –

Mindig a nagyvadat űzte Lajos király, Zólyom megyében is medvére vadászott. Lesen állt a havasban, amikor váratlanul megrohanta egy sebesült medve. A király vakmerően szembefordult az állattal, pedig olyan közel volt, hogy csak vadászgerelyét használhatta.
A medve a gerelyt egy csapással félreütötte, aztán rárohant a királyra, és leterítette a földre.
A király annyira bízott vadászszerencséjében, hogy egészen egyedül, minden kíséret nélkül állott azon a helyen, ezért senki sem segíthetett rajta.
A megdühödött medve marcangolni kezdte a király lábát: huszonhárom sebet ejtett rajta.
Szerencsére Besenyő János meghallotta a király kiáltását, és mindjárt segítségére sietett. Karddal rohant a medvére, és néhány csapással megölte. Így mentette meg a király a halál torkából.

szozattovabbacikkhez

Mátyás király vezérei legyőzik a törököt

– Bonfini krónikája nyomán –

matyas kiraly Page 008 nagykepAmikor Mátyás király meghallotta, hogy Szendrő körül török sereg gyülekezik, mindjárt követet küldött a Délvidék kapitányához, Kinizsi Pálhoz, és az erdélyi vajdához, Báthori Istvánhoz, és mind a két vezérnek erősen meghagyta, hogy a török ellen felkészüljön.
A vezérek sem késlekedtek: a határokat megerősítették, aztán kémeket küldtek mindenfelé, hogy a török szándékát megismerjék.
A kémek csakhamar azt jelentik a vezéreknek, hogy Ali bég megindult hatvanezer törökkel Erdély ellen.
Báthori vajda bátor lélekkel felfegyverkezett, és megindította seregét a török ellen. Eközben sűrűn küldözte a futárokat jó társához, Kinizsihez. Arra kérte Kinizsit, hogy míg ő elölről támad, Kinizsi hátulról kerülje meg az ellenséget.

szozattovabbacikkhez

Túrmezei Erzsébet: „Megjöttek a mentők!”

mentoAlig aludt valaki egész éjjel. Juliska, Sanyika, a kicsik, fel-felsírtak álmukban. Mariska, Laci le se vetkőztek, segítettek a tüzet éleszteni. Arcuk már maszatos volt a sok sírástól. Édesanya el se mozdult a betegágy mellől. Olyan rossz volt hallgatni a sok összefüggéstelen, lázas beszédet, látni a nyugtalan hánykolódást, nézni tehetetlenül, hogyan nyújtja ki a halál jeges kezét a felé, aki az egész család védője, fenntartója, kenyérkeresője. Szegény Balázs Ferenc! Valami kőmíves munkát végzett messze a város szélén. Átjárta a metsző januári szél. Ágynak esett. Az orvos azt tanácsolta, vigyék kórházba. Hiába próbálkoztak, sehova sem sikerült felvétetni. Most egyre rosszabbul van. Este óta meg se ismer senkit. Hiába sír a kis Mariska: „Édesapám!” Laci gyerek hiába keresi a tekintetét. És felvirrad a szürke, ködös februári reggel.

    Átjön Kocsisné, a szomszédasszony. Az is a szemét törülgeti.

szozattovabbacikkhez

Mi lett velük? – Jóna Dávid írása

Vajon mi lett a mesehőseinkkel? Hiszen felnőttünk, felnőttek ők is, megöregedtek nyilván. Úgy képzelem, hogy Hófehérke éppen szemránckrémet rendel az interneten, törpéivel a facebookon tartja a kapcsolatot. Ja, és a törpék. Utánanéztem. Amikor a bánya bezárt, ők szétszéledtek. Szende
pirotechnikus lett, Szundi légiirányító, mellékesen egy kávés cég reklámarca, Hapci egy gyümölcslé (Hey-Ho) gyártó cégnél logisztikus, Morgó véleményvezér lett egy hírportálnál, Kuka elemző lett a Földtani Intézetben, Tudor az orvosi egyetemen tanít mikrobiológiát, Vigyor pedig kinőtte magát, ál néven ismert stand up humorista.

hófehérke

 

 

 

 

 

szozattovabbacikkhez

Börcsök Erzsébet: Gábor búcsúja

Ott, ahol a Tisza vize már sárga iszaposan locsog s a fehérarcú kis házakban sokféle nóta hallik, ott, ahol a meleg nyárban sárga és bordó georginák nyúlnak a kis kertekben s az augusztusi határban minden dűlőszélen kókadtfejű tányéricák bólogatnak, odavalók a mi fiaink.

    Úgy kezdték, mint a többi gyerek. Kergették ők is a cserebogarat a meleg, párás esti legelőkön, lövöldöztek ők is bodzafapuskával s kölyökkoruktól fogva úgy úsztak a Tiszában, mint a csík. Végighancúrozták otthon az elemi osztályokat, szamárfülessé nyűtték a kis és nagy olvasókönyveket s évről-évre nehezebb feladatok kerültek a krajcáros irkákba. Sáfrán tisztelendő, a gyerekek s a falu ráncos homlokú öreg barátja néha bekukkantott ezekbe az irkákba és kedvvel ült be az iskolapadba egyik-másik nebuló mellé. Könyve, irkája mellé könyökölt, zsörtölődött vagy tréfálkozott s míg a gyertek kacagott vagy izgult, hogy a tréfásnak tűnő kérdésekre megfeleljen, éberül figyelt.

    -Semmi sem lesz belőled, édes fiam – rökönyített mindegyikre.

    De kopott, szürke reverendája nemsokára fel-felvillant házuknál vagy az utcán jártában behajolt a kerítésen, és magához intette az udvaron álldogáló szülőket.

    -Aztán nehogy itthon tartsák, a gyereket taníttatni kell!

szozattovabbacikkhez

Nyirő József: Perelünk

Akárki akármit mondjon, a per nekünk székelyeknek olyan, mint a jó pálinka. Az ablakon hányja ki az ember a sok pénzt érte, utána szeretné a fejit a falba verni, de amíg benne van, kiadhatja a virtust magából s legalább megmutatja, hogy nem akárki. Nincs is addig becsülete a faluban, míg valami kemény peren átal nem ment. Ész kell a perhez, s bátorság. Igaz, hogy sok pénzbe kerül, akár nyer az ember, akár veszít, de megéri. Az is igaz, hogy a törvénynek sok ága-boga van, de arravaló az ügyvéd, hogy tudja. Az ügyvédnek viszont az a baja van, hogy sok pénzt eszik, s – szakadjon meg a nyakuk – drágán meg kell fizetni, ha pár sort vakarintanak, de arra való az ember esze, hogy túljárjon az ügyvédek eszin. Úgy kell csinálni, mint Simó Laji, ki Bara Danival, az onokatestvérivel egy kétvékás pityókaföld miatta, ami anyai részről maradt volt rájuk, most a tavaszon keményen összement.

    -Én törvénre megyek! – rázta a kujakját Dani.

    -Eridj a nannyád keserűségibe! – vágta vissza Laji, s ezzel a jóviszony megszakadt köztük. Ha akkor el nem választják, valamelyik a nyújtópadra kerül.

    Bara mindjárt béfogott, s bé Udvarherré az ügyvédhez. Ott hajtott el a Laji kapuja előtt, de még a fejit sem fordította arrafelé.

szozattovabbacikkhez

Szunyoghy Farkas: Harc a homokkal

Van ilyen is? – kérdezik olvasóim csodálkozva. Van, ha Budapesten s a nagyobb vidéki városainkban nem is tudnak róla. Valóságos számum, amikor lába kél a verhenyes színű homoknak és úgy seper végig mindent, mintha az ördög menyasszonyának uszálya lenne. Ha pedig azt kérdik tőlem, hol van ez az afrikai terület, szomorúan felelem: az ország szívében, Pest vármegye egyik virágzó városának határában. Úgy tisztelik ezt a területet: Illancs. Becsületes neve Pirtó, de az Illancs név jellemzőbb. A nép játékos képzelete az illan igéből alakította ezt a szót és pedig azért, mert, aki itt kísérli meg leütni jövendőjének sátorfáját, bolondul teszi. Olyan mostoha terület ez, hogy ha valakit a csalárd sorsa ide vetett, csak egy okos dolgot tehet: elillanni innen, mint a kámfor.

    Pedig elég gyakran vetődnek idegenek az Illancsra. Földéhes kisemberek, akik milliók árán se juthatnak a csanádi, mezőtúri, karcagi televényhez, gyakran jönnek ide birtokot vásárolni. Sok meg se nézi az alkudott birtokot. Minek? Olyan olcsó, hogy ha lyuk volna csupán, már az is megérné. Százhúszholdat kaphat az Illancsban két-három hold karcagi fekete földért.

szozattovabbacikkhez

Zilahy Lajos: A vízimalom balladája

Fürdőhely, állomás, háttérben a Balaton. A leeresztett sorompó mögött nyitott autó. A volán mellett pipás parasztember, a hátsó ülésén nagy, kövér fejkendős parasztasszony. Hátradűl az ülésen és ujjait a hasára kulcsolja.

    Kis kézitáskával a kezemben szállok le a sínautóból. Meyek a kijárat felé. Egyszer csak megszólal a bal fülem mögött valami bágyadt hang a levegőben:

    -Nagyságos úr… nagyságos úr…

    Visszanézek. Furcsa figura követ, mint az árnyék. Elmehetne madárijesztőnek. Rongyos kabát, amely alatt nincs ing. Aztán egész jókarban lévő angol térdnadrág. Alatta két szőrös, vékony lábszár. És két nyomorék félcipő. az ember arca zöld, mint az éretlen szilva. Bizalmaskodva mondja:

    -Nagyságos úr, vigyem a koffert?

    -Ezt a kicsit? Nem koffer ez.

    Megyek tovább, de nem marad el mellőlem. Most még bágyadtabban, szinte már reménytelenül mondja:

    -Nagyságos úr… viszem én…

szozattovabbacikkhez

Mindeszenti István: Szerenád

A hűvös ég dereng fölöttem,
A hűvös holdfény karol át.
Fegyver cikázik messze ködben –
isonzoS most megköszönni idejöttem
Az arcod békés mosolyát,
Az arcod békés mosolyát.

Én köszönöm most, amit adtál,
Mert pihenő volt énnekem.
Megállt, mint vándor a pataknál,
Egy-egy mulandó pillanatnál
Az én mulandó életem,
Az én mulandó életem.

Akit majd kürtszó hív csatára,
Ne várd, hogy hozzád visszatér.
… Hull, hull a piros vér barna sárra,
Hull, hull zöld erdő harmatára,
És hóval lepi be a tél,
És hóval lepi be a tél.

Szabó Lőrinc: Semmiért egészen

Hogy rettenetes, elhiszem,
    de így igaz.
Ha szeretsz, életed legyen
öngyilkosság, vagy majdnem az.
Mit bánom én, hogy a modernek
vagy a törvény mit követelnek;
bent maga ura, aki rab
    volt odakint,
és nem tudok örülni, csak
a magam törvénye szerint.

Nem vagy enyém, míg magadé vagy:
    még nem szeretsz.
Míg cserbe a magadének
szeretnél, teher is lehetsz.
Alku, ha szent is, alku; nékem
más kell már: Semmiért Egészen!
Két önzés titkos párbaja
    minden egyéb;
én többet kérek: azt, hogy a
sorsomnak alkatrésze légy.

szozattovabbacikkhez

Szász Menyhért: Angyalom, virágom…

Nem kerülgetem már
Ablakod, muskátlik,
Zöld kerítésteket,
Gyönge rózsafáid.
Csak a szívem maradt
Ott egy rózsaágon,
Angyalom, virágom.

Te-szíved velem jött
Egy virág-csokorba,
Könnyem megöntözi,
Szellő megcsókolja.
Napsütéstől óvom,
Esőnek kitárom,
Angyalom, virágom.

Egyedül indulni
Emberfia nem mer,
Még sincs így egyedül
Virággal az ember.
Becézi és félti,
Élet a virágon,
Angyalom, virágom.

szozattovabbacikkhez

Utassy József: A szűz

Addig-addig játszik velem,
        egy éjjel haragomban
   beugrok majd az ablakán,
        hónom alatt a holddal.

utassyjozsefg

Vértessy Gyula: Szomorú szerelem

Szívünkben van érzés, ajkunkon van csók még,
Lelkünkben meleg;
De szegény Szerelem, nyári napok múltán
Mégis didereg.

Nem bízunk magunkban, nem a szerelemben,
Féljük a telet –
Hej pedig a télre télen se gondol, ki
Igazán szeret.

vitéz Somogyvári Gyula: Csönd-anyámnak vagyok a fia

Csönd anyámnak vagyok a fia
s a Fehérségnek vőlegénye.
Ugy-e Édes: mi sehova se vágyunk,
minékünk kincs, rang, dicsőség se kéne.

Egy kis sarok, hol megpihenhetünk,
meleg karokkal, halkan – ölelőn,
mit bánjuk mi: hogy milyen szálat szőnek
az élet-pókok lassan – a jövőn!

Csak a vén óra járjon a falon.
– Ingája nékünk meséket ketyeg. –
És mérjen nékünk méltóságosan
hosszú szerelmes, boldog perceket…

1920

Szabolcska Mihály: Most megyek el innen…

Most megyek el innen, most megyek,
Hogy lehulltak mind a levelek
És az erdő némán szendereg,
Most megyek el innen, most megyek!

Ott visz el az utam mellette,
Csak valahogy föl ne ébredne,
Minek szomorítnám, oh minek?
Jobb nekünk így szótlan válni meg.

Hej, ha most leveles nyár volna,
Tudom, hogy szomorún susogna,
S apró lombjairól a fáknak
Fényes harmatkönnyek hullnának!

Kannás Alajos: Örök Kolozsvár

Csiha Kálmánnak

Erdély szelleme megmarad Magyarnak
Örök Kolozsvár Várad Nagyenyed
Farkaslakán a sír hol Áron hallgat
Vásárhely Vécs kik omló egeket

tartottak szüntelen szörnyű szelekben
s a Hargitáról hoztak fényeket
Arad Segesvár sohasem feledten
Petőfi s véget védő Székelyek

Örök Kolozsvár házsongárdi lombok
s a Rendületlenül nyomán kimondott
„Eredj ha tudsz” Búcsú mi messzi távol

Mátyás-szobor s Házsongárd újra újra
hol örökmécsként zsoltáros tanúja
a Szenvedésnek Dsida-szív világol

Sértő Kálmán: Paraszti farsangi bál

farsang2Este mindenhol szép az este,
Ahol csak nő szeme ragyog,
S homlokok-alji fényességtől
Szégyenkeznek a csillagok.
Árva sugárral nevetnek le
A lusta hóhulláson át, –
Falusi korcsmában a zene
Talp alá kelleti magát.

A kendőket tartó őrmamák
Fal mellett ülnek a padon,
Söntésbe elbújt bíró körül
Emberek isznak szabadon.
A korcsmát vadan átallengi
Táncoló leányok szaga,
Dunát pótol a verejtékük,
Szemük darabos éjszaka.

szozattovabbacikkhez

Endrődi Sándor: Én voltam

Én voltam az a nyugtalan gyerek,
Ki egykor annyi álmot kergetett,
S szentül hivé: mit érez, gondol, az
Mindennél igazabb igaz?!

Én voltam az a szilaj, vad legény,
Ki szenvedélye zúgó tengerén,
Szívét tépdesve száguldozta át
Az örvényt meg az éjszakát?!

Én voltam az a dacos férfi, én,
Ki egykor az egeket döngetém,
És a világot tettvággyal teli,
Újjá véltem teremteni?!...

Mintha kiégtem volna teljesen,
El-eltünődöm szenvedélytelen;
Fölöttem hideg téli csillagok...
Vihar voltam, most csend vagyok.

Fazekas Mihály: Végbúcsú

Elunván már várakozni
     A világ jobbúlásán,
S haszontalan gondolkozni
     A szív titkos forgásán,
Szegény testem bár nem ohajt
     Jó lelkétől elesni,
De ez őrá keveset hajt,
     S jobb hazát megy keresni.

fazekasmihaly

szozattovabbacikkhez

Gyulai Pál: Dalaimról

Az ifjúság legszebb korát
Mély honfibúban éltem át;
Megtört vágy, széttépett remény
Uszott a kétség tengerén,
S kitört a rejtett fájdalom:
Azért oly bús, komor dalom.

A honra hogy szebb nap derűlt,
Hajh örömem búval vegyült;
Új bú, új gyász szakadt reám,
Ott sírtam nőm ravatalán,
Elnyelt mindent egy sirhalom:
Azért oly bús, komor dalom.

szozattovabbacikkhez

szozattv


szozat a tiszta hang 
szozat a tiszta hangEUCHARKirályfesztSacra HungariaSacra HungariaSacra HungariaKOFESZTszozat a tiszta hangszozat a tiszta hangszozat a tiszta hang pálosokszozat a tiszta hangszozat a tiszta hang 
 Patriotak-Kronikaja-4.1 
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf