Fazekas Mihály: Ámelihez

fazekasVéled való mulatásom
Táplálta életemet,
Tőled való elválásom
Sietteti végemet.
Ámelim! míg öleltelek,
Haláltól tudtam félni, –
Mióta elvesztettelek:
Félek azóta élni…
Gondolám, e fa enyhébe
Hogy majd nyugalmam lelem.
S ím könnyebbülés helyébe
Még kínomat terhelem.
E hely szerelmünk kezdését
Juttatja bús eszembe;
Hallom egy galamb nyögését,
S könnyek gyűlnek szemembe.

szozattovabbacikkhez

Janus Pannonius: Ágnesről

Életem, Ágnes, amint a szemed lángjába tekintek,
    Páros csillagnak vélem a két szemedet.
Százszor szebb az, mint az egész tele-csillagos égbolt,
    Szebb, mint Vénusszal fönt ragyogó Jupiter,
Szebb, mint Szíriusz, állócsillagok éke, ha véle
    Fent van a Sarkcsillag fényes iker-tüze is.

Fordította Nemes Nagy Ágnes

Vajda János: Arabella

Mert lelkem oly tükör, amelyben
Legszebbnek látod magadat;
Gyönyörködöl az istenképben,
Minőnek szerelmem mutat;
Mert szép vagy ott, mint a dicsőség,
Hódító, mint a diadal;
Tekintetedben angyalfönség,
Mitől imává lesz a dal:

Ezért lejársz hozzám az égből,
Hogy ez arany vissz-sugarak
Rád özönölve a lelkemből
Fürösszék hiuságodat.
Oh hát e kölcsönös fényesség
Legyen választó átok itt,
Mely arcodon s szivem mélyén ég,
Engem megöl, téged vakít?

szozattovabbacikkhez

Vörösmarty Mihály: Álom és való

Álmaim a csalfák, éjfélkor adák meg ölemnek
    A kedvest, s forró csókjait itta tüzem.
Még boldogságom soha ekképp nem vala teljes:
    A szív kéjeiben lelkem örömre hajolt.
Serkentem; tündér javaim kisuhantak eszemből,
    S most a csók helyein gyenge könyűke remeg.

rodinacsok2

Szabolcska Mihály: RÁKÓCZI NÓTÁJÁT...

Rákóczi nótáját hallgatom, hallgatom,
S felujong a lelkem szilajon, szabadon,
Tűz csap a szívembe, lángra gyúlok tőle,
Rákócziék lelke árad ki belőle.
Most vagy soha még, mi szegény anyánkért,
Árva hazánkért: rajta, előre!

Hallgatom, hallgatom Rákóczi nótáját,
S könny borítja el a két szemem pilláját.
Most borul, most borul búsan utoljára:
Rákóczi, Bercsényi a magyar határra.
Magyarországot megfogta az átok,
Minden hiába, minden hiába!

szozattovabbacikkhez

Vályi Nagy Géza: Krasznahorka

Andrássynak megtért büszke vára
Bástyáidon török síp zokog,
Kuruc harcok, dicsőség emléke
Ékesíti ódon homlokod!
Ott álmodik a jóságos úrnő:
Tán holtában is hevül, eped,
Földöntúli szerelem varásza
Lengi körül a bezárt szemet.
Itt minden holt tárgy, kő, zászlóselyem:
Komor, beszédes jel: történelem!

krasznahorka

Sinka István: Találkozom Csabával

csabaKoratavasszal Kecskeméten Illyés Gyulával, Erdélyi Józseffel és Szabó Pállal beszélgettünk este, fák alatt, villanyfényben és megállapítottuk, hogy Kecskemét a gyümölcsök és a gyermekek városa…
    Most koranyárban indulok Csaba felé, s úgy érzem, hogy Csabán sok a virág, sok a boldog és szelíd asszonyfej, s hogy este villanyfényben melódiák úsznak a város fölött…Csaba a virágok és a melódiák városa. Napsütésben úgy rémlik nekem ez a város, mintha a kertek alatt vasárnap délutánok íze, színe futna felém, tele illattal és Váradig szökő vágyakkal. Várad? Várad és Ady Endre… Csaba?... Csaba és Gyóni Géza…Érdekes, ha Váradra gondolok, mindig úgy érzem, hogy a Kálvária hegyen Ady lelke viaskodik halottas, boros, asszonycsókos estékkel és véres mámorát bele marja a kövekbe… S ha Csabát látom? Akkor Gyóni Géza fényes mélabúja kísér és kinyílnak a gesztenyefák tavaszi gyertyái – harangoznak… És ez a fehér ünnepnapok zenéjét lopja a lelkembe… Azt hiszem, hogy így lesz, ha találkozom Csabával.

1934.

Syposs Zoltán: Pátzay Pál Gyóni-szobra

»Csak egy éjszakára küldjétek el őket…«

Gyoni Geza2Békéscsaba híven őrzi Gyóni Géza emlékét: a tragikus életsorsú költő a csabai evangélikus főgimnáziumban járta 1900-1902 között a középiskola utolsó két évét. A mai Rózsa Ferenc gimnázium öreg falai között bővült vaskossá a „szarvasi fekete notesz”-t követő, Vidovszky Béla illusztrálta második füzet, a szarvasi gimnazista zsengéinél egyre erőteljesebb, érettebb, a pesti újságoknál is már szívesen fogadott „nagykorú” verseivel. Innen, Csabáról indult el jeles érettségijével a „magyar poéták áldott, átkozott útján.”
    A város újabb bizonyságát adta áldozatos kegyeletének mostanában, amikor a minden idők legmegrázóbb háborúellenes verse, a Csak egy éjszakára költőjének szobrot emeltet és „végső arcának” megformálására Pátzay Pál Kossuth-díjas, kiváló művészünket, a Képzőművészeti Főiskola tanárát kérte fel.

szozattovabbacikkhez

Turczel Lajos: Gyóni Géza és pozsonyi kapcsolatai

Gyoni Geza1/részlet/

Gyóni költészetében a nagy művészi változást a Przemyślben írt Csak egy éjszakára… jelentette, mely – angol, német, szlovén, finn és szlovák fordításai révén – a költő nevét külföldön is ismertté tette. Szlovákra ketten is lefordították: Štefan Krčméry és Július Lauštiak. A magyar költészet lelkes rajongója, Emil Boleslav Lukáč a Cézár, én nem megyeket ültette át szlovák nyelvre.
A Przemyślben és a hadifogságban írt háborúellenes Gyóni-versek egy része már 1916-ban két kiadásban megjelent Budapesten Levelek a Kálváriáról és más költemények címen. Ezt a kötetet Rákosi Jenőék már természetesen nagy megütközéssel fogadták, és elhallgatták. Ellenségessé vált magatartásuknak bizonyára része volt abban is, hogy az osztrák-magyar és orosz rokkantcserékből Gyóni kimaradt.

szozattovabbacikkhez

Gyóni Géza: A pozsonyi Duna-parton

Alszik a város, mélyen, nyugton alszik.
Csak engem kerül az álom itt máma.
Félholdvilágnál, villamos lángnál
Oldódzik, tárul
Fátyolos, múltas, színes panoráma.

Idők fátyolán, - rég volt, igaz sem volt? –
Vagy csak az évek kettőződtek folyton –
Magamat látom itt poéta-pózban
Ezen a fényes,
Árnyékos, kényes, lámpasoros parton.

Valakit vártam. Barnaölű liget
Átüzent hozzám híva, hízelegve.
Indult a hajó, szántott, szállt a vízen
S boldog öléből
Két vidám isten szállt ki a szigetre.

szozattovabbacikkhez

Gyóni Géza: Édes Apámhoz

michpietaNem vált mesévé még a Jóság;
Még most is vannak angyalok;
Szent karácsonyi szeretetnek
Sugára még föl - fölragyog…
Amit tagadtam én is egykor,
- Szélvész ingatta meg hitem –
A megtartó szeretet lángja
Most újra megcsap, érezem…

Suhanva szállt a béke-angyal;
Megsimította homlokom:
„Gondolj azokra, kik szeretnek,
Kikkel a lelked vér, rokon…
Gondolj azokra, kik szeretnek”…
Én jó Apám, Te mondtad ezt –
És hallatán a szent szavaknak
Könnyül már, érzem, a kereszt.

szozattovabbacikkhez

Gyóni Géza: Magyar asszony írja…

...Áldja meg az Isten a madara szárnyát,
Ki levelét hozta százezer muszkán át,
Százezer muszkán át, halál záporába
Hogy mégis ideszállt
Én édes uramnak szerelmes póstája...

Áldja meg az Isten áldott hír hozóját,
Sebesen vihesse a válaszom hozzád;
Szombat este írom a kis asztal mellett.
Kicsi csemetéink,
Isten báránykái, ágyukban pihennek.

...Mióta elmentél véres hadak útján,
Sűrű gond esője záporosan hullt rám.
Fehér özvegységnek nincsen vasárnapja,
De velünk az Isten
És rendben a jószág és rendben a pajta.

szozattovabbacikkhez

Móritz Mátyás: Egyetlen órára...

Gyóni Géza nyomán

Egyetlen órára küldjétek el őket,
éljék át ők is a kegyetlen időket;
járjanak velünk együtt a förgetegben,
honnan el még a halálmadár sem rebben.

Ahol a vér szitál a felhőgomolyból,
miközben a sok katona haza gondol;
ott, ahol nem akad semmi-semmi szépség,
nem is hallani a hősök szívverését.

Egyetlen órára küldjétek el őket,
a hamis kifogásokat keresőket;
jólélekként ott dicsérjék ők az Urat,
ahol a sápadt hold is véresőt mutat.

Ott éljen bennük a mesebeli jóság,
ahol az erdőket lángok lobogózzák;
egy órát töltsenek el itt, -ne is többet,
ahol a halálágyuk úgy dübörögnek.

szozattovabbacikkhez

Nagy Ilonka: Gyóni Gézának

Eszünkbe jutottál kedves bús vitézünk,
Mért is nem dalolhatsz, úgy, mint régen nékünk.

Nagyidegen tájon érzi-e a lelked,
Hogy a szent Erőnek itt győznie kellett?

Hogy szabad már sátrad, pionír lakásod,
S magyar bakák járnak győzedelmi táncot?

A nagy dáridóban újra a mienk lett
A vár, a drága vár…Ugye értesz minket?

Nagytávolon át is ugye velünk nézed
A diadalittas, vitéz legénységet.

Amint győz?...S a vár kapuit kitárva
Régi harcosait kebelére zárja.

szozattovabbacikkhez

Orosz Iván: Gyóni Géza visszajött

Álmodni ő is itt tanult, ahol
a liget is bús bánatról dalol.

Itt ismerte meg a sok szent csodát,
az álmodások tündéri honát.

Itt szerette meg ezt az életet,
itt zengte el az első éneket,

mely fájó, borús sejtelemről szólt;
s ha kellett Caesarral is dacolt.

De kürt riadt, zúgtak az elemek,
valóra váltak a bősz sejtelmek.

és ment ő is karral és dallal,
és harcolt a szörnyű zivatarral.

szozattovabbacikkhez

Bella István: Sárkeresztúri ének

sarkereszturienekSzanaszét széledt ujjaimmal
elvesztett koponyám most megkeresem,
szanaszét széledt ujjaimmal
elveszett koponyám most
elveszejtett arcom elé emelem,

– hadd nézzék egymást!

Egyiket a másik.

Szólal az egyik, de melyik?
       (Nem tudom én sem.)
Szólal a másik is, de melyik?
       (Nem tudom én sem.)
Mondom hát én
magam, magammal,
(mintha tükrök között beszélnék☺

szozattovabbacikkhez

Móritz Mátyás: Szürkülő szorongás

Bella Istvánnak
akit úgy veszítettünk el, akár a száj a szót

Szíve magánya ziláltan befordult a falnak,
hogy a málló napfogyatkozást már ne is lássa;
nem akart lenni ordasnak, veszett fiatalnak,
várta csak hogy a tűz a hamvába visszaássa.

Megtartotta a szavát, és okos idézetét,
nem nézte mások milyen boldogak körülötte;
lerázta az élet és a halál igézetét,
a testnyi sebét mint bűntelen nem is ütötte.

Nem vágyta a félretaposott, és rossz napokat,
és hogy utat mutasson az embertársainak;
nem rázott már csörgőt, nem rázott már csillagokat,
ahogy nem is nőtt már szárnya zuhanásainak.

szozattovabbacikkhez

Endrődi Sándor: Emlékezés Széchenyi Istvánra

Tanulságért, okulásért
Dehogy kell külföldre menni!
Tanulságos, példás dolog,
Kapható itt akármennyi,
Csak jól meg kell nézegetni.

Valamikor, egykor, régen
Széchenyi is nézegette,
S népem, a te nyomorodból
Sarjadt fel sok dicső tette,
Mely hazádat naggyá tette.

Az igaz, hogy ő két kézzel
Fogta meg az eke szarvát:
Lelke tüzes ekéjével
Hasogatta, szántogatta
Roppant földed ős ugarját.

szozattovabbacikkhez

Jókai Mór: Széchenyi galambjai

Verték ablakait szárnyukkal: „itt van a reggel”.
Béke madárkái bejelentik a hajnali sugárt.
Messzire szálljatok el! nem költi fel őt kora hajnal.
Béke örömhírért vágyón nem nyílik az ablak.
Itt vér s éjszaka van! Olajág e helyre nem illik.
Szálljatok el, széjjel! ég szárnyasi; meglelitek még.
Ő is szárnyakat ölte; de itt leng még közelünkben,
Itt jár szelleme még, ihlését érezi szívünk.
Nem hagyhatta el e földet, nem térhete égbe,
Míglen imádta honát nem szemlélhette dicsőnek!

Vörösmarty Mihály: Széchenyihez

Őrizzen sorsod s nemtőd a közszeretettől,
     Nagy lehet ily áldás, ámde fölötte gyanús.
Akkor ohajtsd azt, hogy téged mindenki szeressen,
     Majd ha ez árva hazát mindenikünk szereti.

                                                 1835

szechenyi istvan

Szabolcska Mihály

szabolcska1

Szabolcska Mihály református lelkész, költő. Ókécskén [Pest vármegye] született 1861. szeptember 30-án. Két évig Párizsban és Genfben hallgatott teológiát. Hosszú ideig temesvári lelkész, majd esperes. A temesvári Arany János Társaság egyik alapítója. Sokáig Budapesten is élt, mint I. osztályú akadémiai könyvtárnok. A Magyar Tudományos Akadémia, a Kisfaludy Társaság tagja volt, a nép-nemzeti költészet kései képviselője, konzervatív, vidékies, lírikus, több népies műdal és magyarnóta szövegét is ő írta. Versei tudatosan egyszerű, dallamos formában idillként eszményítik a falu csendes, igénytelen és - szerinte - ezért gondtalan világát. Temesváron hunyt el 1930. október 31-én.

szozattovabbacikkhez

Gárdonyi Géza: Szabolcska Mihály

szabolcskaKét ereklye.
Szabolcska Mihály, a mi kedves poétánk, Párisból hazajövet meglátogatta Kossuth Lajost. Hogy miket beszélgettek, azt bizonyosan feljegyezte ő a maradéknak. Erre a történetre csak annyi tartozik, hogy Kossuth megkínálta őt szivarral.
Szabolcska a kezében tartotta a szivart, de nem gyujtott rá. Kossuth meg a beszélgetésben nem vette észre. Így jutott Szabolcska egy olyan szivarhoz, aminőt Kossuth szokott szívni. Be is göngyölte szépen selyempapiros híján újságpapirosba, s eltette a ládájába gondosan.
Persze, mikor hazaért, legelőször is a szülőit látogatta meg, és csak innen egy kis kerülővel ment Debrecenbe.
A kerülő Nagyszalonta volt. Mint afféle poéta-ember látni kívánta az Arany-szobát, amely akkor még a gimnázium házában volt berendezve. És meg is nézett mindent áhítattal.

szozattovabbacikkhez

Juhász Géza: Parasztköltő az aszfalton

[Sértő Kálmán]
-Részlet-

SertoKalmanHaláláig ömlik belőle a rigmus, minden alkalomra. Első olvasmányai, irodalmi mintái a legvegyesebbek; pesti környezete még züllesztőbb, mint a teljes magára-hagyottság. Mégis följut a nagy líráig: ahogy rásúlyosodik a közelgő halál, egyre önállóbb, mélyebb a hangja.
    Fiatalkori lírája derűs; mikor kifiguráz valamit, csupa üde báj. Sok szól köztük egyazon formában: se rím benne, se népi ütem, versláb még kevésbé. Erős értelmi tagolása van, kissé oldottabb, egyenletesebb, könnyebb Ady-zene. Effajta költészete nem líra voltaképp, hanem jószemű, csúfondáros életkép.

szozattovabbacikkhez

Sértő Kálmán: Bableves – kolbásszal

A jószag kínai Nagy Fala
Vesz a konyhában itt körül,
Hol szagot érezhet az orr és
Leveszúgást hallhat a fül.
Rotyog az ebéd a tűzhelyen,
Árva örömöm kétszeres,
Falusi, megérzi a lelkem,
Ami vérpiros bableves…

A medvével is megbirkózna
Ez a menyecske, aki főz,
Falusi, megérzi a lelkem,
Első látásra ismerős.
Ha főnyereményt nyertem volna,
Utcára futnék egyenest, –
Sok szegény vendégül meghívni,
Szétosztani a bablevest…

Sértő Kálmán: Ezer lányhoz

Figyelj ezer lány alkonyatkor,
Tücsökzenénél, ősz felé,
Úgy érzem: szélvészként iramlok
A boldog elmúlás elé.
Harc az életem és sírgödör lesz
Csak a gyógyító orvosom,
Ha holt vakond leszek a földben,
Meglelem hazám, otthonom.

Most ezer árva legénylányra,
Kopott, éhesre gondolok,
Kiknek fejében éji vackon
Férj, bölcső, kis baba forog.
Ti nyújtanátok kezeteket,
Én a kezemet nyújtanám,
Oltártól új életbe lépnénk,
És lenne második anyám.

szozattovabbacikkhez

Sértő Kálmán: Tűzről álmodtam

Nagy tűzről álmodtam,
Hogy a bérház égett,
Tűzoltók öleltek
Idegen feleséget.
Nőket, virágvázát
És hegedűtokot
Vittek le a létrán
Ugorva négy fokot.

Én későn érkeztem,
Padlásszobám égett,
A lángtemetőben
Sok versem halott lett.
Poloska csípett meg,
Amikor zokogtam,
Örülni kezdtem, hogy
Tűzről csak álmodtam.

                                      1940

Bella István: Latinovits Zoltán

Latinovics ZoltánAkiért nem jön el a Göncöl,
sem Illés tüzes szekere,
az magát, mint begöngyölt
zászlót, maga viszi a földbe le,

elrejti, mert nem bízza másra,
mivel abban sem bízik,
aki világra hozta – anyára,
apára is gyanakodik,

így Ő, akin lánctalpas hantok
élveznek, fű paráználkodik,
a semmi rétjén talált kardot
visszadöfte markolatig,

mert hol a fény férgesebb a földnél,
jobb, ha a föld emészti meg
az emberfiát, mintha Ő ölné
meg az anyaföldszívet.

szozattovabbacikkhez

Csighy Sándor: Őszi fényeddel is megigézel…

Néha arcodat a légben látom,
értelmetlen rajzú ákom-bákom.
Így festenek ultramodern festők,
az ilyen képek csúnyák és ijesztők.

Máskor arcod ott nevet a falon,
csupa lángoló szín, rózsahalom…
Fényét arcod a szememtől kapja
lángolva tűz rá szerelmem napja.

Ha tűnődöm egy-egy rózsaszirmon,
az arcodról, szemedről kell írnom,
benne nyílik csodálatos lényed,
Rózsák szirmán is ott ég a fényed.

szozattovabbacikkhez

Rónay György: Szeptemberi ekloga

Üdvözlégy, gyönyörű nyárvég, tündéri sugárzás,
hullámos, szelíd ég, selymes omladozó
felhők fátyola fönn: puha kék, teleszőve arannyal,
s távoli dombok ölén lengedező lila köd.
Látod, az erdők zöldjei közt már sárgul a nyárfa,
s alkonyidőben avart zörget a halk fuvalom,
rőzseszag úszik az estben, a vad szerelem heve, drágám,
nem lobbant zivatart: símogat és mosolyog,
s mint a gyümölcs, ha leválna betelve zamattal az ágról,
szívre a szív, megadón úgy omol ajkra az ajk.

szozattovabbacikkhez

Radnóti Miklós: Pirul a naptól már az őszi bogyó

Szőke, pogány lány a szeretőm, engem
hisz egyedül és ha papot lát
rettenve suttog: csak fű van és fa;
nap, hold, csillagok s állatok vannak
a tarka mezőkön. És elszalad. Por
boldogan porzik a lábanyomán.

Pedig fönn a kertek felé
feszület is látja a csókját és
örömmel hull elé a búzavirág,
mert mindig hiába megcsudálja őt
egy szerelmetes, szakállas férfiszentség.

szozattovabbacikkhez

Sassy Csaba: Őszi üzenet

sassycsahozLepréseltem a levelembe zárva
Egy félig sárga tölgyfa levelet…
Tehozzád édes hátha hazaszállna
Ez a harctéri őszi üzenet.
Nálunk már őszi színt kapott az erdő…
Felétek szállott a dalosmadár…
Puskák csövén, ha a sötét éj eljő…
Bús dalokat fúj maga a Halál.

Ha otthon lennék, most a sapkám mellett
A legszebb őszi rózsa nyillanék.
Rózsát nyitna arcomon a lehelet,
Melyben a csókod forró tüze ég.
Ha otthon lennék édes alkonyórán
Csengő nótádat vígan hallanám,
Otthon ha volnék el se hinném rózsám,
Hogy eljön egyszer az ősz is talán.

szozattovabbacikkhez

Szabolcska Mihály: Szeptember

Meleg még az ég boltozatja,
De már a színét hagyogatja.
A lomb is ritkul, halaványul...
S oda a legszebb dal a fákrul.
A déli nap erőlködik még,
Hogy hátha a réginek hinnék.
Mindegy, - a nyárnak vége lesz már,
Akárhogy is, szeptember ez már!
Sohse erőlködj, nap barátom,
Ez a mi sorsunk a világon.
A lángok lángja hevíthet bár:
Ellobog a láng, elszáll a nyár!

szozattovabbacikkhez

Ady Endre: Szüret

A lombhulláskor vigaszunkra
Eljön a víg szüret megint,
Lesz már, ami fölmelegítsen,
Ha kissé hűsebb szél legyint.
A szőlős-kertek vígan vannak,
Aki most búsul, mind bohó,
Egy jelszavunk legyen szüretkor:
A dáridó, a dáridó.

A világ kezd már szörnyen kopni,
Megavult, ócska, színtelen,
Borzasztó sok az ember gondja,
A bánat is töméntelen.
Könnyítsünk hát bús szíveinken,
Lobbanjon fel a régi láng,
Álljon elő egy pillanatra
A régi, boldog, jó világ!

szozattovabbacikkhez

Gyóni Géza: Gábor és a lányok

Dalos kedvében volt Gábor, a költő,
Dalolva ment a szőlőskertek mellett.
A venyigén pirult, duzzadt a szőlő.
Szeptember volt. Épp szüretelni kezdtek.

Telt tőkék alján vidám, erős lányok
Guggoltak szerte. Piroslott a szájuk.
Szeptember szele felkapott egy szoknyát -
S Gábor, a költő így beszélt hozzájuk:

»Hej, lányok, szüzek, vidámak, erősek,
Nótába illők, nótába kerültök!
Reszel a hangom, még máma nem ittam.
A venyigéről adjatok egy fürtöt!

»Így, lányok, szüzek, szépek, jószívűek,
Fehérkarúak, mint a nyárfa béle...
Ilyen karokkal venyigét karoltok...
Pedig ölelni szeretnétek véle...

szozattovabbacikkhez

Kiss Menyhért: Szüretkor

Eljöttél hát újra vidám, boldog szüret,
       puttonyban, mint a fürtök,
az érett örömök aranylón csüngnek;
       minden kínt most hozzád küldök,

oldozd fel őket a mámor malasztjával.
       Ó, szüret, sanyarú éltem
hívő túláradása, dalom hozzád szárnyal;
       adja hitet újra remélnem!

Érett már a lelkem és tele mézzel, vággyal;
       leve bölcs és édes, vajon, mikorra jő,
lemetszeni fürtjeit aranyos bicskával,
       a nagy égi Szüretelő?

szozattovabbacikkhez

A betyár

Magyar népballada

«Esik eső az árpa-tallóra,
Gyere, babám, ültess fel a lóra,
Gyenge vagyok, nem tudok felülni,
Kis pej lovam nem akar megállni.

Irhás subám szegre van akasztva,
Ugyan babám, akaszd a nyakamba,
Úgy is, tudod, ott annak a helye,
Még az éjjel betakarlak vele.

Kocsmárosné! jár-e erre zsandár,
Ki engemet a pusztában hajkász?
Ha jár erre, adjon hírt előre,
Majd kimegyek s megszámolok véle.»

Azt a legényt két zsandár kíséri,
A babája az ablakon néz.
«Ne nézd, rózsám, gyászos életemet,
Mind teérted szenvedem ezeket!»

szozattovabbacikkhez

A kis lány

Magyar népballada

Amoda mén egy kis lány,
Korsót visz a karján,
Utána a kapitány
Daruszőrű paripán.

,Állj meg, állj meg te kis lány!
Adjál egy kis vizet,
Pengő forintot adok,
Még meg is ölellek.’

«Nem kell nekem a forintja,
Nem vagyok én dáma,
Én vagyok az édes anyám
Legkedvesebb lánya.»

Világszép Erzsike

Magyar népballada

Kiment a kisasszony arany székre ülni,
Aranyszékre ülni, arany inget varrni.
Feltette a lábát egy kis arany székre,
S egy pár arany gyűrűt csördült az ölébe.

Anyám, anyám, anyám, mi annak a jele,
Egy pár arany gyűrű csördült az ölembe?
«Lányom, édes lányom, az annak a jele,
Örökös úrfinak adtalak kezébe.»

Anyám, anyám, anyám, minek adott annak,
Inkább adott volna egy pulykapásztornak!…
Inasom, inasom, kezem táplálója,
Eredj föl a hegyre, ama nagy toronyba!

Nézz széjjel, nézz széjjel a bécsi pusztába,
Nem látsz-e valakit, nem látsz-e valakit!?
«Kisasszony, kisasszony, nem látok én senkit,
Nem látok én senkit, nem látok én semmit.»

szozattovabbacikkhez

A fortélyos lány

Keresztúrfiszéki népmonda nyomán –

     

matyasVolt Mátyás királynak egy móc jobbágyfaluja, s a király egyszer erősen megneheztelt erre a falura, ezért ráparancsolt, hogy a malomkövet a malom udvarán nyúzzák meg, mert ha nem, tudják meg bizonyosan, hogy minden nagyobb gazdának fejét véteti.

    A szegény mócok három hétig mindennap falugyűlést tartottak, s mégsem tudtak annyira menni, hogy megegyezzenek benne, miképpen lehetne a malomkövet megnyúzni.

    Volt egy szegény móc a faluban, s annak egy tizenhét esztendős lánykája. Azt kérdi a lányka az apjától:

    - Apám, hova megyen mindennap? Hol eszik, hol nem eszik, s nem mond senkinek semmit.

    - Hova megyek? – azt mondja. – Nem tudod, hogy ez a kegyetlen király ránk parancsolt, hogy a malomkövet nyúzzuk meg a malom udvarán?

    - Édesapám, menjen a bíróhoz, és mondja meg a bírónak, hogy többet falut nem gyűjtessen. Onnan menjen el a királyhoz, és mondja meg neki:

    - Fölséges király, életem-halálom kezedben vagyon, én követ vagyok, engem küldött a falu. Hogyha a fölséges király vérét nem veteti annak a malomkőnek, a falu meg nem tudja nyúzni.

szozattovabbacikkhez

Gellért püspök halála

Szent Gellért legendája és a Képes Krónika nyomán –

     

sztgellertAba Sámuel halála után ismét Péter foglalta el a trónszéket, ő pedig ott folytatta, ahol elhagyta: az idegeneket pártfogolta, a magyarokat pedig üldözte.

    Néhány magyar főúr pedig arra törekedett, hogy az országot Péter király zsarnokságából megszabadítsa, mert András, Béla és Levente hívei voltak. Ezek a főurak suttogással, tervezgetéssel és sóhajtozással várták az alkalmas időt, amikor a hercegeket hazahozhatnák, mert teljes erejükből arra törekedtek, hogy Szent István birodalmát nekik visszaadják.

    Péter király pedig már nem is uralkodott, hanem zsarnoki kegyetlenséggel elnyomta és ostorozta Magyarországot.

    Ekkor két besúgó, Buda és Devecser elárulták Péter királynak, hogy néhány főúr mit tervez ellene. A király heves haragra lobbant, elfogatta a mágnásokat, és egyeseket kínzókamrában öletett meg, másoknak a szemét tolatta ki. Egész Magyarországot úgy megtöltötte rémülettel, hogy a magyarok már inkább kívánták a halált, mint ezt a nyomorúságos életet.

szozattovabbacikkhez

Zsigmond király veresége

Thuróczi János krónikája nyomán –

     

zsigmondAmikor Magyarország gyeplőjét Zsigmond király fogta marokra, erős hadsereg védelmezte az országot, ezért őfelsége nagyon elbizakodott. Pedig abban az időben Bajazet, a törökök nagy hírű császára egy sereg országot meghódított, és Bolgáriát is megtámadta, holott az Zsigmond király szövetségese volt.

    Erre Zsigmond király követeket küldött Bajazethoz, és megüzente neki, hogy hagyja abba a támadást, olyan ország ellen, amely jog szerint hozzá tartozik.

    A török császár pedig addig-addig halogatta a választ, míg közben egész Bolgáriát meghódította. Amikor ezt megcselekedte, hívatta a követeket, és bevezette őket egy házba, amelynek falat tele voltak lándzsákkal, pajzsokkal és íjakkal. Bajazet megmutatta a fegyvereket, és így szólt a követekhez:

    - Térjetek vissza Zsigmond királyhoz, és mondjátok meg neki, hogy ehhez a földhöz éppen elég jogom van.

    Amikor a jog szót kimondotta, a fegyverekre mutatott.

szozattovabbacikkhez

Herczeg Ferenc: Kötelesség

Szilveszter estéje volt. Tíz órakor lefektették Andorkát. Mikor már ágyában volt, odasuhogott hozzá az édesanyja és megcsókolta a szemét, meg a homlokát. A szülők elmennek nagyapához, mint minden esztendőben, Andorka pedig nagyot alszik.

    Amint egyedül tudta magát a sötét és néma házban, öreges rendszeretetével simára paskolta a vánkosát, nyakába húzta a meleg paplant és nagyhirtelen beleszédült az álom lágy és sötét vermébe.

    Egyszerre fölriadt álmából. Olyan éber volt, mintha sohasem aludt volna. A szívében egy rémült kérdés kalapált: Mi van kis Pepkóval?

    Pepkó a kanári madara. Karácsonykor kapta nagyapótól.

    - Magad fogod etetni, magad fogod itatni, – mondta nagyapó. – A gyönyörűség a tiéd, legyen a tiéd a kötelesség is.

    Ez a furcsa, száraz szó: kötelesség, melyet olyan kenetteljes arccal ejtettek ki az öregek, büszkévé tette Andorkát.

    Az első napokban persze gyöngydolga volt Pepkónak. Bőven tartották minden földi jóval. Kis gazdája órákon át ott üldögélt drótháza előtt és hallgatta üdén gyöngyöző énekét. Valami titokzatos, boldog izgalom remegtette meg a parányi kis állatot, ha elcsattogta a maga mondókáját. Meglátszott rajta, hogy megmámorosodik a tulajdon hangjától. A trillái tündöklő tavaszi verőfényre, karcsú fákról hull virágesőre, acélkék égen vitorlázó aranyfelhőkre emlékeztették Andorkát. Az első napokban gyöngydolga volt Pepkónak.

szozattovabbacikkhez

Bajcsy-Zsilinszky Endre: Mátyás király [II.]

    3. Német-cseh-magyar szerelmi háromszög

   

    A bécsújhelyi császári udvarban Mátyás megválasztása nyomában az a szófia beszéd kelt, hogy a király anyja így fenyegetődzik: „El sem telik egy esztendő és annyi német vérét ontjuk, hogy térdig gázolhatnak benne lovaink.” A pletyka alaptalan volt, de annál jellemzőbb nemcsak a hangulatra, hanem Magyarország és a német-római birodalom százados viszonyára is.

   

    Az új helyzet Közép-Európában

   

    Ez a viszony több okból is különösen feszült volt a két ország között Mátyás trónra lépése idején. A régi alapvető okhoz, a magyar és a német-római birodalom természetes érdekellentéte kevésbé állandó természetű, de nem kevésbé hatékony egyéb tényezők is járultak. V. Lászlónak a magyar trónra jutásával már-már úgy látszott, hogy véglegesen sikerült Magyarországot a habsburgi uralom áramkörébe kapcsolni, s a magyar külön dunai törekvéseket legalábbis semlegesíteni egyelőre, aztán pedig kiterjeszteni erre a makacs és a császároknak annyi nehézséget s gondot okozó nemzetre is – a Konrádok és Henrikek hagyományai szerint – a római szent birodalom hatalmát és – áldásait. Most ez a folyamat – állapították meg a bécsújhelyi udvarban – megint megszakadt. Még fokozta az ingerültséget nyugati szomszédságunkban, hogy éppen ama Hunyadi János fia nyerte el a magyar trónt, akinek világraszóló győzelmei, politikai sikerei, fegyveres hatalma, dicsősége és óriási tekintélye már amúgy is eléggé beárnyékolta volt nemcsak V. László uralkodását, hanem magát a szent birodalmat is császárostól, és örökös fenyegetésként lebegett a keleti látóhatáron.

szozattovabbacikkhez

Darkó István: Megvasalt ordas

 Kassa   I.

     

    Begyöttek a hajdúk Kassára. Csaholó falkában vonultak befelé. Ellepték a szállásokat, telerakódtak a vendégfogadók félszereiben, a katonák tanyahelyikben, a földes polgárok átalakított szénapajtáiban és a szemesekben. Ezekből a gabonát, de még inkább műhelyeikből a mozdítható szerszámot, fölös lábbelit, csizmát, bocskort, posztódolmányt, ötvösmarhát titkos helyekre rejtették jövetelük hírére a mester-polgárok.

    Az előzködő hírmondások azt mondták róluk, hogy az erdők ordasai szelíd testvéreik. A kóbor, éhes farkas, a veszett toportyánféreg tanulatlan és szótlan kisebb öccsük. A Jahodna felől zúgó szélben felröppent vöröskakas pedig csak jámborturbékoló galambmadár hozzájuk.

    Nagy volt hát igen a csodálkozás, amikor nagy énekzajjal ugyan, de ropogó csizmában, szép új gúnyában, rendbeszedett csapatokban begyöttek a déli kapun. A kuruckirály a parancsnokpalota ablakából nézte őket főhívei társaságában és büszkén mosolygott rájuk. Végtére egyszer hát emberformának, helyre katonának láthatta őket, úgy, amiként sikerült felöltöznie és megreglamáznia kóbor falkáikat. Rivalgva rázták tömpe kardjaikat, fényesfejű tarjas buzogányaikat Thököly felé. Égkék, meggypiros, meg szép sárga dolmányukat ugyan kifeszítették peckes mellükkel és mögéje begyűrt apró ingóságaikkal.

    A hajdúk tisztjei, zúduló csapatjuk élén, baljukban repdeső zászlóval, jobbjukban ezüstfejű, láncos buzogánnyal, vagy köszörült pallossal, sötétvérpiros csizmában, sárga sarkantyúval rúgtattak el a kegyesen intő hajdúkirály előtt. Két karjukat fohászosan rázták feléje és rekedten bődültek:

    - Vivát! Vivát! Thököly!

szozattovabbacikkhez

Nyirő József: Biri, a tyúk

Amennyire nagyjából ki tudtam bogozni a részleteket, a baj így történt. Jókor reggel a fiatal Béla András szegényember feleségestől elment napszámba. András éppen be akarta kócsolni a az ajtót, mikor az asszonynak eszébe jutott, hogy a kotlót nem látta el. Még haragudt is az ember, hogy ilyenkor jut eszébe az asszonynak a kotló, de türelmesen várt, míg az asszony a szoba közepére hideg puliszkát tördelt szét a tyúknak, s egy cseréptányérba vizet loccsintott, hogy ihassék, ha leszáll a fészekről. A tüzet is megszítta, hogy kellő meleg legyen és ne hűljenek ki a tojások. A rostát is odahúzta a platten közelébe.

    - No Biri, osztán viseld jól magadat! – mondotta a tyúknak, amely egyetlen vagyonuk volt és ő is az ura után sietett.

    Úgy az asszony, mint a tyúk nyugodtak voltak.

    Az asszony azért, mert éppen az este vizsgálta át lámpával a tojásokat és mind a húsz tojásban élet jele látszott. A tyúk azért, mert mikor egyedül maradt a fészken, kissé felbillentette a testét, maga alá nézett és épen, hófehéren ott volt alatta mind a húsz tojás.

    Az asszony nem tudta, de a tyúk tudta, hogy a húsz tojás húsz világ. Ennek bizonyítására, ha a Jóisten megbocsátaná, Szentfelségéről magáról vennék hasonlatot. Az Írásban írva van ugyanis, hogy: »Isten lelke lebegett a vizek fölött«, a világteremtésnél. Az Isten lelke azonban nemcsak »lebegett«. Az ősi zsidó szöveg szerint a felséges teremtési folyamat alatt a zűrzavaros világanyag fölött »kotolt« Isten lelke, mint Biri, a tyúk. Ilyen meleg közvetlenséggel fejezi ki az Írás Istennek állandó és lényegétől sugárzó ráhatását a világmindenségre a teremtés hatalmas cselekedeténél. A teremtés azonban soha meg nem szűnő folyamat is. Tehát bizonyos értelemben örökkévaló Isten lelkének a vizek fölött való lebegése, amely soha el nem halványuló öntudattal sugározza be az idők elképzelhetetlen méhét. Ez az öntudat minden teremtőnek legnagyobb boldogsága.

szozattovabbacikkhez

Kálnoky László: Találka

    1

nagykorutMegvacsoráltam, feketéztem,
lassan szívtam a cigarettám.
Kint a körúti estbe kék, zöld
s vörös betűket írt a reklám.
Az újságokat félre dobtam,
számítgattam, hogy még jöhetsz-e?
Az üvegen át egy csavargó
vágyódó szemmel nézni kezdte,
a fürge pincérek kezében
hogy vándorol a pecsenyéstál.
De félt szegény, hogy jön a rendőr,
így hát csoszogva tovasétált.
Gépiesen mondtam magamban
el egy verssort; jazz-zenekar szólt.
A szomszéd asztalnál kövér úr
emésztett, szájában szivar volt.

szozattovabbacikkhez

Lator László: Szomjúság

Juditnak

Ó, hogy éhezem rád, hogy szomjazom,
minden porcikád étkem-italom,
add tapadó szád, nyelved és fogad,
nyers ízeidet-illatodat,
hónaljad kagylójában a pihék
közt gyöngyöző, párálló veríték
részegítő szeszét, kerek hasad,
nagy farodat, melled rózsáit add,
szorítsd karoddal, comboddal, amíg
feltöröm tested forró kapuit,
nyisd meg az öled, itass meg fanyar,
vadnövényízű zamataival,
e lágy növény,e harmatos kehely
új szomjra bujtó fűszereivel,
míg összeszűkül, ágyékodba gyűl
az idegekben remegő gyönyör,
s robbanni kész a forró hám alatt
a lét-előtti tűz-köd pillanat,

szozattovabbacikkhez

Sajó Sándor: Szomorú szerelem

A mi szerelmünkben
Szárnyatlan a szándék;
Mi lenne, ha jönnél?
Mi, ha én megállnék?
Jönnél, ha vinnélek,
Vinnélek, ha jönnél,
Nincs szomorúbb érzés
E játszott közönynél!

Halat a hálóba,
Búzát a malomba
Mért nem vet az Isten
Téged a karomba?
Vetne a karomba,
Kapnálak ölembe,
Volna, ahogy volna.
Lenne, ami lenne!

szozattovabbacikkhez

Szász Károly: Szép, jó, hű

A legszebb asszony az te vagy,
– Az én szememmel nézve! –
A kor rajtad nyomot se hagy,
Vagy én nem veszem észre.
Homlokodon nincs egy redő;
S oly halkan lebben az idő
– Mint sas, ha ég ölén ring –
Hogy szárnya meg sem érint.

A legjobb asszony is te vagy:
Gyöngéd, szelíd, türelmes.
Azért sosem töröd magad,
Bennem hibát hogy’ lelhess.
Jóltévő fátyol mosolyod,
Mellyel hibáim takarod,
S a másik bántalmától
Megvéd e gyönge fátyol.

szozattovabbacikkhez

Vajda János: Pásztor-órák

Már igazán dühbe jövök
Szépséges kedvesem, miattad,
Hogy kerek ég és föld között
Nem lelek tárgyat, hasonlatnak.

Hiába, szó ide-oda,
Végtére is csak azt kell látnom,
Te vagy a legnagyobb csoda
Ezen a szép tündér világon.

Mint igazi mohamedán
Próféta szent könyvéről tartja:
Te vagy előttem a Korán;
Minden szépségnek foglalatja.

Mi itt körültünk egyedül,
Külön-külön, megfoghatatlan:
Mint ellentét mind egyesül
Benned, csodálatos összhangban.

szozattovabbacikkhez

szozattv


szozat a tiszta hang
 SZAKC_Hirlevel_2022_06_09sissistalMÖD 2022.június 18-meghívó-1 oldalasKét film szórólap Trianon plakat NET 2022 Kiállítás szózatba 1 szozat a tiszta hangEUCHARKirályfesztSacra HungariaSacra HungariaSacra HungariaKOFESZTszozat a tiszta hangszozat a tiszta hangszozat a tiszta hang pálosokszozat a tiszta hangszozat a tiszta hang 
 Patriotak-Kronikaja-4.1 
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf