Csokonai Vitéz Mihály: Főhadnagy Fazekas úrhoz

Kerek hajnal! Sugároddal
Küllőzd meg a fél eget,
S múlólagszín sáfrányoddal
Szegd bé a kék felleget.
Én, ki téged napszálltával
Legtöbbször áldottalak,
Most a kelet harmatjával
Mely nagyon óhajtalak.
Menj, s fogd szürke paripádhoz
Fél-ébredt zaphyreket
Tégy kakast a hintócskádhoz,
S kettőzd a lépéseket.
Süss druszámnak, barátomnak
Két szemére édesen,
S babonázd le az álomnak
Mákját rólok csendesen.
Vagy ha már ő, mint kedvelőd,
Ébren szívja lelkedet,
Mondd meg néki, hogy egy szellőd
Mellemből kerekedett;
Melynek tartatlan ereje csak akkor nagy,
Mikor érzésre ártatlan,
Tiszta s vidám, mint te vagy.
Mondd meg néki, hogy kertjébe
Régóta kívánkozom,
Hol a természet ölébe
S az övébe nyugoszom.
Mondd meg néki, hogy pattantom
Húromat már ő felé,
Ah, mert – ah Magányos lantom
Drágább névvel zenghet-é?
Mondd meg – de már-már jól látom,
Már itt van – már látom őt,
Hajh! az én nemes barátom
Hogy használja az időt!
Ő, akinek Bellonától
Magasztalva van neve,
A gőgösség hagymázától
Irtózván, kertész leve.
Ő a tomboló vígságnak
Futja unszolásait,
S egy félig fejlett virágnak
Lesi bíztatásait.
_ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _
_ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _
_ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _

Ő a fösvények sorában
A dögkincsekkel felhágy,
S húgának társaságában
Gyöngyvirág gyöngyökre vágy.
Számlálgatja víg arcával
Az ezüst jácintokat,
S az ibolyák aranyával
A szagos gyémántokat.
Most a bölcseknek álmára
Hol ébred, hol szunnyadoz,
S majd a képzelt Heloára
Érez, újul, bágyadoz.
Majd a rendtartó méheknél
Kedve-telve ácsorog,
S érzi, hogy az embereknél
Az ország nem így forog.
Már meglátott: gereblyéjét
És kapáját elteszik
S félig harmatos Linnéjét
Pipája mellé veszi.
Jer, barátom lépegessünk
Kis kertednek utain,
S dohogás nélkül nevessünk
Mások bolondságain.
Jer, s érezzük, hogy nagy telket
Többször fának ád az ég,
S kis jószágot és nagy lelket
Bírni boldogabb sors még.
Jer, e répánál térdeljünk,
Jer, kacsint e tulipánt,
Jer, e töknél süvegeljünk:
Mint használ ez, s egy se bánt. –