Viz Zoltán: Boldog szűz Margit

Szigeted a szőke Duna
Legszebb éke, koronája,
Te meg lettél e hazában
Szűzi lelkek szűzi álma.

Királyné lehettél volna,
Karját tárva várt az élet,
De te nem hagytad darócod
S tiszta, szűzi szenvedésed.

Szent Domonkos mesterednek
Nyomdokában híven járva
A nyomornak, szegénységnek
Szíved mindig ki volt tárva.

Te, aki trónra születtél,
Semmi voltál önszemedben;
A szegényeknek szolgáltál,
Mint egy bűnös, érdemetlen.

Megsemmisült az „én” benned,
Nagy szerelmed megemészté,
Amellyel az Istent félted
S alkotád e földet éggé.

Bájos lényed szent varázsa
Fényt árasztott boldogítva,
S mikor elhagytad a földet,
Illatoztál lent a sírba!

Csodálatos menny virága
Voltál te már itt e földön
Hogy mint Istent áldozatja
Illatozzon, tündököljön.

Szigeted a szőke Duna
Legszebb éke, koronája,
Te meg lettél e hazában
Szűz lelkek szűzi álma.