Balassa Bálint: Tánc-nóta

Egy szép táncot jó kedvemből, szép szerelmem küldek,
Mit gyakorta én magamban te rólad éneklek,
Táncolok veled, örülök,
Ugyan tetszik, hogy repülök,
    Nagy boldogan élek.

Boldog vagyok, mert hogy szeretsz, de boldogabb lennék,
Ez újonnan szerzett táncban, ha ketten mehetnénk,
Veled együtt ha lehetnék,
- - - - - - - - - - - - - - - - - - -
    Együtt táncban mennék.

Boldog szemek, kik ezt látják, lábak, kik ezt ropják,
Fejér színű szép sarukat sarkok, kik hordozzák,
Keskeny derekát kik fogják,
Gyenge karját tapogatják,
    Úgy az mind akarják.

Mert én szemem szemeiddel szépen üsmerkedik,
Kezem akkor kezeidnek szépen hízelkedik.
Táncban lábam kedveskedik,
Ezek mert akkor ezt vélik,
    Héjában nem esik.

Nem csodálom, szép táncodat ifjak ha kívánják,
Azt csudálom, éjjel-nappal aggok el nem unják,
Mentem őket, mert jól tudják,
Aggok irigyek mért bántják,
    Sok gonosszal szólják.

Az vén ember ifjak táncát házában ha érti,
Feleségét, mint jászolban kuvasz szénát, őrzi,
Nem-szeretem szemmel nézi,
Ifjak mint irigy elűzi,
    De mi hasznát vészi?

Táncban orcád pirulása, mint rózsa nyílása.
Ajakidnak mosolygása, mint ég villámlása,
Tagaidnak hordozása,
Mint vizeknek szép folyása,
    Csendes elmúlása.

Csudálatos szép térdednek ékesen hajlása,
Mint angyalnak még régenten földre leszállása,
Kézhez magad szép adása,
Nyárban mint szellő fúvása,
    Neki újulása.

Sebes sólyom jó kedvében magát mint mulatja,
Repül vígan, de szárnyait veszteg szépen tartja,
Táncát neki ha ki látja,
Hogy nem mozdul azt alítja,
    Minden nagy csudája.

Sok szép szemnek minden felől te reád nézése,
Mint csiszártól tisztíttatott fényes fegyver fénye,
Szép szavadnak beszélése,
Mint citerának zengése.
    Nagy szépen pengése.

Még több volna szép szerelmem, kivel hízelkedném,
Elég addig, mert sok lenne, inkább mást szeretnél,
Ki miatt engem megvetnél,
Szeretődet nem szeretnél,
    És elfelejtenél.

Írám ezeket versekben egy nagy palotában,
Szombat mellől eltávozván, én gondolatimban,
Szeretőmtől elváltomban,
Gondolván ezt én magamban.
    Éneklém utamban.