Csata Ernő: A magyar nyelv védelmében

A Nyelv és Tudomány ismeretterjesztő hírportál 2010. október 1-ji számában megjelent Fejes László, Hat tévhit a magyar nyelvről című írása, amellyel néhol vitatkoznék.

    1. A magyar nyelvet tizenöt millióan beszélik.

   
Ezt a szerző mítosznak tartja, de ő is elkezd saccolgatni, körülbelüli számokat összeadni, hogy bebizonyítsa, ennél kevesebben beszélik a magyar nyelvet. Ezzel nem érdemes vitatkozni, ugyanis a tudomány az lenne, ha valaki venné a fáradtságot és legalább a 194 nemzetközileg elismert független állam (ha nem is a 203) legutóbbi népszámlálási adataiból kiírná és összeadná azoknak a számát, akik magyarnak vallották magukat bárhol a világon. Ez lehetne egy sokkal pontosabb statisztikai adat, amiről aztán lehetne érdemleges vitákat folytatni.

    2. A magyar kis nyelv

    A szerző szerint is, a magyar nem kis nyelv, ha azzal az 5-6 ezer beszélt nyelvvel hasonlítjuk össze, amit számontart a világ. Számos besorolás szerint a magyar a 60. helyen van, tehát nagy nyelvnek számít, ezt nyugodtan megtanulhatjuk.

    3. A magyar nyelv eredete bizonytalan

    Ez az állítás egyáltalán nem igaz. A magyar nyelvet nem hozta senki sehonnan, az itt alakult ki a Kárpát-medencében, több évezredes fejlődés és kölcsönhatások eredményeképpen. Az itt élő őstelepesek életére és nyelvére, több hullámban, rátelepedtek, elsősorban a türk nyelvű, hódító népek: hunok, avarok és Árpád megyeri törzse és szövetségesei, majd a nyelvük közel 300 év alatt beolvadt az őstelepesek nyelvébe, természetesen nem nyomtalanul. Erről tanúskodnak az Árpád-kori kódexek (63 db. egyenként 800 oldalas), amelyekben egészen 1280-ig, mindig megkülönböztetik a nép nyelvét (vulgus) az uralkodók nyelvétől. Az a nép, amelyik a Kárpát-medencében legelőször nevet adott a hegyeknek, domboknak, síkságoknak, vizeknek (tavaknak, folyóknak) és a településeknek, ahol lakott, tökéletes írással rendelkezett, már a sorozatos betelepülések előtt. Ez az írás a rovás, példa rá a 7000 évesre taksált tatárlaki amulett, amelyiken a 13 jelből 8 ma is jelen van a székely rovásjelírás betűi között. Ezen elnevezések zöme csakis az őstelepesek nyelvén értelmezhető, természetesen figyelembe kell venni a hat nyelvemlékünket, hogy megértsük a szavak értelmét, de egyeseket még ma is jól megértünk.
A magyar és a finnugor népek nyelveinek a rokonságára régészeti adat, ami egyértelműen igazolná ezt az elméletet, nincs. Ugor népet és nyelvet eddig senki sem talált sehol, a szó is mesterséges és a jelentése sem ismert.

    Valamennyi bizonyíték közül, azonban kiemelkedik a 2000. novemberében a világ első számú közlönyében a SCIENCE című folyóiratban közétett tudományos anyag, amely tizenhét genetikus munkája, Ornella Semino kutatónő vezetésével. Ebben a csoportban magyar tudós nem vett részt. A tanulmány fontossága miatt megemlítem a szerzők nevét és kutatási helyét:

1. Ornelle Semino - Università di Pavia, Pavia, Olaszország
2. Giuseppe Passarino – Stanford University School of Medicine, Stanford, USA
3. Peter J. Oefner – Stanford Genome Technology Center, Palo Alto, USA
4. Alice A. Lin - Stanford University School of Medicine, Stanford, USA
5. Svetlana Arbuzova – International Medico-Genetic Centre, Donyeck, Ukrajna
6. Lars E. Beckman – University of Umea, Umea, Svédország
7. Giovanna De Benedictis – Università della calabria, Rende, Olaszország
8. Paolo Francalacci – Università di Sassari, Sassari, Olaszország
9. Anastasia Kouvatsi – Aristotle University, Szaloniki, Görögország
10. Svetlana Limborska – Russian Academy of Sciences, Moszkva, Oroszország
11. Mladen Marcikiæ – Clinical Hospital Center Osijek, Eszék, Horvátország
12. Anna Mika – Regionalne Centrum Krwiodawstwa i Krwiolecznictwa, Zamosc, Lengyelország
13. Barbara Mika – Samodzielny Publicny Szpital Wojwodzki im. Papieza Jona Pawla II., Zamosc, Lengyelország
14. Dragan Primorac – University Hospital Split, Split, Horvátország
15. A. Silvana Santachiara-Benerecetti - Università di Pavia, Pavia, Olaszország
16. L. Luca Cavalli-Sforza - Stanford University School of Medicine, Stanford, USA
17. Peter A. Underhill - Stanford University School of Medicine, Stanford, USA

    Dr. Czeizel Endre neves genetikus A magyarság genetikája című könyvében így ír a Semino-tanulmányról: „A magyar férfiak 60%-a az EU-19-es - őskőkorszakbéli – ősapa leszármazottja.
…A magyar férfiak további 13,3%-a az EU-18-as, 11%-a az EU-7-es, és 8,9%-a az EU-4-es ősapa utóda. Mindez azt jelenti, hogy a jelenlegi magyar férfiak 93,3%-a négy ősapától ered, és 73,3%-a már az őskőkorszakban itt élt férfiak utódja.’’

    Az Y kromoszóma kutatás alapján ez a tudóscsoport megállapította, hogy a magyar lakosság 93,3%-ban őseurópai gént hordoz. A magyarok után a legnagyobb százalékban (50-60%) ezt a gént a lengyelek, a horvátok és az ukránok hordozzák, a többi európai népcsoport töredékében sem hordozza ezt az ősgént.
A Távol-Keletet jellemző M9-es, európaitól független változata a TAT, melyik az északkelet-európai népek (finnugorok) jellemző változata, viszont a magyar lakosságból teljesen hiányzik.
A vércsoport és embertani vizsgálatok is ugyanebbe az irányba mutatnak.

    Tehát a magyar nép és nyelv eredete egyáltalán nem bizonytalan, csupán azok számára, akik nem követik a tudományos kutatások eredményeit, nem olvasnak eleget ezen a téren, sőt, még az Árpád-kori kódexeket sem hajlandók áttanulmányozni kutatói minőségükben.

    4. A magyar nyelv nagyon régi

    A 3-as pontban bemutatott eredmények alapján, amelyik azt állítja, hogy a magyar lakosság 60%-a az őskőkorszakbéli ősapa leszármazottja, kijelenthetjük, hogy a magyar nép és nyelv Európában a legősibb és ez már nem mítosz. Természetesen ez a nyelv is, mint bármelyik, a ráhatások és kölcsönhatások nyomán sokat változott és fejlődött, de közel sem annyit, mint más európai nyelvek, hiszen az ezer évvel ezelőtti Halotti beszédet még ma is megértjük.

    5. – 6. A magyar nyelv nehéz és különleges

    A magyar egy ragozó nyelv, az indoeurópai hajlító nyelvekhez viszonyítva eltérő, több sajátos, egyedi szerkezeti megoldása van. A többihez viszonyítva nincsenek nemek (hímnem, nőnem, semleges nem), és könnyen lehet ragok hozzáadásával főnévből igét, majd ebből újabb rag hozzáadásával melléknevet alkotni. Például: síp – főnév, sípol – ige, sípoló – melléknév, ezt a hajlító nyelvekben nem lehet megcsinálni. Szerintem a magyar nem nehezebb más nyelveknél, inkább valamivel tömörebb és logikusabb felépítésű és ahogy a fenti példa is mutatja bizony van különlegessége, ami az előnyére válik.

szozattv

 
 
Patriotak-Kronikaja-4.1 Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf