Csata Ernő: A magyar nyelv védelmében

A Nyelv és Tudomány ismeretterjesztő hírportál 2010. október 1-ji számában megjelent Fejes László, Hat tévhit a magyar nyelvről című írása, amellyel néhol vitatkoznék.

    1. A magyar nyelvet tizenöt millióan beszélik.

   
Ezt a szerző mítosznak tartja, de ő is elkezd saccolgatni, körülbelüli számokat összeadni, hogy bebizonyítsa, ennél kevesebben beszélik a magyar nyelvet. Ezzel nem érdemes vitatkozni, ugyanis a tudomány az lenne, ha valaki venné a fáradtságot és legalább a 194 nemzetközileg elismert független állam (ha nem is a 203) legutóbbi népszámlálási adataiból kiírná és összeadná azoknak a számát, akik magyarnak vallották magukat bárhol a világon. Ez lehetne egy sokkal pontosabb statisztikai adat, amiről aztán lehetne érdemleges vitákat folytatni.

    2. A magyar kis nyelv

    A szerző szerint is, a magyar nem kis nyelv, ha azzal az 5-6 ezer beszélt nyelvvel hasonlítjuk össze, amit számontart a világ. Számos besorolás szerint a magyar a 60. helyen van, tehát nagy nyelvnek számít, ezt nyugodtan megtanulhatjuk.

    3. A magyar nyelv eredete bizonytalan

    Ez az állítás egyáltalán nem igaz. A magyar nyelvet nem hozta senki sehonnan, az itt alakult ki a Kárpát-medencében, több évezredes fejlődés és kölcsönhatások eredményeképpen. Az itt élő őstelepesek életére és nyelvére, több hullámban, rátelepedtek, elsősorban a türk nyelvű, hódító népek: hunok, avarok és Árpád megyeri törzse és szövetségesei, majd a nyelvük közel 300 év alatt beolvadt az őstelepesek nyelvébe, természetesen nem nyomtalanul. Erről tanúskodnak az Árpád-kori kódexek (63 db. egyenként 800 oldalas), amelyekben egészen 1280-ig, mindig megkülönböztetik a nép nyelvét (vulgus) az uralkodók nyelvétől. Az a nép, amelyik a Kárpát-medencében legelőször nevet adott a hegyeknek, domboknak, síkságoknak, vizeknek (tavaknak, folyóknak) és a településeknek, ahol lakott, tökéletes írással rendelkezett, már a sorozatos betelepülések előtt. Ez az írás a rovás, példa rá a 7000 évesre taksált tatárlaki amulett, amelyiken a 13 jelből 8 ma is jelen van a székely rovásjelírás betűi között. Ezen elnevezések zöme csakis az őstelepesek nyelvén értelmezhető, természetesen figyelembe kell venni a hat nyelvemlékünket, hogy megértsük a szavak értelmét, de egyeseket még ma is jól megértünk.
A magyar és a finnugor népek nyelveinek a rokonságára régészeti adat, ami egyértelműen igazolná ezt az elméletet, nincs. Ugor népet és nyelvet eddig senki sem talált sehol, a szó is mesterséges és a jelentése sem ismert.

    Valamennyi bizonyíték közül, azonban kiemelkedik a 2000. novemberében a világ első számú közlönyében a SCIENCE című folyóiratban közétett tudományos anyag, amely tizenhét genetikus munkája, Ornella Semino kutatónő vezetésével. Ebben a csoportban magyar tudós nem vett részt. A tanulmány fontossága miatt megemlítem a szerzők nevét és kutatási helyét:

1. Ornelle Semino - Università di Pavia, Pavia, Olaszország
2. Giuseppe Passarino – Stanford University School of Medicine, Stanford, USA
3. Peter J. Oefner – Stanford Genome Technology Center, Palo Alto, USA
4. Alice A. Lin - Stanford University School of Medicine, Stanford, USA
5. Svetlana Arbuzova – International Medico-Genetic Centre, Donyeck, Ukrajna
6. Lars E. Beckman – University of Umea, Umea, Svédország
7. Giovanna De Benedictis – Università della calabria, Rende, Olaszország
8. Paolo Francalacci – Università di Sassari, Sassari, Olaszország
9. Anastasia Kouvatsi – Aristotle University, Szaloniki, Görögország
10. Svetlana Limborska – Russian Academy of Sciences, Moszkva, Oroszország
11. Mladen Marcikiæ – Clinical Hospital Center Osijek, Eszék, Horvátország
12. Anna Mika – Regionalne Centrum Krwiodawstwa i Krwiolecznictwa, Zamosc, Lengyelország
13. Barbara Mika – Samodzielny Publicny Szpital Wojwodzki im. Papieza Jona Pawla II., Zamosc, Lengyelország
14. Dragan Primorac – University Hospital Split, Split, Horvátország
15. A. Silvana Santachiara-Benerecetti - Università di Pavia, Pavia, Olaszország
16. L. Luca Cavalli-Sforza - Stanford University School of Medicine, Stanford, USA
17. Peter A. Underhill - Stanford University School of Medicine, Stanford, USA

    Dr. Czeizel Endre neves genetikus A magyarság genetikája című könyvében így ír a Semino-tanulmányról: „A magyar férfiak 60%-a az EU-19-es - őskőkorszakbéli – ősapa leszármazottja.
…A magyar férfiak további 13,3%-a az EU-18-as, 11%-a az EU-7-es, és 8,9%-a az EU-4-es ősapa utóda. Mindez azt jelenti, hogy a jelenlegi magyar férfiak 93,3%-a négy ősapától ered, és 73,3%-a már az őskőkorszakban itt élt férfiak utódja.’’

    Az Y kromoszóma kutatás alapján ez a tudóscsoport megállapította, hogy a magyar lakosság 93,3%-ban őseurópai gént hordoz. A magyarok után a legnagyobb százalékban (50-60%) ezt a gént a lengyelek, a horvátok és az ukránok hordozzák, a többi európai népcsoport töredékében sem hordozza ezt az ősgént.
A Távol-Keletet jellemző M9-es, európaitól független változata a TAT, melyik az északkelet-európai népek (finnugorok) jellemző változata, viszont a magyar lakosságból teljesen hiányzik.
A vércsoport és embertani vizsgálatok is ugyanebbe az irányba mutatnak.

    Tehát a magyar nép és nyelv eredete egyáltalán nem bizonytalan, csupán azok számára, akik nem követik a tudományos kutatások eredményeit, nem olvasnak eleget ezen a téren, sőt, még az Árpád-kori kódexeket sem hajlandók áttanulmányozni kutatói minőségükben.

    4. A magyar nyelv nagyon régi

    A 3-as pontban bemutatott eredmények alapján, amelyik azt állítja, hogy a magyar lakosság 60%-a az őskőkorszakbéli ősapa leszármazottja, kijelenthetjük, hogy a magyar nép és nyelv Európában a legősibb és ez már nem mítosz. Természetesen ez a nyelv is, mint bármelyik, a ráhatások és kölcsönhatások nyomán sokat változott és fejlődött, de közel sem annyit, mint más európai nyelvek, hiszen az ezer évvel ezelőtti Halotti beszédet még ma is megértjük.

    5. – 6. A magyar nyelv nehéz és különleges

    A magyar egy ragozó nyelv, az indoeurópai hajlító nyelvekhez viszonyítva eltérő, több sajátos, egyedi szerkezeti megoldása van. A többihez viszonyítva nincsenek nemek (hímnem, nőnem, semleges nem), és könnyen lehet ragok hozzáadásával főnévből igét, majd ebből újabb rag hozzáadásával melléknevet alkotni. Például: síp – főnév, sípol – ige, sípoló – melléknév, ezt a hajlító nyelvekben nem lehet megcsinálni. Szerintem a magyar nem nehezebb más nyelveknél, inkább valamivel tömörebb és logikusabb felépítésű és ahogy a fenti példa is mutatja bizony van különlegessége, ami az előnyére válik.

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf