Darnay Kálmán: Török cselvetés

Gersei Petheő Benedekné, Frakszin nagyasszony fején meg sem melegedett az asszonyi főkötő, amikor paripája hátán – hites urával elindulva – először látogatott el a szántói udvarbíró házába. A reggeli porciójukat váró sólymok, kiköcsén madarak vijjogó szava fogadta Tátik várának fiatal asszonyát. Majd nagy hirtelenében eléje perdült babaarcú kisleány pironkodva búzavirág csokrot nyújtott feléje. A mellette álló nyurga fiú pedig verses szóval üdvözölte. A nem várt figyelem valahogyan belemarkolt a fiatal várasszony szívébe és kedvence lett a két apróság. Sőt szeretete fokozódott irántuk, ahogy a gyermekek szüleit is megismerte. Lizácska a sokgyerekes Timár István udvarbíró legkisebb sarjadéka volt. A Kelemen névre hallgató fiúcska pedig az özvegy soron élő Boldizsár erdőispán gyermeke.

Madarassy László: Gulyások tarhója

A tarhó édesen altatott tehéntej. Receptjét először Nagyváthy Jánosnak „Magyar házi gazdasszony” című művében (Pest, 1820. 148. l.) találjuk. Nagyváthy itt a tarhóról, amelyet Borsod megye falvaiban látott készíteni és a miskolci piacon, nyári reggeleken árusítani, azt írja, hogy „a tiszamelléki magyar asszonyságok” főztje és „édes hazánknak más részeiben egészen esmeretlen nyári hitelesítő tejneme”. Nagyváthynak mind ez a megállapítása helyes, mert a tarhóra vonatkozólag eddig összegyűjtött irodalmi adalékok is igazolják, mégis annyiban hiányos, mert nem tud semmit a Tisza-mellékének pásztorairól, főképpen a gulyásokról, akik, nézetem szerint a tarhó elkészítésében a magyar asszonyságoknak is tanítómesterei voltak.

Tömörkény István: Masa sógor

Masa sógorról leginkább az az anekdota ismeretes, hogy a város közgyűlésén, mikor ott a Dugonics-szobor felállítása szóba került, lovas szobrot indítványozott, mert ő úgy látta „Karlszbád fővárosában”, hogy ott is lovon ülnek a szobrok.

    Volt azonban neki ezenfelül sok egyéb jeles dolga, mert tudákos ember volt Masa sógor. Ehhez a tudákossághoz, meg ahhoz, hogy mindenbe beleszóljon, a gazdagsága révén jutott.

    Voltaképpen egyszerű középsorsú ácsmester volt az a Masa, akit egy véletlen vállalata tett vagyonossá. Mikor az osztrák vasút-társaság a szegedi tiszai vashíd építését tervezte, Masa megsejtette, hogy oda nagyon sok gerenda és fenyő kell majd építőállásnak.

Arany János: Mátyás anyja

Szilágyi
Örzsébet
Levelét megírta;
Szerelmes
Könnyével
Azt is telesírta.

Fiának
A levél,
Prága városába,
Örömhírt
Viszen a
Szomorú fogságba:

„Gyermekem!
Ne mozdulj
Prága városából;
Kiveszlek,
Kiváltlak
A nehéz rabságból.

Molnár Jenő: Roham után

Pajtás, de szépen muzsikálnak,
Vagy tüzérek, vagy angyalok,
Hogy udvarolnak a halálnak! –
Pajtás, én mostan meghalok.
Terítsd rám a köpönyeget,
Ott hagytam a gúlák megett.
Aztán: egy utolsó sóhajtás –
Fektess le, pajtás!

Az ég kigyulladt, nézd, a felhő,
Akár a testem, csupa vér.
Komám, bíz én leszek az első,
Ki tüzes mennyországba ér.
Az öreg Isten integet,
Rám hajt egy bárányfelleget;
Hadd gyűrje le a földi bajt más –
Fektess le, pajtás!

Sajó Sándor: Vagyunk még magyarok

A Magyar Tudományos Akadémia Farkas-Raskó-jutalmával kitüntetett költemény

Vagyunk még magyarok,
Szomorún, titkon álmodók,
Kik olykor-olykor összebújva
Levetjük lelkünk álruháját,
Megoldjuk nyelvünk bús bilincsét,
S halk szárnyalású szóra nyílva
Beszélni kezdünk minmagunkról,
Sokszázados sok szenvedésről
S elmondunk mindent, ami fáj…

vitéz Somogyvári Gyula: Kuruc riadó a soproni sáncon

Riadozzál pajtás! Régi dobok szólnak
s újult hangja  kél a vén tárogatóknak.
Lajtamenti porta vérvörösen lángol,
Riadozzál pajtás,
Kezdődik a hajtás.
Vak Bottyán doboltat: ébredjen a tábor!

Tán a Heister tört be, vagy tán csak a fattya?
Akárki, ne kérdezd! Házunk gyújtogatja.
Nemes magyar nemzet sebei újulnak,
Riadozzál pajtás!
Csak a kardvillantás
S meglásd, a patkányok mindjárt kipusztulnak.

Alföldi Géza: Fegyvert adjatok!

Uram, ki mindig mellettem voltál,
Nehéz napokban, vad csatákon,
Adj erőt ma, hogy gyönge hangom,
Ezer határon által szálljon!
Átrohanjon a széles tengeren,
Havas hegyeken, pusztaságon;
Földet rázó szörnyű sikollyá,
Vagy szívig érő jajjá váljon!
Hogy meghallja asszony, gyermek, férfi,
Meghallja minden: élő s halott…
Ne szép szavakat, enni, inni:
Fegyvert, fegyvert, fegyvert adjatok!!!

Egyétek meg a sonkát magatok!
Más se kell! Hol száz tank öldököl,
Láda narancs, datolya helyett:
Férfikézbe száz páncélököl.

Tollas Tibor: Sose szabadulva

Rab emlékeid, éhes farkasok,
éjszakánkint vissza-visszatérnek.
Feledni akarsz rémes árnyakat,
de nyomon követnek börtönévek.
Hiába hív a szárnyas szabadság,
ajtó csapódik, fogoly vagy újra,
belép az őr, torkod kiáltana,
szabadon, de sose szabadulva.

Ne még – sikoltod – élni akarok!
Álmodban öklöd vered a falba,
sajgó fájdalomtól ha felébredsz,
nem ismersz már elveszett magadra.
Két part közt vergődsz öntudatlan,
fojtó félelemtől fuldokolva,
űzött vadként nyugalmat nem találsz,
szabadon, de sose szabadulva.

Bella István: A Föld-, Hold-, Égember elsiratása

Anyám, édesanyám,
fölnevelő dajkám,
földnevelő dajkám,
az éj közepéből
véled hogy is szóljak?

Ha virágul szólok,
csak virágod érti,
ha levélül szólok,
lengő lombod érti;

Szólhatnék mezőül,
csak a fű figyelmez,
égi legelőül,
csak eső, s földpára,

s a füvedző tenger,
meg a napnyüves hó,
s az fönnen járó
űrlegelő csillag.

De te nem is hallasz,
talán meg se hallgatsz,
mintha nem is szólnék
hallgatvást is hallgatsz.

Szentjánosi Csaba: A 75 éve született Bella István vonzáskörében, nem csak Emlékéve kapcsán. III.

1996. júl.15.,hétfői naplójegyzetemmel zártam….innen folytatom. »Mozaikok száguldanak felém, ahogy a lélek-űrében haladok«
………………………………………………………
 
….Rátkai klub, Nagy Gáspár, Döbrentei Kornél, Utassy József, folyamatosan mutat be István azoknak, akiket nem ismerek személyesen * Magyar Naplóban megjelenés, ahol István a versrovat szerkesztő * Kortársban megjelenés * Turczi Istvánnal való találkozás, István lakásán a Gyarmat utcában, a gyarmat-birodalomban fiatal költők találkozása, innen indul máig is tartó kapcsolatom vele, aminek útját köszönetem kövezi ki. Első összejövetelen, ahol ott vagyok, István elmeséli, hogy Bella István kísérő levelével érkeztek meg a verseim hozzá.

Bella István: Ami elmarad

Ahogy minden megérik magára,
úgy halálosodsz; magadsz.
Elhagy az alkalom, a talán, a hátha
voltnál bizonyosabb.

Ritkulnak a kötőszavak, barátok.
Jobb így! Megszokhatod.
S ha kezed után leválna lábad,
mímelhetsz művégtagot.

Járhatsz láb nélkül, kéz nélkül írhatsz.
Semmid se a tiéd.
Szólhatsz száj nélkül. Mindent kibírhatsz.
Van példa rá elég.

Ki ragozza el magyarul az időt?
     A szótövek, félmondatok
ideje jő. A sunyi ponté. Minden kidőlt
felkiáltójel kopjafa. S te vagy a halott.

Bella István: Halotti beszéd

néhai Bella István karpaszományos honvéd sírtalan sírja fölött

Gyere, fiam, menjünk el apámhoz.
Ha elsírjuk róla a havat, ha a földet
elhányjuk róla, talán találunk
kardbordát, csontsípot, csigolyagyöngyet,
s talán találunk a szíve helyén
Északi Fényt, s fekete csöndet.

Gyere, fiam, menjük el apámhoz.
Az itthoni eget, leheletünket
emeljük szájához, mint a tükröt,
hátha bepáráll, hátha él még,
hátha elfelhősül a kék ég,
hátha fölül, s hátha ránkümmget,
csöndbozontú szája ránkmordul,
szakállából, havas hajából,
kifésüli a férget, a földet.

Bella István: Mormolgató

Reggeltársam és estetársam,
délelőtt- és délutántársam
este- és újra-reggeltársam

ki nélkül reggel is este lennék
fényes délben is est lehetnék
este is csak estvéledhetnék

reggeltársam és estetársam
délelőtt- és délutántársam
este- és újra-reggeltársam

ki nélkül reggel is este lenné,
fényes délben is este lehetnék
este is csak estvéledhetnék

reggeltársam és estetársam
délelőtt- és délutántársam
este- és újra-reggeltársam

Utassy József: Zrínyi Miklós!

Sírodon egy virág kardot rántott.

Kanizsay Orsolya levele – férjének, Nádasdy Tamásnak

1552. október 13.

        Szerelmes uram.

Szolgálatomat írom kegyelmednek, mint szerelmes uramnak. Továbbá kívánnám a Kegyelmed egészségét hallanom, mert az ide haza való dologról ír Kegyelmed, az Kegyelmed egészsége felől nem ír Kegyelmed. Én Istennek kegyelmességéből naponként könnyebben esmerem magamat, ha az úr Isten ismég reám nem hozza. Továbbá szerelmes uram, amely embert Kegyelmed az útban talált, és azt mondta Kegyelmednek, hogyha senki nem halt volna itt is, és ha felesen vagyunk, azért ugyan közünkbe jő. 

Berzsenyi Dániel: A halál

A gonosznak és gyáva szíveknek
     Rettenetes vázkép a halál,
Mint a félénk, kába gyermekeknek
     Rémítő az éjjeli homály.
Az erősek mosolyogva néznek
     Porfedelök oszlatójára,
A jámborok békes szívvel dűlnek
     A bús cyprus szent árnyékára.
A bölcs nyugodt elmével búcsúzik
     E játékszín álorcájától,
Szabad lelke fellebb óhajtozik
     E bujdosó csillag hantjától.
Érzi, hogy itt isteni szárnyait
     Eléggé nem héjáztathatja;
Érzi, hogy rab, míg testi láncait
     Hordozza és le nem rázhatja.

Márai Sándor: Tanú vagyok rá

Tanú vagyok rá, láttam, itt vagyok,
A két szemem tanú rá és a lelkem.

Szemen köphetsz, ember, mert hallgatok,
Hisz láttam, gyáva voltam és füleltem.

Lapultam és azt mondtam: „á, ugyan…” –
„A dolgok rendje” és „lesz még jobban is”.

S a könnyről, ami szemedben buggyan,
Csúfolva mondtam: ez a gyöngy hamis.

Tanú vagyok rá, vallom esküvel,
Láttam dögebbnek őt, mint a dögöt.

Sajó Sándor: Dal a szülőföldről

A szívembe emlék csendül
Messze földül, idegenbül,
Idegenbül, onnan, onnan,
Ahol egykor otthon voltam.

Ahol egykor fölsarjadtam,
Honnan végképp elszakadtam,
S hová szívem visszafáj még,
Virul-e még az a tájék?

Nyit-e virág még a réten?
Zeng-e nóta a környéken?
Hűvös erdő ad-e árnyat
Turbékoló galambpárnak?

vitéz Somogyvári Gyula: Megáld az Isten

Amért most újra kivirágzott
csodás erővel, sohase-hitten
az én lecsuklott hervadás-ízű
életem – s újra hiszek a hitben:
Áldjon meg érte Édes, az Isten!

Amért most csöndben fejemre tetted
anyás, egyszerű, szent szelídséggel
a két kezednek halk puhaságát
és bíztatva a szemembe nézel:
megáld az Isten mindkét kezével!

                          1920. május

Viz Zoltán: Horthy

1930. febr. 9.

Nelsonként álltál, mint hős admirális,
Viharban zúgó hab között;
Magyar nagyúrként küzdöttél keményen
S ellen hatalma megtörött.

Majd száraz földön jött hazánk veszélybe,
Midőn az alj került felül
S mint Szent Mihály egykor legyőzte sátánt,
Karodtól bűn megsemmisül.

Wass Albert: Tudom: a költőt megveted

Tudom: a költőt megveted.
Elűzöd és kigúnyolod.
Én szent, szomorú, bűnös Sodomám.
S én mégis egy vagyok Veled:
A szemtanú. A lelkiismeret.

Mámorodban vagyok a csömör
s álmod mélyén a riadt ébredés.
Ami sok benned: én vagyok.
És én vagyok, ami kevés.

Űzhetsz dühödben száz határon át,
utánam futnak nemzedékeid,
s ha többé már nem is leszek:
múló időknek vérfoltos nyomán,
én drága, bűnös, egyetlen Sodomám
rólam mintázzák meg a képedet!

                                  Bajorerdő, 1947.

Darnay Kálmán: A gyöngysor legendája

Zala vármegye főispán székét megült Petheő Nádasdi-Csoponnak (Csapó) nemzetségből származott. A Petheők családalapító őse Péter volt, kinek János fia akkor vette fel a „gersei” előnevet, amikor vitézkedése elismeréseként Zsigmond király 1403-ban beleültette a Kisfaludy Sándor által megénekelt Kemend várába. A hűtlenségükért erősségükből kitessékelt Kemend-család utódai mindig kedvelt hívei voltak Szent István koronáját viselő királyainknak, akikre sokszor rásugárzott a királyi kegy. Zsigmond 1432-ben Petheő Lászlót és Pétert Rezi vár urává teszi, a várőrség fenntartására hozzáadja Keszthely (Kestel), Tomaj, Rezi, Falud és Zsid falvakat. A Petheő-nemzetségnek Horvátországban is hatalmas birtokaik voltak, így osztozkodáskor két ágra szakadt a család. Pétert uralták zalai birtokaik Tátika, Rezi várával együtt. Írott feljegyzés maradt az utókorra, hogy Petheő Miklós és János megnövelt birtokuk: Kesthel (Keszthely), Szántó, Thamán, Falud, Wathka, Kováchy, Hidegkút után egy forint hadi adót fizettek. Egyébként is többször rámosolygott a szerencse a Petheő-nemzetségre. 1476-ban György a király udvarmestere lett Jánosra szállt Gulácsy Antal magvaszakadtával a nagykiterjedésű gulácsi birtok.

Darnay Kálmán: Csokonai Vitéz Mihály felruházkodik

A debreceni kollégium diákpadjában akkor sercent meg verselgető tolla Csokonai Vitéz Mihálynak. A költői lelkületű ifjút felbuzdulása az álmodozás országába ragadja. Undorodva fordít hátat a száraz tudományok magolásának, érdeklődését korának divatos német-olasz-francia nyelvén kívül, irodalmunkban való búvárkodásváltja ki. E bensőjéből kiágaskodó lelki vágyakozása sodorja vergődésének életútjára.

    Legenda szerint a Somogy-Csokonyán napvilágot látott édesatyja, Vitéz József, nagy ricsajos legény volt. Nyugtalan vérével kikívánkozott szülőfalujából. Borbélymesterségre adat fejét, bolyongásai közben Pécsen, Pápán, Veszprémbe tílódva, Sümegre került, az ügyeskezű Reitmayer mesterhez. Tőle tanulta el a köpölyözés, foghúzás, a XVIII. század «fercsel»-sebészetének fogásait. Az Alföldet végigbarangolva, Debrecenben vert örökös tanyát. Odaláncolta az ábrándos lelkű Diószegi Sára, kinek ellenállhatatlan tekintete a «Darabos»-utcán pirosló muskátlis ablakból sugárzott feléje. Az ajtófélfa fölött ingadozó réztányérba még jól bele sem ölelkezett a hortobágyi szél, máris virágzásnak indult a habveréssel egyesült «fercselkedés». A gondtalan életet élő, pihentagyú ifjú – költői lelkületű hitvesével való egyesülése – lángelmét rakott elsőszülött gyermekükbe.

Tömörkény István: Liberálisok és konzervatívok

A harmincas évek végén volt. A liberalizmus szellője már kezdett fújdogálni, a konzervatívok pedig annál szorosabbra vonták maguk körül a köpenyeget. Az Alföldön Klauzál Gábor, a későbbi negyvennyolcas miniszter is azok között volt, akik az egyenlőség eszméjét terjesztették az akkori idők módja szerint. Újságot nem nyomtattak, az eszme terjesztésének úgyszólván egyedüli eszközei a gyűlések voltak, különösen a megyegyűlések. Klauzál több megyének volt táblabírája, s hűségesen eljárt a gyűlésekre, hogy beszédeit elmondja. Nem is kellettek mindig új beszédek, mert hiszen amit egyik megyében elmondott, a másikban még nem hallotta senki.
    Egy ilyen beszéddel ment el Csongrád megye gyűlésébe. Helyet foglalt a nagy zöld asztalnál, vele szemközt ült a gyűlés vezetője, Babarczy Imre alispán, aki konzervatív leveiről volt nevezetes.

Vértesy Jenő: Tar Lőrinc

    Mintha forrna tűz a földbe’,
Mintha az ég mennydörögne,
Pártütésnek habja zajlik,
Föltámadt nép úgy morajlik.

    Zsigmond király fényes díszbe’,
Bíbor mezbe’, hermelinbe’,
Fölgyúl s sápad büszke arca,
A fogával ajkát marja.

    „Gaz-nép! Jó Tar Lőrinc, hívem,
Te kitartasz végig híven.
…Köröskörül minden bomlik,
Palotám is reám omlik!”

    Jó Tar Lőrinc ránéz zordul,
Bús-mogorván egyet mordul.
Vállat vonít, fejét rázza:
„Magadra vess, senki másra!”

Oláh Gábor: A kis káplár

Orosz puszták, ingoványok, üzenjetek már:
Szegény öcsém, a kis káplár, merre, merre jár!
Van-e ágya, takarója?
Kicsoda a pártfogója?
Orosz puszták, ingoványok, üzenjetek már!

Álmaimban szomorúan vissza-visszajár,
Kék szeméből véres könny hull, s valamire vár.
Olyan szennyes a ruhája,
Olyan sápadt az orcája.
Álmaimban szomorúan vissza-visszajár.

Volga mentén repülj lelkem, repülj, bús madár.
A kis káplár sátoráig lankadatlan szállj;
Csillagfénnyel szállj le rája:
Édes legyen álmodása.
Volga mentén repülj lelkem, repülj, bús madár.

Endrődi Sándor: Édes szülőanyám…

Édes szülőanyám,
Gyászba borult hazám,
Elárvult országom,
Te szép Magyarország!
Behintem csókokkal
Búbánatos orcád
S felzokogok hozzád:
Immár Isten hozzád,
Immár Isten hozzád!

Felhő zúg fölötted,
Éj terül körötted
Feketén, sötéten.
Minden bánatoddal
Szívembe vagy zárva,
Elviszlek magammal
Idegen világba,
Te legszentebb gyászom,
Én árva országom,
Szép Magyarországom!

Mécs László: Megjött a ló

Megjött a ló, a hintaló,
meglátszik még, hogy mintaló
volt hajdanán, csodát faló,
tartása sok mindent elárul.
Hozzám küldték Békésgyulárul.

Hozzám küldte a szeretet.
Valami úri gyereket
hordott tán, aki nevetett,
míg nyargalászva ki-kirándult
hátán az Óperencián túl.

A gyermek nőtt, józan, való
világba vágyott, rossz faló
lett néki már a csodaló
s most gépkocsin száguldva fut tán
a rossz valóság országútján.

Endresz György óceánrepülő pilóta

Neve a „Justice for Hungary” repülése kapcsán vált világhírűvé. A Temes vármegyei Perjámosban 1893. január 6-án született pilóta, repülőoktató sváb családból származott, eredeti neve Georg Endres. Az I. világháborúban a 64. repülőszázad pilótája vett részt, több kitüntetést kapott, négy elismert légigyőzelme volt. Később az Aero Express, majd a német Junkers-művek pilótája, ezután az Aero Szövetség oktatótisztje.

    A „Justice for Hungary” 1931. július 15-én startolt az új-foundlandi Harbour Grace (a Kegyelem Kikötője) repülőteréről, Endresz György pilótával és Magyar Sándor navigátorral a fedélzetén.