Zilahy Lajos: Kárpáti falvak

   – Jászai Mari prológusa –

Mesék születnek, reng a mesebölcső –
Mesét szeretnék mondani tinéktek.
Volt egyszer, hol nem – voltak, már csak voltak,
Kis csöndes falvak, árvák és szegények.
Falvak… Ott éltek lenn a völgy ölén,
Tornyuk fehér volt és a lágy harangszó
Hajnali órán Istenhez zenélt.
Pásztorok éltek benne – messzehangzó
Havasi kürt dalolt a bérc felett,
Pásztorok voltak, bárányt legeltettek,
Ilyennek festi meg a képzelet
A mesebeli boldogság tanyáját.
Volt egy kis házuk. Nem volt egyebük.
Kemence benne, asztal, nyoszolya
S a gerendákon szentkép mindenütt.
De hallgassátok csak a bús mesét:
– Egyszer egy nyirkos, őszi éjszakán
Ágyúk viharja zúgott fel a völgyből
És dübörgött az alvó hegy falán.
Fekete jajjal ordított a völgy…
…Ágyúk! … Ágyúk… a pokol marsát verték
És megtépték, mint óriási selymet
A csillagos ég szent, gyönyörű csendjét.
Tüzes golyók csaptak a háztetőkbe
És kihányták az alvó csecsemőt,
Vad, mohó parázs hullt a nyoszolyákra,
Meggyúlt a ház, a láng az égbe nőtt,
Elégett minden, – asztal és a szék,
A szentképek a gerendák felett, –
És elégtek az alvó gyermekek…
A kertekbe is kifutott a láng
És meggyúltak a soványszénakazlak.
A kútgém égett, mint a gyufaszál,
A kerítések vörös lángra kaptak,
A templomban a padok sorban égtek,
Az oltárkendő lángra kapott rögtön,
A sebzett torony lassan összeomlott,
Olvadt harangok folytak szét a földön,
A tűz, a tűz… a szörnyű éhes tűz
Templomot, házat, embert vacsorált.

És reggelre a hűlt hamu felett
Jöttek a tányérsapkás katonák.
Cafatos barna köpeny lógott rajtok, –
Csordák, miket a cárnak kancsukája hajtott.
Kemény csizmájuk mindent felrúgott,
A kert pázsitján hullák vére alvadt,
– Szívekbe vájó, gonosz magyar álom –
Meghaltak mind a kis kárpáti falvak.
Tiértetek haltak meg ők. Tiértetek,
Kik itt békében, boldogságban éltek.
Az áradatnak feszítették testük
És elomlottak, meghaltak szegények.

Ti vidám sétát jártok itt a korzón
Büszke homlokú paloták alatt,
Kesztyűtök hófehér, selyem a ruhátok,
Tinéktek minden, minden megmaradt,
De ők a kormos lángragyúlt falvakból
Sarutlanul futottak hangos jajjal,
A nagy tüzektől bíbor lett az éj
És a pernyéktől fekete a hajnal.
…Vasárnap, hogyha szentmisére mentek
És harangszótól hangosak a tornyok,
Ne felejtsétek: fenn a Kárpátokban
A kis templomok tornya mind leomlott.

Tinéktek van virágos, szép szobátok.
Bútorok, képek, szőnyegek.
És van párnátok, paplanos ágyatok,
De nékik minden elveszet.

A szívetekhez szeretnék ma szólni,
Hangos jajszóval elébetek hullva.
Adjátok vissza elveszett kunyhójuk,
Adjátok vissza szegényeknek újra.
Adjátok vissza a harangzúgást a völgynek,
A templomot, a kicsiny iskolát,
A csöndes utcát és a gyümölcsfákat,
Hadd éljenek, viruljanak tovább.
A házakat, a rongyos kalibákat,
Az elpusztult virágos kerteket,
Adjátok vissza vigasztaló szóval,
Adjátok vissza emberek!

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf