Dingha Béla: Két levél

                           I.

…Adassék levelem Domokos Andrásnak,
Én hites uramnak, senki se másnak…
…Szívem küldöm benne, messze idegenbe…
Édes hites uram,
Széles Gácsországban, rátalál-e kendre?...

Mióta elvitték, híre se jön kendnek,
Síró fájdalmára gyötrődő lelkemnek…
Él-e, hal-e? Vagy hogy bús rabságban szenved?
Jaj, ettől a sortul,
A radnai Szent Szűz oltalmazza kendet!

…Kétség: a nyoszolyám, a takaróm: bánat.
Számomra az éjben már csillag se’ támad…
Behullatom párnám apró ezüst gyönggyel,
Kenyeremet sózom
Két szememből omló forró, nehéz könnyel…

…Mikor jön már vissza, én elszakadt párom?
Hiszen, most már itthon nemcsak magam várom!
…Új hajtásba szökkent egyéletünk fája:
Megjött… akit vártunk!
S gőgicsélve, csak az édes apját várja!...

…Érti-e, hallja-e? Édes uram, lelkem!
A fiát, a fiát nézné meg… nem engem!
…Hiszen a fecskét sem hagyja el a párja!
…Miért legyen csak a mi
Csipogó fiókánk: apátalan, árva…

                                 II.

…Édes feleségem, Balog Juliánna!
Kívánom: e pár sor
Friss jó egészségben, épségben találna.
…Szívemben ringatlak, édes boldogságom,
S a te levelednek
Minden szál vonását, ezerszer megáldom…

…Érettem ne rettegj, hogy rabságba estem…
…Golyó se’ fog eztán…
…Csak éppen, …hogy itt az istápolyban fekszem…
Fájni se’ fáj semmi… Csak a szívem mélye…
Édes kis galambom,
… Kialudt örökre a két szemem fénye…

… Néznék a magasba: az eget nem látom…
Körültem: sötétség.
Éjnek éjszakája, csillagtalan álom…
…Csak a szívemben van egy darab az égbül:
Drága mennyországom,
Égszínű szemednek ragyogó kékjébül…

Édes kicsi fiam! Lelkem büszkesége!
Nevető két szemed,
Mint a nyári égbolt, olyan derűs kék-e?
… Hogy is lehetne más!...
Hiszen, ha az Isten… egemet elvette…
Kettőtök szemének kéklő mennyországát,
Annak a helyébe, a szívembe tette…

                                                                 1916