Varró Klára: Üzenet egy tömegsírból

Ünnepre hívó harangok szavával,
Szónoklatokkal, templomi imával,
Hősöknek áldoz ma a nagyvilág.
Az élők virágerdővel borítják
Elesett katonák hősi sírját.
…Az én síromra nem jutott virág.

Hol Gül Babának ezer rózsa termett
És minden jött-ment hitvány idegennek
Télen-nyáron zöldellt a cserfaág,
Horpadt síromon vad csalánok nőnek,
Egy vödör meszet kaptam szemfedőnek,
Az én síromra nem jutott virág.

Véres fejjel, fakó kísértet arccal,
Elnyűtt zubbonyban, sáros rossz bakancsban
Ha megjelennék egyszer köztetek
– éjféli órán hazajáró lélek –
Kiről nincs szobor és nincs hősi ének
Hányan mernétek nyújtani kezet?

Velem nem illik rokonságban lenni,
A múltat szidni kell, vagy elfeledni.
Lássuk, ha tudtok, hát feledjetek,
De hogy ha mégis szó esik majd rólam,
S a fiam megkérdezné, hogy ki voltam,
Mondjátok el, amit ma üzenek.

Mondjátok el, hogy engem úgy neveltek,
Hogy higgyek azokban, akik vezetnek.
– Ki magasabban ül, messzebbre lát –
Hogy kihasználtak? Éhbérrel fizettek?
Én azt is láttam, amit építettek
Utat… hidat… templomot… iskolát.

Mondjátok el majd, hogy én is ott álltam
E rajtam lévő halotti ruhában
Hozsannát zengő Kassa piacán,
És ez a bakancs vitt el Kolozsvárra,
Ahol egy nép virágesővel várta őt,
Ki előttünk járt fehér lován.

De akkor a világ már lángban égett,
S mikor veszélyben volt az ősi fészek,
Én nem kérdeztem, ki gyújtogatott,
Csak oltottam, ahogy a tüzet oltják.
Teljesítettem ezer év parancsát:
„Harcolva védd azt, aki elhagyatott!”

…És lángtengerben, véres nagy csatákban
Csikorgó foggal hittem a csodában,
Hogy vörös hó és zöld moszat alatt
Már hajt a búzaszembe rejtett élet,
Tavaszra váró örök szent ígéret…
…S a tél győzött, a tavasz elmaradt.

Ezt mondjátok el azoknak, kik élnek,
Kik virrasztanak, várnak és remélnek,
S a gyermeknek, kit a zsarnok nevel.
Mondjátok el, hogy NEM VÁRNAK HIÁBA.
Mindent megváltó tavaszi csodára,
Mikor élő a holttal ünnepel.

…De addig én fakó kísértet arccal,
Elnyűtt zubbonyban, sáros rossz bakancsba
Csak hallgatom a zord idők zaját.
Szép fehér nyájban rút fekete bárány,
Vörös szentek közt zöld hajtókás sátán…
… Kinek sírjára nem jutott virág.

 

A költőnő személye és lakhelye ismeretlen.
A vers elsőnek megjelent a MHBK Bajtársi Híradójában
a kanadai Calgaryban, 1982-ben, a Hősök napján.

Forrás: A Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia és a testvérintézetek
összefoglalt története (1830-1945) c. könyv II. kötet. Calgary-Budapest, 2001.
A kezdetben az önkéntes száműzetésben és később a
Magyarországon élő volt akadémikusok együttműködésével
írta és összeállította;
Rada Tibor magyar királyi hadnagy.[ nyugállományú honvéd alezredes]

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf