Weöres Sándor: Zsoltár részletek Szenczi Molnár Albert versformáiban

        A 37. zsoltárból

Ne boszonkodjál az hitetlenekre,
S ne irigykedjél a gonosztevőkre:

Mint sarjú hirtelen kivágattatnak,
És mint a zöldellő fű elszáradnak.

Bízzál az Úrban és jót cselekedjél,
Lakozz e földön s az hit által éljél.

        A 39. zsoltárból

Elvégezém én szívemben,
        Megőrizem utamat,
Ne vétkeznék én nyelvemben,
        Zabolázván ajkamat,
                Amíg az hitetlen
                Jár kél én előttem.

Megnémulék veszteglésben,
        A jót is elhallgatám,
Mikor az én betegségem
        Nevekednék én reám.
                  Mégis gerjedezve
                  Szólalok elvégre…

        A 44. zsoltárból

Mi fülünkkel hallánk, Úr Isten,
       Atyáink beszéllették,
Miképpen az idejökben
       Cselekedtél régesrég:
A te kezeddel pogányokat űzvén
       Helyökbe helyeztetéd
Ez népeket mind elveszejtvén
       Földbe gyökereztetéd.

        Az 58. zsoltárból

Talán ti bizonnyal igazat szóltok,
Itt öszve gyűlvén igazán ítéltek,
Vagy szívetekben hamisat forgattok,
Ti kezetekkel hamisságot mértek,
Mind hitetlenek anyaméhtől fogva,
Mérges kígyóként, fültek bedugva.

Rontsad meg fogait az ő szájoknak,
Oroszlánoknak állkapcáit, Isten!
Mint víz, egymástól szerte széllel folynak,
Felvonván íjaik s dőlnek imetten,
Elolvadnak, mint föld csigája, férge,
Mint elvetélt magzat, napot nem érve!