Szendrey Ákos: Közvetítők szerepe a házasságkötésben*

A jövendőbeli élettárs megválasztásába – különösen régen, de sok helyen ma is – kevés beleszólásuk volt a fiataloknak1. A szülők határozták el a házasságot s a fiatalok gyakran a leánynézőn találkoztak először. t a régi felsőbb rétegeknél2, s így van ez a népnél is. Magát a tevékenységet Bényben3 és Hont megyében4 gyentölésnek nevezik. Sárközben5, Balaton mellékén6, Csallóközön7, Kiskunhalason8 susogóba, Balaton mellékén9, s Dunántúl10 kullogóba mennek az öregasszonyok. A közvetítő leginkább asszony, néhol férfi. Elnevezése az ország különböző részében más és más. Dunántúl kullogó11, csoszogó12, szörző13, köszköpü14, pokolpemét15, a Palócságban az említett csoszogón kívül cődörasszony16, a matyóknál tudató asszony17, Hajduságban gyalogszarka vagy gyalgsátán18, Hajdunánáson kommendáló asszony19, Hódmezővásárhelyen pemetasszony, másutt követasszony20, Kecskeméten susogó21, az alföldi magyarságnál gügyü22, Erdélyben nanás23; férfiközvetítő a nanáson kívül Bakonyalján a szemiéttipruó24, Hódmezővásárhelyen a kérő25, Sándorfalván a gügyü lehet asszony vagy férfi26.

A közvetítő az általános megjelöléseken kívül (öregasszony, nénémasszony, stb.) Lendva vidékén a legénynek valamelyik nőrokona vagy jóismerőse27, a vasmegyei Hegyháton idősebb közeli nőrokon28, palócoknál az anya legidősebb menye és nászasszonya29, a Bikkalji palócoknál az apa, maga a komával, komaasszonnyal megy puhatolózni30.

A közvetítő szerepét vizsgálva, mindenekelőtt különbséget kell tennünk a megbízásból határozott helyre küldött s a csak általánosságban kommendáló közvetítő között.

A régi felső osztályok szokásaiból tudjuk, hogy a férfiak választása szabadabb volt, legalább is szabadon választottak azok közül, kiket számukra kiszemeltek31, miként a népnél is sok helyen. Itt van szerepük a meg nem bízott közvetítőknek, akik a legényeknek lányokat ajánlgatnak, kommendálnak, ezek közül azután választhatnak. A régiek úgy mondották ezt: „ne csak szemmel, de főképpen füllel” házasodjék a legény32. Hajdunánáson, mikor szüret után szünetel a mezei munka, jobban ráérnek eljárkálni, különösen olyan helyre mennek, ahol eladó lány vagy házasulandó legény van a háznál s ajánlgatják a lányokat, ismerve vagyoni viszonyait, ugyanezt teszik a kommendáló asszonyok a leányos háznál is33. Dráva mellékén a susogó hetekben – Szent András hava – a vén asszonyok isteni tisztelet után összecsoportosulnak, hogy nyelvükre szedjék a falu ifjait és házasodási terveket szőjjenek. E szerző asszonyok közbenjárulta nélkül kevés legény választja magának leendő hitvestársát34. Sándorfalván a gügyük tereferélés közben házasságot szereznek csupa szórakozásból35. De így van ez másutt is36. Debrecenben a nénémasszonyt maga fogja meg a legény, hogy kommendáljon neki37.

Ha azonban meg van már a kiválasztott lány, mielőtt a kérőket elküldenék, előbb tudakozódnak, hogy elfogadják-e a lány szülei a legényt38. Amint Apor írja: „…elsőben a leánynak az apját, anyját megjártatták alattomban, hogy van-e kedvek leányokat azon ifjú legénynek adni vagy nincsen.”39 Így van ez a népnél is, s ez a közvetítő tulajdonképpeni feladata. Ha csak más módon nem tudják meg a lányosház szándékát, előbb mindig elküldik a tudakozót, aki feladatának megfelelően dicséri a legényt s egyúttal megtudja, hogy milyen fogadtatásban részesülne a legény, ha elküldené a kérőjét40. Szeged vidékén még abban az esetben is, ha a szülők vagy a legény előzetesen szóba hozták volna a házasság ügyét, mindig az e célra felkért gügyü közvetíti a dolgot41.

A közvetítő rendesen nyíltan teszi fel a kérdést, így a válasz is nyílt. Egyetlen torontálmegyei adatunk szól arról, hogy a közvetítő jelképesen adja tudtul jövetele célját: bemenvén a lányosházba, az aljtót nem a kezével, hanem a hátával teszi be42. De a fogadáskor, elbocsátáskor jelképesen is megadhatják a válaszukat. Fehér megyében, ha szívesen fogadják és friss fonatos kaláccsal kínálják meg, akkor minden rendben van és a megbízó bátran küldheti el kérőnásznagyát, de ha nem marasztalják a vendéget s kimenet a pitvarajtó előtt keresztbe egy seprő fekszik, az annak a jele, hogy a legény kosarat fog kapni, ha a lányt megkéreti43.

Kevés adatunk van arra, hogy ez a közvetítés pusztán szívességből történik-e vagy díjazással jár. Sándorfalván siker esetén egy-két selyemkendő jár ki a közvetítőnek. Hódmezővásárhelyen azonban hivatásos közvetítők is működnek, akik inkább férfiak. Rendszerint jegyzéket vezetnek a mindkét nembeli fiatalságról és úgyszólván házasságközvetítő irodát tartanak44.

A közvetítő útjával kapcsolatban szerencse varázsló tevékenységgel is találkozunk. Torontál megyében a gügyüelindulása előtt megfordítja a kemence „előtévő”-jét, hogy szerencsével járhasson45. Arad megyében a lányosház kemencéjének előtéjét fordítja meg, hogy a lányt megkaphassák, de mikor elmegy, hacsak szerét teheti visszafordítja, hogy boldog legyen a házaséletük. Ezt a műveletet azonban senkinek sem szabad látnia46.

Leányt kérni a nép fia általában biztosra megy s hogy ezt a bizonyosságot megszerezze, előbb közvetve igyekszik kitudni a lány szüleinek szándékát. Ezt a célt szolgálják a közvetítők, és pedig meg nem bízottak, akik csak általánosságban ajánlgatnak, közvetítenek s a megbízottak, akik már meghatározott helyre mennek a lány szülei véleményének kitudása céljából. Amint láttuk általában asszonyok, s a tulajdonképpeni kérésben nem vesznek részt.

Ismerjük a közvetítőt a magyarral rokon népeknél is. Az Oberpahl vidéki észtekről írja Schroeder47, hogy náluk a közvetítők mindkét faja megtalálható: „die alten Weiber… kundschaften beauftragt, oder aus eigenem Antriebe, die Gesinnung der jungen Leute und ihrer Verwandten aus.” Összefoglaló leírásában azonban nem tesz különbséget48. Az Ardatov vidéki erzamordvinoknál a közvetítőnek megadják az utasítást a menyasszony tulajdonságaira vonatkozólag, gyakran anélkül, hogy határozott helyet jelölnének meg számára50. A Jaranok vidéki cseremiszeknél51, a Malvyš vidéki52, s az Elabuga vidéki53 votjákoknál a legény apja a lány falujában, egy rokonának vagy ismerősének házába megy, s azt küldik el a lányos házhoz tudakozódni. – A kazáni tatárokról írja Vámbéry: „a házasság csak mások közvetítésével történik s valamint az oszmán ifjú az úgynevezett szaudsi-khatun (szerelmi követ), úgy a házasulandó kazáni tatár, csak valamelyik megbízott nő közbenjárásával választja ki jövendőbelijét”54, a jakutoknál: „először szerelem követet küldenek a lányos házba” a lány atyja beleegyezésének elnyerése végett55. – Sartori56 nem tesz különbséget a közvetítő és a tulajdonképpeni kérő között. A közvetítés szokását megtaláljuk a Körmöc vidéki németségnél57, kisoroszoknál58, és szlovéneknél59, ahol ez egy rokon öregasszony, néha a legény anyja, nővére, megvan még a lengyeleknél60 és a bolgároknál61, továbbá a románoknál62.

Bármily soknak is látszik az adat, inkább csak külsőségre vonatkozik, pedig nem egy közülük arra mutat, hogy vannak itt fontosabb dolgok, babonás szokások is és a gyűjtőknek ezekre is nagy figyelmet kellene fordítaniok.        

/*/ L. e tárgykörbe tartozó dolgozataimat: Menyasszony kontyolás. NNy. 3 : 211, és Az új pár együttevésének jelentősége a házasságban. Ethn. 43 : 31.

/1/ V. ö. Weichhart G.: Keresztelő, házasság és temetés Magyarországon 1600-1630, 14. és Halmos Flóra: Magyar és székely nemesi társadalom Erdélyben a két Rákóczi György korában 1630-1660. 77,

/2/ Weichhart 19., Halmos 77.

/3/ NÉ. 14 : 38. Esztergom mon. 81.

/4/ MNy. 23 :179.

/5/ B. H. 1908. IX. 12.

/6/ T. Sz., M. T. Sz.

/7/ M. T. Sz.

/8/ Nyr. 18 : 334.

/9/ Lóczy 166.

/10/ Nyr. 18 : 90

/11/ Nyr. 18 : 91., Vas m. u. o. 30 : 101., Sárköz T. Sz., Tudományos Gyűjtemény 1833. 26., Nyr. 34 : 483.

/12/ Rábaköz, Sopron m. Nyr. 3 : 280., Kemenesalja, Ny. F. 33 : 19., Bakonyalja, u. o. 34 : 50., de így hívják Karancs vidékén is, T. Sz.

/13/ Ormánság, Kiss G., Kny. Protestáns Szemléből, 1927. 15., Kisasszonyfa, Várady 1 : 129., Dráva mellék, Magy. ERd. Kép. 1854, I. 273., Vas. Újs. 1885. 100., Réső 95.

/14/ Balatonmellék, Lóczy 166,

/15/ Veszprém m. Kiss: Dunántúli Protestáns Lap 15 : 437., Balatonmellék, Jankó: Balaton 383., Lóczy 166.

/16/ Karancs vidék, Nyr. 231 : 477.

/17/ Ethn. 7 : 166. NÉ. 14 : 233., NNy. 2 : 230.

/18/ Debrecen, Ny. F. 26 : 29., Szalonta, Móczár J.: Nagyszalonta 1606-1906. 205., Ny. F. 69 : 22., Alföld, Szarvasi Lapok 16., 50. sz. Baksay S. összegyűjtött irodalmi dolgozatai 3 : 36., Vas. Újs. 1864. 29., Réső 30.

/19/ Ethn. 10 : 224.

/20/ Nagy MO képekben 1 : 118., Baksay 3 : 36.

/21/ Baksay 3 : 36.

/22/ M. T. Sz. Szeged, Kálmány L.: Szeged népe 1 : 125., Kovács J.: Szegd népe 280., T. Sz., Nyr. 1 : 178., 7 : 235., Szeged, Szenes, Baksay 3 : 36., Sándorfalva, Csikesz: Sándorfalva leírása, 8., Pécska, Arad m. Kálmány L.: Koszorúk 1 : 187., Somogyi Gy.: Arad m. és Arad sz. kir. város mongr. 3 : 305., 342., Torontál mon. 144., Bácsgyulafalva, Zneta, Bács-Bodrog mong. 10., Alföld, Réső 153.

/23/ Székelyföld, Udvarhelyszék M. T. Sz., Kirza: Vadrózsák 510.

/24/ Ny. F. 34 : 52.

/25/ Csikesz 8.

/26/ U. o.

/27/ Ethn. 9 : 119.

/28/ U. o. 11 : 309.

/29/ U. o. 2 : 101.

/30/ U. o. 22 : 162.

/31/ Weichhart 19., Halmos 76.

/32/ Századok 1894. 75., v. ö. Piprek: Slavische Brautwerbung und Hochzeitsgebräuche 21.

/33/ Eth. 10 : 224.

/34/ Magy. Erd. Kép. 1854. I. 273. Vas. Újs. 1855 : 100., Réső 95.

/35/ Csikesz 8.

/36/ Kisasszonyfa, Várady 1 : 129., Bény NÉ. 14 : 38., Esztergom mon. 81., Alföld, Baksay 3 : 36.

/37/ Zelizy D.: Debrecen sz. k. város egyetemes leírása, 278.

/38/ Weichhart 20., Halmos 72.

/39/ Metamorphosis Transilvaniae.

/40/ V. ö. a 11-26-ig terjedő jegyzeteket és Nagybakónak, Ethn. 6 : 313., Lendva vidék, u. o. 9 : 119., Göcsej, Gönczi 327., Baranya m. Ethn. 5 : 449., Vasmegyei Hegyhát, u. o. 11. 309., Palócság, u. o. 2 : 101., NÉ. 15 : 77., Ethn. 22 : 162., Heves-Tiszavidék, Szépirodalmi kert 1899. 18. sz., Abaúj megyei Cserhát, Ethn. 9 : 131., Tokajhegyalja, u. o. 2 : 210., Matyók, NÉ. 14 : 233., Ethn. 7 : 166., NNy. 2 : 230., Rákospalota, NÉ. 15 : 77., Kiskunhalas, Ethn. 1 : 382., Szeged vidék, Két Garasos Újság 1858 : 53., Zágon: Ethn. 6 : 401.

/41/ Kovács: Sz. N. 281.

/42/ Torontál mon. 144.

/43/ Délmagyarországi Közlöny 1900. 230. sz.

/44/ Csikesz 8.

/45/ Torontál mon. 144.

/46/ Somogyi 3 : 342.

/47/ Die Hochzeitsgebräuche der Esten. 227.

/48/ U. o. 32. stb.

/49/ A. Hamalainen, Beiträge zur Ethnographie der Ostfinnen. Jou. S. F. Ou. XLIV.. 12.

/50/ U. o. 53.

/51/ U. o. 82.

/52/ U. o. 107.

/53/ U. o. 112.

/54/ A török faj 519.

/55/ U. o. 195.

/56/ Sitte und Brauch 52. stb.

/57/ Hanika J.: Hochzeitsgebräuche der Kremnitzer Sprachinsel 32.

/58/ Piprek 21.

/59/ U. o. 109.

/60/ U. o. 69.

/61/ U. o. 138.

/62/ Marianu, Nunta la Rumâni 83., 103.

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf