Török András István: A gyógyulás titka

A köztudatban erősen él az a vélekedés, hogy a daganatos betegségekből nemigen lehet felgyógyulni. A nemigen szó azonban azt sejteti, hogy van ellenpélda, vagyis lehetséges a felgyógyulás, még akkor is, ha azt kivételnek tekintik. Magam is tudok egy ilyen kivételről: egy régi iskolatársamnak és padtársamnak, Zolinak felesége, Erzsike gyógyult fel a rettegett betegségből. Egyszer aztán, tekintettel a bő négy és fél évtizedes ismeretségünkre, megkérdeztem, elmondaná-e felgyógyulása történetét. Zoltántól már sok mindent tudtam, de Erzsikétől, a betegség és a gyógyulás átélőjétől akartam hallani az egész folyamatot – ő pedig az első szóra ráállt a beszélgetésre.

Vasi Szabó János: Új tradíció felé?

  Varga Tibor: Magyar komédia

 
Varga Tibor nem ismeretlen az irodalomkedvelők körében, írásai megjelentek a Soproni Szemlében, a Művészet című lapban, az Agriában, a kanadai Kaláka folyóiratban, a Kapuban, a Kelet Felőlben és a NapSziget felületén. Főszerkesztő-helyettes az Élő Magyar Líra Csarnoka nevű internetes oldalon. Irodalomtörténeti értékű előadásai Tokajtól Kecskeméten át Pécsig számos helyen voltak hallhatók. Jelen dolgozatom a szerző eddigi leghosszabb munkáját, a Magyar komédia című - édesapjának emléket állító - kisregényét veszi górcső alá.

Puszta Sándor: Nyilazzatok fények éhek

nyilazzatok fények éhek
szívtépő gyönyörűségek
villámvihar zuhatagok
kilenc égi angyalkarok
a szívemből nőtt világfa
versem termő aranyága
akkor nyílik ha tűz éri
vihar tépi villám vérzi
úgy ízesül a gyümölcse
ég zománclik fénylik benne
kéklik a tenger szerelme
dél-ringató szelek selyme

Sinka István: Vesszőt táncoltat a sátán…

Bajó Zsuzsi Gyepszil mellett
a kis temetőben
levest főzött tüzes szénen
kerek serpenyőben.
Múlt már a nyár, virult az ősz –
Zsuzsi volt a temető csősz.

S ő a virágos asszony is,
főzőkés, bájoló,
ferde kontyú… Állítják, hogy
apja a vén Bajó
egyszer mikor rajta kapta:
kék akác illata csapta.

Szécsi Margit: Csillagos Golgota

Kire az Alvilág sújt
Kire a csillagok pora
Mélység, magasság: egy út
Ez a csillagos Golgota

Bastille-döngető tenger
S a krizantémos Garcia
Kit az Alvilág vert meg
Kit meg a csillagok pora
Halottas, néma virtus
Révedez megrontóira

Takáts Gyula: Pontus Euxinus

          /Szozopol, 1983/

                 1.

Szárítják az apró halat
a szozopoli tetők alatt…
Kering a sirály… Éhes, de döglött
halak között csak röpköd.
– Ott a tenger és itt a hal? –
Kiabál a sirály s a tengerre csap!

Tompa László: Minden fény húnytán

Most, most mutasd meg, mikor éjjeledik már,
Hogy mekkora hős vagy –: nem ijeszt a sötétség!
Csak nézel elébe rezzenéstelenül,
Várván, mikor fog egészen átölelni,
Mert könnyű ám addig játszani hősként
Sötétbe-bújósdit, míg egeden fény,

Tóth Erzsébet: Égi ólomból

                              „húsz év múlva”

Nem múlik el, mit az ifjúság
egyszer beragyogott.
Ahogy nem múlik Ady, Németh László.
A haza szikrázó örökmondatai:

állnak az időben.

Szabó Zoltán: Szerelmes földrajz

Magyarországot Európa hegy- és vízrajzi térképén a legkönnyebb megtalálni. Sokkal könnyebben leli meg ezen az ember, mint a földrész politikai térképén. Erre az észleletre személyes tapasztalt vezetett: azok közé tartozom, akik szívesen nézegetik a térképeket, e színes és valóságos ábrázolatokat, melyeken oly vonzóan keveredik valóság, álom és kaland. Szegény és kicsi kontinentális népek fiainak a térkép helyettesíti a gyarmatbirodalmat; színeinek skálája csupa változatosság, neveinek hangzása csupa költészet.

Törőcsik Attila: A zsidó-keresztény kultúrkör paradoxona

Szeretném már az írás elején leszögezni, hogy aki e tanulmányban genetikai (faji) eltéréseket szeretne olvasni, annak csalódnia kell, ez az írás ilyen perspektívából mellőzi a zsidó-keresztény kulturális összehasonlítást. Ennek oka nem a félelem az antiszemitizmus vádjától, legkevésbé a megfelelés az „elvárt” liberális normáknak, pusztán a faji megközelítés nem visz közelebb az anomália feloldásához.

Török András István: A szocialista-liberális eszme és gyakorlat iskolapéldái

Kőrös Péter, a főváros XVIII. kerületének MSZP-s kampányfőnöke szerint a választópolgárok egységsugarú síkidomok, vagyis nem gondolkodó lények – hallottuk a Hír tv-ben. A szeptember 18-iki fura hír egy-két napig volt csak hír, hiszen az MSZP részéről a legszokatlanabb kijelentések sokaságát hallottuk már, volt alkalmunk hozzászokni – de ez az egységsugarú síkidom mégis elgondolkodtatott. Mert a síkidomnak van három vagy annál több szöge és oldala, van kerülete és területe. Az egységsugarú síkidom kifejezés azonban nem használatos, mert például a három- vagy ötszögnek nincsen sugara. (Az igaz, hogy a kör is síkidom, de formája miatt annyira elkülönül a többitől, hogy nem szokás síkidomnak nevezni. A síkidomok kerülete, területe pontosan kiszámítható, a kör ugyanezen adatait csak megközelítően ismerhetjük meg.)

Agócs Sándor: Széchenyi látomásai

           Széchenyi István szobra Kecskeméten,
           az Aradi Vértanúk terén

Halálos csendjében áll,
megmerevítve a szív
és a száj még mozdulatlan –
Kart kinyújtva tapinthatod
kezét, fejét, s láthatod:
országa előtte, asztalra öntve,
feszítve feszületként!

Horváth Imre: Ékírások

Múltba ások mélyen,
emlékhantokat bontok,
s elém tűnnek fehéren
a királysíri csontok,
koronázott koromból
az ékírásos kincsek,
melyekre holnapomból
tágult szemmel tekintek.

Kovács István: Történelem

A dombon – örvénylő ég sodrában –
még állnak tetők és falak,
Noé templom-bárkájaként
még őrzik a halottakat.

Tornai József: A 20. század mocsarai

Azt mondják: az ember gyarló, az ember bűnbe esett. Én azt kiáltom az égnek és a tengereknek: az embert nem a bűn alacsonyítja le. Az ember a természet elrontott műve! Az ember lehetett volna jó, tökéletes, mint a víz, a fák, a madarak és a tigrisek. Ámde az állat és az angyal egy testben, egy lélekben nem válhatott mássá csak szörnyeteggé: Polyphémosz a barlangjában, Minotaurusz a labirintusában, kétfejű tömeggyilkos-sárkány a 20. század mocsaraiból elő-előtörve.

Tűz Tamás: Vonjátok be a zászlót

Vonjátok be a zászlót feketével!
Nem volt még mércius ilyen fanyar,
mert vérszagot sodor a szél is
s az ünneplés ajkunkra hal.
   Mert vérszagot sodor a szél is
       és meghasad a kő
   s a mélyből spápadt árnyak
       tűnnek elő.

Vajda János: A virrasztók

Itt a nagy halott előttünk,
Kiterítve mereven.
A hideg, a téli éjben,
Csillagoltó sötétségben
Mi vagyunk még éberen.

A sírásban elfáradt már
Valamennyi jó rokon.
Talán mi se volnánk ébren,
Hanem mert a torban, éhen,
Rágódunk a csontokon.

Mészáros József: Pogány idők lantosa

Pogány időknek vagyok lantosa.

Őrülten forr a zajos ember-ár.
Halkan röppennek a titkos álmok,
Keblünkben a jaj döbbenete jár
S én titkos vágyak honába járok,
Hogy megfogna már valami csoda…

Féja Géza: A Duna völgyében csoda történt

A magyar függetlenséget hirdető újabb rádióállomás kezdte meg adásait Békés megyében.
Az új rádióállomás – amely a 372/373 és a 387-es középhullámhosszon sugározza 
ezentúl műsorát –
első adásában Féja Géza szólott Békés megye, illetve az ország népéhez:

Polgártársaim! Magyarok!
Tudatom Békés megye népével, hogy a Duna völgyében csoda történt: nemzet született! Hálát adok az egyetlen és igazságot osztó Istennek, hogy megérhettem ezt a napot. Századok óta viaskodik a magyar költő a nemzethalál rémével, a nagy „sírral, hol nemzet süllyed el”… Századok óta vártuk a küldöttet, a nemzet megváltóját, aki visszarántja am agyart a sír párkányáról, és világosságra vezérli. Hiába vártunk, kétségbeesésünkben önmagunkat és nemzetünket marcangoltuk. A mellem verem! Kishitűek voltunk, mert íme a vért történelmi hős helyett egy ifjú nagy nemezt jelent meg az utcán, a barikádokon, a magyar sors, a magyar történelem véres mezején.

Fekete Gyula: Későszülött történelem

Történelmi időket élünk, gondoltam vagy mondtam is, én bizonyosan éreztem, de csak úgy általában. Vajon melyik volt az a pillanat, amelyre már úgy éreztem rá: az unokáink unokái is meg fogják emlegetni?
Igazában október 23-án sem éreztem ezt, késő estig. Vonultam a Bem térre a felvonulókkal, majd innen a Parlament elé. Csitítottam a kórust, amely kiabálta: „Le a vörös csillaggal!” Tisztán emlékszem, dühös voltam rájuk. Bevallom, én tartottam a forradalomtól.  Hónapok óta ágáltam: megint el fogjuk tolni! Egyszerre nagy divat lett a bátorság, licitálnak egymásra a viszketeges önmutogatók. Köztük derék emberek is, akik egy hősszerepért a rivaldafényben az életüket készek odadobni, miközben a fejükben meg sem fordul: mivel használhatnak, mivel árthatnak az ÜGY-nek.
Nem így kellene ezt, nem kiállni a fegyverek elé: Ide lőj! Mert odalő.