Tűz Tamás: Vonjátok be a zászlót
Vonjátok be a zászlót feketével!
Nem volt még mércius ilyen fanyar,
mert vérszagot sodor a szél is
s az ünneplés ajkunkra hal.
Mert vérszagot sodor a szél is
és meghasad a kő
s a mélyből spápadt árnyak
tűnnek elő.
Vonjátok be a zászlót lilával,
mert szívünekt mély báant ülte meg.
Dalra nem ébered, nem gyújt senki,
inkább csak könnyezik, temet.
Dalra nem ébred, nem gyújt senki,
a dal mint érne ott,
hol megölték a vágyat
s a kedv halott.
Vonjátok be a zászlót szürke színnel:
körörttünk álmos, dermesztő közöny.
Hogy él egy nép valahol messze,
kit fojtogat a rőt özön,
hogy él egy nép valahol messze,
ugyan kit érdekel,
hogy köztünk annyi ezren
pusztulnak el.
Vonjátok be a zászlót kékkel, zölddel,
mert bízunk még az égben s van remény!
Ha lebukunk is annyiszor már
a századok vak éjjelén,
ha elbukunk is annyiszor már,
egyszer majd felkelünk,
majd nélküled, Szabadság,
nem élhetünk!
1957. március 15.